Uj Élet, 1962 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1962-11-15 / 22. szám

4 Jó orvos csak jó ember lehet — vallja az aranydiplomás dr. Szántó László főorvos Ha nem ismerném évei szá­­mát, ha nem azért kerestem volna fel dr. Szántó László főorvost, hogy aranydiplomá­­ja elnyerésével kapcsolatban beszélgessek vele, szinte ked­­vem lenne leírni, hogy ez a 72 esztendős orvos, aki év­­tizedeken át a pécsi gyerme­­kek „Laci bácsija” volt, olyan fiatal, hogy azt már irigyli az ember. Mex־­ Szántó László főorvos, aki közel félévszáza­­dos pécsi működés után most Budapesten, a XIII. kerület Visegrádi utcai SZTK-rendelő­­intézetben folytatja azt a hi­­vatást, amire 1912. október 30-án tett esküt, mint Jend­­rassik és Bókay professzorok tanítványa­i, nem ismeri az öregséget. Naponta rendel, be­­tegeket gyógyít, közben olvas, tovább tanul, mert mint kis mosollyal mondja: „nem a jó papnak, hanem a jó orvosnak kell holtig tanulni”, és köz­­ben, ha kedve szottyan, vaká­­cióját Kínában, a Szovjetunió­­ban tölti. Pedig dr. Szántó László útja nem volt könnyű, amíg ebbe a csendes és békés Fürst Sándor utcai lakásba eljutott, ahol boldogan él második fe­­leségével, a méltatlanul elfe­­lejtett szegedi magyar zsidó költő, Kisteleki Ede leányé­­val. Az egykori pécsi évekről így emlékezik: — Alig tettem ki Pécsett az orvosi táblámat, már be kel­­lett vonulnom az első világ­­háborúba. 40 hónapon át kü­­lönböző frontokon mint ez­­redorvos szolgáltam és ami­­kor leszereltem, nagyon büsz­­ke voltam, hogy zubbonyá­­mon hordhattam a kevés gya­­logsági tisztnek jutott Ferenc József-rend lovagkeresztjét, a két Sygnum Laudis-t és a Ko­­ronás Arany-érdemkeresztet. Akkor még nem tudtam, hogy mindezekkel együtt egyszer, 1944 nyarán jó leszek arra, hogy, mint kivételezett zsidót, akinek nem kell hordania a sárga csillagot, az utolsó na­­pon megragadjanak és áldott emlékű első feleségemmel együtt bevágjanak az ausch­­witzi halálvagonba. Több, mint 5000 pécsi hittestvéremmel, asszonnyal, gyermekkel, öre­gekkel és fiatalokkal együtt mentünk, és a pusztulásra csak egy jellemző, hogy 1390 pécsi férfivel kerültem az auschwitzi táborba, ahonnan a szovjet felszabadításkor mindössze hetedmagammal in­­dultam vissza az életbe. Beszél arról, hogy 1913. végén lépett a Munkásbeteg­­biztosító kötelékébe, ahol mint körzeti orvos működött. Közben látva az ijesztő pécsi csecsemőhalandóságot, amely 39—40 százalék volt, saját pénzéből berendezte az első pécsi gyermekrendelő osztályt, vásárolt csecsemőm­érleget, 120 pelenkát, hőmérőket és mind­­azt, ami egy kezdetleges „ma­­szek” csecsemővédő intézet felszereléshez tartozik. 8 évig — ahogy mondani szokták — saját zsebe terhére vezette ezt az osztályt és amikor végre rendszeresítették a külön gyer­­mekosztályt, oda a zsidó dr. Szántó László helyett, egy ak­­kor végzett, ébredő beállított­­ságáról közismert orvosnőt neveztek ki vezetőnek. És jöttek a sötétség, a gyű­­lölet évei, amelyek elborítot­­ták Pécs utcáit is, és dr. Szántó Lászlót, aki akkor már a pécsi zsidó hitközség alel­­nöke volt, elhurcolták. Az auschwitzi élményeiről csak annyit mond, hogy 