Új Élet, 1982 (37. évfolyam, 1-24. szám)

1982-01-01 / 1. szám

(Folytatás az első oldalról) megtöltötték az ünneplő hittestvé­rek, a december 22-én tartott h­anukka-délutánon. Részt vett az ünnepségen Héber Imre, a BIH el­nöke feleségével együtt, dr. Gerő Andor, a Szeretetkórház igazgató­­főorvosa, Hevesi Sándor, a Chevra igazgatója, aki nagy segítséget nyújtott a sikeres délután lebonyo­lításában. Lowbeer Sándor körzeti elnök ünnepi hangulatot teremtő köszön­tő szavai után Vándor Frigyes körzeti kántor gyújtotta meg a chanukka-gyertyákat. Dr. Schwei­tzer József főrabbi: Az ünnep tör­ténete — a Chanukka tanításai címmel tartott nagy figyelemmel hallgatott eladást. Kálmán Tamás főkántor, Klein Ervin zongorakí­séretével zsinagógai énekeket adott elő. A Nőcsoport, Komáromi Miklós­­né elnökasszony vezetésével uzsonnán látta vendégül a meg­jelenteket, majd neves fővárosi művészek műsora következett. A rendezés munkájában a Nő­csoport vezetői, Lewbeer Sándor körzeti elnök és Kövesi János mérnök fáradoztak. A HERMAN LIPÓT ÖREGEK KLUBJÁBAN december 23-án rendezték az uzsonnával egybekö­tött d­anukka-ünnepélyt. Székács Lászlóné köszöntötte a megjelen­teket, majd Kovács Sándor főkán­­tor meggyújtotta a b­anukka­­gyertyákat és elénekelte a hagyo­mányos imákat. Dr. Salgó László főrabbi beszélt az ünnep jelentő­ségéről és sokrétűségéről, amely minden korosztálynak maradandó szép emléket nyújt. A megjelentek jó hangulatban töltötték a dél­utánt. A ZUGLÓI KÖRZET Thököly úti templomában ez idén is meg­rendezték a hagyományos gyer­­mek-d­anukkát. Az összegyűlt apróságokat és szüleiket Kardos Péter főrabbi üdvözölte, majd Kardos Ági, az ünnep jelentősé­géről szólt. Ezután tombola, me­semozi és képmagnó szórakoztat­ta a megjelenteket. A műsor utá­ni chanukka gyertyagyújtáson Boros Imre kántor funkcionált. A SZEGEDI IZRAELITA HIT­KÖZSÉG ÉS NŐCSOPORTJA de­cember 20-án rendezte dhanukka­­ünnepélyét. A díszes terem meg­telt az érdeklődőkkel. A Nőcso­port vezetője Karsai Albinná kö­szöntötte a megjelent vendégeket, köztük dr. Salgó László főrabbit,­ a Budapesti Rabbiság elnökét, valamint a szegedi vezetőket és híveket. Klein Márton kántor ünnepi gyertyagyújtása és a templomi kórus ünnepi éneke után dr. Salgó László főrabbi tartott be­szédet. Szólott a szegedi hitköz­ség történelmi múltjának jelen­tőségéről, hagyományairól, arról, hogy mit jelent a zsidó ember számára ma a Chanukka meg­ünneplése és milyen nagy jelen­tősége van a chanukkai eszmék megvalósításának. A beszéd után Zucker István, szegedi rabbi mondott köszönetet a vendég fő­rabbinak és ő is a közösségi ösz­­szetartás jelentőségét méltatta. Ezután a Szegedi Nemzeti Szín­ház művészei szerepeltek szép produkciókkal. A lelkes hangula­tú, sikeresen rendezett ünnepség gazdag élményt jelentett vala­mennyi résztvevő számára. Mu­tatta azt is, hogy a vidéken élő zsidóságban is van érdeklődés a közösségi ügyek iránt, csak mó­dot kell adni annak ébrentartá­sára. A GYŐRI HITKÖZSÉG decem­ber 20-án rendezte b­anukka­­ünnepélyét. Dr. Vértes Árpád fő­rabbi a gyertya meggyújtása után az ünnep történeti hátteré­ről és jelentőségéről tartott