Új Élet, 1970 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Laub Gyuláné nyolcvanadik születésnapjára A Biblia tanítása szerint Istennek kegyelme kíséri az igaz embernek életét. Ilyen isteni áldás által kísért élet Laub Gyuláné dr. Dános Erzsébet élete is, aki december 27-én ünnepelte régi kollégáinak és barátainak szeretetétől övezve nyolcvanadik születésnapját. Életének adatai, mint minden emberéé összesűríthetők pár mondatba. Budapesten született 1889. december 27-én, tanulmányait az akkori Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen végezte. Ott szerezte meg történelem-földrajz szakos tanári diplomáját és doktorátusát 1913-ban. Tanárai között találhatók a magyar tudománynak olyan kiválóságai, mint Marcali Henrik, Ballagi Aladár és Békefi Rémig. Az 1921-ben induló boldog házasságának férjének 1953-ban bekövetkezett halála vetett véget, egyetlen fia Eu- Írógép Javítás KOVÁCS ZOLTÁN Vn.: Kertész tu 4«. Tel.: 42S—Wchenwald poklában vesztette el életét. Magára maradt, de csak látszólag. Szerető testvérein kívül az egész életét eltöltő kötelességérzet, a hivatástudat, amely minden lépését irányította, bölcsessége, derűs kedélye, sugárzó természete, az önmagához és Hitközségéhez való hűsége mindig vele volt, erőt adott neki, megvigasztalta, nem hagyta el életében sohasem. Tanári pályáját 1913-ban, diplomája megszerzésének évében kezdte el Hitközségünknél. Előbb a Síp utcai polgári iskolában tanított, majd történelem-földrajz szakos tanárként, később igazgatóhelyettesként az alapítványi lánygimnáziumban működött 1919-től 1965-ig, nyugalombavonulásának napjáig. Laub Gyuláné azonban nem tudott elszakadni az iskolájától, annak levegőjétől, tanítványaitól sohasem. Most is ott dolgozik könyvtárosként. Hogy miként végezte tanári munkáját, arról vallanak személyét szeretettel és tisztelettel körülvevő volt tanítványai. Órára készületlenül sohasem ment be, azok közé tartozott, akik a tanári munkát hivatásnak tekintik, a tanítást szentnek tartják. Szerette tanítványait. Mindegyikhez volt egy jó szava, bátorító mosolya. Megvolt benne az igazgatóhelyettesi munkakörhöz tartozó tapintat kollégái irányában. Úgy tudta mondani a tanításra szólító „csengettek” szót, nevetve, mosolyogva, hogy azon soha senki meg nem sértődhetett. Ma is ilyen. Tele munkakedvvel, kötelességteljesítéssel, Istentől megáldott napsugaras természettel. Nevelő, oktató munkáját nem felejtették el tanítványai. A külföldön élők ma is felkeresik leveleikkel, az itthoniak látogatásukkal, tisztelve, szeretve benne az igaz tanárt és embert egyaránt. Igaz szívvel kívánjuk iskolánk, az Anna Frank gimnázium minden dolgozójának nevében, hogy a jóságos Isten adjon neki továbbra is erőt, egészséget, munkakedvet, derűs kedélyt, hogy dolgozhassák közöttünk örömünkre, saját maga megelégedésére még sokáig, nagyon sokáig. Dr. Máté Miklós igazgató a Köln a várja Önt is! Nemzetközi háztartási 0 0 1 • ״ uM ׳ es vasaru 1970. február 10-től (kedd) 18-ig (vasárnap) 27 ország 2100 vállalata, gyára mutatja be legújabb termékeit. További kiállítások és vásárok az 1970. év első felében: Nemzetközi Bútorkiállítás január 20-től 25-ig Nemzetközi férfidivat-bemutató február 27-től március 1-ig. ״ Mindent a gyermekért” nemzetközi vásár április 17-től 19-ig. Nemzetközi mezőgazdasági bemutató május 24-től 31-ig. Felvilágosítást ad, prospektust küld: « Messe- tmd Ausstellung« GmbH. Köln D 