Új Élet, 1969 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1969-10-15 / 20. szám

Búcsú Garai Imrétől Hatvannégy évet élt. Egy­­kor, a század első éveiben egy zsidó proletár családban szü­­letett és pályáját, mint birkó­­zó kezdte. Ebben a minőségé­­ben is sikereket ért el és Ma­­gyarország bajnoka is volt. Azután egész más pályára tért át, és ő, aki a ringben testi erejével tűnt fel, most érzel­­mes, fülbemászó dallamaival, lett máról holnapra olyan nép­­szerű a könnyű műfaj vilá­­gában, mint előtte talán csak Zerkowitz és néhányan mások. Egy emberöltőn át komponál­­ta pesti kis dalait, legtöbb­jé­­nek maga írta a szövegét is, és közülük nem egy még a mai fiatalok előtt is ugyanolyan népszerű, mint a most szüle­­tett beat-dalok. Első sikere a Tarke lepkém volt, amelyet követtek a többiek, hogy kö­­zülük csak egyet említsünk meg, a kicsik és nagyok kö­­zött egyformán éveken át ver­­hetetlenül népszerű, az „Apu hód med be”. Még legutóbb, a tavalyi slágerfesztiválon is be­­bizonyította, hogy csak évei száma nőtt, de megmaradt fia­talnak, akinek a Csongorádi kis bíró unokája” című slá­­gerszövege is díjat nyert. A könnyű műfaj jegyezte el Ga­­rai Imrét, pedig tehetségéből többre is futotta. Ezt bizonyí­­totta fiatal korában megjelent három regénye és a valóban komoly írói kvalitásokat el­­árult Sláger című önéletrajzi könyve. Most, hogy hirtelen eltávozott körünkből, mind­­azok siratják, akiknek egy­­egy kedves estét szerzett va­­lamelyik Garai-dal . Garai Imre írót és zeneszer­­zőt hatalmas részvéttel kísér­­ték utolsó útjára a rákoske­­resztúri sírkertben. Temetésén dr. Fisch Henrik főrabbi mon­­dott búcsúztatót, a kántori teendőket Kovács Sándor fő­­kurrtor látta el. A ravatalnál Péntek Gyula újságíró beszélt Garai Imre írói, zeneszerzői munkásságá­­ról. Gyászolja özvegye, egyetlen leánya, és Kanadában élő Pál ikerfivére, aki maga is mint tehetséges író több regényt írt. Vasárnapi kihallgatás Azt, hogy ez a történet nem végződött tragikusan, egy nyolcsoros versnek köszönhe­­tem. A verset a szolgálatvezető szakaszvezető küldte a bori haláltáborból menyasszonyá­­nak, Katinak. A kísérő levél­­ben azt írta a szakaszvezető, hogy a jugoszláviai lágerben nagy szerelme versírásra ih­­lette. A szerelmes verset azon­­ban nem ő, hanem én írtam és ennek a nyolc sornak kö­­szönhetem, hogy nem kötöttek ki kétszer két órára. Az történt, hogy a bori Vor­­arlberg táborban egy hétre fa­­vágásra és fűrészelésre osztot­­tak be. Egy délelőttön, mi­­alatt a tábor többi lakója vas­­utat épített Hitlernek, ketten maradtunk a lágerben. Én, és a favágásra ugyancsak beosz­­tott Hajdú bajtársam. Dél felé nagyon kifáradtam és leültem a földre, hogy kipihenjem ma­­gam. Elővettem noteszemet és egy verset kezdtem írni a hegy mögött kúszó felhőkről. Balszerencsémre hirtelen előt­­tem termett Katzlhuber sza­­kaszvezető, a legkegyetlenebb keretesünk. Felugrottam és tisztelegtem. Rámkiáltott: — Henyélünk, henyélünk? Ezért nem jut elég fához a konyha! Maga azt hiszi, maga vaddisznó, hogy firkálni küld­­ték Borba? Vasárnap jelent­­kezik kihallgatásra. Meg va­­gyok értve? — Igenis — válaszoltam ijedt hangon, mert félelmete­­sek voltak ezek a vasárnapi kihallgatások. Akár Juhász főhadnagy, akár Pál zászlós tartotta. Akit kihallgatásra rendeltek, az kétszer két órai kikötést kapott. A szakaszvezető vészjósló hangon kérdezte: — Nem valami kémjelen­­tést ír maga a partizánok ré­­szére? Mutatni! Megmutattam neki a vers elkészült két sorát. Ez