Uj Élet, 1967 (22. [23.]. évfolyam, 1-24. szám)

1967-06-01 / 11. szám

4 A towent hervadó mosoly küzdelmekkel, nélkülözésekkel, üldözéssel teli életútjának pátriarchai határkövéhez, nyolcvanadik születésnapjához érkezett Tiborc Zsigmond, közéletünk kipróbált harcosa, aki a legnehezebb években sem veszítette el hitét egy igazságosabb, boldogabb világban, s csak mosolygott, ha kételkedő legyintéssel, vagy éppen borúlátó lemondással találkozott. Ez a rendíthetetlenül bizakodó mosoly soha, egyetlen pillanatra sem hervadt le gyermekien gömbölyded arcáról, még a börtönben sem, melynek penészes falai közt harminc hónapot töltött, mert a Tanácsköztársaság idején, mint a Gyermekbarátok Egyesületének titkárából lett közoktatásügyi népbiztossági szónok, arról szólott, hogy a Károlyi-kert a grófi csemetéké volt, de most megnyílt minden proletárgyermek számára. — Nemcsak ifjúságom, férfikorom is nagyon nehéz ■volt — néz vissza az eliramlott évtizedekre — de éppen a szüntelen megpróbáltatások során tanultam meg mosolyogni minden baj felett, ami a nyakamba szakadt, filozófiámmá vált, hogy mindennek örüljek, ami még rosszabb is lehetne a rossznál, amiért. A fogdában és a börtönben például azzal vígasztaltam magamat, milyen szerencse, hogy ״ csak’’ bebörtönöztek, de senki egy ujjal sem nyúlt hozzám. Mikor kikerültem azért adtam hálát a sorsnak, hogy ha elhelyezkedni nem is tudok, de egészségem nem viselte meg a fogházélet, s mikor szellemi szükségmunkásnak jelentkeztem, jóleső meglepetéssel vettem tudomásul, hogy mint börtönviselt ״ izgató" átmenetileg némi fix javadalmazáshoz jutottam a Városházán, ahol pedig számon tartották munkásmozgalmi működésemet is, amit pillanatra sem szakítottam félbe. Munkásirodalmi, újságírói tevékenységét sem. Volt lapszerkesztő, történész, nyelvtanár, évekig a Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetségének titkára, lexikonok munkatársa, de mozgalmi tevékenysége mellett állandóan harcolnia kellett a mindennapi kenyérért, hiszen nem volt állandó jövedelme, fizetése. Akkor sem, mikor mint a Munkás Eszperantó Szövetség elnöke az Előre című folyóiratot szerkesztette. Csak a felszabadulás után kapott íróasztalt, mint a Szabó Ervin Könyvtár munkatársa. Jelentős munkásságot fejtett ki felekezetünk lapjaiban, folyóirataiban, kiadványaiban is. Munkatársa volt az az Egyenlőségnek, a Múlt és Jövőnek, a Zsidó Életnek és a Magyar Zsidó Lexikonnak. Visszaemlékezései során nem egyszer méltatta az Új Élet hasábjain az egykori zsidó közélet előremutató egyéniségeinek érdemeit. Az üldöztetés idején saját területén vette ki részét a szociális munkából: az OMIKE gyermekvédelmi osztályán dolgozott Nemes Lipót oldalán. A felszabadulás óta egymást követik írásai, tanulmányai. Nagy érdeklődés fogadta a Magyarországi Munkás Gyermekbarát Mozgalom és az Eszperantó Magyarországon című munkáit, valamint a századelő munkásíróiról közreadott tanulmányait. Míg munkásságáról, eredményeiről mai nyugalmas, biztonságos életéről szól, mosolya, mely a legválságosabb helyzetekben sem hervadt le, valósággal beragyogja arcát. Csupa életöröm, terv, lelkesedés. Születésnapját is íróasztala mellett, munkával ünnepelte. Új kötetén dolgozott, emlékeit és élményeit írja meg, melyekre most már derűsen tekinthet vissza, hiszen ma sok mindenen lehet mosolyogni, ami valaha könynyet lopott a jóérzésű emberek szemébe. L. I. Autó sluszkulcs, zárjavítás, lift kulcs azonnal megvárható. Simon, VII. Kertész u. 48. 