56 éves volt, amikor odakerült és egyszer, egy éjszakai Schich­ten 160 zsák cementet vitt fel 2 emelet magasságba. Azt ma sem tudja, hogy milyen erővel bírta ezt. És a szörnyűségek után el­­indult haza. Abba a városba, amelyben annyi gyermeket gyógyított. Otthon feldúlt lakás és felesége halálhíre fogadta. Mégsem jutott el, megkezdte a gyógyítást és megszervezte az annyira összezsugorodott pécsi hitközséget. Emlékezik az első páciens­­re. Bejárónője egy lavórban mosott, amikor egy asszony kereste és megkérdezte, hogy itthon van-e a doktor úr. — Látja, hogy az ingét mo­­som, hát hogyne lenne itthon — felelte a bejárónő. Pécsett, ahol nemcsak a ve­­zetők cserélődtek ki, de más lett az emberek érzése és gondolkozása is, dr. Szántó László folytatta hivatását. Közben látta, hogy mi a kü­­lönbség a régi orvosi műkö­­dés és a mai között. Ezt így summázza: — Régen az orvosi tudo­­mány és segítség elsősorban a tehetősebb emberek részére állott fenn, ma már ez közös kincs. Nincs szükség arra, hogy egy SZTK-orvos saját zsebéből segítsen a csecsemő­­kön, hisz mindnyájan ismer­jük a legmodernebb felszere­­lésű csecsemő-gyermekvédel­­mi intézeteket. Már évtizedek óta részt vesz a szakszervezeti mozgalom­­ban és Pécsről való távozá­­sáig az ottani Orvosegészség­­ügyi Szakszervezet elnöke volt. — Mit mondjak még ma­­gamról? — folytatja. — 1948- ban másodszor is megnősül­­tem és azóta boldogan élek fe­­leségemmel. 1953-ban megkap­­tam a Munka Érdemérem ki­­tüntetést és most 1962. októ­­berében, félévszázados orvosi működésem után az arany­­diplomát. És beszél arról is, hogy zsidóságához egész éle­­tében hű maradt és mindig talált időt, hogy mint a pécsi hitközség és déldunántúli köz­­ségkerület elnöke, a zsidó köz­­ügyekkel foglalkozzon. Orvosi hivatását és egész életszemléletét így összegezi: — Én magamévá tettem Hirtl bécsi professzor mondá­­sát: Jó orv­os csak jó ember le­­het. — Ha sikerült ezt megköze­­lítenem, akkor nem éltem hiába. Zs. O. Dr. Szántó László átveszi az aranydiplomát dr. Törő Imre rektor kezéből A­­Magyar Helikon történeti forráskiadványai, művészettör­­téneti monográfiái, bibliofil­­kötetei között megjelentette a héber szerelmi líra bibliai gyűjteményét, a Sír Hassírím könyvét. E tényben jelentős irodalmi mozzanatot üdvözöl­­hetünk: felszabadulásunk óta első ízben lát napvilágot ates­­tamentumi szöveg új magyar fordítása. Az Énekek énekének világi értékelése közel kétévszáza­­dos magyar múltra tekint visz­­sza. Esztétikai műveltségünk kezdetén, a XVIII—XIX. szá­­zad fordulóján Pope, Lowth, Betteux, Schlegel, Herder, Mendelssohn, Sulzer stb. hang­­ja közvetíti hozzánk az eszté­­tika s benne a bibliai költé­­szet modern szemléletének elemeit. Ez az időpont az idil­­lek klasszikus emlékeinek se­­regszemléjében a legkiemel­­kedőbb lakodalmi éneknek tartott művet már nem az al­­legóriai­ elmélet alapján, ha­­nem a népköltészeti alkotások viszonyában említi (Szerdahe­­lyi György: Poesis Narrativa, 1784. 166). Ekkor már a kul­­túrahódító magyar érdeklődés arról is tud, hogy Herder nem egységes költeménynek tartja az Énekek énekét, hanem ösz­­sze nem tartozó dalok fogla­­laténak (Varga István: Exege­­tica Theologia, 1807. 