volt a szövege: Fehér felhő kúszik Vorarl­­berg felett. A költő éhes, jót régen nem evett. Nagyot nevetett. — Felett, evett. Nagyon jó vers. Mondja csak, nem írna nekem egy verset? Rövidet, hogy ráférjen egy levelezőlap­­ra. — Szívesen, szakaszvezető úr! — De szép legyen. Katinak hívják a menyasszonyomat. Legyen benne a neve. És szé­­pek legyenek a rímek. Kati majd azt hiszi, hogy én írtam. Csakhamar elkészült a vers: A zord jugó hegyek mentén Katicám, oly távol vagyok. Imádságom száll az égbe, Óvjanak meg az angyalok. A tisztes elolvasta, azután dühösen összegyűrte. — Maga vaddisznó! Ez ma­­gának vers! Micsoda rím ez? Oly távol vagyok! Égbe! Hosz­­szú is a vers! — Alázatosan jelentem — válaszoltam kis gondolkodás után —, rögtön írok másikat. Rövidebb lesz. — Na, próbálja meg! Ha megtetszik, elengedem a ki­­hallgatást. Ha nem, akkor két­­szer két óra. Hiszen tudja! Na, lelépni! Pár perc múlva készen volt a vers, hiszen nem volt sok dolgom vele, csak egy új sort kellett írni, a jugoszláv hegy már nem volt zord, hanem ra­­gyogott a nap, egy sort kidob­­tam és kész volt a szakaszve­­zető verse. Jugóban, hol a nap ragyog, Katicám, oly távol vagyok, Óvjanak meg az angyalok! — Ez igen! — örvendezett. — Ragyog, vagyok, angyalok! Jól van, elengedem a kihall­­gatást. De ha még egyszer le­­tehénkedik favágás közben, akkor nincs kegyelem! Palásti László Szép ajándék — örök emlék a fénykép Gyermek-, családi, esküvői felvételeit készíttesse Lakásfotő-szolgálatunk otthonában örökíti meg családi eseményeit. Fény-Szöv műtermek a város minden pontján. Kiváló minőség Figyelmes kiszolgálás Lakásfotő-szolgálat Budapest. IX Ferenc krt 27 341—991 A mi kis templomunk A Dessewffy utca 23. szá­­mú ház udvarán, közel 100 éve szolgál a terézvárosi ősi hagyományokhoz ragaszkodó hívők imahelyéül egy kis templom. A gyülekezet a Bikur Cholim nevet viseli, bár a betegek megsegítését jelentő szavak ma már nem fedik az alapításkor kitűzött célokat. Mik voltak ezek? Egy 1927-ben kiadott Almanach­­ban a Bikur Clolim akkori elnöke — később a BIH Orto­­dox Tagozatának egykori fő­­titkára, dr. Sebestyén Antal — így írt a célokról: ״ A probléma ez: feljön Bu­­dapestre a hitközségi metsző, kántor, a tanító, a tisztviselő, az elszegényedett kereskedő, betegen. Gyógyíttatni akarja magát, hogy megint család­­jának élhessen. Szalad ide, szalad oda, de mert valami eldugott fészekben egy kis ki­­dőlt-bedőlt vityilója van és e vityilóhoz egy raj apróság, nem kap a helyi hatóságok­­tól szegénységi bizonyítványt, amivel mint ingyenes bete­­get kórházba vennék. Hogy tudná az ilyen fizet­­ni az ápolási költséget? Sza­­lad ide-oda, végre kiköt a Bi­­kur Cholim kis irodájában.” Az egyletről más írásos do­­kumentum nincs. A nevét vi­­selő imaházról csak az öre­­gek elbeszéléséből tudjuk, hogy annak idején, a múlt század nyolcvanas-kilencve­­nes éveiben alapították a zsi­­dó hordárok. Ennek a kive­­szőben levő szakmának em­­berei abban az időben ott voltak a város legforgalma­­sabb pontjain. Mindenről tudtak, mindent elintéztek, töviről-hegyire ismerték a fő­­város intézményeit és lépten-nyomon találkozhattak ve­­lük azok a vidékről feljött betegek is, akik naphosszat látottak-futottak, hogy kór­­házba kerülhessenek és ott a gyógyításon kívül kóser ét­­keztetés lehetősége is bizto­­sítva legyen számukra. Ezért alakult meg tehát ez a kis imaház. A gyülekezet mostani vezetője, Rosenfeld Mór, nem mulasztja el, hogy az imaházba érkező idege­­neknek meg ne mutassa a