Uj Élet, 1962 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1962-05-15 / 10. szám

4 A zsidó mártíromság balladája (Folytatás a 3. oldalról.) a szenvedés, amely nem növeli az Ö nevének dicsőségét? Rekedten felsóhajtott az öreg zsidó és rövid szünet után folytatta: De nem vagyunk-e elvégre valamennyien a szenvedésnek az az adója, amelyet az ember fizet Istennek? Dicsértessék az ő neve... Áldott legyen...” Ezen az éjszakán a halál angyala még egyszer elkerülte a Lévy családot, amely a németországi pogrom után sietve menekült, mert még hitte, hogy végzete és Hitler elöl elmenekülhet egy zsidó család Európában. Párizsba érkeztek, ahová azonban követte őket a háború és akkor az a tragikus helyzet állott elő, hogy ők, akik Németországban rohadt zsidóig voltak, most Franciaországban németekké, ellenséggé váltak, akiket internáló táborba zártak, hogy majd kiszolgáltassák őket a náci megszállóknak és ezzel a halálnak. Ernie Lévy, az utolsó igaz, közben fiatalemberré növekedett és önként jelentkezett a francia hadseregbe, hogy harcoljon a nácik ellen. A harc nem sokáig tartott, a francia hadsereget, amint ismeretes, elsöpörte az árulás és Ernie egy nap megtudta, hogy amíg ő új hazáját akarta védeni, addig az árulók Franciaországa kiszolgáltatta szüleit, nagyszüleit a gyilkosoknak. Emié ekkor elhatározta, hogy elvegyül a tömeg közé, leveti bőrét, hogy senki se ismerje fel. Átszökik a meg nem szállt Franciaországba, parasztnak adja ki magát, habzsolja az élet olcsó gyönyöreit, amíg egy nap meg nem undorodik új énjétől és önként visszamegy Párizsba, a gettóba, a halál előszobájába. A gettóban még egyszer ráragyog az élet szépsége, amely kijár a halálba indulóknak is. Megismerkedik egy sánta zsidólánnyal és a két fiatal — aki tudja, hogy az élet számukra csak napokig tart — egymásé lesz. Másnap szerelmesét elhurcolják és Ernie önként követi a koncentrációs táborba. Ezzel elindult az utolsó Igaz, utolsó útjára. „SOHA TÖBBÉ” címet adta az író a könyv utolsó fejezetének, aminek sorait csak elnehezedő szívvel, könnyező szemmel lehet olvasni. Szerepel ebben a részben egy francia tudós, aki úgy kerül ide a táborba, hogy kiderült róla — nyolcadrészben zsidó származású. Ez elmondja, hogy eleinte, amikor megtudta, hogy zsidó vér is van benne, szégyellte magát, majd így folytatta: ״ aztán idejöttem és itt azt kezdtem szégyellni, hogy nemzsidó vér is van bennem.” És elindulnak a vagonok. Benne szoronganak a gyermekek, akik tulajdonképpen még nem is éltek és ״ Érnie világosan érezte, hogy most száll le a Lények poklának legalsó körébe”. A vonat robog az éjszakában, nincs kenyér, nincs víz, csak rettegés és halál. Emnie mesét mond a gyermekeknek, hogy megnyugtassa őket. Aztán megérkezik a vonat és jön a pokol utolsó bugyra. Elindul a menet az utolsó állomásra. Ernie Léwy, az igaz férfiú, akinek szeméből ismét megindultak a részvét véres könnyei, ekkor így szólt magában: ״ Én Istenem, uram, így indultunk mi el évezredekkel ezelőtt. Kiszáradt sivatagokon haladtunk át, keresztülmentünk a vér Vörös-tengerén, a sós és keserű könnyek özönén. Nagyon-nagyon öregek vagyunk már és még mindig megyünk tovább. Szeretnénk végre-valahára megérkezni.” Megérkeztek. A gázkamrában ״ patakként csörgedezni kezdett, majd vízeséssé, megállíthatatlan felséges áradattá nőtt a himnusz, a zsidók himnusza, a zsidóké, akik kétezer esztendő óta nem viseltek