Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1977-1978 (Budapest, 1978)
Magyar Imre: A pesti zsidó gimnáziumban
tünk, padokba ültettek bennünket, tollat kellett hoznunk, tinta volt a padokban. Fehér papírlapokat osztottak ki és egy kedves, de energikus szavú, szürkeruhás, fehérnyakkendős, mosolygó tanár úr diktálni kezdett nekünk. Nagyon csak szöveget diktált. Mátyás királyról volt szó, akit királlyá választottak, majd igen bölcsen uralkodott, pénzt veretett, ágyúkat öntetett és egyéb olyan dolgokat művelt, melyeknek helyesírása megannyi kelepce volt. Adókivetéseiről nem volt szó. A diktálás nem volt hosszú, poca ejtése nélkül sikerült a feladat megoldása. Megint éreztem a fehér papírlapra írás kellemes és egyben felemelő tudatát, annak is örültem, hogy egy gimnázium padjában írok a fehér lapra, ugyanabban a padban, amelyben majd latinul is fogok tanulni. Az ablakon nyári nap sütött be és párhuzamos kévékben esett a kopott, feketésbarna táblára. A napsugarakban százezer apró porszem gomolygott és kavargott csillogón. Pad-, szivacs-, és enyhe vizeletszag volt, a jól ismert iskolaszag. Néhány sor után a diktálás megszűnt, a papírokra mindenki ráírta a nevét és mi hazamentünk, én apuval kézenfogva, gyalogolva a verőfényes Nagykörúton, majd sárga villamosra ülve, amelyről barnára szálltunk át. Losonci zsidó elemi iskolai bizonyítványom, mely tiszta kitűnő volt, nyilván jó benyomást keltett. A felvett diákok listáján néhány nap múlva ott szerepelt a nevem és ezzel a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Fiúgimnáziuma I. b. osztályának tanulója lettem. Akkor megvettük a könyveket. A Csengeri-féle latin olvasókönyv szépen nyomott és jószagú, fehér lapjait ma is magam előtt látom. Tele volt ez a könyv apró rajzokkal. Római katonákat lehetett látni, leplekkel fedett gyönyörű alakokat, akik római istenek voltak. Egy soktőgyű farkas-szörnyeteg egy álló és egy térdeplő kis alakot szoptatott, mint hamar megtudtam, Romulust és Remust. Sok bekezdés, sok ferdén nyomott betű és sok latin szó volt a könyvben, melyet ki se akartam adni a kezemből. Volt egy külön latin nyelvtan is, egy földrajzkönyv, amelyben még egész