templommal szomszédos he­­lyiséget, ahol a rituális éte­­leket főzték a betegek számá­­ra. Ma már üzemen kívül áll a konyha, az egyesület célki­­tűzéseit a BIH Ortodox Ta­­gozatának Központja vette át. Az étkeztetésről pedig a Haní­na Szociális Konyha gondos­­kodik. De az imaház fennmaradt, és a hagyományokhoz híven működik. Mindennap reggel és este fohászkodnak itt a hí­­vők Istenhez és szigorúan be­­tartják a tradíciókat. Az év­tizedek során összeírták a ha­­lottak hozátartozóit és meg­­bízásukból nemcsak kadist mondanak, hanem misnájeszt is imádkoznak. Ez a követke­­zőképpen történik. Az ima­­házhoz tartozó egyik talmu­­dista a Misnából vett idéze­­tet citál és annak­ magyaráza­­tát fejtegeti. Ezzel áldoznak az elhunytak emlékének. Közel 100 éve áll a Des­­sewffy utcai imaház, — „a mi kis templomunk” — ahová néha-néha visszatérnek azok is, akik más kerületekbe köl­­töztek. Eljönnek, hogy idéz­­zék fiatalságuk éveit, eljön­­nek, hogy emlékezzenek el­­halt szeretteikre. Nádor Jenő Bauer Sándor felvétele Aktuális ajándékújdonságok az IKEÁ-nál Sokan érdeklődnek arról, miként és mit lehet küldeni megemléke­­zésként, ajándékként a Magyaror­­szágon élő hozzátartozóknak, ba­­rátoknak, ismerősöknek. Ezzel kapcsolatban közölhetünk néhány új, úgy az ajándékozó, mint a megajándékozott számára megelé­­gedést keltő lehetőséget. Elsősor­­ban néhány szó a tavaly jól bevált és gyorsan népszerűvé vált aján­­dékcsomagokról. Ajándékcsomagot egész esztendőben lehet küldeni. De az eddiginél lényegesen több­­féle ajándékcsomag közül választ­­hat az ajándékozó. Ezúttal már tíz­­féle csomagot állít össze a Cseme­­ge Vállalat, amelyet Budapesten házhoz szállít, a vidéki címzettnek pedig utánvéttel küld el. A külföl­­dön élő ajándékozó kiválasztja a 10—25 dollárba kerülő csomagfaj­­ták közül azt, amelynek tartalma, ára a legmegfelelőbb, s a bank vagy az IKEA-ügynökség útján befizeti az ellenértéket. A Magyar­­országra történő megrendelés tel­­jesítése gyors és pontos. Így pl. a 20 dollárba kerülő csomagban szaloncukor, nyers kávé, kakaó, tea, keksz, konyakos meggy, desz­­szert, csokoládé, rum, likőr és szardínia található. Egy további új lehetőség, amely­ í­nek kihasználása különösen örö-­­­met szerez a megajándékozottnak,­­ az ún. magán- vagy egyedi ex-­­­portlehetőség. Ez esetben a meg­­ajándékozott nem Magyarorszá­­á­gon élő hozzátartozó, hanem ugyancsak külföldön élő rokon, barát, ismerős. Ennek lényege az,­­ hogy az IKEA deviza ellenében külföldi megrendelésre, külföldi­­­ címre megküldi a kért magyar árucikket. Megvásárolható, illetve küldhető Magyarországról minden olyan használt vagy új árucikk, amelynek nincs muzeális védettsé­­ge, elküldhetők továbbá Magyar­országon maradt családi ereklyék, kedves emléktárgyak is. Az eddi­­gi megrendeléseik között szerepel­­nek pl. bútorok, zongorák, fest­­mények, népművészeti cikkek, porcelán készletek, de sokan kér­­nek speciális magyar élelmiszere­­ket is, a többi között konzervet, paprikát. Az IKKA az ilyen ese­­tekben árkalkulációt küld a kül­­földi megrendelőnek, aki befizeti a megrendelt cikk ellenértékét, s az IKKA késedelem nélkül, a kí­­vánság szerint postán vagy légi úton küldi az árut. Újfajta és nem szokványos aján­­dék: az érme. Az érme­ rendelés és küldés az imént említett magán­­egyedi exporthoz hasonlóképpen bonyolódik le, s ajándékozható, illetve küldhető régi vagy új Ma­­gyarországon kibocsátott érme. Az IKEA ezekkel az újonnan be­­vezetett ajándék-szolgáltatásokkal nyilván