Uj Élet, 1963 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1963-02-15 / 4. szám
A hatvanesztendős dr. Benoschofsky Imre országos főrabbihelyettes ünneplése a BIH elöljárósági ülésén Február 12-ért, kedden a Budapesti Izraelita Hitközség elöljárósága ülést tartott, amelyre meghívta a fővárosi és vidéki rabbikar képviselőit, a MIOK vezetőségét, a külön-böző fővárosi körzetek vezetőit, a felekezeti intézmények irányítóit, a nőcsoportok vezetőit és a felekezeti élet több képviselőjét. Ennek az ülésnek az első felében dr. BenoschofskyImre, országos főrabbi-helyettest, budapesti vezető-főrabbit ünnepelték, aki most töltötte be hatvanadik életévét. Az ülés második felében a magyar zsidóság delegációja beszámolt londoni útjáról. Sós Endre elnök nyitotta meg a BIH elöljáróságának ülését. Rámutatott arra, hogy dr. Benoschofsky Imre elhárította magától a tervbe vett nagyobb ünnepséget, és ezért a felekezet vezetősége úgy határozott, hogy ennek az elöljárósági ülésnek a keretében emlékezik meg az ország első zsidó papjának hatvanadik születésnapjáról. Az elnök hangoztatta, hogy dr. Benoschofsky Imre lelkületében a magyarság és zsidóság szent egységbe forradt. Dr. Betanschofsky Imre hűséggel szolgálja az új életet építő hazáját és az ősi vallásához ragaszkodó magyar zsidóságot. Ezután felolvasta Prantner Józsefnek, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének az ünnepelthez intézett meleg hangú levelét. Az ülésen a Budapesti Izraelita Hitközség jókívánságait dr. Seifert Géza elnökhelyettes tolmácsolta, szép szavakkal méltatva az ünnepelt érdemeit. A Budapesti Rabbiság nevében dr. Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója szólalt fel. A vidéki rabbikar üdvözletét dr. Singer Ödön kaposvári főrabbi adta át. Dr. Flesch Jenő központi elöljáró, a Hegedűs Gyula utcai körzet elnöke, dr. Benoschofsky Imre körzetének és a Hegedűs Gyula utcai templom híveinek nevében beszélt. Schück Jenő ortodox főrabbi, az Ortodox Rabbitanács elnöke, az ortodox zsidóság köszöntését tolmácsolta. Fischer Jenő, a Déldunántúli Izraelita Községkerület elnöke, a vidéki községkerületek nevében beszélt. Dr. Benoschofsky Imre országos főrabbi-helyettes, budapesti vezető-főrabbi meghatottan köszönte meg a magyar zsidóság vezetőségének és a híveknek feléje áradó szeretetét. Utána a BIH elnöke és dr. Seifert Géza elnökhelyettes beszámoltak arról a fogadtatásról, amelyben az angol zsidóság különböző szervei a magyar zsidóság delegációját részesítették. Hangoztatták, hogy az angol zsidóság és a magyar zsidóság vezetőinek találkozása nemcsak a két ország zsidó közösségeinek problémáit érintette, hanem a békéért folytatott harc ügyét is. Az Országos Rabbiképző Intézet tanári karának ülésén Scheiber Sándor igazgató meleg szavakkal köszöntötte a tanári kar büszkeségét, a hatvanesztendős dr. Beneschofsky Imrét. A Budapesti Rabbiság ülésén dr. Schwarz Mór főrabbi méltatta a Budapesti Rabbiság elnökének, dr. Beneschofsky Imre budapesti vezető-főrabbinak érdemeit. Begy Lajos az antiszemitizmus ellen Most ünnepük a realista prózaírás nagy művészének, Nagy Lajosnak nyolcvanesztendős születésnapját. Nagy Lajos, akit életében harcos, bátor és leleplező írásaiért üldözött és félreállított a hivatalos úri Magyarország, most halála után, születése nyolcvanadik évfordulóján eljutott a magyar irodalom klasszikusai sorába — ahová a Grün csa- lád, a Kiskunhalom, a Budapest Nagykávéház, a Lázadó ember, a Menekülő ember és a Képtelen természetrajz írója — az írástudók szemében már rég odatartozott. Erre az évfordulóra jelentek meg a Magyar Klasszikusok sorozatának utolsó köteteként az író válogatott elbeszélései — Kardos Pál bevezető