2 ÓRA ALATT készítünk önnek • A igazolványképet az Úttörő Áruház vn. emeletén! U:1!l!l!l!l:l!II!ll!lll!lllíllll!l!l!lllilllllllllilllllllll!!l1:1!lll!l«l1ra Az 1945-ben Buchenwaldban mártírhalált halt Pap Károly, az 1940-es évek elején hetenként háromszornégyszer a Belvárosi Kávéház első emeletén töltötte délutánjait. A jóság tükrének tűnő, őz szelídségű szeme, réveteg tekintete elárulta ugyan, hogy nagyon jó tudott lenni a jókhoz, de semmit sem árult el abból, hogy valósággal az ótestamentumi próféták tüzes szenvedélyével és közös keménységével üldözte a bűnt, az embertelenséget, a kizsákmányolás minden fajtáját... Rendszerint kéziratpapír volt előtte. A töltőtollát vagy ceruzáját is kitette az asztalra. De nagyon ritkán írt. Amikor már nagyon feszítette valami téma, akkor nem itt, nem is az otthonában, hanem a nagyon csendes, budai Esplanade Szállóban dolgozott. Pap Károly valahogy azt a benyomást keltette a Belvárosi Kávéház első emeletén, mintha eleven mítosz lett volna. Mintha egy mítosz lapjairól telepedett volna a kávéházba. Mítosz vette körül. Mitikus révület ült az arcán. Talán mámoros volta is elősegítette ezt a mítoszképződést. Sohasem felejtem el, hogy egyszer — amikor nagy hallgatás után megszólalt — arról beszélt, azért nem írhatta meg a remekeit, mert mások megelőzték. Valami ilyesfélét mondott: — Ha Dosztojevszkij nem írja meg a Holtak házát és Hamsun az Éhség-et, én írtam volna meg a halálfélelem és koplalás regényeit. De hiába álltam egész éjszaka — mint fehérterroristáktól elfogott vörös katona —, a szombathelyi fogház udvarán, nem is az akasztófa közelében, hanem éppen az akasztófa alatt, és hiába éheztem hónapokig — kiszabadulásom után — Bécsben! Amikor Sós Endre, Pap Károly végre ״ kiírtam” volna magamból mindazt, ami bennem az akasztófa árnyékában történt, és „kiírtam” volna azt is, amit koplalás közben, korgó gyomorral, kopogó szemmel és szédülve éreztem, kiderült, hogy Dosztojevszkij és Hamsun már mindent elírt előlem! Feleslegesen álltam — arra várva, hogy felhúzzanak — az akasztófa mellett, feleslegesen koplaltam is, arra gondolva, hogy nem menekülhetek az éhha- láitól Nem volt céljuk ezeknek a rettenetes élményeknek, még csak egy könyv sem született belőlük. A legtöbbször némának látszó, de megszólalásakor is csendes hangú Pap Károly olyan hangosan mondta el mindezt, és végül olyan hangosan kiabált, hogy a Belvárosi Kávéház földszintjéről is sokan felnéztek az emeletre. Rettenetesen sajnáltam Pap Károlyt. De meg kellett értenem, hogy az irodalmat az élet fölé és elé helyező Pap Károlynál minden élménynek csak akkor volt értelme — annak a nagy élménynek is, amikor már-már búcsúzott az élettől és megközelítette a halált —, ha ez az élmény irodalmilag is értelmet kapott. Pap Károlynak egyébként nem volt igaza, amikor az eset után eldobta magától a fenti témákat, hiszen Dosztojevszkij és Hamsun után is maradt volna még bőven írnivalója a bejelentett, de azután elmaradt akasztás előtti percekről és az éhség élményéről. Az azonos témákat is meg lehet írni. Minden témát százszor is meg lehet írni. Nem tekinthető ״ másodszori” megírásnak az elvett és elvitt írnivalók megismétlése. Mindenki mindent másképp dolgoz fel. Talán nincs is az azonos témáknak azonos feldolgozásuk. Pap Károly az 1940-es években nagyon ritkán írt egy-egy novellát. Folyton arra gondolt, mi lesz, ha a fenyegető német fasiszta veszedelem egészen elsötétíti a félig már besötétített magyar égboltot. Illyés Gyula is megírta, én is tudom, hogy így volt: kiáltványtervezetek részleteit jegyezgette papírlapokra. Akár az 1930-as évek végén is béketüntetést akart szervezni. 