Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1979-1980 (Budapest, 1980)
Fenton Pál: Vajda György professzor
Fenton Pál Vajda György professzor Vajda György professzor kétségtelenül korunk egyik legkiválóbb orientalistája. Tény, hogy Goldziher Ignác óta egyetlen kutató sem adta alapos szakértelmének ilyen tanúbizonyságát a zsidóság és iszlám területén, mint ő. E kettős érdeklődésnek, széleskörű filozófiai tudásnak, fogékonyságnak és fáradhatatlan szorgalomnak köszönhető, hogy Vajda kutatásai megbecsülhetetlen módon hozzájárulnak e tudományág fellendítéséhez. 1908-ban született Budapesten. Humán tanulmányait ebben a városban folytatta Bercsényi Móric irányításával. Később a keleti tanulmányokba való bevezetést Németh Gyulától nyerte a budapesti egyetemen. Az Országos Rabbiképző Intézetben Blau Lajos és Heller Bernát professzor előadásait hallgatta. 1928-ban Heller professzor ajánlólevelet adott a fiatal Vajdának Israel Lévi főrabbihoz, és Vajda elutazott abba az országba, amely ezentúl hazája lett. Párizsban Julien Weill rabbi védőszárnyai alatt egészítette ki héber tanulmányait a franciaországi Szemináriumban, ahol 1936 és 1960 között zsidó teológiát és filozófiát oktatott. Egyidejűleg iszlám tanulmányokat is folytatott az Ecole Pratique des Hautes Études főiskolán, ahol olyan mesterei voltak, mint G. Colin és L. Massignon. 1935-ben doktori értekezést nyújtott be az iszlám és a manicheizmus közötti harc történetéről Les Zindiqs en pays d'Islam címmel, melyet Goldziher emlékének ajánlott (1937-ben jelent meg az RSO-ban). Szenvedélyes tanulni vágyásával Vajda a középkori moha