520). Ver­­seghy a költői hasonlat kate­­góriáit tárgyalva, stíluselmé­­leti példatárul nyúl a könyv­­höz. A hasonlításban a képze­­let az egyént gyönyörködtető tárgyakat szereti emlékezetbe idézni. Ezért hasonlítja az Énekek éneke a menyasszonyt a hajnalhoz, holdhoz, tábori sereghez, a vőlegény haját a holló tollához, termetét a Li­­banonhoz (Egy. Ért. és Tud. 1821. 120). A tudományos­ világi hódí­­tás után megjelenik a bibliai­­vallási keretből kiemelt ma­­gyar szöveg is. A romantika Kelet-rajongása felfedezi a Énekek magyar olvasók számára az Ezeregyéjszakát és felfedezi a talmudi meséket is. Nem vé­­letlen tehát, hogy a Vörös­­marty szerkesztette Koszorú­­ban feltűnnek világi olvas­­mányul az első nyomtatott magyar Énekek éneke-szemel­­vények (Holéczy Mihály, 5. és 6. fejezet. Koszorú 1832. 17, 156). E szórvány-kezdemény­­től száz év vezet el Kerényi Károlynak az elmúlt világ e téren utolsó teljesítményt nyújtó fordításáig (Officina, 1941). A magyar zsidóság mindjárt magyar nyelvű megszólalásá­­nak pillanatában szerepet vál­­lal az Énekek éneke világi be­­mutatásában. Bloch Móric 1841-ben a héber költészet nagy jelenségei között így jel­­lemzi: „gyöngédség és egysze­­rűség, édes előadás és termé­­szetesség azt a leggyönyörűbb költemények közé sorozzák” (Tudománytár, IX. 357). A szö­­veg fordítására azonban csak a XIX. század vége óta vállal­­kozott a hazai zsidóság. A bib­­liai könyv fordítóinak jelzőt­­lenül számba vett sora négy névre terjed. Először Lövő Immánuel nyelven formálódik magyarrá a Sír Hessírím (1885), majd az első teljes ma­­gyar zsidó bibliafordításban Vajda Béla prózája szólaltat­­ja meg az Énekek énekét (IMIT, 1907), később Kiss Ar­­nold tolmácsolása hidalja át a két nyelv távolságát (1923), végül zsidó fordítóként utolsó­­nak Pap Izsák ültette át ma­­gyarrá a héber líra szerelmi dalait (1926). A most megjelent teljes for­­dítás Bernáth István műve. A költő aitmoszféra-teremtő nyelvi eszközökkel és a bib­­liai képeknek és hasonlatok­­nak a szabad sorokban is sí­­mban hullámzó ritmusával éneke visz közel az eredeti hangula­­tához, színeihez, keleti világá­­hoz. Szóösszetételek helyett szívesebben oldja fel birtokos jelzős szerkezetekkel a gon­­dolatok fordulatait anélkül, hogy ezzel a lazább kötés set­­tenkedésének engedményeket tenne, ha egyéb szókapcsola­­taiban elvétve kissé ernyed­­tebbé lesz is a tömörítés (ele­­fántcsontból való torony). A legtalálóbb szinomín szavak alkalmazásával igyekszik el­­dönteni a héber kifejezések közvetítésének sikereit Épp ezért nem érezzük eléggé ér­­telemderítőnek az „egyesség­­hozó” kitételt (8:10). A fordí­­tásnak szöveghűségre törekvő útját dr. Scheiber Sándor szakirodalmi segítsége egyen­­gette, és az eredményt a tu­­dós ellenőrző munkája hitele­­síti. A fordításhoz Komróczy Géza írt jól tájékoztató, fi­­nom stíluszinten tartott utó­­szót; benne rövid átnézetét ad­­ja a bibliai könyvhöz fűződő problémáknak, összefoglaló szempontjai, közlései általá­­ban nem ismeretlenek a ma­­gyar zsidó irodalomban. Gon­­doljünk csak Pap Izsáknak a magyar fordításhoz készült bevezetésére (Frenkel-biblia 1926. 