Mult és Jövő, 1927 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1927-10-01 / 10. szám
Hogyan is keletkezett ez a nagyszerű intézmény, az Omike Műbarátok Művészeti Iskolája? 1920-ban, bár még nem született meg a ,,numerus clausus", a zsidó egyetemi ifjúság már nem jutott be az egyetem falai közé. Napról napra ismétlődtek az inzultusok és ezért Frisch Ármin dr. megszervezte a zsidó orvosokat, hogy a zsidókórházban, a zsidó mérnököket, hogy a zsidó iskolák termeiben ingyen tanítsák az ifjakat, akik a tudományegyetemre be nem juthattak, így a zsidó ifjúság legféltettebb kincse, a tanulás lehetősége nem szenvedett kárt a felzaklatott szenvedélyek közepette. Minthogy a művészeti főiskola zsidó növendékei sem voltak jobb helyzetben társaiknál, Frisch dr. lelkesedése megalapította az Omike Képzőművészeti Szabadiskoláját. Az iskolában, mely Barta Ernő igazgatása alatt kezdte meg működését, Beron Gyula, Fényes Adolf, Hermann Lipót, Magyar- Mannheimer Gusztáv, Gárdos Aladár, Zádor István, Glatter Ármin tanították igazi zsidó lelkesedéssel s nagyon szép eredményeket értek el. A növendékek közül sokan önálló kiállításokra adták bizonyságát tehetségüknek, így többek között: Jándi Dávid, Zsivkovics István, Weisz Ferenc, a fiatalon elhunyt Sándor István, Heller Andor, Hanák István, Fehér József, aki most Moszkvában tanít, a szobrászat terén Székely Mózes, Geiger Gyula, a grafikában Weil Erzsébet és Szemere Lenke. Az iskola az akkori súlyos időkben nagyszerű művészi eredményei ellenére sok nehézséggel küzdött és ezért megalakult az Omike Műbarátok Köre Fónagy Béla elnök és Schwartz Gyuláné elnökasszony vezetése alatt és ez az intézmény egyéb művészi céljai mellett főkép a Szabadiskola támogatását tűzte ki feladatául, mert vezetői érezték, hogy ezzel nagy szolgálatot tesznek úgy a zsidó művészeti fejlődésnek, mint a zsidó ifjúság nevelésének. Dr. Frisch Ármin működése ebben az alakulásban főkép oda irányult, hogy mint az Omike kulturtanácsosa az általános elveket megadja és zsidó szellemet, zsidó érdeklődést vigyen bele. Felhívta a növendékek figyelmét az eddig még művészetileg ki nem aknázott zsidó tárgyakra, a templomok, temetők zsidó motívumaira és egyik legértékesebb magángyűjteményünknek, a Múlt és Jövőben nemrég bemutatott dr. Friedmann Ignácénak tanulmányozására. 1925-ben a művészeti szabadiskola növendékeit fölvették az Országos Művészeti Főiskolára és az új viszonyoknak megfelelően a Műbarátok Köre új szempontokat tűzött ki a Szabadiskola irányításában. Röviddel ezután teljesen átformálták az iskolát, úgyhogy ma főkép iparművészeti irányban halad. Az iskolának művészeti igazgatója, Nádai Pál dr. a nagynevű esztétikai író, aki nagy tudását és pedagógiai tapasztalatait állítja az intézmény szolgálatába. Ezen, a gyakorlati és művészi irányokat egybekapcsoló úton szintén igen szépen halad, fejlődik az iskola. Az üzleti grafika, a plakáttervezés mellett a zsidó vallási kegyszerek tervezésében és fejlesztésében is jelentős eredményeket értek el. A kiállításon a papírkivágástól kezdve egészen a rézkarcig a grafika több ága volt méltóan képviselve, az iskola tanárainak, Kreisel Béla és Gara Arnold nagyszerű munkájának bizonyságául. Néhány igazán művészi ízlésű ,,Hagada‘‘-t is láttunk, amelyek hivatva vannak, hogy a művelt zsidó családok széder estéinek művészi hangulatát emeljék. Az intézet növendékei közül ezidén díjat kaptak: Donáth Klára, Preis Kató, Jenei Rózsi. Elismerő oklevelet: Barcza Elemér, Virág Klára, Vajda Lajos. Dicsérő oklevelet: Virág Klára, Barcza Elemér, Wiesinger. Szóbeli dicséretet: Mészáros Sára, Grünfeld Gyula, Hoffenreich Rózsi, Klein Ilona. Utazási ösztöndíjat Vajda Lajos és jutalmat Goldstein Ella. A Műbarátok Köre évenként értékes kiadványokat ad tagjainak díjtalanul. Eddigi kiadványai: Dohány utcai templomrészlet, rézkarc (Beron), a Rombach-utcai templom belseje (Beron), Menekülő lengyel zsidók (Zádor), Hevesi Simon plakett (Csillag István), Jeremiás siralmai (Barta), Művészmappa. Legközelebb megjelenik: dr. Winklerné Munkácsi Noémi képes mesekönyve, Gara Arnold illusztrációival. Az Omike Műbarátok Körének iskolája elégedett büszkeséggel tekinthet munkájának eddigi eredményeire és joggal remélheti, hogy gyakorlati céljai mellett eléri legfőbb művészi célját: megveti alapját egy új magyar-zsidó iparművészeti iránynak, amely hivatva van, hogy friss, igazán művészi stílust visz a zsidó vallási kegyszerekbe. Patai Edith, Fehér Zsuzsi: Címlap, (OMIKE Mabardtok iskolájából ) 338