Új Élet, 1976 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1976-02-15 / 4. szám
Frantisek Kafka: Az itt leírt esemény talán nem is szerepel a híres SIPPURIM-gyűjteményben, mely az ük-ükapák korában élt híres Rabbi Löw csodálatos tetteit és mélyenszántó gondolatait foglalja magában. Mégsem kétkedem az esemény valóságában, mert Georg Langer prágai író ״ A kilenc kapu” című könyvében meghökkentő módon hatol be a hhászidizmus homályaiba és számos, Rabbi Lőw köré fonódott régi legendát mesél el Framusek nevű fivérének. Én e szóbeli hagyománynak hitelt adok, mert Rabbi Lőw, a nagy kiabbalásra akarata ellenére Langer sem írhatta volna meg könyvét. És így történt, hogy e pár egyszerű szó: „Rabbi Lőw ingecskéi” a régmúlt idők egyik eseményét tárta lelki szemünk elé és elevenítette fel. Rudolf császár idejében történt — nem óhajtjuk az esemény szoros időpontját kutatni —, hogy a híres Rabbi Lőw áldásos tevékenysége csúcsán állott; az ifjúság tanrendjét pontosan írásba foglalta és a prágai Chevra Kadisa ügyrendjét is újjáalkotta, számos jelentős káországi zsidó hitközséggel létesített kapcsolatot Lássuk az eseményt magát, mellőzve, hogy az olvasók szeme elé tárjuk a korszak sötét homályát, és hogy lerajzoljuk a bölcs rabbit, ki a kabbalából szerzett tudományával képes volt a gettó lakói problémáinak megoldására, amit egyetlen más prágai rabbi sem tudott. A zsidó temető egyik sarkából, közel a Moldvához, amit a sírkert nagyobbítására nemrég vásárolt meg a gazdag Mordecháj Maist, és ahova csak nemrég kezdtek elhunytakat temetni, az éjszaka folyamán titokzatos hangok, illetve hangocskák átlátszottak. Ilyen hírek keringtek, mégpedig nem forrófejű emberek szájából, kik a sok szállongó hírnek könnyen bedőlnek. Ezúttal fontosabbról volt szó, mint máskor, és hitelt érdemlő bizonyítékokban ׳ sem volt"hiány. Hiszen még maga Fei ben Simon, a temetősírásója is megerősítette, és fogadkozott, hogy nem csalfa álomkép áldozata lett. Nem egvetlen alkalommal, hanem három egymást követő éjszakán, mindig éjfél és hajnali egy óra között, panaszkodó gyermekhangocskák hallatszottak, és midőn ő, bár ijedtében magánkívüli állapotban, bátorságot gyűjtve, a holdfényben a Bét Chájim fala fölött betekintett, mit látott ott? Azt látta, ami a híreket igazolta. Három sírhalmocskán egy-egy meztelen kisgyerek ült, és nem a köznapi élet szavaival, hanem a szent Tóra kifejezéseivel, segítségért könyörgött. Többet Faivl ben Simon sem tudott mondani, és sürgős faggatásra, hogy milyen segítségért könyörögtek, és mit értett meg a kimondott héber szavakból, a megijedt sírásó nem tudott értelmes választ adni, ami az ügyre világosságot deríthetett volna. Felülben Simon nem volt írástudó és ezért nem tudott mást mondani, mint hogy a kisdedek panaszai őt a Jóm Kippuri imákra emlékeztettagsága vagy magas állása se- A prágai Löw rabbi ingecskéi ték, sokkal több volt bennük a sírás könyörgés és panasz, mint a hálaadás vagy a dicsőítás. Hogyan lehetne véget vetni az ártatlan halott kisgyerekek éjszakai panaszainak, hogyan lehetne zavartalan pihenésnek segíteni őket? A kisgyerekek sírjainál a szüleik és az általuk látogatott zsinagóga rabbija mindenkor elmondották a halottak lelik üdvéért való imákat. De az imák nem segítettek. Éjszaka ismét panasz és gyermeksírás hallatszott, ismét hallani lehetett héber imák elhebegett szavait, amiknek értelmét a közeli Pinkasz templom tudós és bölcs rabbija, Gáon Sámson ben Izsák sem tudta megmagyarázni, bárhogy is fáradozott ezen. Elhatározta, hogy a sírásóval együtt ébren tölti az éjszakát, hogy megtudja, mi történik a három gyermeksornál. Gáon Sámson ben Izsák felkereste Rabbi Lőwöt, és elmondta, hogy saját, szemével mit