kardot, akiknek soha nem voltak hittérítő hódításaik, sem színes rabszolgáik — a gázkamrán végighömpölygött a szeretetnek az az ősi himnusza, amelyet véres betűkkel véstek a föld kemény kérgébe és elfojtotta a feneketlen mélységekből feltörő sötét röhögés: ״ SOMÁ JISZROÉL ADONÁJ ELŐCHÉM, ADÓNAJ EHOT .. * Ezekben a sorokban igyekeztünk felvázolni Schwarz- Bart az „Igazak ivadéka” című regényének tartalmát és tudjuk, hogy e sörök csak szürke vázlatát adják e nagy regénynek, amely a megölt zsidó millióknak állít emléket. Ezért ne is várjanak itt kritikai méltatást. Ennél sokkal elfogultabb olvasói vagyunk ennek a regénynek. Bírálat helyett Andre Wurmser kritikai utószavából hadd idézzünk néhány mondatot: ״ Ez az erőteljes és emelkedett írásmű megérdemelte a kitüntetést. Olyan fájdalmas, mint a kínszenvedések helyére való zarándoklás. Bátorírás, mert nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki hunyorítás nélkül nézzen farkasszemet a szenvedés fekete napkorongjával. Akármilyen furcsán hangzik is ez a megállapítás, azzal a felháborodással, amit olvasójából kivált, erőt is ad neki, s ami a legfőbb, megtört a képmutatás csendjét.” Végezetül hadd mondjunk köszönetet az Európa könyvkiadónak, amely az idei ünnepi könyvhétre a magyar olvasóközönséget ezzel a nagyszerű könyvvel megajándékozta és Justus Pálnak, aki a regényt magyar nyelvre átültette. Zsadányi Oszkár ״ Styl csillái" javítás, vétel-eladás. — Villany, rádió szerelés, javítás. ELEKTROMOS KTSZ Budapest, VI. Népköztársaság útja II. TeL: 428—992. VILLANYBOROTVA Allegro, javítás-vétel: V. Váci u. 4. helyett V. Gerlóczy u. 3. GYÁSZRUHÁHOZ FÉRFI—NŐI KALAP, FÁTYOL, KESZTYŰ, SAS, PULÓVER, FEHÉRNEMŰ, HARISNYA EGY HELYEN: VIII. JÓZSEF KÖRÚT 59 ÚJ ÉLET Budapest zsidó műemlékei ,,Magyarország Műemléki Topográfiája” című sorozatban ״ Budapest Műemlékfilének — Horler Miklós szerkesztésében — négy kötet jut. Ebből 1955-ben megjelent az L kötet, amely a budai vár s az ezt környező városrész műemlékeit tartalmazza. Most került ki a sajtó alól a II. kötet (Bp., 1962.), amely Buda egyéb területeit dolgozza fel. Zsidó vonatkozásai miatt e lap olvasóinak figyelmére is igényt tarthat. Két zsinagóga és három temető kerül benne bemutatásra. Az első az óbudai zsinagóga (424—429.). Helyén 1767—69-ben egy korábbi épült. A rosszul alapozott épület lebontása után 1820— 21-ben emelték a jelenlegit Landherr András tervei szerint. 1900-ban architektúráján a kor ízlésének megfelelő átalakításokat végeztek. Főhomlokzata előtt hatoszlopos portikusz emelkedik, korintuszi oszlopokkal, háromszögű timpanonnal. A középen álló bima négyoszlopos megoldása, valamint a frigyszekrény feletti falmező, amely az égő Szinájt (nem az „égő csipkebokrot” — mint a könyv írja) jelképezi a két kőtáblával, a korabeli templomépítés tartozékai. Négy kitűnő kép mutatja be a főhomlokzatot, a belső tért, a bimát és a frigyszekrényt. Az óbudai hitközség kegyszerei régebben az óbudai zsidó múzeumban nyertek elhelyezést. Ennek egész anyaga a felszabadulás után a Zsidó Vallási és Történeti Gyűjteménybe került. A kötetből kitűnik (492-498), hogy a hitközség székházában (Zichy u. 9.) még sok és értékes kegyszer található, amelynek országos gyűjteményünkben volna a helye letéti anyagként. Van itt kupa (kettőt a XVII. századból valónak jeleznek), tóra-mellvért, tóra-mutató, tóra-korona, tórához felhívó tábla, persely (a kakas alakú nem persely, hanem fűszertartó), pohár, adománygyűjtő tál, osztrogtartó doboz, frigyszekrényfüggöny. Az egyik pohár adományozója nem „Jicek Köce”, hanem helyesen Jicchák Kittsee, azaz Köpcsényi Izsák. A felíratokat különben jó feldolgozásban már régen közzétette Bató J. Linót (Magyar Zsidó Szemle, XXIII. 