Mult és Jövő, 1927 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1927-10-01 / 10. szám
AHOL A ZSIDÓ MŰVÉSZET ÚTJÁT EGYENGETIK . . . Lelkes emberek kis csoportja gyülekezik fehér csempékkel díszített terembe. A fehér csempéken sötét betűk, zsidó jótevők, a zsidó ifjúság barátainak nevei. Felcsillannak nevek, viselőjük már örökre elpihent, de emlékük ott él a zsidó ifjúság szívében. D rsztay Béláé, a nagy műgyűjtőé, aki az ifjúság menzájának annyi időt szentelt, Neumann Ármínnéé, a nagykultúrájú asszonyé, aki fehér kötényében itt dolgozott délelőttönként. És felragyognak súlyosveretű nevek, olyanoké, akik ma is erejük és lelkesedésük teljével szolgálják az ifjúság nevelésének és ápolásának ügyét. Mindenekelőtt: Hevesi Simon neve, aki életrehívója az egész Omikének és akinek lelkében először kaptak szárnyra az Omike nagyszabású humánus és kulturális intézményeinek tervei. De hiába igyekszünk kibetűzni a nevek nagyszerű sorát, mert nagyrészt elfedik azokat az Omike grafikai iskolájának kiállított munkái, amelyekkel teleaggatták a falakat, mert a Műbarátok Körének ezidei évzáró gyűlését összekötötték a Műbarátok grafikai iskolájának kiállításával. Büszkén és boldogan vezeti körül a vendégeket Fónagy Béla, a kiváló műépítész, az Omike Műbarátok Körének elnöke. Színes papirkivágások, plakettervek, rézkarcok egész sora hirdetik a zsidó szorgalom és tehetség művészi eredményeit. (׳Csillag) Dr. Hevesi Simon plakett Az OMIKE Műbarátok Köre és grafikai iskolájának vezetősége Fónagy Béla Dr. Frisch Ármin Gara Arnold Kreisel Béla Dr. Nádai Pál 337