látott: a kisgyerekek nem találnak nyugtát, kis testük mezítelen, reszketnek a hidegtől, az ég felé emelik kis karjaikat, és ajkaik héberül hangzó szavakat rebeg, amiket azonban ő, Sámson ben Izsák, nem értett meg. Rabbi Jehuda Lőw ben Becáról némán hallgatott, majd kisvártatva megszólalt: „Nyugalmat és békét kell szereznünk lelküknek. Gondolkodni fogok ezen!” Először is jelentést kért a Chevra Kadisától, illetve annak vezetőjétől, hogy kiket temettek a három gyermeksírba. A felelet nem késett sokáig. A Szent Egylet könyveiben nemvolt pontos bejegyzés a gyermekekről, tudták azonban, hogy mind a három kisgyerek nagyon szegény családból származott, ketten közülük röviddel születésük után, a harmadik pedig egyéves korának elérése előtt halt meg. A szülőknek akkor nem volt pénzük, hogy a kisdedeket fehér halotti ingbe öltöztetve temettessék el, ezért csak pelenkákba csavarva adták át őket az anyaföldnek. ״ És a Chevra Kadisa?” — kérdezte Rabbi Lőw a vezetőt. ..Mi a szokásos eljárást végeztük, megmosdattuk a halottakat, elmondattuk a halotti imákat és viseltük a temetések költségeit!” ״ De halotti ingek nélkül?” ..Ügy van. Nem voltak gyerekingecskéink, amiket a halottakra adtunk volna. ״ Igen, tudom már, a családokban sok volt a gyermek, és így az ingekre az élőknek volt szükségük, és a kis halottaknak pelenkákkal kellett megelégedniük.. ״ mondta Jehuda Lőw ben Becárél. Most már minden tisztán állt előtte. Minden jámbor hitközségi tag már házassága alatt korán elkészíti azt az öltözéket, melyben egykoron útra kel, a leghosszabb útra, a halotti köntösét. Így lépünk majd Urunk és Teremtőnek elébe, hogy mindnyájan egyformák legyünk, egyiikünk se dicsekedhessék díszes koporsóval, pompás sírkővel vagy más holmikkal, amiket gazlóként vele együtt helyeznek sírjába. Az Örökkévaló az ítélet napján bíráskodik felettünk, de cselekedeteinnket fogja számba venni, nem jómódunk jeleit vagy földi méltóságunkat. Ne járuljunk azonban az ítélet napján mezítelenül Teremtőnk elébe. A halotti köntös patyalat fehér, tiszta, egyszerű és dísztelen ugyan, és méltó kihűlt testünkhöz. Ez a három vézna apró test, még csak ingecskét sem kapott, amibe burkolhatta volna magát, mikor a legmagasabb Bíró trónusa elébe lép. Ezért szállnak ki éjszaka sírjukból és könyörögnek segítségért a kicsinyek. De a segítség csak tőlünk jöhet, kik akkoriban nem teljesítettük kötelességünket. A kis halottaknak ingecskét kell kapniuk! Megkérte leányát, Dvojrát, hogy más asszonyokkal együtt még aznap három kis köntöst varrjanak. Mire az asszonyok a varrással elkészültek, magához vette a három kis köntöst és még napnyugta előtt a gyerekek sírjához ment. Ott egy-egy ingecskét a három sírhalomba ásatott el, úgy, hogy az ingek csücske kilátszott a földből. Ekkor a három gyerek után elmondta a káddis imát az Örökkévaló, a világ ura és teremtője dicsőítésére és magasztalására. Ezen az éjszakán a zsidó temetőben nem hallatszott sírás-rivás vagy jajveszékelés. Másnap reggel Jehuda Lőw ben Becáról kiment a temetőbe. Néma csendben és bészességben ott volt a három gyermeksír, halmukon a föld símára seperve, a fehér ingecskék csücske azonban eltűnt, nem látszott sehol. ״ Segítettem az ártatlan kisgyerekeknek, hogy az ítélet napjának eljöveteléig békében pihenhessenek. Nem éltek elég sokáig ahhoz, hogy a világ szépségeit és gyönyörűségeit, valamint kincseit megismerhessék, amiknek birtokába az emberiség munkája és képességei folytán eljutott, de nem szabad megvonnunk tőlük azt, amire mindegyikünknek jogunk van. De ez nem volt minden. Jehuda Lőw ben Becálél jól ismerte a prágai zsidónegyed helyzetét, ahol gazdagok és szegények, sikeresek és ügyetlenek, egészségesek és betegségtől