Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1979-1980 (Budapest, 1980)
Fenton Pál: Vajda György professzor
medán és zsidó gondolkodást kezdte tanulmányozni. E kettős törekvés— melyet sohasem hagyott abba — határozta meg az arab-zsidó filozófia iránti vonzalmát. Ehhez a területhez — amely az egész középkori zsidó filozófia megértéséhez olyan fontos — fűződik legjelentősebb járuléka. Publikációi 1932-től jelentek meg a „Revue des Etudes Juives” c. folyóiratban. Első dolgozatai a zsidó Kalámmal és Szaúdja iszlámikus forrásaival foglalkoztak. 1937-ben megbízták előadások tartásával az Ecole Pratique főiskolán. Elkezdett oktatni. Ezt szívvel-lélekkel mívelte több mint negyven éven át. 1940-től tagja lett az Institut de Recherches et d’Histoire des Textes keleti részlegének. Ebben a tudományos környezetben egész lényét a kutatásnak szentelte. Tökéletesítette magát a lelkiismeretes munkában, a szövegek alapos elemzésében, a módszer világosságában, amely munkáit jellemezte. Egyébként kitűnő latin, görög és arab tudása lehetővé tette, hogy a középkori zsidó filozófia forrásait felderítse. Ezidőtájt egy olyan termékeny időszak kezdődött, amely tekintélyt biztosított számára a középkori filozófia területén. Sa'adya commentateur du Livre de la Création című expozéjával párhuzamosan a REJ- ben 1941—45 között cikksorozatot publikált a karaita Qirqisaniról. Ez volt az első olyan munka, amelyben kifejezésre jutott a szerző gondolkodásának mélysége. A Le dialogue de Vamé et de la raison című cikke után, amely 1937-ben jelent meg a REJ-ben, Vajda csak 1947-ben publikálta a Bahja Ibn Paquda-ról szóló nagy tanulmányát, amelyet a második világháború előestéjén fejezett be. Mielőtt Franciaországban Etienne Gilson új lendületet adott volna a középkori filozófiai tanulmányoknak, Vajda hiányolta a zsidó filozófiára vonatkozó átfogó munkát. Ennek pótlására kidolgozta 1936—46 között — a háború nélkülözései közepette — az Introduction a la Pensée Juive du Moyen Age című művét, amelyet 1947-ben adtak ki. Jóllehet szerzője szerényen „népszerűsítő kézikönyvnek” nevezi, hézagpótló, mivel áttekintést ad az elődök által kihagyott misztikáról, valamint bibliográ f47 10*