1906.; XXIV. 1907.) Az elpusztult műemlékek között szó esik az óbudai gyűlekezet egyik megszűnt temetőjéről a Laktanya-utcában (512-513.). A XVIII. század második felében nyithatták meg s 1950. évében ürítették ki. Két kép van a temetőről, az egyik a Zsidó Vallási és Történeti Gyűjteményből származik. Az exhumált rabbik sírkövének feliratait színtén Bató közölte (MZisSz. XXIV. 1907. 41-42.). A Csörsz utcai temetőről részletesebben szólnak (545— 548.). 1890-ben nyitották meg, de exhumálás folytán korábbiak is kerültek oda. A legrégibb kő Abeles Sámuelé 1857-ből, amelynek teljes szövegét kapjuk. Nagytétény zsinagógájáról (662—664.) és temetőjéről (669—674.) olvashatunk még a műben. Az 1759-ből való tétényi ״ canonica visitatio” említi először a zsinagógát: „mindezek vegyesen laknak a zsidókkal, kiknek rabbijuk és zsinagógájuk van.” Copf stílusú belső berendezését 1935 körül kicserélték. A frigyszekrényről és bimáról egy-egy jól sikerült kép látható. Temetőjémeik két legrégibb köve településtörténeti főgázául szolgálhat. 1750-ből való Kálmán Bőhm sírköve, 1759-ből az óbudai Dávidé. Az első Csehországról, a második Óbudáról vall. Róth Simon sírköve 1764-ből választékos héber stílusával válik ki. Gazdag illusztrációs anyag érzékelteti a tétényi temető művészi ízlését és törekvéseit. A Csörsz utcai és tétényi temető feliratait a kötetben e sorok írója dolgozta fel. Dr. Scheiber Sándor ALOSSZAR HEINZ LAMMERDING, az SS egyik leghírhedtebb alakulatának, a „Das Reich” nevezetű divíziónak a parancsnoka — akit a francia hadbíróság 1953-ban távollétében halálra ítélt — vígan éldegél Düsseldorfban, ahol nagy vállalkozásba kezdett és hatalmas vagyonra tett szert. A düsseldorfi telefonkönyvben bárki megtalálhatja a nevét, a címét és a telefonszámát. Oskar Wiesflecker, az osztrák Volksstimme munkatársa, fel is hívta őt telefonon. Amikor „General Summerding” -nek szólította, a hajdani SS-tábornok lecsapta a kagylót. Úgy látszik, attól tartott a felhívó személy beolvassa majd a telefonba a tábornoki bűnök hosszú sorát! Lammerding az SS legkegyetlenebb gyilkosságainak értelmi szerzői közé tartozik. Európa különböző tájain ezrével és ezrével kerültek a föld alá azok a férfiak, nők, gyerekek, akiket az ő parancsára gyilkoltak meg. Az egyik legborzalmasabb tömeggyilkosságot Oradour sur Glane-ban rendelte el. A francia városka minden férfijét halálba küldte. A nők és a gyerekek javarészét szintén megölette. Míg az SS-gyilkosok legtöbbje azzal védekezett, hogy felsőbb parancsra követte el a tömeggyilkosságokat, ez a gonosztevő SS-vezér úgy akarta feltüntetni a dolgot a francia hadbíróság előtt, mintha az SS-legények önkényes cselekedeteiről lett volna szó. Hitványul tagadott! Hitványul ferdített! Hitványul kertelt! De ma már mindent tudunk a szörnyű múltjáról! Talán nincs már messze az az idő, amikor ezért a múltért felelnie is kell! • STÁJERORSZÁGBAN megjelent a legújabb fajtájú előjegyzési naptár, amely nemcsak a naptár tulajdonosának előjegyzéseire ad módot, hanem egyben figyelmezteti az olvasót a legkülönbözőbb