gyötörtek együtt éltek. És ezért a következő Jóm Kippur istentiszteleten, az Alt-Neu zsinagógában, egybegyűlt jámbor híveinek beszédet mondott, melyben elmagyarázta, hogy az embernek mik a kötelességei felebarátjával szemben. ״ Sokan vannak közülünk, kik csak a legnagyobb nehézséggel tudnák a hosszú túlvilági útra való köntöst beszerezni. Az a pillanat azonban, amikor bárki közülünk a köntöst, mint legnagyobb kincsét, magába ölti, igen ünnepályes pillanat. Tegyük még ünnepélyesebbé. Mindenki, kinek anyagi helyzete megengedi, mostanitól kezdve nem egy, hanem két köntöst fog varratni. Az elsőt a végső ítélet napjának magasztosságára, a másodikat saját lelkének üdvösségére. Az első köntöst ajándékozzátok Chevra Kadisáruknak, mely a temetéseket ellátja, hogy abba szegény halottainkait öltöztessék, kik nem tudtak maguknak köntöst varratni. A másodikban pedig ti magatok fogtok majdan temetkezni! Nyissátok meg szíveteket, és hozzatok áldozatot, nem is túl nagy áldozatot, nehogy nincstelen testvéreitek, kik nem is tehetnek szegénységükről, szégyenben maradjanak. És ugyanígy legyen egy gyermek születésekor. A kisded anyja az első kis inget, amit újszülöttének készít, ajánlja fel Chevra Kadisának egy ismeretlen kisgyerek részére, ki szegénységben jött a világra és szegénységben is halt meg, és halotti ruha nélkül kellene őt eltemetni. A mai naptól kezdve szent kötelességüuk lesz, hogy közösségünkben nem lesz senki, ki köntös nélkül kerülne sírba, nem lesz egyetlen halott kisgyerek sem, kit ingecske nélkül bocsátanánk sírba, örök nyugalomra !” Ez hát a története a nagy Rabbi Lőw ingerskéinek. Fordította: Brámer Frigyes Szép ajándék, örök emlék a fénykép Gyermek-, családi, esküői felvételeit készíttesse Lakásfotó-szolgálatunk otthonában örökíti meg családi eseményeit FÉNY-SZÖV műtermek a város minden pontján. Kiváló minőség — Figyelmes kiszolgálás Lakásfotó-szolgálat Budapest IX. Ferenc körút 27. 341-991 A Új könyvek F. MAY—K. MAY: NÉMA FRONTOK Ferdinand May, a könyv egyik szerzője bevezető írásában emlékiratait azoknak ajánlja, akik életüket áldozták a német fasizmus ellen vívott harcban. Ugyanakkor kijelenti, hogy könyvét figyelmeztetésnek tekintsék, mert szeretné, ha az olvasó rádöbbenne, még ma is fenyeget a múlt és csak a szüntelen harc hozhatja el a népek békéjét. Maga az emlékező könyv a német fasiszta uralom igazi céljainak leleplezése, és a két szerző azokat az erőket is bemutatja, amelyek a terror és a kegyetlen elnyomás ellenére harcoltak a fasizmus és a háború ellen. Az érdekes könyvet Möller Pál fordításában a Zrínyi jelentette meg. A. M. VASZILEVSZKIJ, A VEZÉRKAR ÉLÉN: A Zrínyi és a Kossuth Könyvkiadó közös gondozásában jelentette mg Vaszilevszkij, a Szovjetunió marsalljának életútját ismertető könyvet, amely három évtized történetét foglalja magában. A háborús katonai irodalom egyik legizgalmasabb könyve A vezérkar élén. HORVÁTH ÁRPÁD— NAGY ISTVÁN GYÖRGY: A CSILLAGOK FELÉ Ma, a tudományos technika korában, a rakéták, az űrhajók és az űrkutatás többi eszközei egyre nagyobb szerephez jutnak. Ezért tarthat nagy érdklődésre számot ez a népszerűen megírt tudományos munka, mely az űrkutatás történetével foglalkozik. (Zrínyi) BOROS JÓZSEF: DEMBINSZKY FŐVEZÉRSÉGE ÉS A KÁPOLNAI CSATA A negyvennyolcas szabadságharc egyik hősének, Dembinszky Henrik altábornagy-fővezér kinevezésérül és annak előzményei!