elő­adást. Ezután a hitközség vezető­sége megvendégelte a jelenlevő­ket. A HUNYADI TÉRI KÖRZET kultúrhelyiségében december 21- én nagyszabású d­anukka-ünnep­­ség volt. A Menóra gyertyáit Bi­hari Andor gyújtotta meg. Ezt követően az egybegyűlt hívek elénekelték a meauz cárt. Az ün­nepi lángok előtt Hochberger László főrabbi méltatta a nap je­lentőségét. Jávor László, a kör­zet kulturális elöljárója konfe­rálta a neves fővárosi művészek számait, majd az Anna Frank Gimnázium növendékei: Fröhlich Róbert, Mezei Yvette és Vásár­helyi Júlia szerepeltek. A jól si­került rendezvény a főrabbi zár­szavával ért véget. Mezei Yvette II. o. tanuló ünnepi beszédet mond A New York-i 24. Nemzetközi Film- és Tévé­film Fesztiválon ezüstérmet nyert az „Egy vonat Manhattan felé” című tévéfilm. Ebben Heinz Rühmann egy New York-i zsidó kántort alakít. A 188 cm-es Nudelmann Her­man mély lélegzése hallatszik csupán. A téli hajnal fényében egyedül magam vagyok ébren. Irigylem is őt, mert rossz alvó vagyok. Most balra fordítom a fejem, hogy lássam Dorogmann László jól alszik-e? Belkereske­delmi dolgozó volt és súlyos baja miatt leszázalékolták. Most itt, a subintensív szobában gyógyul és türelmetlenül várja az orvosi végszót, távozhat. Mindannyian erre várunk. Jobboldali szomszédom, Kertai Jenő hanyatt fekszik és nagyot óhajt. Ő boldog nagyapa és rend­kívül büszke unokájára az egy­éves Zsuzsikára. Sok-sok hete vagyok e kórte­rem „foglya”. Az éjszakás nővér lépteit figyelem. Minden mozgás, minden ritmus, jelzés az életről, az életből... Újra reggel jön, egy újabb nap és megújul a remény. Ezek a gondolatok kötnek össze poklában csorbult ifjúságunkban elpusztult családunkat, négyen, huszonkilenc szerettünket gyá­szoljuk. A hajnalt a reggel váltja fel, nézem betegtársaimat és az esti beszélgetés fölött meditálok. Az élet kitörölhetetlen jelensége az emlékezés. Emlékezni annyi, mint őrizni múltunkat, sőt jele­nünket és méginkább a­ jövőnket. Nudelmann Herman, 57 évvel ez­előtt „Csíkországban” látta meg a napvilágot. Heten voltak testvé­rek, — hármat Auschwitz pusztí­tott el, négyen élnek. Szeretik egymást, összejárnak, így kapták ezt útravalóul a szülői házból. — Beszélj a múltadról — ké­rem Hermant. — Inkább a jelenről beszélnék. — Egzisztenciát teremtettem, feleségem és felnőtt fiam van. Szeret, mert mi becsüljük egy­mást. Ezt látva a szülői ház em­berségét viszi majd magával. Csak béke legyen. Herman ortodox családban ne­velkedett, édesanyja sajtlit hor­dott. Tegnap este gyerekkorá­ról mesélt, a bükkszéki zsinagóga péntek esti fényeiről, a szívek ös­­­szedobbanásáról, amelyet csak közösségben érez az ember... Közösség ... s a hatalmas ember beteg szíve elérzékenyül. Egy könnycsepp hull alá szeméből. Óriás ereje van az emléknek — gondolom és nyugalomra intem Hermant, csak saját felzaklatott szívemmel nem törődöm. Újra meg újra rádöbbenek, hogy mi megmaradottak csak a tegnap ir­­tózatával együtt tudunk a jelen­nel élni. Bűnt követ el az, aki felejt, de az is, aki csak a szen­vedésnek él. A lélek, a szellem, kell, hogy mérlegelni tudjon. A kórteremben a nővérek már megkezdték mindennapi munká­jukat, az orvosnő