1944-ben arról beszélt, hogy megfelelő pillanatban el kell készíteni azt a kiáltványt, amelyben a legjelentősebb magyar írók titlakoznak az ország függetlenségének legázolása és magyar állampolgároknak koncentrációs táborokba történő elhurcolása ellen. Gyakran mondogatta: ״ ... De olyan hangú kiáltványra van szükség, csak ennek van értelme, amit kiplakatíroznánk, és ami után a német fasiszták biztosan agyonlövik az aláírókat!” Pap Károly már a Belvárosi Kávéház első emeletén is készült a mártíriumra. De mártíriuma csak 1945 elején következett be — Buchenwaldban. Ő volt a 72 713-as deportált. Buchenwaldban már nem volt neve. Okmányait útközben elszedték. Névtelenül érkezett a Weimar közelében épített fogolytáborba, ahol semmi sem emlékeztetett arra, hogy néhány kilométerre voltak Goethe városától. Amikor Pap Károly eljutott Weimar mellé, Weimar — a horogkereszt árnyékában —, nem volt már többé Goethe városa. A Weimar melletti Buchewald pedig csak egy anti-Goethe elferdült agyvelejében születhetett meg. Varrógéppel rendelkező kézikor(*oláshoz értő bedolgozókatelveszünk Budapest, VII. Síp u. 3. síremlékek Kőfaragó K. T. Sz. VII. Mező Imre út 10. Fiókok: VII. Dob utca 2. X. Sírkert utca 42. XL Németvölgyi út 132/b. Templomi festett üvegablakok, ólomfoglalatú üvegezések készítése és javítása Üvegesek KTSZ üvegfestő részlege, Budapest, vin., Baross u., 59. Telefon: 143—354 ÚJ ÉLET háború és béke Amikor elsötétül a nézőtér az átépített Corvin filmszínházban és a hatalmas panoráma vetítővásznon megjelenik a tavaszi orosz táj, felhangzik a madárfütty és a természet ezer színe ott vibrál a néző előtt, már érezzük és tudjuk, hogy ami most következik, az határkövet jelent a filmművészet történelmében. Tolsztoj szavainak örök igazsága, a tolsztoji gondolatok mélysége, elevenedik meg Szergej Bondarcsuk, a Lenin-díjas filmrendező költői képsoraiban és a nézőben azt a hatást kelti, hogy a modern filmtechnika és a halhatatlan tolsztoji gondolatsor itt, ebben a filmben művészi egységgé ötvöződött. Nem kritikát kívánunk írni, csak a film nézése után spontán érzéseinknek adunk kifejezést, amikor megállapítjuk: a Háború és béke nemcsak a szovjet, de a világ filmművészetében is élen jár. A rendezés munkája mellett talán elsőnek Anatolij Petrickij operatőr képei és a színészek, — elsősorban Szergej Bondarcsuk Pierre Bezuhov alakítója, — játéka az, ami élménnyé teszi ezt a fimóriást. Zs. Ünnepi ételek Pulyka krepp A pulykakakas nyakbőrét a szárnyakkal együtt óvatosan lefejtjük. Mellehúsból a vagdalthússal azonos tölteléket készítünk, jól megfűszerezve 1—2 db. félbe vágott kemény tojást adunk hozzá. Megtöltjük, majd mindkét végét jól bevarrjuk és a sült húshoz hasonló módon lepároljuk, majd mindkét oldalát ropogós pirosra sütjük. Ecetes reszelt tormát adunk hozzá. Töltött kacsa Fiatal pecsenyekacsának a mellét óvatosan kivesszük, a bőre alól, csonttal együtt. Húsát leszedjük, ledaráljuk, a vagdalthússal azonos tölteléket készítünk, amihez hozzáadjuk a kacsa máját, — amit előzőleg megpirítunk és apróra vágjuk, — 1—2 keménytojást felébe vágva jól megfűszerezve megtöltjük a kacsát, majd jól bevarrjuk. Kevés vízzel lepároljuk, ha puha sütőbe tesszük és kevés borral kevert vízzel locsoljuk, ropogósra sütjük. Töltött gomba Nagyobb nem kinyílott champignon gombáknak mosás után lehúzzuk a bőrét, kihúzzuk a szárát és a közepét kivágjuk. Amit kiszedünk belőle apróra vágjuk, kevés vöröshagymával, zsírral megpároljuk. Ha van, bármilyen maradék húsunk azt ledaráljuk, ha nincs, akkor keménytojást vágunk apróra, 1 db. jól kicsavart áztatott zsemlyét, borsot ízlés szerint, sót, finomra vágott petrezselyem zöldjét, 1—2 nyers tojással elkeverünk simára. Ha nagyon laza, adunk hozzá egy kevés zsemlyemorzsát. Megtöltjük a gombákat, lábasba rakjuk, zsírral jól megöntözzük és sütőben, fedő alatt megsüt- Túrós-bélés 1/4 kg, lisztből 10 dkg vajjal, 1 db egész tojással, 5 dkg cukorral, kevés sóval és 2 dkg élesztővel, tejjel bedagasztva kelt tésztát készítünk. A nagyobbik felét jól kivajazott (nem olvasztott vajjal) tepsibe tesszük kinyújtva. 