*1, és a kápolnai csata lefolyásáról szól ez a hiteles történelmű, amely olvasmányosan, izgalmasan eleveníti fel a régmúlt eseményeit. (Zrínyi) PIRITYI SÁNDOR: A LESZERELÉS Ma, amikor mind több szó esik a leszerelésről, különös aktualitással bír Pirityi Sándor e könyve, amely tárgyilagosan és hiteles adatokkal mutat rá a leszerelés gondolatának előzményeire és arra a szerepre, amit e téren a Szovjetunió békepolitikája jelent. (Zrínyi) Lev Tolsztoj: CSALÁDI BOLDOGSÁG Lev Tolsztoj ifjúkori Családi boldogság című regényén kívül még két kisregényt tartalmaz e kötet, közülük legismertebb a Kreutzer szonáta. A három kisregényt Németh László és Szöllösy Klára fordításában jelent meg az Európa gondozásában. !MOST TAPÉTÁZTASSON! RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNY MINŐSÉGI SZOBAFESTŐ, tapétázó, fényező SZÖVETKEZET Budapest Vili״ Pogány József u. 9. (a volt Viga.) Telefon: 143—823 és 139—014. Tekintse meg mintatermünket! Nyitva: 7-től 14 óráig, szombaton 10-től 15 óráig. FÉNYCSŐ KTSZ Budapest II., Lukács u. 6. Telefon: 887-749 vállalja fénycső lámpatestek gyártását sorozatban és egyedi kivitelben, világítástechnikai tervezést rövid határidőre. Szilágyi György: Különös találkozás Stefan Zweig titkárával Jó néhány éve már, hogy a világkörüli turnén levő Braziliána revüegyüttes ellátogatott Budapestre. Az idő tájt a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja voltam, amelynek azóta már lebontott favázas kupolája alatt került sor a Braziliana együttes vendégjátékára. Ily módon kerültem kapcsolatba Miecio Askenasyval, a világhírű revüszínház akkor negyvennyolc éves igazgatójával. A vele folytatott beszélgetés során tudtam meg, hogy a halkszavú osztrák férfi azonos Stefan Zweig egykori titkárával, aki tanúja volt az emigrációba kényszerült zseniális író tragédiába torkolló sorsának. A beszélgetésről készült feljegyzéseimet minden változtatás nélkül tárom az olvasó elé. ★ Regényes életű, különös ember Miecio Askenasy, író és szociológus. A múltját ő maga idézi. — Az Osztrák—Magyar Monarchiában születtem, csaknem Magyarországon... — mondja mosolyogva, majd komolyra fordítja a szót. — Amikor a háború sötét felhői megjelentek Európa felett, a közelgő veszély elől Portugáliába utaztam. Ausztria náci megszállása után végleg elhatároztam, hogy nem térek vissza szülőföldemre. Áthajóztam az óceánon és Dél-Amerikában telepedtem le. Rövid hallgatás után így folytatja: — A fasizmus ebben az időben hajszolta emigrációba Stefan Zweiget is. Zweig először Angliába ment, ahol súlyos lelki megrázkódtatás érte, internálták. Azt mondták rá: német állampolgár, tehát nácigyanús... A fogság ugyan rövid ideig tartott, de végzetes hatással volt az érzékeny lelkű íróra. Elhatalmasodott rajta a melankólia. Stefan Zweig kiábrándultan, megtört szívvel érkezett Dél-Amerikába, ahol már régi barátként üdvözöltük egymást. A korábbi években ugyanis hosszú időn át levelezést folytattam Zweiggel, aki találkozásunk után személyi titkárává fogadott. Felejthetetlen élmény maradt számomra, hogy a „Búcsú a tegnaptól” című életműve megírásánál, mint szerény segítőtárs, magam is közreműködtem. — Milyen ember volt Stefan Zweig? — teszi fel a kérdést Askenasy önmagának, és így válaszol: — Kerülte a feltűnést és visszavonultan élt. A köztársasági elnök is szívesen feketézett volna vele, de ő minden meghívást visszautasított. Az utolsó ünnepet is honfitársai szűk baráti körében töltötte. Azután bekövetkezett a tragédia, előre megfontolt szándékkal, a fasizmus és az emigráció hatására, 1942 februárjában öngyilkos lett. Idegen ország földjén, ahol harminc kiadást értek meg művei, kísértük utolsó útjára ... * Askenasy elmondja, hogy direktori munkája mellett ma is változatlanul sok időt szentel az írásnak. Nemrég fejezte be a „Gyermekeink hazája” című drámáját. — A darab a négerkérdésről szól, a címe voltaképpen jelkép: ott van gyermekeink hazája, ahol békében és boldogságban élhetnek. — Miért éppen ezt a témát választotta? — kérdezem tőle befejezésül. Elgondolkozva