Zenetudományi dolgozatok, 2012 - 35 éves jubileumi kötet
Gombos László: Narratív elemek Hubay Romantikus szonátájában
GOMBOS LÁSZLÓ helyezze. Arról nyilván szó sem lehetett, hogy a baráti körben már régóta ismert, négy éve publikált kompozíció címzettjét aktualizálja az „egyetlen” kedves, Cebrian Róza személyére, akire három és fél évet kellett várnia, hogy a hölgy nagykorúsága első napján, 1894. július 6-án az apai tiltás ellenére is elvehesse feleségül. A közönség azonban - a nyilvánosságra hozott Hugo-hivatkozás ismeretében — minden bizonnyal elvégezte ezt az aktualizálást, hiszen az európai sajtó tele volt a művész és a grófnő romantikus történetével és a küszöbön álló esküvőről szóló híradásokkal.29 Különös, hogy Hubay életrajzának mérföldkövei szinte pontosan négyévente követték egymást: első fellépései 1871—72-ben Pesten, felnőtté válása 1874-75 körül Berlinben, Párizsba költözése 1878-ban, Vieuxtemps zenei végrendeletének átvétele 1881 nyarán Algírban (ez vezetett az 1882-es brüsszeli kinevezéshez). Majd 1886-ban tért haza, 1890 körül ért „igazi” zeneszerzővé az első operák komponálása által, és 1894-ben kötött házasságot, melynek következményeként hamarosan végleg felszámolta az utazó virtuóz életmód maradványait. Egy művész nem írhatja meg önmaga a róla szóló legendákat, cselekedeteivel és nyilatkozataival azonban sugalmazhatja azokat, bízva a környezet és az utókor érdeklődésében. Nyilvánvalóan Hubay is felismerte pályája fordulataiban az egybeeséseket és közléseivel felnagyította azok jelentőségét. Követői számára kenyérmorzsát és magokat szórt el útjelzőként, de azokat javarészt felcsipegették a madarak. A fennmaradt források szerint, amint már láttuk, legalább két eseményt kapcsolt visszaemlékezéseiben az utolsó Beethoven-kvartetthez (F-dúr, op. 135). 1874—75 körül Berlinben gyermekkori műveit égette el a „végső Beethoven” hatására, majd 1881 tavaszán Párizsban ugyanez a mű szolgált zenei háttérként életre szóló döntéséhez, melynek eredményeként az amerikai hölgy házassági ajánlatával szemben Vieuxtemps hívásának tett eleget. Nem véletlen, hogy amikor 1882-ben Brüsszelben elfoglalta Vieuxtemps egykori állását és kvartettet alapított, az öt kései Beethoven előadását tűzte ki elsődleges céljaként (valamennyit kétszer játszották el, hogy a közönség jobban megismerje a ritkán hallott darabokat). A Hubay-visszaemlékezésekben exponált helyen szereplő op. 135 egyetlen további nyilvános előadásáról sem találtunk adatot az elkövetkező 55 év Hubay-koncertműsoraiban. Mintha a művész életében hasonló szerep jutott volna neki, mint amilyent a Romantikus szonátáéva kapcsolatban feltételezhetünk: a sorsdöntő pillanatok zenei kísérőjéből az ifjúkori útkeresés legendái közé került, legalábbis a nagy nyilvánosság számára. Az érett mester megnyilatkozásainak ugyanis talán már azt kellett sugallaniuk környezete számára, hogy párja oldalán végleg révbe érkezett és túljutott az élet viharain. 29 Az 1894. április 11-i szerzői esten, ahol a Romantikus szonáta mint „erste Aufführung” szerepelt, került sor Hubay program-ciklusa, az Atair (op. 47) nyilvános bemutatójára. Az öt hegedűdarab (alcíme: Ein musikalisches Roman in fünf Kapiteln) főszereplője egy szép arab lány, aki csillaggá változott. A mű hátteréről - a nyomtatott alcímen és tételcímeken kívül - csak véletlenül, Hubay és menyasszonya levelezéséből van információnk.