5 Köln-Deutz Postafiók: 210 760 Szele — azt hiszem, sejtik, hogy Tápiószeléről van szó — a Klein-nemzetség szűkebb pátriája volt. Itt születtek, itt éltek és legtöbbjük itt is halt meg. Léteztek, dolgoztak, örvendeztek és szomorkodtak, küszködtek és néha megértek jobb napokat is. A „Kleinek” heten voltak: hat fiú és egy lány. öten a hagyományos kereskedői pályát választották, ketten kisiparosok lettek, a leány szintén kereskedőt választott férjéül. Heten voltak rengeteg leszármazottal, gyermnőkkel és unokával, valójában azonban csaknem mindama 116 lélek, akiket a negyven év előtti statisztika zsidókként nyilvántartott, a rokonsághoz tartozott. Keresztül-kasul szövődtek ezek a fanaldáris kapcsolatok, úgy, hogy a szelei zsidóság szinte egyetlen családdá terebélyesedett. Ezúttal nem az utódokról: Náciról, Manóról, Móricról, Samuről, Vilmosról, Lipótról és Ilkáról, illetve érdekes, sokszor kalandos életútjukról akarok megemlékezni, hanem az „ős”-ről, az apáról, Szele népszerű emberéről, akit a helybeli parasztok a maguk egyszerű és természetes módján Jóska zsidónak neveztek. Nem volt ennek sem gúnyos, sem bántó éle, annál kevésbé, mert a kis vegyeskereskedés tulajdonosa — egyike a legbékésebb és a legjámborabb embereknek — igen nagy népszerűségnek örvendett a nagyközség lakosainak, tehát vevőinek körében. A Jóska zsidó elnevezés inkább díszítő jelzőnek hatott, egyrészt, hogy személyét különválasszák a többi Jóskától (akikből Szelén éppen elég akadt), másrészt, hogy még a gyermekek is első hallásra tudják: a krájzlerosról van szó. Arról, akihez pillanatonként muszáj volt átszaladni lisztért, süvegcukorért, grízért, sóért, paprikáért... és ha kellett, subickért, cipőpertliért, seprőért, ostornyélért... Az a kis csengő, amely Jóska zsidótszinte két-három percenként felébresztette merengéséből és imádkozásából (a kiszolgálás szüneteiben mindig a héber könyveket bújta), minduntalan megszólalt Előzetesen a fehérre meszelt kis házak konyháján vagy az apró porták udvarán felhangzott a gazdasszonyi vezényszó: — Julis, fussál csak Jóska zsidóho’ egy font grízes eszter’ és mondd meg, hogy finomat adjon, mert rétesnek lesz!... Másutt a fiúgyereket szalajtották egy pakli dohányért meg ״ masináért”, ahogyan akkoriban a gyufát nevezték. Ha pedig valamelyik falusi megszomjazott két-három deci törkölyt is hozathatott Jóska zsidótól, hiszen italt is árusított, természetesen az előírásnak megfelelően: ״ kicsinyben”. Jóska zsidó tehát, aki sámeszként is működött a templomban (amely, ha léteznék, manapság éppen százhatvan esztendős volna), nem sokat pihent, holott hajlamos volt erre. Fekete öltönye, széles karimájú feketekalapja, aszkétaarca, amely hófehér lapátszakállban végződött, úgy hatott, mintha örökké nagy ünnepre készülne. Az idegen valami tudósfélét sejtett benne. Ezt a hiedelmet szívesen eltűrte és a vegyeskereskedésbeli tevékenységet időnként készséggel átengedte feleségének, Sára asszonynak, akit Jóska György Endre, zsidó Szólónak, Szerelének becézett Sára kicsiny termetű volt, ezért hatott mosolyogtatóan, amikor kedveskedésből és hízelgőn „nagyasszonykának” titulálták a vevőkör fiatalabb nőtagjai. Az elnevezés, ha kissé irónikus is, igen találóan jellemezte az apró, de energikus fűszeresnét. Híres volt a valósággal kínos tisztaságáról és a csaknem mániákus rendszeretetéről. Hajnali négykor kelt és azonnal hozzálátott a takarításhoz. Utána