rám néz, aztán az ajtóban végszóra megjelenő színes bőrű fiúcskára mutat. — Az én kisfiam is félvér ... ״ A sas nem madár״ Sas József szinte egyik napról a másikra népszerű színésze lett a kabaré blüettnek, ennek a nem könnyű műfajnak, amely annak idején Párizsból elindulva hódította meg a pesti közönséget is. A kávéházi asztal mellett még fiatalabb, mint színpadon. Most 37 éves, felesége, Berta Erzsi, a győri Kisfaludy Színház tagja, kisfia 3 éves. — Víkendházasságot élünk, hol én vagyok Győrben, hol feleségem van Pesten. — Színészcsaládból származom. Apám, Polatschekzidór, bonviván volt... színpadi nevén Sas Imre. Egyszer egy rendőr bement a Kecskeméti Színház öltözőjébe, és Polatschek Izidort kereste. Apám felállt az öltözőasztaltól — én vagyok. A rendőr ámultbámult: Sas úr, kérem, igazán Polatschek Izidornak tetszik lenni? A társulat sokfelé játszott az országban: Szegeden, Kecskeméten, Losoncon, Békéscsabán. A gyerekek ott születtek, ahol a társulat játszott, így én Kecskeméten, kisöcsém Losoncon. 1941-ben felkerültünk Pestre, a Klauzál u. 35. alatti viharvert öreg ház földszinti, 5. számú lakásába. Vagyis mindjárt a későbbi gettóba költöztünk, és így 1944-ben egy költözködést megtakarítottunk. Apám 1942-ben bevonult Jászberénybe, onnan visszajött, majd behívták ismét — Auschwitzba került. Innen már nem volt hazatérés. — Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végeztem, majd a Győri Színházhoz szerződtem. Egy este Gáti György igazgató behívatott az irodába. Ekkor mondta meg, hogy apámmal együtt volt az auschwitzi haláltáborban, egymás mellett feküdtek, de amikor apám munkaképtelenné vált, gázkamrába hurcolták. ..Én nem akartalak benneteket az utolsó reménysugártól megfosztani — mondatta —, de ez az igazság.” A színész mindig vidám arca egy percre elborul, apjára emlékezik, aztán folytatja pályája állomásainak felsorolását. Változatos szerepekben léptem fel: Győrben Shaw, Szent Johannájában, Békéscsabán mint táncos komikus, a Pécsi Nemzeti Színházban nagy élményben volt részem, megismertem Lendvay Ferencet, akitől sokat tanultam, és azóta másként néztem a színházat... Bevonultam katonának, tagja lettem a művészegyüttesnek, amikor letelt a katonaidőm, egy darabig még bent maradtam. 1966-ban Radó Vilmos szerződtetett Kecskemétre. Radó apámmal együtt lépett fel valamikor, és szeretettel fogadott. 1970-ben és 72-ben Kecskeméten és Szegeden felváltva játszottam. Így jártam a zenés műfaj útját, amikor a rádió meghirdette a nem budapesti színházak fesztiválját. Marton Frigyes, Turán László társaságában meghallgatott — utána felkiáltott: — Hol voltál eddig, Sas Náci? ... — Azóta is Nácinak szólít, amire büszke vagyok. Ezután már rövid volt az út a Mikroszkóphoz. Komlós látott, hallott és — hívott. — Jól érzem itt magam, mert kiváló művészekkel dolgozom együtt. — Mivel volt a legnagyobb sikered ? — Szeretném megjegyezni, hogy a szövegeket magam írom. A ״ Slágereltérítés”, a ״ Harc az alkohol ellen”, ״ A pesti közös piac”, Mikes, Somogyi, Szilágyi György, Kaposy Miklós írásai és a ״ Sas nem madár” egyórás műsor, valamint a ״ Csúcsforgalom”, úgy érzem, sikert aratott. — Mire készülsz most. — A ״ Közhelyek”-re, amelyek már-már devalválják egy-egy szó vagy jelző jelentését, s az áprilisi Rádió Kabaréra, amelynek ezúttal én leszek a ״ szóvivője”. Végül Sas József, a költő, egy kis versével fejeztük be a beszélgetést: Instrukciónh Ez így kérem nem jó — szól fel a rendező Lélekkel, belülről — csak úgy lesz meggyőző: összezúzták szívét — testét megtaposták ... — Mélyről jöjjön a hang, csak úgy — sejtetően — Érti? ... egy elrontott élet legyen abban. — Értem rendező úr, — szóval hangosabban! Király Pál