1/2 kg átpaszírozott tehéntúróba teszünk 2 tojás sárgáját 3—5 dkg mazsolát, 12—15 dkg cukrot, reszelt citromhéját és jól kikeverjük. Evvel a kikevert túróval megkenjük a tepsiben levő tésztát, majd a tészta másik felét kinyújtva, ráhelyezzük. Tojássárgájában kevés (1—2 dkg.) vajat teszünk, ezzel megkenjük és éles késsel kocka alakúra jól bevagdaljuk. Sütés után melegen vaníliás cukorral meghintjük. , Katz Aranka 1901. június 15. „Tevékenységemnek középpontja Budapest” Beszélgetés Erdős Pál akadémikussal Már harminchárom év előtt, mikor letette a doktorátust a budapesti egyetemen, a matematika tudományának hivatott művelői, köztük Fejér Lipót a világhírű matematikus, úgy tekintettek rá, mint a jövendő évek nagy ígéretére. Mégsem nyílt meg előtte az érvényesülés útja az ellenforradalmi Magyarországon, nemcsak azért, mert zsidó volt, hanem mert nyíltan hirdette antifasiszta meggyőződését. A külföldi tudományos szakkörök azonban felfigyeltek tehetségére s ösztöndíjat ajánlottak fel számára, hogy elmerülhessen a számok világában, zavartalanul folytathassa kutatómunkáját. Négy évig dolgozott Manchesterben s ott elért eredményei alapján meghívták az Egyesült Államokba, melynek több egyetemén tartott előadásokat, mint a lexikonok is feljegyezték, a számelmélet, a valószínűségszámítás, az analízis és a halmazelmélet tárgykörében. Tudományos működése és széleskörű szakirodalmi munkája alapján egész sor matematikai társaság hívta meg tagjai közé s mind Európában, mind Amerikában több egyetem ajánlott fel tanszéket számára. — Állandóan utazom — tájékoztat a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézetében, ahol felkerestük. — Itt ebben a szobában is csak vendég vagyok, íróasztalom sincs, noha tevékenységemnek, életemnek középpontja Budapest. Mert ha állandóan járom is a világot, mindig magyar állampolgár voltam és maradtam. Idekötnek ifjú éveim társai és emlékei, itt van állandó lakásom, ahová mindig visszatértem édesanyámhoz, akitől azonban most már nem válok el egy pillanatra sem. Két év óta mindenüvé elkísér, mint például most is hollandiai és angliai utamra. Itt találkozom egyetlen életben maradt nagy■ a nénémmel, unokaöcsém, Pásztor Béla mártírhalált halt költő édesanyjával. Édesanyám már kétszer elkísért Izraelbe is, ahol látogató tagnár vagyok a haifai műegyetemen. Júliusban együtt repülünk az Egyesült Államokba, ősszel Bulgáriába s alkalmasint sor kerül egy ausztráliai útra is. De bármerre, bárminő tudományos feladatok szólítsanak is, minden évben itthon, Budapesten töltök néhány hónapot, ahol megértés, szeretet, megbecsülés vesz körül s az elismerésből is szinte túlontúl kijut számomra. 1956- ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választott, 1962-ben az Akadémia rendes tagja lettem, s közben 1958-ban tudományos munkásságom elismeréseképpen Kossuth-díjjal tüntettek ki. — Professzor úr nyilván különösen örvend az itthoni hivatalos elismerésnek, hazai tudományos sikereinek? — kérdezzük. — De mennyire! — cseng a válasz. — így hát professzor úr élete most már zavartalan? — Azért — feleli — felettem, sem múltak el nyomtalanul a rettenetes évek. Szívemhez nőtt rokonságom csaknem teljes számban a terror áldozata lett. Édesanyámnak négy testvérét ölték meg. Egyiket a Maros utcai kórházban kínozták halálra, férjével, unokatestvérével és annak férjével. Anyám másik két testvére Csehszlovákiában pusztult el. Egyetlen nénémen kívül az egész családból csak unokatestvérem vészelte át a szörnyű időt, aki Auschwitzból került