írásával. Nagy Lajosban mi nemcsak a kiváló prózaírót, a toll avatott mesterét, hanem az igaz embert, a harcos antifasisztát is tiszteljük. Az író már 1922- ben, amikor még szabadon garázdálkodtak Horthy darutollas különítményei, bátran és meg nem alkuvóan állt az üldözött zsidóság mellé és megjelentette a Találkozásaim az antiszemitizmussal című cikksorozatát. Ezt az állásfoglalását később sem adta fel és első volt, aki a negyvenes években tollal, szóval, szembefordult a zsidótörvények szellemével. Az elnyomatás éveiben — szinte tüntetően — állandó írója volt a zsidó felekezeti lapoknak, így az Egerek című elbeszélése a Múlt és Jövő című lapban jelent meg először. Nagy Lajos következetes maradt ahhoz az állásfoglalásához, amelyet a legvéresebb Korthy-terror idején is az üldözöttek mellett kinyilvánított. Ebben az időben jelent meg többek között az író egyik gyilkos szatírája ״ A zsidó” című írása, amelyben kifigurázza és nevetségessé teszi az ébredők hazug ideológiáját. Később, amikor a zsidótörvények és a zsidóságot sújtó rendeletek egymást követték, több cikkben szállt azokkal szembe. Most, amikor tisztelgünk Nagy Lajos írói és emberi nagysága előtt, hadd idézzük Barabás Tibor, — akit hosszú évek meghitt barátsága fűzött hozzá — visszaemlékezéseinek alábbi sorait: ,,Egyszer egy hírhedt nyilas képviselő próbálta „megnyerni” őt. — Bajos bátyám, hadd fel ezeket a büdös zsidókat, mit eszel rajtuk, gyere át hozzánk! Olyan nagy ember leszel te, amilyen csak akarsz. — Idehallgasson! — felelte szigorral Nagy Lajos, és szürke szemének átható pillantása a nyilas képviselő szemébe mélyedt. „ Én most olyan kis ember akarok lenni, amilyen csak tudok...” Születésének 80. évfordulóján e sorokkal kívánjuk köszönteni Nagy Lajost, aki mindvégig a humánum igaz ügyét szolgálta. (Zs. O.) Az emlékezés lapjairól FÉRJEM írta: dr. Endrei S. Henrikné Talán korai az emlékezés lapjain írni Róla — Róla, aki még tegnap és tegnapelőtt köztünk járt. Hol is kezdhetem, hogy a leglényegesebbet mondjam Róla, akinek minden vonása lényeges volt. Zsidósága, amelyet a szülői házból, nagy tudású édesapjától hozott,—Hilleli türelme, — amelyet édesanyjától örökölt, — világi képzettsége, mely minden valódi érték iránt lekötötte érdeklődését, de miként a hét testvér közül legidősebb testvérbátyja, dr. Endrei Gerzson, különösen vonzódott a klaszszika philologia iránt. Szónoki képessége és szónoklatainak tartalma, magával ragadta a hallgatóságot. Talán a gyermekkor szólistája szólt belőle a makói templom visszhangjában. Nemsokára ezután került Nagykőrösre az Arany János gimnáziumba, amely református intézet lelkésze nem egyszer kérte fel, hogy helyette ő tartson a növendékeknek bibliai előadást, ismerve már akkor, e téren való jártasságát. Ugyanezen iskolából került ki — annyi más jeles férfiú mellett — Marton Géza, a kitűnő jogász, Mészöly Gedeon, a finom tollú esztéta és kiváló műfordító. Ezek voltak osztálytársai és barátai maradtak az ötvenéves érettségi találkozón túl is. Ehhez az intézethez való ragaszkodása kísérte egy életen át. Jogi érzéke, mely vérében volt, vitte a budapesti egyetemre, így kerülhetett jogi tanulmányainak befejezése után egyenesen a felekezet jogügyi vonalára és ezért hívták meg az Országos Irodába, Schweiger Márton és dr. Simon József mellé, rábízva az akkori diákságra nézve oly nagy jelentőségű ösztöndíjegyesület és sok-sok fontos területnek ügyes-bajos dolgát és vezetését. Ez a két férfi a maga tudásával és szakavatottságával mély nyomot hagyott lelkében. Schweiger Márton, sokoldalúsága mellett nem vetette meg az élet prózai örömeit sem és epikureusi mivoltában másoknak is juttatott, meghívásai kapcsán