Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1973-1974 (Budapest, 1974)
Dr. Gál István: Babits zsidószemlélete
szabadsággal, melyet keresztény ember nálunk ritkán ér el. Imrus a fiatal kor túlzásával szinte megvetette ez időben a keresztényeket, hisz csak össze kellett hasonlítani a Schapringer műveltségét valamely keresztény ismerősével. Nem csoda, ha a zsidók között talált barátokat. ” Barátja révén belekerül a századelő szellemi áramlatainak különböző pesti közösségeibe, s ezekből a kezdetben csak az irodalom iránt érdeklődő tanárjelölt olyan világképet formál magának, amely már családi hagyományaival teljesen ellentétes. ״ Imrus kikelt a címkórság, a társadalmi igazságtalanságok, és végül a militarizmus ellen, mely elvonja a nemzet energiáit a kultúrától. Imrus Államában tökéletes egyenlőség volt: se zsidó, se keresztény, se úr, se paraszt, se gróf, se katona! — Akkor ki védi meg az országot? — De hát ki ellen kell megvédeni? Csak nem gondolod, hogy a huszadik században még háború lehet? Ez ma már igazán nevetséges lenne. A modern kultúra egyesítette Európát; a régimódi hazafiasság kiment a divatból, s a nemzetek közötti ellentéteket senki sem veszi komolyan.” Egyik kedves tanára volt a pesti bölcsészeten Alexander Bernát, Spinoza nagy szakértője, egy róla szóló könyv szerzője. Lehet, hogy az ő előadásai ihlették a versre, bár Babits Justh Zsigmond párizsi orosz szobrászbarátjának, Antokolszkinak szobrát is ismerte. A Spinoza szobor előtt jól esik látni, nagy zsidó, remek képmásod, íróasztalom fölött: jól esik nézni terhes fejedet, amely nyakadnál szinte megtörött. És látni, hogy a kínba’ vajúdó gondolat szent gyötrelmét élvezed. A Halálfiaiból vett idézetek (az első kiadás olcsó lenyomata): 307, 309, 399, 433, 435, 476, 502, 503, 597.