Uj Élet, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1966-02-01 / 3. szám

XXII. ÉVF., 3. SZÁM 1966. tereruár 1. Bp. Berm. Bp. Ti. V. UJ ÉLET Scheiber Sándor régészeti jegyzetek­ Csathó Kálmán — Kiss Józsefről Erich Sojka tárcája J­EGYES SZÁM Ára: 2 FORINT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA Lübke — háborús bűnös — Heinrich Lübke, ön eljátszotta a jogot, hogy továbbra is magas pozíciójában marad­­jon!... Az egyik tanú jelentette ki ezt azon a berlini sajtófogadáson, amelyen nem más­­nak, mint Lübkének, a Német Szövetségi Köztársaság elnökének a hitleri időkben el­­követett bűnlajstromát tárták a nyilvánosság elé. Tagadhatatlanná lett — amit különben már eddig is rebesgettek —, hogy Lübkét elsőrendű felelősség terheli a Magdeburg melletti náci haláltábor tervezéséért és épí­­téséért. Heinrich Lübke — helyesen mondta a tanú — eljátszotta magas közjogi méltósá­­gát. Még helyesebb azonban azt mondani: Lübkének sohasem volt joga egy magát hi­­valkodóan „demokratikus”-nak nevező or­­szágban akár nem is ilyen magas funkciót vállalni. Hiszen a jog — ha lényegét tekint­­jük — erkölcsi tényező, és az erkölcs vagy erkölcstelenség nem attól függ, hogy tud-e róla a közvélemény, vagy sem. Az erkölcsi törvények értelmében Heinrich Lübke ak­­kor is bűnös, akkor is mások vezetésére al­­kalmatlan férfi volt, amikor a gonosztettek­­ben való részességét bizonyító dokumentu­­mok még nem kerültek elő. Nem tudjuk még, milyen következtetése­­ket von le Heinrich Lübke az előkerült ok­­mányok fényénél. Meggondolkodtató azon­­ban — akármi is lesz az ő környezete dön­­tése —, hogy miként gondolkodnak jogról, erkölcsről, ״ demokratizmus”-ról a Német Szövetségi Köztársaságban. ״ Demokrata az, akiről nem bizonyosodik be az ellenkezője, de ha bebizonyosodik, akkor is tagadni kell.” Günther Grass egyik legutóbbi cikkében ol­­vastuk ezt az (Lübke-esetből is kiderült) igen találó megállapítást az NSZK uralkodó hivatalos köreiről. És Peter Weiss-nek, a legutóbbi ״ Nagyvilágiban olvasott, megdöb­­bentő ״ A vizsgálat”-ában is ezzel a konok, ravasz, „kötélidegzetű” tagadással találko­­zunk. A vizsgálat azonban — nem a szín­­padi mű, hanem a történelmi igazságszol­­gáltatás — feltartóztathatatlan. Heinrich Lübke magas méltóságának palástja nem ta­­karhatja el Heinrich Lübkét, a náci háborús bűnöst Atombombák a tenger mélyén Állítólag a tenger mélyén van a spanyol te­­rület fölött lezuhant amerikai repülőgép ed­­dig hasztalanul keresett, negyedik atombom­­bája. S ha tényleg ott van, riadalmat kelt a mélytengeri halak és egyéb vízi állatok kö­­zött, amelyek eddig ilyesmit még nem láttak. El lehetne játszani az elképzeléssel: miféle minden eddig érzékelt cápánál és polipnál rettenetesebb szörnynek érzékelhetik a jám­­bor víz­lakók a negyedik atombombát... Nincs kedvünk azonban efféle víziókon töp­­rengeni, hiszen nagyon is földfeletti, nagyon is emberi problémákat juttat eszünkbe az elve­­szett atombomba esete. Egyrészt azt, hogy mi mindenen múlhat a mi rendkívül bonyolulttá lett korunkban a népek biztonsága: ominózus véletleneken, rosszul lenyomott gombokon, elvesztett atombombákon. Milyen életmentő, emberiség-mentő jelentősége van hát annak az esztendők óta kezdeményezett szovjet tö­­rekvésnek, hogy addig is, míg meg lehet való­­sítani a teljes leszerelést, csökkentsük a ve­­szély­zónákat, kapcsoljuk ki — amennyire csak lehet — a véletleneket. A másik problé­­ma — legalábbis, ami hirtelen eszünkbe jut — az, hogy azzal az anyagi és szellemi ener­­giával, amellyel a tudomány e szörny­ gyer­­mekeit előállítják, mi minden mást lehetne előállítani. Például: olyan eszközöket, ame­­lyek megtermékenyítik a sivatagokat, s olya­­nokat is, amelyek az ottani élővilág veszé­­lyeztetése nélkül kutatnák fel a tengerek mé­­lyét. Hogy a tudomány mi mindenre képes, mennyi áldást hozó tényre, mennyi jóra, arra sok példát láthatunk napjainkban. De meny­­nyivel többre lehetne képes, ha nem gyárta­nának atom és hidrogén-bombákat... ״ Nem vágyálom, történelmi és tudományos szükségszerűség, hogy a hadicélokat szolgáló atom­technika békés építést szolgáló atom­­technikává alakuljon át.” A kiváló polgári tudós, Baade professzor állapította meg ezt. Nem vágyálom, nagyon is reális cél, hogy ne veszélyeztessen semmilyen élőlényt, ne fe­­nyegessen se szárazföldet, se tengert az atom­­bomba. Ezért a célért nagy történelmi erők küzdenek nem kis problémák, nem csekély nehézségek közegében. Ez a küzdelem az élet küzdelme a halál ellen. "" Seifert Gézát egyhangúlag választotta elnökévé a Budapesti Izraelita Hitközség képviselőtestülete A Budapesti Izraelita Hitköz­­ség közgyűlése új elnököt és vezetőséget választott. Európa legnagyobb izraelita hitköz­­sége e közgyűlés tartalmával és szellemével ékesen bebizo­­nyította, hogy élénken él ben­­ne az egységre való törekvés és hogy a bizalom alapján ál­­lította a közösség élére, a ve­­zetés, az irányítás felelős mun­­kájára elöljáróit. Egység és bizalom: olyan erények, szel­­lemi és erkölcsi valóságok ezek, amelyekre a mi hitbeli kö­­zösségünknek igen nagy szük­­sége van. Magyarország fel­­szabadulásával megszületett az a külső közeg, amely igazi jogegyenlőséget, védelmet, ha׳ A Budapesti Izraelita Hit­­község január 16-án délelőtt tartotta meg vezetőségválasz­­tó közgyűlését. Szirt Miklós, a választási bizottság elnöke a közgyűlés megnyitása után bejelentette, hogy a BIH 1957- ben megválasztott elnökségé­­nek, elöljáróságának, választ­­mányának, valamint képvise­­lőtestületének megbízatása le­­járt. A választási bizottság az alapszabályok rendelkezései­­nek megfelelően január 16-án délelőtt fél 11 órára kitűzte a képviselőtestület választói közgyűlését, melynek határo­­zatképességét a bizottság el­­nöke megállapította és a jegy­­zőkönyv vezetésére felkérte dr. Láng Viktor főtitkárt, hitelesí­­tésére pedig Bányai Sándor és Éber Jenő képviselőtestületi tagokat. Javasolta egyben, hogy a közgyűlés válassza meg a BIH dísztagjait. A közgyű­­lés Barna Imre nyugalmazott igazgatót, dr. Bársony Jenő egyetemi tanárt, dr. Borsa Mi­­hály KSZB elnököt, Eisen­­bach Jenő KSZB elnökhelyet­­test, dr. Fuchs László Kossuth­­díjas egyetemi tanárt, dr. Fuchs D. Rafael nyugalmazott gim­­náziumi igazgatót, Gázon Gyu­­la Kossuth-díjas kiváló mű­­vészt, Herman Lipót érdemes művészt, Kálmán Oszkárt, az Állami Operaház örökös tag­­ját, dr. Kemény Imre Kossuth­­díjas főorvost, dr. Lendvai Sándor aranydiplomás főor­­vost, dr. Scheiber Sándort, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatóját, Steiner Marcellt, a Chevra osztály elnökét, Seid­­ner Mihály Kossuth-díjas mér­­nököt, dr. Szabolcsi Bence Kossuth-díjas akadémikust, dr. Szántó László aranydiplomás főorvost, dr. Szemere Samut, a filozófiai tudományok dok­­torát, Tauszig Béla műépítészt, dr. Turán Pál Kossuth-díjas egyetemi tanárt, Ungár Imre Kossuth-díjas zongoraművészt, úgyszintén