gyakran hasonló örömöket. Az oly nemes jellemű és éles judiciummal bíró dr. Simon József teljes bizalmával és szeretetével ajándékozta meg, hagyatékából osztályrészéül hagyva a tiszaeszlári per nagy aktacsomóját, amelynek nem egy helyén szerepelnek más nagyok mellett, Eötvös Károly levelei és sürgönyei. Ezt a még mindig oly érdekfeszítő anyagot, szenvedélyesen szerette volna még, különösen életének utolsó évtizedében feldolgozni. De erre nem került sor, közötte a mindennapi munka, az el nem halasztható humanitás gyakorlásának a kényszere és így rám maradt ennek az elmaradt műnek, ha csak a megemlítése is. Veszteség ez, újabb dokumentumoknak a feltárása szempontjából, veszteség, az írásmű szempontjából, melyhez, ha hozzáfogott volna, olyan finoman rajzolódott volna le, mint amilyen finoman kezelte a szó használatát.. De mint mondottam, kötötte a munkája, mely nála elhivatottságot jelentett, a zsidóság, a Chevra-Kadisa — a Szent Egylet — öt évtizeden túl gyakorolt munkája, mely felölelt annyi karitatív tenni és teljesíteni valót és mindez együtt szentség volt számára. És ha akadtak pihenő órái, pihenő percei, akkor olvasott a Bölcsek mondásaiból, a Próféták tanításaiból. Emellett volt, ugyancsak életének utolsó évtizedében egy szűkebb munkaköre, amelyet azonban ugyanolyan nagy odaadással és szeretettel töltött be. A hitközség VI. belső körzetének, az ősi közületnek, a patinás Sasz Chevra munkája, melyet beragyogott nevének és lényének a fénye. És mindezt követően, vagy megelőzően szólni kell községkerületi munkásságáról, melyet majdnem pályája elején kezdett és gyakorolt, mint e terület alapos kutatója, ennek problémáit keresztül-kasul ismerve, amiről a hátramaradt bizonylatok oly híven vallanak. Kibővítve a már említett kapcsolatait, meg kell említeni a barátságoknak szövődéseit, találkozásait más nagyokkal is. Goldziher Ignác, a világhírű orientalista elővarázsolta a tárgyi és konkrét tudományon kívül a keletnek varázslatos légkörét. Lőw Immánuel kimagasló szellemével, megcsillogtatta előtte az egész zsidó folklórénak a jelenetigeit. Blau Lajos, a nagy tudos még közelebb hozta a Talmud forrásához. Heller Bernát, a ragyogóan színes skálájú professzor, nyári találkozásai alkalmával, éppoly ragyogással élvezte a tavaknak színét és vizét, mint a napnak a tüzet. És ha már nyári találkozásokról írok, meg kell említenem dr. Ziegler Ignác karlsbadi főrabbi nevét, akivel oly bensőséges eszmecserét folytatott, megtárgyalva vele egyrészről a csehországi zsidóság helyzetét és problémáit, másrészt a legélénkebb érdeklődést tanúsítva a magyar zsidóság állapota iránt. Ugyanez a kölcsönös vonzerő alakult ki a jugoszláv dr. Alkalay Izsák — Szarajevó főrabbijával is. Általában megtermékenyítő frisseséggel hatottak rá a nagy szellemekkel folytatott baráti beszélgetések. És költőknek, akikhez külön szálak fűzték — Kiss József, Szép Ernő, Mohácsi Jenő, Patai József, Peterdi Andor és Somlyó Zoltán poézise mély érzelmekkel töltötte el. Nem is szólva az annyira szeretett és oly fiatalon elhunyt Makai Emilről, akivel a makói templom házában együtt laktak gyermekkorukban és akiről tervezett előadását már szintén nem tarthatta meg. Kár, hisz anynyit tudott volna róla mondani. Ha az itt említett nagyok — és hány meg nem említett nagyról kellene még szólni — nem is voltak kortársai, de korának voltak társai, mesterei, akik a maguk tudását is rányomták e jelentős század jellegére, gazdagabbá téve azt a saját lelküknek gazdagságával is. Végül, szabad talán most családi életére is rátérni. Idősebb fiát, Emilt, aki éles jogi ösztönét apjától örökölte és akinek szellemi képességeit a már említett kitűnő jogász, Marton