évfordulókra. Felhívja, például, a figyelmet arra, hogy mikor ״ vette át Hitler birodalmi kancellár a német hadsereg főparancsokságát”, mikor ״ következett be a hadiállapot Németország és az Egyesült Államok között” és mikor szavazták meg a legfontosabb fasiszta törvényeket. Nem követünk el semmiféle túlzást, ha minden tekintetben magunkévá tesszük a Volkstimmé-nek azt a megállapítását, hogy voltaképp fasiszta színezetű műről van szó. A Vorwärts, az osztrák grafikai munkások szaklapja, rámutat arra, hogy érdeklődött a fasiszta színezetű előjegyzési naptár kiadója iránt, és a gráci rendőrségen azt a felvilágosítást kapta, hogy a Die Aula, a szélsőjobboldali stájerországi diákok szervezetének lapja tekinthető az előjegyzési naptár kiadójának. A Vorwärts felveti a kérdést: miért nem említi meg a szélsőjobboldali stájerországi diákok kiadványa, hogy hol esett el a második világháborúban Hitler birodalmi kancellárért a tízezredik fiatal stájer férfi, és hol pusztította Stájerország területét a tízezredik bomba? Ezek az adatok sokkal jobban érdekelnék az osztrák közvéleményt, mint az, hogy Hitler mikor lett a német hadsereg főparancsnoka. A stájerországi naptár-botrányt azért iktattuk ebbe a rovatba, mert nagyon jellemzőnek tartjuk az osztrák neofasiszták mozgolódásainak megfelelő bemutatására. Az emlékezés lapjairól DR. MOLNÁR GÉZA írta: Dr. Vadas György Zeneművészeti főiskolánk nagytudású professzora volt. Általános zenetörténetet, zeneesztétikát adott elő felejthetetlen bölcsességgel, mélyen megalapozott, széles látókörű tudással, s ha a helyzet úgy kívánta, jellegzetesen molnári szellemességgel. Szeretve tanította muzsikus fiataljainkat. Párhuzamosan évtizedeken keresztül, mint biztos ítéletű zenekritikus nevelte — és jól nevelte — zeneszerző közönségünket. (Legutóbb a Pester Lloyd hasábjain). Ő volt Budapest Korngoldja. Előadásaiban éppúgy, mint kritikáiban a száraz adatokon, a szerzők, vagy előadói művészi teljesítmények értékelésén túlménem mindig igyekezett a zene legmélyebb bölcselmi és lélektani problémáira is rámutatni. Elmondhatjuk, hogy általában jól képzett muzsikusokat és zeneileg művelt közönséget nevelt. Mindannyian közvetlen, vagy közvetve az ő tanítványai vagyunk. Az az érzésem, hogy nélküle sokkal kevesebb zenetudósunk lenne. Bizonyos, hogy Molnár Géza előtt senki sem tudott a zenéről oly szépen, szinte költői szárnyalással, oly mély bölcsességgel írni. Szellemessége egyedülálló volt. Az általános zenetörténetnek, a zeneesztétikának, sőt a magyar muzsika történetének magyar nyelven történt megjelentetése — európai nevón — elválaszthatatlan az ő nevétől Valóban úttörő munkát végzett. Híre és tekintélye volt külföldön is. Emlékszem, Richard Strauss boldog volt, amikor 1932. októberében a budapesti Strauss hét alkalmából rendezett fogadáson személyesen is megismerhette őt. ״ Mit írt rólam, hogyan vélekedik rólam dr. Molnár” — kérdezték az itt megfordult világhírű művészek Sauer Emiltől Hubermannig, Pablo Casalstól Emanuel Feuermannig, Ignác Friedmanntól Wladimir Horovitzig, stb. Molnár szavainak súlya és tekintélye volt. Egy jó Molnár Géza kritika kezdő vagy beérkezett művésznek egyaránt ajánlólevél volt. Mint említettem, közvetlen, vagy közvetve mindannyian az ő tanítványai vagyunk, mégis jómagamat is beleértve, hálátlanok vagyunk emlékével szemben. Igaz, vannak enyhítő körülményeink; a nácizmus pokla, a háború