4.220), Fényes Mór fejte­­getéseire (Szentírásunk 1931. 282) vagy Heller Bernátnak Kerényi Károly fordításáról írt bírálatára (Libanon 1942. 27). Új ellenben és meglepő Komoróczy Géza megállapítá­­sainak végső tétele: ״ Az Éne­­kek éneke: a nép profán, sze­­relmi dalainak, lakodalmi éne­­keinek gyűjteménye, amelyet a zsidó és keresztény vallás kisajátított, átértelmezett, val­­lási célokra foglalt le, vagyis meghamisított, de ... mégis­­csak megőrzött” (44). Kórhoró­­czy fogalmazását s­em tarthat­ták szerencsésnek. Szóhaszná­­lata igaztalan. Hiszen szöveg­­módosításról nincs szó, csak szemléleti, magyarázó eljárás­­ról. Történetietlen volna tehát számonkérni a ma ideológiája szerint, hogy kétezer évvel ez­­előtt a héber szöveg megmen­­tésének es­ik vallási feltételek közt adódott lehetősége. Ha társadalmi forrongások vallási keretben jelenhettek meg másfél évezreddel később, miért volna hamisítás, ha a zsidó világi költészet emlékeit Akiba hősi akarattal vallásos jogcímen mentette át a világ­­irodalom számára. Mennyivel igazabb ez a szövegezés: „Az allegória már a múlté, de az allegóriát illeti a hála, ... hogy ... nem fonnyadt el az emberi szerelemnek ez a dús virágfűzére” (Frenkel-bib­­lia 222). A kiadvány utószavát Ko­­moróczy Géza filológiai pon­­tossággal szerkesztett jegyze­­tei és irodalmi adatok egészí­­tik ki. Az előbbiből mintha csak néhány közszó magyará­­zata hiányoznék (pl. kösönytű, ékszer), az utóbbiból viszont kihullott minden zsidó rámu­­tatás. Pedig ha az Énekek éneke magyar műfordításai között helyet kaphat Károli Gáspárnak egyébként , nagy történeti jelentőségű fordítása vagy Aisleitner Józsefnek Kál­­di-átdolgzása azon érdemi okon, hogy a héber eredeti nyomán az Énekek énekének legpontosabb fordítását készí­­tette el, akkor a nyelvi hoz­­záértésnek ez a meghatározó foka egy mondatot biztosítha­­tott volna a legsikerültebbnek minősített zsidó fordításnak is, s nem kellett volna valameny­­nyi zsidó átültetést a figyel­­men kívül hagyható művek tö­­megsírjába temetni. A kötet ízléses külső megje­­lenésében az egykori Kner­­nyomda legszebb hagyomá­­nyait követi. Zsoldos Jenő ÚJ ÉLET 1962. november 15. A Magyar Tudományos Akadémia világirodalmi folyóirta az orosz költészet hatásáról a modern héber irodalomra A Világirodalmi Figyelő, a Magyar Tudományos Akadémia világirodalmi fo­­lyóirata, érdekes cikket kö­­zöl arról a könyvről, ame­­lyet Jakov ben Jesurun írt Az orosz költészet és hatása a modern héber irodalomra címmel. Ezt a könyvet a Devir-kiadó adta ki Tel- Avivban. A könyv a jeruzsálemi egyetem irodalomtörténeti tanszékén készült és Joszef Klausner előszó­­val jelent meg. A szerző hitelesen ismerteti a XIX. századbeli orosz köl­­tészet fejlődését, majd az oroszországi héber költészet történetét. Kronologikus sorrendben mutatja be a héber irodalom klasszikus költőit, rámutatva arra, hogy miképp hatottak té­­mában, motívumban, nyelvi fordulatokban, hasonlatok­­ban különböző héber köl­­tőkre. Megtudjuk azt is, hogy az oroszországi héber költők közül milyen képvi­­selői kerültek ki a