Géza, az egyetem akkori jogi kar rektorának elismerése és értékelése mellett, a hitközség jogügyi osztályán, ahol praktizált, úgy jellemezték, hogy elég azoknak tüzében. — Nem is égett el abban, hanem ennek a tűznek meg kellett fagyni a legiszonyatosabb munkaszolgálat közben — Balfon. Ifjabbik fia megriasztva a Bor előtti és Bor alatti tapasztalatoktól, külföldre ment és ott orvosi diplomát szerzett. Hogy apai szívének mit jelentettek e nehéz megpróbáltatások, azt könnyű elképzelni. Ezektől sebzetten mondotta, hogy ha majdan lejár az, ideje, vágya, az otthon földjében megpihenni, amely,hez kötötte a múltja és a munkája. " AJELET A ״ Fél-sekel tanításai Az Adar havát megelőző szombat a zsidó liturgiában a Sekelek Szombatja (Sabbat Sekelim) nevet viseli. A Szentély fennállása idején ugyanis évenként Adar havában gyűjtötték egybe a fél-sekeles hozzájárulásokat a közösségi áldozatbemutatások céljaira. Adar elsején hirdették ki a felhívást a befizetésre, amelyre minden felnőtt férfi köteles volt. A Szentély idejére való megemlékezésül elrendelték, hogy évenként Adar hó beköszöntésekor szombaton felolvassák templomainkban martirnak a második tóratekerésből, a fél-sebel adására vonatkozó tórai előírást. Bölcseink ezt a parancsolatot összefüggésbe hozzák azzal a fenyegető veszéllyel, amely Mordecháj és Eszter idejében fejünk felett lebegett. A Megilla traktátus 13. lapjának végén olvaassuk: Nyilvánvaló volt a Világ teremtője előtt, hogy Háman sekeleket (magas összegeket) fog felajánlani Ahasvérosnak Izraelért, ezért Isten e gonosz tervnek a sekel törvényével vette elejét. Hogy e két tényező között logikus összefüggést találjunk, szükséges a fél-sekel ideális jelentőségét és etikai alapeszméjét megvilágítani. összes bibliamagyarázóink megegyeznek abban, hogy a fél-sekel eszméje a szolidaritás és benső együvétartozás érzését kell, hogy bennünk ébren tartsa. Mindenkinek egyformán fél-sekellel kellett a Szentélyhez hozzájárulnia. ״ A gazdag ne többet, a szegény ne kevesebbet fél-sekelnél!” Ez a jelképes utalás arra, hogy az egyes hitsorsos teljesítménye csak töredék, s hogy felebarátaink hozzásegítése nélkül csak fél munka végezhető. Az egy teljesítménye csak egyesült erővel alakíthatja ki magát nagy, magasztos isteni munkává. A Mindenható szolgálatában az összes erők egyetlen nagy Egészbe folynak össze. Mindenki hozzájárul az Egész fenntartásához. Az egyén csupán szem a zsidó közösség nagy láncában és csak a közösségi öntudat viszfényében ■tündököl az egyén méltósága és jelentősége. Hillel mondá: ״ Ha magam nem vagyok értem, ki értem. És ha én csak magamért vagyok, mi vagyok én”. A zsidó erő a békés, harmonikus egyetértésben gyökeredzik. Izráel közössége hasonlítható egy nagy családhoz, melyet csakis testvéries szeretet és kölcsönös támogatás tart fenn. A szeretet ezen szent köteléke a babilóniai szétszóratásban a purimi történet idején széttépett volt. Ezért vezette be Hámán rágalomhadjáratát ezekkel a szavakkal: ״ jesnaj am echod — van egy nép”, azaz melynek léte az egy nép eszme, az egység — azonban ״ mefüzörümfajrod... — szétszóratva és szétforgácsolódva ...” (telve széthúzásokkal, egyenetlenkedésekkel). Ezen vádnak gyengítésére felszólítá Eszter királynő Mórdechájt (״ léch könajsz esz kol hajhadim”) az egész zsidóság egybehívására, hogy erősítsék meg a hittestvéri szeretet meglazult kötelékét, mert az égi segítség előfeltételea béke és egyetértés. Minthogy a Mindenható mindentudásában előre látta, hogy Hámán vádaskodása azon fog alapulni, hogy egyenetlenkedés uralja a zsidó lelkeket, hogy ennek ürügye alatt a királytól a zsidók megsemmisítésére engedélyt nyerjen, ezért a Teremtő ennek a vádnak elejét