vérzivatara, az újjáépítés gondjai és a szocializmus építésének impozánsan gyors tempója. Azonban, ha időnk engedi, néha-néha mégiscsak befelé fordulunk, önmagunkba nézünk, vagy amikor szívvel és értelemmel zenét hallgatunk, álljunk meg Molnár Géza emléke előtt. Nem véletlen, hogy zenetörténetéből idézem Scuberttel kapcsolatos szavait: ״ Zenéjében az egyszerű ember is megtalálja önmagát és a kifinomult összetett elmék is ráismernek saját képükre. És csak azok — akik beszélnek egyszerű ösztönökről és a kultúrember bonyolult, homályos álmairól, akiknek művei ezt a kettős tükröződést mutatják, — az igazi költők,’’ Ezek a szép szavak és igaz szavak rá is jellemzők. Ilyen szellemben irt és tanított Molnár Géza. Molnár Géza szellemes, sokszor gúnyosan szellemes társalgó is volt. Gyakran vol־tam vele együtt. Felejthetek■׳ len vele történt utolsó találkozásom. Egyik zenedélutánon egy eléggé ismert festőművészünk azt kérdezte tőle, hogyan lehet valaki jó zenekritikus. Válasza így hangzott: ״ Egy eléggé ellenszenves iparbárónk, (nevet is mondott: Herzog András) aki most minden áron igyekszik a zeneéletben szerepet játszani, ott van majdnem minden koncerten. Menj oda hozzád kérdezd meg a véleményét és írd meg annak az ellenkezőjét. Ha ezt teszed, már nem lehetsz rossz zenekritikus.” Tél volt és vasárnap délután. Ki gondolta volna akkor, hogy a kedélyes és jóhumorú Molnár professzort még aznap este szívszélhűdés öli meg? Munkája közben érte őt. Éppen egy cikkét diktálta telefonon. A telefonjára rá-׳ borulva találták meg. Hazánk zeneéletének e kiváló alakját hűséges barátai, személyének és tudásának tisztelői kísérték utolsó útjára. 1902. május 15. Tiborc Zsigmond — 75 éves ״ Álljunk meg egy pillanat!״, és szorítsuk meg a negyvenéves írói jubileumát, valamint hatvanadik születésnapját ünneplő Tiborc Zsigmond kezét!” Ezekkel a szavakkal kezdte üdvözlő cikkét az Új Élet 1947. augusztus 14-i száma. S most megint azt írják, hogy álljunk meg egy pillanatra és köszöntsük az immár hetvenötödik születésnapjához érkezett Tiborc Zsigmondot. Tiborc Zsigmond a kapitalista időkben sohasem volt a ״ napos oldalon”. Mindig a szegényekért harcolt. Mindig az elnyomottak hangját hallatta. Azonosult a kisemberekkel, a szegényekkel, akiknek hálás tekintetében találta meg tevékenysége jutalmát. Egész emberként csinált mindent. Egész emberként működött az élet minden területén. Vállalta a haladás eszméinek bátor és félelemnélküli hirdetését. Vállalta, ha kellett, az internáló tábort. Vállalta, ha kellett, a legszörnyűbb üldöztetéseket ,tudományos cikkei, amelyekből köteteket lehetne öszszeállítani, a legkülönbözőbb napilapok, folyóiratok hasábjain jelentek meg. A Magyar Tudományos Akadémia jutalomban részesítette Farkas Antalról írott tanulmányát. A gyermekvédelem egyik legnagyobb érdemű harcosa volt. Az antialkoholista mozgalomban is fontos szerepet játszott. Most is állandóan dolgozik. Most is ír és nevel. Ahogy íróhoz és pedagógushoz illik. Szereti az embereket. Boldogsággal tölti el, hogy a földkerekségen egyre több és több ember szabadul fel a kapitalizmus igája alól. De egy nagy bánatot haláláig hord a szívében. 1944-ben elvesztette egyetlen fiát. Azt a szeretetet, amit nem tud a fiának adni, embertársai között osztja szét. Divatos fűzőt, fehérneműt készíttessen ״ START fűző és fürdőruha Ktsz. fiókjaiban: VIII., Rákóczi út 10. V., Kossuth Lajos u. 6.