Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1904

I. Az iskolai év megnyitása. Az 1904—5. évet szeptember 5-dikén nyitották meg. A meg­nyitási ünnepélyen a tanulók buzgó éneklése után Kerekes András vallástanár imádkozott áhítattal segedelemért az egek urához, aztán Kincs Gyula igazgató mondotta el megnyitó beszédét, amint követ­kezik . Mind több oldalról s mind határozottabban helytelenítik, hogy Magyarország tanuló ifjúsága igen nagy, a kelleténél nagyobb, szinte egészségtelen arányban tódul a gimnáziumokba; hogy a gimnáziumok népessége a statisztika tanúsága szerint országszerte és évről-évre növekszik. Gondolom, nem kell magyarázhatnom, hogy miért helyte­lenítik, vagyis inkább, miért aggódnak e miatt, akik e jelenség fölött gondolkoznak. Hiszen óhajtaniok kell s bizonyára óhajt­ják is, hogy minél több tanúit, még­pedig alaposan tanúit fia legyen a hazának. Az volna az eszményi, a kívánatos állapot, ha valamennyi magyar ember egytől-egyig művelt, tanult ember volna. Az lenne csak igazi nemzeti erő, az az általános tanult­­ság, az az általános műveltség! Ezt nem kell magyarázni. S e­miatt nem is aggódik senki. Azt sem tartja senki nagy bajnak, hogy az általános alap­­műveltség megszerzése céljából épp a gimnáziumokba tódul a tanulósereg. Jobb helyen azt nem is kereshetné. A mai viszo­nyok közt, a mai állapot szerint ebből a célból és erre a célra tényleg a gimnázium nyújtja lehető teljes mértékben azokat az előismereteket, amelyek az erkölcsi és jellembeli előkészítés tár­saságában biztos alapul szolgálnak a későbbi továbbépítésnek, a bármely életpályára való szakszerű előkészülésnek. Bárcsak minden kisgazdánk, minden iparosunk, minden kereskedőnk is tanulhatna és tanulna gimnáziumban, ha­nem a nyolc évi egész tanfolyamon is, legalább az alsó tagozatban. 1*

Next