dr. Weinstein Pál tanszékvezető egyetemi tanárt egyhangúan a BIH dísztagjá­­nak választotta. A választóbizottság elnöke ezután közölte, hogy a Ma­­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa előzetesen hozzájárult ahhoz, hogy a Budapesti Iz­­raelita Hitközség elnöki tiszt­­ségére dr. Seifert Gézát és Sós Endrét jelöljék. Bejelen­­tette, hogy Sós Endre január 14-én a választóbizottság el­­nökéhez intézett levelében je­­löltségét visszavonta, s így a BIH elnöki tisztségére dr. Seifert Géza az egyedüli je­­lölt. A bejelentést nagy és lelkes taps fogadta, majd a közgyű­­lés dr. Seifert Gézát egy­­hangúlag a következő nyolc évi időtartamra elnökévé vá­­lasztotta. Mielőtt Szirt Miklós az újon­n­an megválasztott elnök úr­ a közgyűlés vezetését átadt volna, a következő szavakkal fordult dr. Seifert Gézához: — A legnagyobb tisztesség, fát adott a maradék budapesti és magyar zsidóságnak. De ép­­pen mert — a fasizmus több mint tizedelő öldöklései után — maradékról volt szó, ma­­radékról, amelynek tagjai az évek során rohamosan öreged­­tek, közösségünk fennmaradá­­sa a kedvező külső körülmé­­nyek között is sok problémát jelentett és jelent. A közgyűlésről szóló tudósí­­tásban sokat olvashatunk a konkrét problémákról és a konkrét feladatokról is. Itt csupán — újra meg újra alá־ húzva — az egység és bizalom létszükségletét hangsúlyozzuk. A közgyűlés azt mutatja, hogy a budapesti zsidóság ezen az ■ *•*-*■ melyet a főváros zsidósága egyik tagjának nyújthat, en--­ nek a régi nagy hitközségnek az elnöki megbízatása. Dr. Sei­­fert Gézára vár a feladat, hogy ezt a nagymúltú hitköz­­séget az utóbbi időben felme­­rülő nehézségeken átsegítse, s eddigi munkássága után mind­­annyian úgy látjuk, hogy hi­­vatva van arra, hogy biztos kézzel vezesse a hitközséget és az egész magyar zsidóságot. Szirt Miklós a választási bi­­zottság nevében üdvözölte az új elnököt, aki köszönetét fe­­jezte ki a közgyűlés részéről megnyilvánult, egyhangú ha­­tározatában jelentkező bizalo­­mért. Ezt követően ismertette Sós Endre levelét, melyben visszalépését jelentette be a jelöltségtől. A napirend következő pont­­jaként sor került az elnökhe­­lyettesek, valamint a főtitkár megválasztására is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­­csa előzetesen hozzájárult ah­­hoz, hogy dr. Borsa Mihályt és dr. Láng Viktort a BIH el­­nökhelyettesévé megválasz­­szák. Minthogy dr Borsa Mi­­hály, hivatkozással arra, hogy a Központi Szociális Bizottság vezetése mellett egész munka­­erőt megkívánó újabb feladat ellátása erejét meghaladja, be­­jelentette, hogy lemond a je­­lölésről, így a közgyűlés dr. Láng Viktort egyhangúlag a BIH elnökhelyettesének vá­­lasztotta meg. Ugyancsak egy­­hangúan töltötte be a főtitkári széket a közgyűlés Ács József megválasztásával. Az elnökhelyettes és főtit­­kár megválasztása után dr. Láng Viktor előterjesztésére a közgyűlés megválasztotta nyolc évi időtartamra a BIH elöljáróságának tagjait. Elöl­­járók lettek: dr. Aczél Jenő, Barna Imre, dr. Boinitzer Pál, Éber Jenő, Dékán Ernő, Dobó Zoltán, dr. Flesch Jenő, Fried­­mann Jenő, dr. Fuchs D. R .