vette a fél-sekel törvényével, amely Izráel közösségét mindenkoron szolidaritásra, egyenlőségre és testvéri szeretetre inti. Kölcsönös szeretet és békés egyetértés a zsidó közösségünk fennállásának örök időkre való biztosítása. Egy midras-bölcs mondá: Midőn Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy „adja ki-ki az ő lelkének váltságdíját az Örökkévalónak”, Mózes képtelen volt felfogni, mi is lehet oly becses az Alkotó előtt, hogy váltságdíj gyanánt fogadja el az embertől. Mire a Mindenható tűzből Való érmet vett fel Dicsőségének trónja alól és megmutatta Mózesnek: ezt adják, ehhez hasonló pénzdarabot, azaz félsekelt adjon gazdag és szegény egyaránt. Mély az értelme Midras eme képletének. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a gazdag büszke, hiú az ő vagyonára. Úgy véli, hogy a Mindenhatót is jobban szolgálja, mint a szegény. Hiszen van lehetősége a rászorultakon segíteni, éhségüket csillapítani, könnyeket szárítani. És mégis, a gazdag összes ténykedése csak fél-sekelnek számít. A másik felét a szegény adja. Az örökkévaló előtt a szegénynek fél-sekele épp oly kedves, mint a gazdagé. Bármennyit ad az utóbbi, nem ad többet fél-sekelnél, akármilyen keveset ad a szegény, fél-sekelt mégis adott. Graszberg Jenő ortodox rabbi 1963. február 15. Szenvedélyes józansággal Több, mint három és félmillió ember — tehát az ország választóinak több mint a fele — vett részt a választási jelölőgyűléseken. Még nem mérték fel azok számát, akik a választói gyűléseken, s azokkal kapcsolatos kisebb-nagyobb összejöveteleken vettek és vesznek részt. Az időjárási nehézségek, s a megszokottnál is nagyobb napi munkafeladatok ellenére a közelgő, február 24-i választások előkészületei áthatották az egész magyar népet. Nem a régi — úgynevezett — „kortesláz”, hanem az alkotó eszmecsere, a pillanatnyi és távolabbi feladatok alapos felmérése, az építőkedv fokozódása jellemzi választások előtt a légkört az országban. ״ Szenvedélyes józanság” — fogal- mazta meg e politikai és er- kölcsi atmoszféra talán legfontosabb jellemzőjét az egyik budapesti képviselőjelölt. Jó-zanul mérni fel — a „lakkozás” legkisebb árnyalatát is elkerülve — a tegnap és a mű eredményeit, a problémákat, amelyeket még meg kell oldani. Józanság, türelem, belátás!... De lehet-e nem meglátni azt a szenvedélyességet is, amely a nép mind szélesebb köreit tölti el, amikor az egész nép érdekeiről, a valóság helyes értékeléséről, a békéről, a békés jövő védelméről van szó? A szenvedélyről, amellyel a még megtalálható negatív tények és tulajdonságok ellen küzdenek? Ez a szenvedély nem emberek ellen, hanem az emberekért vívja harcát, s ez a valóságtisztelő, „türelmes türelmetlenség” új lendületet visz életünkbe. A Hazafias Népfront zászlaja, a szocializmus zászlaja, az egész magyar nép boldogulásának és jövőjének zászlaja alatt készülünk nemcsak szavazatunkkal, de munkánkkal és terveinkkel is a választásokra. Úgy dolgozunk, mint eddig is — csak egy kicsit jobban! Parimra SÜTEMÉNYEK ÉS BAUCHES megrendeléseket felveszert. kóser cukrászat VII., Dob u. 22. BÉLYEG vétel—eladás—csere CORNIDES SÁNDOR VI. Lenin körút 79. Megjelent Karsai Elek és ״ FEGYVERTELEN ÁLLTOK az auUllEZÜKON Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez Magyarországon 2 kötet, 1470 oldal, 50 oldalas illusztrációval. A kétkötetes mű ára félvászonkötésben 114,—־ Ft fűzve 98,— Ft Kapható és megrendelhető az Új Élet kiadóhivatalában. (Befizethető a 211.848 VII—1. sz. csehszámlára.) KILOMÉTERÓRA, fordulatmérő, vetésszám, látó, festmérő JaVÍTÉSsáT vállalja. Óra-és műszerkészítő KTSZ VI., Jókai utca 9. Margittánál hagy választékban. X., Kozma u. 7. (Zsidó temetővel szemben)