haza... És én, akit már a harmincas évek elején elűzött hazámból a virulens antiszemitizmus. Szerencsémre. A magyar tudományos élet, a matematikai tudományos kutatás világának szerencséje- Bondy Endre:fityulás Tulajdonképpen Fitykó Jánosnak hívták, de mivel ilyen ocsmány névvel nem lehet emberek közt élni, már az elemi iskola első osztályaiban elbecézték Fityulásnak. Ez aztán rajta ragadt későbbre is és már senkit sem lepett meg, amikor a vezetőbíró a szőnyegén a fiú jobb karját felemelve így enunciálta: győz Fityulás VSC. A város ugyanis olyan kicsiny volt, hogy a háziversenyeken a bíró töltötte be a zsűri tisztét is. Ez csak anynyiban tartozik a témához, mert itt el lehet mondani, hogy Fityulás görög-rómaiban a város középsúlyú bajnoka volt. Egyébként a szövetkezeti mészárszékben dolgozott és mióta elárvult, Rosneréknál lakott kissé albérletben, kissé családtagként. Az ugyanis úgy történt, hogy Rosner bácsinak egy kis bodegája volt a Főtéren. Aztán jöttek a rossz idők, Rosner bácsit elvitték munkaszolgálatra és egy napon Rosner nénit Vilivel és Arankával együtt vagonba gyömöszölték. Isten legnagyobb csodájának tartotta az egész város, hogy Rosnerék teljes számban viszszatértek. Rosner bácsi megint kinyitotta a bodegát, Vili pedig Fityulás mellé került az iskolapadba, az első elemibe. Közben Rosner bácsi is egy nyári estén megtért, őseihez. Már csak néhány nap hiányzott ahhoz a júliusi szerdához, amikor hagyományosan meg kellett emlékezni Rosner bácsi halálának hatodik évfordulójáról. Vili már három éve nős volt és esténként a fehér asztalterítőn a morzsákat gyúrva-gyömöszölve vették számba a város kevés megmaradt zsidóját. Hogyan telik ki belőlük a tíz ember, hogy a gyászistentiszteleten eleget tegyenek a vallás parancsainak? Ezekben a töprengésekben Fityulás is részt vett, mert mint mészárossegéd az egész várost ismerte. Igen ám, de az idén komolyra fordult a gond: már az első leltározásnál kitűnt, hogy Szikla és Jelűnek, két számba vehető hitsorsos Pestre költözött. Nyugtalan esték, nyugtalan vacsora utáni értekezletek következtek. Akárhogy törték a fejüket, a város szerény zsidósága leapadt kilenc főnyi férfira. Baj, baj! Az emléknapot megelőző vacsora gyászosan folyt le, Vili kétségbeesetten nézett Jolánkára, Jolánka, a feleség megsemmisülten Fityulásra, Fityulás üres szemmel a semmibe. Aztán lassan pirosodni kezdett az arca és titokzatos mosollyal kukkantott Vilire. — Minden rendben lesz, hívd össze a kilenc embert. Másnap a birkózó tréning után, amikor az első csillag megjelent az égen, kinyílt a szerény kis zsinagóga ajtaja és sapkával a fején megjelent Fityulás. Kart karba fonva jelent meg Lackóval, aki kényszeredett mosollyal, csöndesen begyúrta magát egy padba és végigülte a szertartást. Felállt, ha kellett, hajbókolt, ha az ősi rítusok megkívánták és a kaddisoknál úgy mondta közbe a boruch hu־ t, mint a többi. Amikor a közösség feloszlott és Vili hosszabb ideig kérdő tekintettel meredt Fütyülásra, az a padlót bámulva, zavartan megszólalt. — Tudod, tegnap este eszembe jutott, hogy ez a Laczkó gyerek gyakran hangoztatja, hogy ő modern ember és fütyül a vallásra. Gondoltam ez az ő dolga, de mert hozzátok tartozik, a közösségi kérdésekben nem fütyülhet. Hát így szóltam hozzá egy-két jó szót és mert az nem segített, felhasználtam azt, hogy görögrómai birkózásban ő pehely, én pedig középsúlyú vagyok. Tudod, Vili, ha a Jahrzeitet megtartani gondot okoz, legalább mi, birkózók tartsunk össze. Műszaki tömítés, lakatos és fatömögcikk KTSZ Budapest, XIII. Huba utca 24. Telefon: 408—742. Gyárt: műszaki és autótömítéseket mezőgazdasági és kertészeti öntözőberendezéseket, víz-gőz armatúrákat.