halkszavú kér­dése a jelenbe térít vissza: — Hogy van? Ez a kis­asszony szívünk min­­ t 4-es kórteremben den rezdülését regisztrálja. Sza­badnapjain is bejön megnézni betegeit. Apámra gondolok, az orvosra, aki szintén ilyen lelki­­ismeretes volt, mint ez az ember­ségében nagyszerű orvosnő. Agyamban kavarognak a gon­dolatok. Örülök a fénynek és ta­lán éppen ezért válunk beszéde­sebbé, éppen úgy, mint tegnap a könnyű éjben. Szeretjük egymást, négy ember, négy külön világ, de egy a hitünk és egy az emberi sorsunk. Kertai Jenő barátom a türelem példája. 1942 nyarán Csemljan­­kában egy front mögötti kórház­ban teljesített szolgálatot, mint műtős. Amit látott, tapaszalt el­mondhatatlan. Nem akar önma­gáról és szenvedéseiről beszélni. Megrendülten gondol vissza azok­ra a napokra, és meleg szavakkal emlékezik egy zsidó orvosra, dr. Glaser Lászlóra, akit munkaszol­gálatosként vezényeltek Csemi­­jankába. Odaadással állt bajtársai szolgálatára a flekktífusz idején. — Ma is csodálom őt és életem végéig tisztelettel gondolok rá: hős volt ez a humanista — név­telen munkaszolgálatos. Magáról nem beszél, és ezekkel a szavakkal zárta emlékezését: — Nálam ezer és ezer különb ember volt, úgy érzem, nem ér­demlem meg, hogy rólam írj. Egymásra mosolygunk, elgondo­lom, ez a kis ember a világtör­ténelem egyik legszörnyűbb sza­kaszában járta végig Dante in­­fernóját. És lám milyen egyszerű, milyen szerény. Egy kórházi szobában négy ágy és négy testvér. Mindannyian a múlt iszonyatát járva jelen életünkre gondolunk, reményke­dünk a mielőbbi gyógyulásban. Amit leírtam, abban akarva­­akaratlan a mementó dominál. Ha fáj is az emlékezés, ez a megmaradottak jussa. Rónai Egon JIDDIS KÖZMONDÁSOK A vendég olyan, mint az eső. Ha sokáig időzik, káros. * A nevetés messzebre hallatszik, mint a sírás. * A bölcs tudja, amit mond, a buta azt mondja, amit tud. * Az ember néha erősebb, mint a vas, néha gyengébb, mint a légy. * Az álmatlan éjszaka egyike a legrosszabb büntetésnek. A halottat hét napig gyászolják, a bolondot egy életen át. * Ha a becsületes ember tudja, hogy ő becsületes, már nem is olyan becsületes. * Az óra amely áll, még mindig jobb, mint amelyik siet, mert az álló óra legalább naponta kétszer megmutatja a pontos időt.­­* Az emberek mindig a másikról hiszik, hogy az boldog. * Minden erény nem lehet egy ember tulajdona. * Előbb a szülők tanítják beszélni a gyermekeket, azután a gyermekek tanítják hallgatni a szülőket. * Egy régi barát többet ér, mint két új. * Veszekedésnél hagyj mindig egy ajtót nyitva a megbéké­lésnek. *■ Ha olyan szeretnék lenni, mint valaki más, akkor ki sze­retne olyan lenni, mint én. (Takács Sándor válogatása) Mielőtt vásárol, tekintse meg LEGNAGYOBB LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZUNKAT! Kitűnően vásárolhat MODERN és STÍLBÚTORT, EGYES BÚTORDARABOKAT, ÜLŐ- ÉS FEKVŐGARNITÚRÁT, SZOBABERENDEZÉSEKET Komplett KONYHABÚTORT, KELETI SZŐNYEGET, AJÁNDÉK- ÉS DÍSZTÁRGYAKAT, FESTMÉNYEKET Gyorsított OTP-szolgáltatás! Házhoz szállítás a Boy Szolgálattal! Budapest VII., DOHÁNY UTCA 16. , Tel.:427-935 BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V.

Next