a konyha következett, amely neki éppúgy, mint a többi régi háziasszonynak, alkotó tevékenységének fóruma és szórakozása is volt egyben. Minden pénteken a nagy barbeszek mellett hét piciny fonott kalács is sült a búbos kemencében. Mindegyik gyermekének külön-külön... Szeretét (aki nemcsak szelei asszony volt, hanem ott született és nevelkedett is), egy alkalommal hintóján látogatta meg régi tisztelője: — Eljöttem megnézni magát Sára, hogy olyan szép öregaszszony-e, mint amilyen szép leány volt! Meggyőződhetett arról, hogy idős korára is szépek, finomak maradtak a vonásai. Sára néninek volt néhány „aranymondása”, amely kellően érzékeltette kifogástalan erkölcsi felfogását. Egyik unokáját például így intette: „ A leány olyan, mint a selyemkendő; nagyon kell reá vigyázni! Még egy pici jellemző „sztori”: Purimkor az egyik rokonkislány lelkendezve érkezett meg a sláchmonausszal. Amikor kezdte bontogatni a szalvétát, amelybe a küldeményt burkolták, a tányér a földre zuhant, összetört, a sütemények pedig szerteszóródtak... Nosza, lett nagy sírás-rivás. Szóró vigasztalta, babusgatta a leánykát és hogy végképp megnyugtassa: sorra felszedte a tésztadarabokat, letörülgette és újra tányérra rakta ... A gyermek úgy vélte, hogy minden rendbejött. Amikor aztán megnyugodva hazament, Sára asszony természetesen kidobta a fogyasztásra alkalmatlan, szennyeződött ételt. Jóska zsidó boltja könnyen megközelíthető volt, mert a házat két utca és aprócska tér határolta. „A nádi ötleles kicsi ház” (e meghatározás úgy hat mint valami népdal egyik sora) szép kert közepén állott, ahol rózsák, szegfűk, liliomok, violák és petúniák illatoztak, amelyeknek édeskés felhőjébe még több tucatnyi rezedábakor heves falusias szaga is keveredett. A boltból alacsony ajtó vezetett a lakásba, olyannyira alacsony, hogy a hórihorgas Józsi zsidónak mindig mélyen le kellett hajolnia, ha kétszobás kis otthonába akart bejutni. A hálószobát csaknem teljesen betöltötték azok a magas támlájú, politúrozott ágyak, amelyekben csakúgy, mint a parasztházakban, magasra púpozódtak a dugig tömött dunyhák és piros meg kék huzatba bújtatott párnák. Ha valamelyik unoka megérkezett, ebéd utáni pihenésre bedugták a telihalmaz közé, ugyanannyira, hogy az orra hegye se látszott ki az ágynemű tömegéből. A szelei hitközség igen nagy múltú volt, hiszen még 1770 körül alakult meg. (1923-ban a nagykátai hitközséghez csatlakoztak.) Zsinagógája éppen Jóska zsidó egyik fiának szerény falusi háza mellett állt. Itt eskette a kátai rabbi a három leányunokát. Képzelhető, mekkora szenzáció volt ez Tápiószelén! Mivel a násznép nem fért el a meghitt, kis templomban, a huppót, sőt huppókat az udvaron állították fel. Az esketési sátrak piros bársonya és arany díszítése harmonikusan simult egymáshoz, jótékonyan borulva a gyönyörű ifjú menyasszonyok és a kipirult arcú vőlegények, meg a nászok alakja fölé. Az udvar megtelt a násznép végtelen sorával, a rózsaszín és égszínkék selymekbe, tüllökbe öltözött koszorúslányokkal (akiknek fejét piciny virágfonatok ékesítették), meg az őket körülrajongó, fekete ünneplőt viselő vőfélyekkel. A rokonok, családtagok, ismerősök és barátok tömegét a falusi lakosság népes tábora egészítette ki. A helybeliek apraja-nagyja eljött, hogy részt vegyen a család örömében. A famíliából a Kleinek, a Hofferek, a Spitzerek és Grófok (nem grófok) teljes létszámban felvonultak. Estére Szele