újabb ezer és ezer család­­nak szerez örömet. Műszaki tömítés, lakatos és vastömegcikk KISZ Budapest XIII., Huba utca 2 Telefon: 400-745. Gyárt: műszaki és autótömíté­seket, mezőgazdasági viz*eők armatúrákat és alugrafika­ táblákat. KISMARTON Ha a hét község zsidó lako­­sai közül páran összejöttek, okvetlen eldicsekedtek falujuk kiválóságáról. Az én falum rabbija olyan drose-ket (hit­­szónoklat) tart, hogy heteken át lehet rajta elmélkedni; a mi falunkban a h­ázán (kán­­tor) olyan szépen énekel, hogy Dávid király énekkarában is kitűnt volna, felel reá a má­­sik, mire a harmadik, a mi traktorájunkban (kóser­ étte­­rem) olyan sólet készül, hogy ilyet még Rotschild konyhá­­jában sem főznek. És amikor a hallgatag ne­­gyediket megkérdezték: hát maguknál mi van? A felelet csak az lehetett, ami Maguk­­nál külön-külön megvan, az nálunk régóta természetes, mert ha nem tudnák, én eisen­­stadti vagyok, és ezt olyan hangon mondta mint ahogy tán kétezer évvel ezelőtt egy felszabadított rabszolga mond­­ta: én római polgár vagyok. A leggazdagabb, már kultú­­rában a legfejlettebb hitközség a nyugati határon Kismarton, Burgenland mai fővárosa, Ei­­senstadt volt. 1388-ban Zsigmond király engedélyt adott a két gróf Ka­­nizsaynak, hogy birtokukon, Kismartonban, külföldi zsidó­­kat is telepíthetnek. Az enge­­dély hatalmas fejlődésnek tet­­te le az alapját, amit mutat az a körülmény, hogy amikor hí­­re ment 1526-ban hogy Sop­­ronból kiűzik a zsidókat, meg­­hívták az egész soproni zsidó­­ságot, költözzék át hozzájuk. A felszólításnak tán harmadrésze eleget tett, a többi N°metke­­reszhlrra, Kaboldra, Lakom­­pakba és Nagymartonba köl­­tözött. Nagy anyagi áldozatokba ke­­rült, de ettől függetlenül gond­­talanul, nyugodtan élt, fejlő­­dött a főurak, a földesurak védnöksége alatt a hitközség (Kanizsay, Nádasdy, Eszter­­házy). Talán egyik hitközségben sem volt olyan erős a vágy, hogy a zsidó tudomány felleg­­vára legyen, mint itt Kismar­­tonban. Már a XVI. század második felében, Közép-Európában el­­ismert volt a jesivája, ahová még Elzászból is jöttek hall­­gatók, hogy tanuljanak a hí­­res rabbiktól. Ez a jesiva több mint 300 éves tündöklés után, az 1914-es világháború előtt megszűnt. 1690 fontos időpont. I. Li­­pót császár szabad királyi vá­­rossá emelte a falut. A herce­­gi udvar végleg ide költözött. Szinte gombamódra fejlődött a kisipar, különösen a díszítő ipar. Ékszerészműhelyek mel­­lett a csontfaragó és pipaké­­szítők telepei létesültek. Az Eszterházyak nemcsak sok megrendelést adtak „zsi­­dóiknak”, hanem az udvarlá­­sukra érkező előkelő látoga­­tóikat is ösztönözték, hogy ve­­gyenek és rendeljenek. 1695 körül érdekes rendelet látott napvilágot. A herceg elrendel­­te, hogy függetlenül a városi közigazgatástól és a hitközség ősi szervezetétől és egyesüle­­teitől, a kismartoni zsidóság köteles világi közigazgatást szervezni. A szervezet kitűnően bevált, élt 1867-ig. A szervezet feje volt a bíró (Juden-Richter) és a tanács. Tehát Kismartonban volt rá­­se-kohl, és függetlenül tőle egy bíró, kinek első dolga volt tűzoltóságot szervezni, akik egyúttal rendőrök és vásári biztosok is voltak. Egy érdekes esetet meséltek nekem. Az egyik mészáros súly­csonkítást követett el, a zsidó bíró megbüntette sza­­bálysértésért (mint most), az­­után áttette az ügyet a Besz­­dinhez (vallásügyi bíróság), kérvén, járjanak el ellene, mert az illető vétett a Tízpa­­rancsolat ellen (Ne lopj) és vé­­tett a kedajsim heti szakaszban foglalt kitétel