Új Élet, 1982 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1982-07-15 / 14. szám
XXXVII. évfolyam 14. szám 1982. július 15. A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA EGYES SZÁMÁRA: 5,— Ft „A megkezdett úton kívánunk tovább haladni.. • • A Magyar Izraeliták Országos Képviselete Választói Teljes Ülése Mindazok, akik végighallgatták a MIOK és BIH elnöki székfoglalóját, bizonyságot szerezhettek arról, hogy az a többször hangoztatott kijelentés, miszerint a magyar zsidóság nem száraz ág a világ zsidó közösségeinek táján, egyáltalán nem szónoki fogás, még csak nem is hivalkodó magamutogatás, hanem valódi tény, s fennen hirdeti, hogy hazánkban az egyházaknak és felekezeteknek lelkiismereti és vallásszabadsága az állammal kötött egyezmények szilárd talaján nyugszik. Ezért jöhetett létre az a nemzeti egység, amelyről még nyugaton is elismeréssel szólnak. Szerte az országban most választásokat tartottunk, hogy csak a legfontosabbakról tegyünk említést: megtartottuk a MIOK és a BIH választói közgyűlését. Az új, közel egy évtizednyi ciklusra megválasztottuk tisztségviselőinket, akik között tapasztalt idősebbek és lendületes fiatalok találhatók. Joggal mondhatjuk tehát, hogy nem vagyunk száraz ág. A magyar zsidóság legfőbb fórumának választói közgyűlését, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének Teljes Ülését július 11-én tartották a hitközség Síp utcai székházának dísztermében, igen nagy érdeklődés mellett. A Választási Bizottság elnöke, dr. Török László nyitotta meg a Teljes Ülést, köszöntve a megjelenteket, közöttük Straub Istvánt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesét, Lóránt Vilmost egyházügyi tanácsost, valamint a Választási Bizottság tagjait, Kálmán Miklóst az Északmagyarországi Községkerület elnökét és Hevesi Sándort, a a Chevra igazgatóját. A nyitó imát HOCHBERGER LÁSZLÓ főrabbi mondotta: — ... ki-ki közülünk lelkének vágya szerint élheti és éli hitbeli vallásos életét. Munkás hétköznapokon és nyugalomra rendelt ünnepeinken egyaránt magasztaljuk szent Nevedet. Békességben kelünk fel és békességben térhetünk nyugalomra. Mindezekért hálát adunk Neked . . . Engedd, hogy hitünkből eredő szent feladatainkat a közbizalommal megválasztandó vezetőinkkel egyetértésben áldásosan végezhessük a magyar zsidóság minden gyülekezetének javára, minden igaz embertársunk, az egész magyar haza üdvére. Szent Tóránkban a tegnap hallott ígéret teljesüléséért könyörgünk. „Íme én békeszövetségemet adom neki.” Adj békét a szívekbe, az otthonokba, minden nép és nemzet számára. A béke áldását sugározd szeretett hazánkra, a Magyar Népköztársaságra, mindnyájunk békéjét, békés munkáját őrző célkitűzéseinkre. Amen. Ezután dr. Török László ismertette a MIOK módosított szervezeti szabályzatának idevonatkozó paragrafusát, mely szerint a régi ciklus utolsó rendkívüli teljes ülése három tagú jelölő bizottságot választott amely a jelöléseket szabályszerűen megejtette. A bizottság elnöke a tisztségviselők megválasztására vonatkozó javaslatokat eljuttatta a választási bizottsághoz. Továbbiakban került sor az Országos Képviselet dísztagjainak megválasztására. Dísztagok lettek: dr. Basch Béla (Szeged), dr. Bihari József (Eger), Bak Ferenc (Szentes), dr. Frankl József (Kaposvár), dr. Kálmán József (Kiskunhalas), Liebman Béla (Szeged), dr. Purjesz János (Szentes), és Spiegel Károly (Győr). Az Országos Képviselet tiszteletbeli (dísz) elnöke lett dr. Kulcsár Imre, a MIOK volt alelnöke, a vidéki zsidóság kiváló ismerője, a Tiszántúli Izraelita Községkerület és a debreceni hitközség hosszú időn át volt elnöke. A jelölő bizottság javaslata alapján a Magyar Izraeliták Országos Ortodox Rabbitanácsa elnökhelyettesévé Weisz Márton főrabbit, rendes tagokat Weisz Ignác budapesti és Weisz Jenő miskolci, póttagjaiul Deutsch Sándor debreceni és Krausz Mayer budapesti rabbikat választották meg. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete (kongresszusi) Rabbitanácsának elnökhelyettese dr. Salgó László, a Budapesti Izraelita Hitközség Rabbiságának elnöke lett. A Rabbitanács tagjaiul megválasztották dr. Scheiber Sándor professzort, főrabbit, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatóját, dr. Singer Ödön, dr. Schweitzer József és Schöner Alfréd főrabbikat. Póttagok lettek: Hochberger László és Kardos Péter főrabbik. Az Országos Képviselet Intézőbizottságának megválasztása után a MIOK elnökévé Héber Imrét, alelnökökké Bárdi Dezsőt, Bakos Lajost és Farkas Artúrt, főtitkárrá pedig dr. Seifert Gézáné képviseleti tagokat választották meg. Valamennyi tisztségviselő megválasztásához a Teljes Ülés résztvevői egyhangú lelkesedéssel járultak hozzá. DR. TÖRÖK LÁSZLÓ a Választási Bizottság elnöke üdvözölte a megválasztott elnökség tagjait és többek között ezeket mondotta: — A felekezet egészének, egyetemének képviselői — mondhatnám úgy is teljes jogú meghatalmazottal — akik itt ülnek e teremben, úgy érezték, akkor cselekszenek jól, akkor teszik azt, amit szívük-lelkük sugall, ha ezen a szavazáson egyhangúlag hitet tesznek Önök mellett. A felekezet minden tagja tisztában van azzal, hogy az igazi élet, a teremtő, s az alkotó élet. Könnyű bírálni, építeni annál nehezebb. A Valódi emberi nagyság akkor igazi, ha hatásában pozitív. Ahhoz azonban, hogy ez pozitív legyen, szolgálni kell nemzetünk érdekeit, felekezetünket úgy, hogy abból a tiszta emberi élet utáni vágy, magas erkölcsiség sugározzák. — Ezért van bizalmunk Önök iránt, mert az elnökséget ilyennek ismertük meg az idők folyamán. Bízunk abban, hogy a szeretet, becsület, a jóság az idők haladtával egyre szilárdabb lesz önökben, mert csak e tulajdonságokkal felvértezve tudják majd vezetni országos szerveinket. — Ehhez a szolgálathoz — mondta befejezésül dr. Török László — kívánunk mi az elnökségnek elhivatottsággal párosult kellő áttekintést, jó munkabírást, boldogságot és legfőképpen kitűnő egészséget. oldala őszinte érdeklődést tanúsít a felekezet ügyei, problémái iránt. Megtisztelő jelenlétük joggal bizonyítja azt a rendezett, jó viszonyt, amelyet az elmúlt évtizedek alatt , közös munkával, közös egyetértéssel sikerült kialakítani s amelyet e szellemben kíván a felekezet tovább fejleszteni a jövőben is. Testvéri szeretettel üdvözölte az újjáalakult képviselet valamennyi tagját, majd belekezdett székfoglaló beszédébe. — Mélyen meghatva mondok köszönetet magam és elnökségi tagtársaim nevében azért a kitüntető bizalomért, amellyel bennünket tisztségünkre megválasztani és érdemesíteni szívesek voltak. — Meg kell vallanunk, hogy ebben a bizalomban mi határozott küldetést is látunk, olyant amelyet, ha szükséges —, nagy áldozatok árán, s minden körülmények között — teljesítenünk kell mindaddig, amíg ennek a küldetésnek szükségessége, illetve parancsa ránk nézve fennáll. Azt pedig, hogy e szükségesség fennáll-e vagy sem, félreismerhetetlenül jelzi majd nekünk egyfelől az Önök bizalmának további töretlen megnyilvánulása, másfelől pedig közös munkásságunk jó eredménye, amit — úgy vélem — mindannyian teljes szívünkbőllelkünkből óhajtunk, kívánunk. Úgy gondoljuk, hogy az igényesség, a szerénység azok az erények, amelyek a múltban is jól elősegítették egyetemes érdekeink képviseletét, s a jövőre is csak ezek biztosíthatják fejlődésünket, előbbre haladásunkat, mert hiszszük, ha az egyes embert a maga belső értéke szerint mérjük, akkor mindig annyit ér, amennyit önmagából, lelkéből a köznek adni tud. Törekedni fogunk arra, hogy a magyar zsidó társadalomnak a felekezet munkájával szembeni bizalmát továbbra is kiérdemeljük, erősítsük, fokozzuk. A megkezdett úton kívánunk tovább haladni úgy, hogy minden szélsőséget elkerüljünk, ami természetesen nem jelenti a középszerűségre való törekvést, mert hiszen magunktól is megköveteljük, azon a poszton, ahová az Önök kinyilvánított akarata állított bennünket a legjobbat tudjuk nyújtani. Jövőnk biztosítása érdekében szükséges, hogy tanuljunk a múltból . Önök továbbra is segítenek bennünket szóval, tettel, összefogással. Programként tehát ha szabad ezt a kifejezést egyáltalán használnom — csak annyit tudok mondani: nem kívánunk semmit sem ígérni, de annál többet szeretnénk ígéret nélkül is teljesíteni. Kiemelte az elnök, hogy a módosított Egységes Szervezeti Szabályzat megalkotása a hazai zsidóság utóbbi évtizedének egyik legkiemelkedőbb