híres-neves cigányprímása, Pipi Jóska és bandája játszotta a tüzes lakodalmi csárdásokat. Szerettem (és szeretnék ma is) esküvőre menni, de ilyen hetedhét országra szóló hármas lakodalmon sem addig, sem azóta nem vettem részt. Valaki nemrégiben kintjárt a megújhodott Tápiószelén, amely hatalmasat fejlődött és rendkívül megszépült. Kinőtt a maga szűk kereteiből. De közel fél évszázad után is akad, aki emlékszik Jóska zsidóra. ,,Jó ember volt nagyon... Mindenkin segített...” — mondogatják. Kérdezhetnék: miért gondollák én ennyi szeretettel és melegséggel a Klein-ősök és ivadékok fészkére. Szelére, meg arra a jámbor férfiúra? Mert Jóska zsidó a feleségem nagyapja volt Főzzünk gyorsan, olcsón, jót! A téli időszakban fogyaszszunk sok tejterméket, együnk tejes ételeket. Zellerkrém-leves Személyenként 5 dkg tisztított zellergumót apró kockára vágunk és vajon lepárolünk, majd fele tej, fele vízzel felengedjük a kellő menynyiségre, felforraljuk, majd tejföllel és kevés liszttel behabáljuk és az egészet átpaszírozzuk. Ismét felforraljuk egy kevés vaj (nem olvasztott) hozzáadásával. Zsemlyét vajon pirítunk és azt adjuk levesbetétnek, kis kockákra vágva. Karfiolpörkölt Rózsáira szétszedett szép fehér karfiolt sós vízben félig megfőzzük, leszűrjük és a gőzben hagyjuk. Kevés vöröshagymát dinsztelünk, amit megszórunk 1 evőkanál liszttel, kevés paradicsompürét adunk hozzá és felengedjük fele tej,fele vízzel, felforraljuk és átpaszírozzuk. Személyenként 2 evőkanál kemény tejfelt számolunk hozzá, elkeverjük a mártással és forrón ráöntjük a gőzből kiszedett karfiolra. Túrós kifli Krumplis tésztát készítünk, amit kerekre kinyújtunk ujjnyi vastagra, olvasztott vajjal lekenjük és cikkekre felvágjuk. Tehéntúrót átpaszírozunk, cukrot, kevés mazsolát és tojássárgáját teszünk hozzá — elkeverjük és rákenjük a tésztára —, amit azután a közepénél elkezdve, felcsavarunk kifliknek, a két végét bedugjuk. Gyengén megsózott vízben kifőzzük és vajban pirított szitált zsemlyemorzsába szedjük. Ugyanezt túró helyett vajban pirított morzsával is készíthetjük. Banánhab 3 db érett banánt meghámozunk és szitán áttörjük, majd fél narancs levét adunk hozzá és kikeverjük. 3—4 dl tejszint, 8—10 dkg. szitált porcukorral felverünk, — hozzáadjuk a banánt és pohárban lehűtjük. Tetejére lehet hagyni tejszínhabot. Citromhab 2 db tojásfehérjét felverünk 10 dkg. porcukorral és megizesítjük 1 citrom levével és megreszelt héjával. Közben felverünk 2 dl tejszínhabot 1 evőkanál porcukorral és öszszevegyítjük a tojásfehérjével, illetve a habbal, pohárba teszszük és egy pár szem előre megfőzött és lecsurgatott mazsolát teszünk a tetejére, kifagyasztjuk. Katz Aranka Chanukka-ünnepségek GYÖNGYÖSÖN december 7-én tartották a chanukka-ünnepélyt. Elefánt Jenő elnök bevezető szavai után Weisz Dávid rabbi gyújtotta meg az ünnepi gyertyákat, utána szép beszédet mondott. Dr. Scheiber Sándor igazgató a chanukka történetéről és népszokásairól tartott előadást. Ezt követően összejövetel volt, amelyet a Nőcsoport vezetősége rendezett: Elefánt Jenőné, dr. Vajda Árminné, Weisz Dávidné. PÉCSETT a Goldmark teremben összejövetellel egybekötött hanukka-ünnepélyt rendezett az izraelita hitközség. Az ünnepi gyertyagyújtást Tímár Károly fő kántor végezte, majd felhangzottak a hagyományos énekek dr. Sebestyén Ferenc harmónium-kíséretével. Dr. Schweitzer József főrabbi „Zsidó partizánok a második világháborúban” címmel