­ I — Meghatottan mondok kö­­szönetet a tisztelt közgyűlés­­nek — kezdte beszédét — azért a bizalomért, amellyel erkölcsi alapon áll, s megérti, hogy helyreállt a bizalom a Budapesti Izraelita Hitközség vezetői és a hívek ezrei és ez­­rei között. Ezt az alkotó bizal­­mat úgy kell őriznünk, mint a szemünk fényét. Nagymúltú hitközségünk legszebb hagyo­­mányait problémáit akkor őrizzük a legméltóbban, akkor oldjuk meg a legjózanabbul, ha egységesek vagyunk és ha bízunk egymásban. S hadd idézzünk itt csupán egy mon­­da­tot a Hitközség új elnöké­­nek felszólalásából: „A magyar zsidóság a fele­­kezeti békesség egysége nevé­­ben sikerrel fogja megoldani összes célkitűzéseit.” Jael, dr. Harsányi László, Héber Imre, Kertész Zoltán, Klein Vilmos, dr. Lendvai Sándor, Mandula Sándor, dr. Mann Lajos, dr. Révész Már­­ton, Rónai Lajos, dr. Scheiber Sándor, Schermer Ferenc, Se­­rényi Endre, Somogyi Sándor, Steiner Marcell, Szírt Miklós, dr. Vörösváry Miklós, Witten­­berg Imre. A hatvan tagú választmány­­ba megválasztásra került: Ád­­ler Sándor, Atlasz Miklós, Bá­­der Dezső, dr. Bálint Béla, Bá­­nyai Sándor, Berlin Pál, dr. Bihari Andor, Bodnár Sándor, Braun Béla, Eisner István, El­­boben Lajos, dr. Ernyei Jó­­zsef, dr. Faludi Ferenc, dr. Faragó György, Fábián Miksa, Fellegi Lajos, Fischl Miklós, Frankel József, Gál Manó, Gergely Manó, Garé Olga, dr. Göndör Frigyes, Gráber Pál, Haas Károly, dr. Halász Ár­­min, Havas Ferenc, Hirsch Zoltán, Jakab Sándor, dr. Kéri István, dr. Kéri Lajos, Klein Simon, dr. Krón Gyula, Láng Sándor, Lefkovits Árminné, dr. Liebmann István, Löw­­beer Sándor, dr. Lukács Já­­nos, dr. Mezei Pál, dr. Milch Lajos, dr. Mózes Zoltán, Ösz­­terreicher Ernő, Patak Bernát, Reichmann Rezső, Rosenbaum Hermann, dr. Salgó Sándor, Schusdek László, Schwartz Sándor, dr. Sinnreich Pál, Steinberger Sándor, Szabov­­szki Lászlóné, dr. Szántó Endre, dr. Takács Sándor, Ungár Sándor, Ungerleider Ernő, Vadnai Alfréd, Va­­sadi Jenő, Weiss Sándor, dr. Wessely Imre, Wiesner Ignác, Zátony Imre. Egyhangú lelkesedéssel választotta meg a közgyűlés Hartmann János­­nét a Központi Női Tagozat eln­­nökévé. Ugyancsak közfelkiál­­t­ással választották meg a Bu­­dapesti Községkerület kétszáz­­tizennégy tagját. Ezután elfoglalta helyét az újonnan megválasztott elnök, dr. Seifert Géza, engem a Budapesti Izraelita Hitközség elnökévé megvá­­lasztott. (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Seifert Géza elnöki székfoglalója (Bauer S. felv.) A székfoglaló beszéd ... A­varian írta: dr. Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója Ezekben a hetekben a soros tórai tanítások Mózes egyre jobban kibontakozó, történelmet irányító egyéniségével kapcsolatosak. Milyen emberi adottságok tették őt alkalmassá pró­­fétai hivatás betöltésére, amely prófétai hiva­­tás politikai vezetéssel is kellett, hogy páro­­suljön. Készült־ e erre az életpályára? Ó nem! Amikor a midráni legelőkön pásztorolta nyá­­ját, még csak nem is álmodhatott arról, — mint ahogy József álmodott — hogy egyszer a juhok pásztorából a nép pásztora lesz. A Midrás kedves legendája szerint a szeretet predesztinálta őt arra, hogy Isten szent hiva­­tásra hívja. Az a szeretet, amely nemcsak az, emberrel, de a sebzett báránnyal szemben is megnyilatkozott, Isten „választott népe” pász­­torává avatta. És amikor eljött a történelmi pillanat, az isteni avatás pillanata, ő maga volt legjobban meglepve és nem akarta vál­­lalni: „Ki vagyok én, hogy elmenjek fáraóhoz és kivezessem Izrael gyermekeit Egyiptom­­ból”? Hasonló a magatartása a zsidóság má­­sik nagy prófétájának Jeremiásnak is. Elhí­­vása percében megdöbben a nagy feladattól és felkiált: ״ Ó Uram, Örökkévaló Istenem! nem tudok én igét hirdetni, mert még gyer­­mek vagyok!” Mindkét