modern héber irodalomnak és mi volt ezeknek a tevékenység­­e. Jakov ben Jésurun könyve nagy gyakorlati segít­­séget jelent a héber iro­­dalomtörténeti kutatá­­sokban. Elvi jelentősége pedig kü­­lönösen abban rejlik, hogy megállapítja az autochton fejlődés soviniszta elméleté­­nek abszolút tarthatatlansá­­gát. A könyv bebizonyítja, hogy a modern héber iro­­dalom legjelentősebb képvi­­selői, mint Bialik, Gordon de mások is példaképüknek tekin­­tették az orosz költészet nagyjait annyira, hogy költeménye­­ikben kimutatható Puskin, Lermontov, Nyekraszov és más költők hatása. Jakov ben Jesurin az összehasonlító irodalomtör­­ténészek pozitivista irányá­­hoz tartozik. Alapos tárgyismerete, lelkiismeretes anyag­­gyűjtése és művészi fel­­dolgozása teszi rendkí­­vül értékessé munkáját, amit megkönnyít, hogy igen jól ismeri nemcsak a héber, de az orosz irodalmat is, utóbbit nyelvtudása révén eredetiből. A Világirodalmi Figyelő érdekes cikke bizonyára sok hasznos szempontra hívja fel a héber irodalom ma­­­gyarországi kutatóit is. Üzenet a francia zsidó ellenállók kongresszusára Az Union des Juifs pour la Résistance et l’Entr’Aide, a francia zsidó ellenállók nagy szervezete, november elején kongresszust rende­­zett, amelyen többek között Pierre Bloch, André Blu­­mel, Pierre Cot, Le Cor­­guille tábornok, Jacques Duclos, Pierre Paray és Henry Torres is felszólalt. A kongresszuson felolvasták azt az üzenetet, amelyet Sós Endre, a MIOK elnöke intézett az egybegyűltekhez. ״ Meghajtom a fasizmus poklában olyan sokat szen­­vedett magyar zsidóság ro­­bogóját a francia ellenállás zsidó hősei előtt. Azok a francia zsidók, akik a leg­­nagyobb bátorsággal száll­­tak szembe a hitleristákkal és akik közül olyan sokan az életüket is feláldozták, nemcsak Franciaország sza­­badságáért és a francia zsi­­dók jövőjéért harcoltak, ha­­nem egész Európa felszaba­­dításáért és a magyar zsidó­­ság holnapjáért is. Az ellenállási mozgalom zsidó hősei között Francia­országban és mindenütt ma­­gyar zsidók is voltak, akik együtt harcoltak és együtt hullatták vérüket a francia zsidókkal a fasiszta gonosz­­tevők ellen és az emberiség szabadságáért vívott küzde­­lemben.” Az üzenet azzal végződik, hogy nem szabad megfeled­­keznünk a neofasiszta pró­­bálkozások elleni küzdelem­­ről. Azoknak, akik anna­­ idején szembeszegültek a fasizmussal, szembe kell szegülniük a Gestapo és az SS újból szervezkedő tagjai­­val, a neofasizmus minden fajtájával is. Divatos fűzőt, fehérneműt készíttessen ״ START fűző és fürdőruha Ktsz. fiókjaiban: Vm,­ Rákóczi út ifl. V.. Kossuth Lajos u. 6. Rendeljen virágot telefonon: 185—315 A szállítási torlódások elkerülése érdekében kéri a Távbeszélő ־ virágszolgálat, hogy rendelését a szükséges időpont előtt 2 órával , a vasárnapi rendelést szombaton leadni szíveskedjék Mutatós ajándék a frottír köntös! Színek és fazonok nagy választékban Megrendeléseket méretre felvesz mindennemű fehérneműre a Minőségi Férfi Fehérnemű KTSZ Budapest, Vilit Vas utca 1. szám és Budapest, Vilit Gyulai Pál utca 16 szám alatti fiókja ----------------------------------------------------------------------­

Next