Állami gimnázium, Zenta, 1880
t sem kedvelő Ferenc, király hazánkat mintegy chinai fallal óhajtja az eszmék áramlatától elzárni, s hogy annak titokban mégis élő néhány apostolát a vértanúéng koronájának elnyerésére érdemesítik Martinovics és hat társa személyében. De ki ne győződött volna meg azon eszme életrevalóságáról, melynek egyszer vértanúi vannak ? Megtestesülését tán lehet egy időre késleltetni, de csak azért, hogy annál nagyobb diadallal tűzze ki később zászlaját. Nálunk épen így történt. A megfélemlített kedélyek felett már-már az absolutizmus ülte diadalát, minek eredménye az országgyűlések beszüntetése volt. Ezalatt azonban Kazinczy és követőinek nyelv- és irodalmi ízlésnyitása a nemzetet a reformokra előkészíti vala,miknek szüksége naprólnapra égetőbbé, halogatása pedig teljesen lehetetlenné vált a terrorizálni szándékolt lelkeknek kijózanodása után a meglepetésből, így ült össze az 1825-iki orsz.gyűlés, mely nem kevesebb, mint 300 év mulasztását volt hivatva reformok által helyrepótolni. Műveltségünk európai színvonala Mátyás királyunk óta ha vissza nem esett, legalább nagyon hátra maradt utódai tétlensége, később a török százados uralma miatt. A II. Lipót alatt megkezdett reformmunkálatok is elakadtak a király halála s utódának, Ferencznek, félelme miatt a szabad eszmékkel járó reformoktól, így tehát 1792—1825-ig egy negyed századnál tovább vártak azok a megkezdett munka folytatására. Azonban ezen idő alatt a szabadság után vágyó kedélyek lassan kint forrongásba jöttek, úgy, hogy a lázadás országos kitörésétől lehet tartani, ha Ferencz az országgyűlés egybehívása iránt tovább is meghiúsítja a nemzet jogos kívonatát. Másfelől az is bizonyos, hogy a Lipóttal megindult reformok, kedvező fejlődés medrébe vezetve elhárították volna az 1849-iki katastrópfat. Tudvalevő dolog, hogy Eötvös 1813-ban, tehát szabadság és reformok után vágyó emberek korszakában született. Maga a korszak, tehetségünk és későbbi törekvésünk e légköre olyan volt már, hogy Eötvösnek a természettől nyert nemes szivében az egyenlőség, szabadság és nemzetiség eszméit kellett meggyökereztetnie, melyeknek később nem volt Európában hivatottabb és bölcsebb értelmezője, mint „A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása a társadalomra“ czimű munka szerzője. Hogy feledkezhetnénk meg e helyen a fiatal csemete kertészéről, Pruzsinszky Józsefről, ki a franczia eszmék lelkes hive s Martinovics elvrokonainak a többivel majdnem vértanuságot szenvedett tagja volt? Nevelői befolyásának tulajdonítható nagy részben, hogy a családi hagyományokkal ellenkező irányban fejlődő ifjú, helyes irányát megtartva, az egyenlőség, szabadság és nemzetiség, más szóval az igazi democratia apostolává lett. Annak bajnoka gyanánt tűnik ő fel mint ember, mint államférfi s mint író egyaránt. Sokoldalú munkássága mind ez irány határozottságát és szilárdítását czélozá, mint korszakunk törekvéseinek középpontjává s az embert boldogitó eszméknek harczosává teszi.