Zenetudományi dolgozatok, 2012 - 35 éves jubileumi kötet
Gombos László: Narratív elemek Hubay Romantikus szonátájában
NARRATÍV ELEMEK HUBAY JENŐ ROMANTIKUS SZONÁTÁJÁBAN 149 téről és műveiről, hiszen évtizedeken át volt tanúja szinte mindennapos, anekdotikus elbeszéléseinek, és az 1920-as és 30-as években többnyire ő kísérte el utazásaira. Vagy éppen olyan titoknak volt a birtokában, amelyekre nem szerette volna, hogy fény derüljön? Számos jel utal arra, hogy a Romantikus szonáta valódi címzettje Alice de Vigne volt, Hubay brüsszeli barátja, Paul de Vigne szobrászművész és Jane de Vigne énekesnő testvére (vagy unokatestvére). Hubay Andor maga is utalt könyvében kettejük románcára,27 annak azonban nyilvánvalóan még a gyanúját is el akarta kerülni, hogy e kapcsolatnak bármilyen hatása lehetett 1886 után, a budapesti években. Édesanyja, Debrian Róza grófnő 1887—88-ban rendszeres látogatója volt Hubay koncertjeinek, és már azelőtt vonzalmat érzett a hegedűművész iránt, mielőtt 1889 januárjában Justh Zsigmond személyesen is bemutatta őket egymásnak. Hubay 1891 áprilisában kérte meg a grófnő kezét, egy évvel az után, hogy a szonáta megjelent. 1894 nyarán, három hónappal a mű első magyarországi előadása után házasodtak össze. Hubay budapesti letelepedése után továbbra is levelezett Alice de Vigne-vel, és feltehetően találkoztak a művész brüsszeli és párizsi látogatásai alkalmával. Talán nem véletlen, hogy az említett 1890 márciusi brüsszeli hangversenyen, a szonáta ősbemutatója előtt Hubay két Victor Hugo-dala is elhangzott, melyeket Jane de Vigne korábban számos alkalommal énekelt és amelyek Alice-szal is kapcsolatba hozhatóak.28 A szonáta után ismét két dal következett, elsőként a hármas számú az op. 17-es dalciklusból, melynek no. 1-es és no. 2-es darabját Hubay Alice-nak, illetve Jane-nak ajánlotta. Ebbe a szituációba, a művész brüsszeli visszatérésének eseménysorába ugyanúgy beleillik a Romantikus szonáta lehetséges „Les adieux — S absence — Le retour” programja, mint egy távozásról és megérkezésről szóló Hugo vers tematikája. Az irodalmi inspirációkat Hubay felfedte a közönség számára a műsor egy másik helyi bemutatója, a Virágrege (op. 30) című sorozat tételeinek esetében. A három darabhoz (no. 1 Virágfakadás, no. 2 Bimbó és virág, no. 5 Zephir) kapcsolódó gróf Zichy Géza költeményeket kinyomtatta a műsorfüzetben, a jelen lévő személynek szóló intim üzenetét azonban - ha volt ilyen - nem tárta a széles nyilvánosság elé. A Victor Hugo-hivatkozás talán csak ekkor, a Romantikus szonáta végleges formába öntésének idején lett része a mű programjának. De az sem kizárt, hogy az 1894. áprilisi budapesti bemutató adott alkalmat arra, hogy a szerző a búcsú-távollét-hazatérés magánéleti kérdéseket felvető utalását a lovagkorba, a távoli múltba 27 Hubay Andor, Apám, Hubay Jenő..., 56. 28 A teljes, három dalból álló Victor Hugo ciklus (op. 12) bemutatására vagy első, nagyobb nyilvánosság előtti előadására 1885 végén vagy 1886 elején azon az estélyen került sor, amelyet Cyprien Godebsky szobrászművész adott Párizsban Hubay tiszteletére. Jane de Vigne énekét Jules Massenet kísérte zongorán. Ez alkalommal történt, hogy Alice de Vigne szorgalmazására Hubay Edmund Haraucourt költővel közös opera írásában állapodott meg (lásd Hubay Andor, Apám, Hubay Jenő..., 58 és Neubauer, Hubay Jenő... I, 183-184).