eseménye volt, majd így folytatta: " Kétséges sem lehet, hogy csak egy kialakult, jó együttmunkálkodás, s nagyon erős lelki közösség lehet az, amely hitünket tovább táplálja, miért is kedves hittestvéreim feltétlenül szükséges a jövőben, sokkal fokozottabban érezzünk felelősséget önmagunkért és egymásért, hogy többet tegyünk, mint eddig tettünk közösségünk érdekében. Ezt a célkitűzést is tekinthetjük programnak, ha nem is annak szánjuk, mert amit elmondottam, azok megvalósítása a gyakorlatban végső soron nem kis jelentőségű és volumenű. A zsidó vallás rugalmasságát bizonyítja, hogy a zsidóság történelmében az új korok eszméi, mindig a fejlődés, s a fennmaradás útjelzőjévé váltak, egyúttal ráeszméltetve arra, hogy a hagyományok tisztelete soha nem lehet akadálya egy teljesebb, magasabb rendű állapot bekövetkezésének. Különösen azért nem, mert mindig is tudtuk: a felvilágosodás az értelem permanens forradalma, amelyet sem megkerülni, sem elkerülni nem lehet. Éppen ezért soha nem akartuk távol tartani magunkat az elvek forgatagától s a világnézetek harcától, mert azzal is tisztában voltunk, csak akkor maradhatunk fenn és meg, ha megértjük és magunkévá tesszük azokat az újabb, haladó eszméket, amelyek megfelelnek vallásunk tanításainak. A múlthoz hasonlóan a műveltséget, a tudást, az emberiség örök eszméit becsültük és tartottuk a legtöbbre, és most is azt hirdetjük. — A nagy német író, Lion Feuchtwanger mondta: „nem szabad elvetni a hagyományt, mert akkor a testtel együtt, amely az eszme hordozója, elvesztenénk magát az eszmét is”. Ezért valljuk mi Istenhez való tartozásunkkal együtt a szellemiséghez való tartozásunkat is, mivel a mi szertartásaink mögött az örök szellemiség rejtőzik. — A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy változatlanul meg- és betartani kívánjuk Tóránk tanításait, mert ezek tanulságainak levonásában találjuk meg azt a lelkierőt, amely az élet viteléhez múlhatatlanul szükséges. A módosított Egységes Szervezeti Szabályzattal kapcsolatban kifejtette: ez a hitközségi élet zavartalan működését, a községkerületek munkájának jobb szervezésével pedig erőteljesebb segítséghez juttatja őket. Nyomatékosan hangsúlyozta: azért biztosítja a Népköztársaság alkotmánya minden magyar állampolgár részére a vallásszabadságot, hogy éljenek is azzal. Néhány tőmondatban megemlítette az ortodoxiával való kapcsolatot, amely kifogástalan. Széles körűen lehetővé teszik a hagyományhű zsidóságnak azt az igényét, hogy a Sulchan Aruch előírásait, szertartási törvényeit betarthassák. A teljesség igénye nélkül szólt még arról, hogy az Országos Rabbiképző Intézet az egyetlen olyan intézmény Európában, ahol zsidó papokat képeznek. Az egyéb intézmények közül megemlítette még az Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjteményt, a Zsidó Múzeumot, a Könyvtárat, a Levéltárat, a zsidó és egyben a magyar kultúra hagyományainak őrzőit. — Mi, a szabadság, a szociális igazság, a humánum hívei vagyunk — mondotta emelt hangon Héber Imre. — Mindig együtt éreztünk a szenvedőkkel, bármely valláshoz vagy fajhoz tartoztak. Mi, különbséget csak aszerint teszünk ember és ember között, hogy ki mit tud és erkölcsileg mennyit ér, s így ebből az aspektusból vizsgáljuk a nemzethez tartozás kérdését is. Mi, vallásunk megtartása mellett, mindig magyarnak vallottuk magunkat, hiszen hazánk népével egy volt a nyelvünk, azonosultak életkörülményeink, életfeltételeink, a közös történelem folyamán kialakított életformák között éltünk. Magyarok vagyunk, a magyar hazának hűséges személyük hasznos polgárai. Bizonyítja ezt Magyarország egész históriája, mindazok az okmányok, amelyek a honfoglalással, a honalapítással, a magyar állam létesítésével s fokozatos fejlődésével kapcsolatosak, mert a magyar zsidók története szorosan összefügg magának az (Folytatás a 2. oldalon.) HÉBER IMRE állam és a kormányzat igen soka MIOK elnöke meleg szavakkal köszönte meg az elnökség és a maga nevében a szívből jövő szavakat. Bevezetőjében igaz szeretettel üdvözölte Straub Istvánt, az ÁEH elnökhelyettesét és Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsost, akik bizonyságát adták annak, hogy az a