próféta vonakodása a nagy feladat vállalásától felelősségérzetüket és azt az alázatosságot fejezi ki, amely az igaz, nagy szellemek sajátja.. Mózes is, Jeremiás is, a többi próféta és világi vezető végülis vállalták a hivatást, rendre helytállottak őrhelyeiken, a történe­­lem adta meg értékelésüket. A mózesi tanítások megadják számunkra Mózes apósának Jetrónak szájába adva az igazi vezető elengedhetetlen tulajdonságait: „Szemelj ki magadnak az egész népből derék férfiakat, akik istenfélők, az igazság emberei és a haszonlesés ellenségei és helyezd őket a nép fölé.” Lapunk hasábjai részletes beszámolót ad­­nak a budapesti zsidóság új vezetőinek meg­­választásáról. Ehhez, a magyar zsidóság éle­­tében igen nagy jelentőségű eseményhez szólni kell az igehirdetőnek is az írás szavá­­val. Annál is inkább, mert azok, akik most az élre kerültek az egész magyar rabbikar bizal­­mát is bírják. ״ Menj és vezesd a közösséget”. ״ íme itt va­­gyok, küldj engem.” Minden vezetőnek úgy kell éreznie magát, hogy az a hivatás, ame­­lyet betölt, szent küldetés. A vezetésnek szi­­lárd erkölcsi bázisát a bizalom adja meg. Kel­­lenek a kiváló egyéni adottságok és tulajdon­­ságok, de a vezető munkája csak akkor lehet eredményes, kitűzött céljait csak úgy érheti el, ha a közösség, amely élére állította, bízik benne, hisz szavainak, ígéreteinek. ״ Melyik a helyes út, amelyet az ember válasszon? Az, amely önmagában is becsületet jelent és amely követőjének megbecsülést szerez em­­bertársai részéről is.” És mit vár a közösség a vezetőtől a legna­­gyobb kitüntetésért, a bizalomért? Mindenek­­előtt hűséget. Hűséget a hazával szemben. A haza üdvét szolgálni minden ember szent kö­­telessége. Ebben a kötelességteljesítésben iránymutatást vár el minden közösség, így a zsidó gyülekezet is vezetőitől. Az érzelmek megnyilatkozásán kívül gyakorlati aktivitást adandó alkalmakkor az egész közösség élén, vagy annak nevében. És hűséget vár a közösség vezetőjétől a zsidóság ősi eszméi iránt, amelyek generációk elszakíthatatlan láncolatán örökségként ma­­radtak ránk. Azt szoktuk mondani és hirdet­­ni: a vallás mindenki szabad akaratára van bízva. De nem lehet így a gyülekezet vezető­­jévé, amikor e minőségben bárhol megjelenik. A közösség minden tagja itt is pozitív állás­­foglalást vár el vezetőitől. Juda Halévi gyönyörű szép allegóriája szól a szív jelentőségéről, amely szerv érzékenyen reagál a test minden része megbetegedésére vagy fájdalmára. A vezető a közösség irányí­­tója, de egyben szíve is kell hogy legyen. Érezze át a közösség minden egyes tagja ki­­sebb vagy nagyobb fájdalmát és ha az ember, különösen a sebzett szívű ember az emberhez fordul, akitől segítséget vár, soha nem szabad a segíteniakarásban csalatkoznia. A mi, két világháborút átélt magyar zsidó­­ságunk sok szenvedés és megpróbáltatás után a felszabadulás percében jutott el a szabad­­ság és a béke valóságához. A zsidó vezető cél­­kitűzései között főhelyet kell kapnia a béke eszméjének. Az ország, amelyben élünk, a nép, amelynek része vagyunk, nemcsak lel­­kes, de harcos tagja is a bé­ketábornak. A béke eszméjének megvalósítása minden ál­­lamférfi és minden közösségi vezető első­­rendű feladatai közé tartozik. Az egységes magyar zsidóság, vezetőivel az élén integráns részét kell hogy képezze e béketábornak. En­­nek a célnak a szolgálatába kell állítani a kül­­földi zsidósággal kiépített és tovább építendő (Folytatás a 2. oldalon)

Next