tartott nagy figyelemmel kísért előadást. KISKUNHALASON december 7-én rendezték meg a chanukkai összejövetelt, amely Práger Sándor elnöki megnyitójával kezdődött. Megemlékezett elődjének dr. Steiner Ignác főorvosnak három évvel ezelőtt a chanukka előtti napon történt elhunytáról, továbbá arról, hogy minden évben az első napi chanukkai gyertyagyújtást reá való emlékezésül a lakásán tartják meg. A megnyitó beszéd után Práger Sándor felolvasta Raj Tamás szegedi rabbi írásban beküldött beszédét, amelyben érdekes történelmi adatokon kívül ismerteti őseink chanukkai ünnepének eseményeit. Utána dr. Kálmán József elöljáró a, 2100 év előtti történelmi eseményekről tartott előadást. Raáb András tanuló, Feleki Sándor: Trenderli című versét szavalta, végül Grosz Lajos elnökhelyettes Csermely Gyula: Reb Arje menórája című novelláját olvasta fel. Végül ünnepélyes gyertyagyújtás következett, majd a megjelentek közösen elénekelték a Moauz zur-t. A BIH ORTHODOX TAGOZATA, mint minden évben, idén is Sabbat chanukka estet, nagyszabású Mlave Dmalke-t rendezett a Kazinczy utcai kistemplomban (Lasz Chevrában). Braun Lázár elnökhelyettes és Schächter Ármin alelnök vezetésével részt vett az összejövetelen az elöljáróság nagy része és Wixler Hermann főtitkár. Az elhangzott liturgiai énekek után felszólalt Weisz Márton budapesti főrabbi, aki meleg szeretettel üdvözölte a megjelenteket és örömét fejezte ki afelett, hogy ilyen szép számban jöttek el. Hangsúlyozta, hogy ezen ünnepség tanulságát vigyék magukkal a megjelentek. Ugyancsak felszólalt Groszberg Jenő rabbi is, aki a Chanukka jelentőségét méltatta. A hívek nagy érdeklődéssel hallgatták mindkét felszólalót. A rendezés Wébermann Artúr munkáját dicséri. A VII. BELSŐ KÖRZET december 7-én műsoros Chanukka-ünnepséget rendezett a BIH székháza dísztermében. A nagy számban megjelent hittestvéreket dr. Beinitzer Pál, a körzet elnöke üdvözölte és foglalkozott a Chanukkaünnepség, valamint a vallási jellegű összejövetelek rendezésének jelentőségével. Az ünnepi gyertyagyújtást Kovács Sándor főkántor végezte, majd Fröhlich Józsa zongorakíséretével héber zsoltárokát adott elő. Schöner Alfréd rabbijelölt méltatta az ünnep jelentőségét és megemlékezett a Makkabeusok hősi harcairól. A színvonalas műsort Barna Jutka jelentette be, végezetül Herzog Árpádné, a körzet Nőcsoportjának elnökasszonya mondott köszönetet a műsor szereplőinek. Az összejövetelen jelen voltak a társkörzetek elnökei, Hartmann Jánosné, a Központi Női Tagozat elnöke, dr. Seifert Gézáné, a Központi Női Tagozat alelnöke, Serényi Endre, körzeti elnökhelyettes, valamint a testvérkörzetek számos tagja. A VII. BELSŐ KÖRZET NőCSOPORTJA december 11-én öszszejövetelt tartott, amelyet össze kötött Chanukka utolsó napi ünnepi gyertyagyújtásával. Dr. Beinitzer Pál, a körzet elnöke sok szerencsét kívánt a Nőcsoport újonnan megválasztott elnökasz״ szonyának, aki vázolta elgondo״ lásait és a nőcsoport célkitűzéseit. Hartmann Jánosné, a Központi Női Tagozat elnökasszonya üdvözölte Herzog Árpádnét és munkájának támogatására hívta fel a nőcsoport tagjait. Az ünnepi gyertyagyújtást Zoldán Sándor végezte. (Folytatjuk) KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰSZAVATOSSÁGI BIZTOSÍTÁS IBIM, ért dí* január hó 1-én esedékes. A magánautók biztosítási díja két részletben. Január 1-én és Július 1-én is fizethető. Felvilágosítás, befizetőlap fiókjainknál