ellen. (Igazsá­­gos mérték ...) A Besz-din szigorú ítéletet hozott: ötévi adóösszeget egy hét alatt a jótékonysági bi­­zottságnak befizetni, ellenkező esetben iparelvonás lett volna. Nem is volt többé súlycsonkí­­tás! A kuruc korszak évei a meg­­próbáltatások korszaka volt. Ha II. Rákóczi Ferenc kétbal­­kezes főurai, tábornokai vala­­hol csatát vesztettek, akkor ellensúlyozásul a gyorsan moz­­gó lovasság átcsapott sarcolni, prédát szerezni a szomszéd osztrák területre. Az út Kis­­martonon átvezetett; a kifosz­­tott­ mindig a zsidó volt. A megváltás éve 1704 volt, a herceg kieszközölt­e Lipót­­tól külön engedélyt és áttele­­pítette az egész hitközséget Bécsújhelybe. És amikor a csatározások után hazatérhettek, romokat, kifosztott otthont találtak. Hosszú évtizedes munka és és a földesúrnak hathatós segít­­sége tette lehetővé, hogy még szebb Kismarton legyen. Templomát Wertheimer Sámson, korának egyik legna­­gyobb jótevője, a bankár és Szavojai Jenő herceg bizalmi embere építtette fel és látta el kegyszerekkel. Mindaddig, amíg modern nagy templom nem épült fel, addig az ala­­pítóról elnevezett Simselesz- Schülben tartották az isten­­tiszteletet. Vázlatos cikkem hiányos lenne, ha nem emlékeznék meg dr. Hildesheimer rabbi működéséről, akinek húszévi ténykedése korszakalkotó. Ez a nagy műveltségű rabbi, egyút­­tal latin, görög, és matemati­­ka szakos tanár is volt. Teen­­dője sok volt: például a világ­­hírű jesiva egy részét átala­­kította rabbi iskolának, ahol az alapos zsidótudomány fejlesz­­tése mellett előkészítette a hallgatóságot az érettségi vizs­­gákra. Eredmény: Kismarton és környékéről egymagában több zsidó fiatalember érett­­ségizett, mint a többi hat nagy­­hírű hitközségben együttvéve. A kellő meg nem értés, alap­­talan támadás elvette ennek a fáradhatatlan tudósnak ked­­vét, otthagyta Kismartont és Berlinben telepedett le, ahol folytatta azt, amit eddig tett. Tanult és tanított. Magyarországon az első sza­­kosított magánmúzeum is kis­­martoni sajátosság. Wolf Sán­­dor bornagykereskedő és ré­­gész érdeme. Évről évre jelentek meg költségén az ismertető füzetek, és nevelte, fejlesztette a gyűj­­tők táborát. Amikor 1922-ben osztrák lett Kismarton, a bé­­csi kormány örömmel vette át a múzeumot, fejlesztette és felhívással fordult a burgen­­landi hitközségekhez, adják át megőrzésre régi irataikat, kegyszereiket... A felhívásnak, nemcsak az úgynevezett hétközség tett ele­­get, hanem az egykori Vas megyének hitközségei is, így Rohonc, Felsőőr, Tarcsa és Város-Szalónak. És amikor 1938 tavaszán Hitler hordái elözönlötték Burgendlandot, hosszú teher­­autók sorozata vitte a gondo­­san becsomagolt múzeumi anyagot. Hová? Ki tudja? Bizonyára nem a krematóriumba, ahová az egész hitközség került. Gergely Nándor Zsidó naptár Romániában A Romániai Zsidó Hitköz­­ségek Szövetségének 5730. (1969/70) évi — százoldalas — héber-jiddis és román nyelvű naptárában a tulaj­­donképpeni naptárrészen kí­­vül megtaláljuk a főbb imá­­kat, áldásokat, a különböző egyházi ünnepek ismertetését, szemelvényeket a Talmudból, továbbá rendkívüli szép és ér­­tékes h­aszidikus folklór­­anyagban gyönyörködhetünk. A naptárt számos művészi kivitelű illusztráció és fény­­kép tarkítja. Ez utóbbiak kö­­zül különösen említésre mél­­tó, a bukaresti Coral Temp­­lom, valamint a nagyváradi deportáltak és a bukaresti mártírok emlékműve fényké­­pe. Dunajecz László Kézihorgoláshoz értő és varrógéppel rendelkező bedolgozókat felveszünk. Budapest, VIL, Síp u. 3.

Next