Új Élet, 1985 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1985-12-01 / 23. szám

DR, ■ Jí’ íiMagyar Izraeliták Országos Képviseletének Teljes Ülése November 24-én vasárnap délelőtt a Magyar Zsidóság Há­zának dísztermében tartotta idei Teljes Ülését a Magyar Izraeli­ták Országos Képviselete. A ta­nácskozást Bárdi Dezső, a MIOK alelnöke nyitotta meg, köszön­tötte a képviselet tagjait és meg­állapította, hogy a Teljes Ülés határozatképes. Ezután Dr. Schöner Alfréd főrabbi, a Budapesti Rabbiság elnöke mondott imát, amely így hangzott: „Mennyei Atyánk! Vi­lág Alkotója! Közgyűlésünk meg­nyitásánál szálljon imánk , az egek Urához, a Világ Alkotójá­hoz. Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s meg­mentett minden megpróbálta­tástól. Föltekintettek Reá és fel­vidultak, arcuk többé már nem pirul. Érezzétek és lássátok, hogy jó az Örökkévaló és boldog az, aki Benne bízik. Félve tisztel­jétek az Örökkévalót, mert nem szenvednek hiányt azok, akik Benne bíznak, őrizd nyelvedet a rossztól, alkaidat a hiú beszéd­től. Őrizkedj a rossztól, keresd a békét és tégy is érte. Az örökkévaló az igazakra tekint és meghallgatja azoknak szavát, akik Hozzá fohászkodnak. Mindenható Istenünk! Árasz­tó kegyelmed legyen tanácsko­zásunkon!­Áldd meg közösségün­ket, vezetőinket, áldd meg hit­testvéreinket és mindazokat, akik imával ajkukon Téged fel­keresnek. Fakadjon áldás ülé­sünkből, zsidóságunk és hazánk üdvére.” Az ima után az ülés elnöke — csakúgy, mint a BIH néhány nappal ezelőtti közgyűlésén — ezúttal is bejelentette, hogy Hé­ber Imre, a MIOK elnöke nyug­állományba vonult, s a MIOK elnöksége levélben­ fejezte ki kö­szönetét érdemes munkássá­gáért. Ezt követően került sor Bakos Lajos a MIOK alelnökének expozéjá­ra, amelynek bevezetőjeken­t a legutóbbi teljes ülés óta elhuny­­takról emlékezett meg. Elsőként szólt dr. Scheiber Sándor főrab­biról,­ az Országos Rabbiképző Intézet igazgató-professzoráról, az Országos Rabbitestület elnö­kéről, számos külföldi és hazai egyetem, főiskola díszdoktoráról. „Több, mint egy emberöltőn — három és fél évtizeden keresz­tül­­— irány­íotta Közép- és Ke­­let-Európa egyetlen zsidó teoló­giai főiskoláját, és ez idő alatt a növendékek százait oktatta mindarra a tudásra és tudo­mányra, amellyel egy rabbinak rendelkeznie kell a mai modern világban. A magyar zsidóság kiemelkedő szellemi vezetője, legeredetibb egyénisége és tudo­mányos arculatának kialakítója volt, aki kiváló kapcsolatterem­tő képessége folytán hallatlanul népszerűvé vált a magyar zsi­dóság minden rétegének köré­ben. Halála mély fájdalommal töltött el mindannyiunkat, gyász­ba borította az egész magyar zsidóságot, amely emlékét fenn­maradásáig megőrzi.” A továbbiakban az alelnök megemlékezett Bak Ferencről, a volt szentesi hitközség alelnöké­­ről, Éber Jenőről, az Országos Képviselet tagjáról, a BIH zug­lói körzetének volt elnökéről, Stark Tiborról, a pécsi hitköz­ség több évtizeden át volt elöl­járójáról, aki sok éven át alel­­nökként is tevékenykedett; Tep­­per Andornéról, a miskolci nő­csoport vezetőjéről­, Oblath Sán­dorról, Kátai Lászlónéról, Lajtos Lászlónéról, Kálmán Györgyről. A jelenlévők 1 perces néma felállással adóztak az elhunytak emlékének. Beszámolóját folytatva Bakos Lajos egyebek közt rámutatott: — A sok nehézség és probléma ellenére is a hitközségek az or­szág területén — beleértve a BIH-et, is — igyekeztek a vallá­si élet gyakorlását biztosítani. Ennek eredménye, hogy a na­gyobb és kisebb városokban mindenütt, ahol annak igénye mutatkozott, sikerült a főünnepi, ünnepi istentiszteleteket zavarta­lanul megtartani, és még olyan valláskulturális összejöveteleket is rendezni, amelyeken a hívők szép számban jelentek meg. — A vallási élet területén mutat­kozó bármilyen közreműködést a legnagyobb örömmel üdvöz­lünk, támogatunk és minden se­gítséget megadunk ahhoz, hogy az — amennyiben lehetséges — a jövőben még intenzívebb le­gyen, — hangoztatta az alelnök. — Hála és köszönet illeti meg a magyar rabbikar tagjait azért az igyekezetért, fáradozásért, amellyel pasztorális tevékenysé­güket minél hatékonyabban igye­keztek elvégezni, hiszen a temp­lomi szónoklatok, a valláskul­tu­­rális előadások mind-mind a hit­élet elmélyítését voltak és van­nak hivatottak szolgálni — je­lentette ki. A továbbiakban az intézmé­nyek fenntartásának fontosságá­ról beszélt. Részletesen foglalko­zott az Országos Rabbiképző In­tézet tevékenységével, majd méltatta a világszerte jó hírnév­nek örvendő Goldmark Kórus nagysikerű szerepléseit. Hangsú­lyozta ezután, hogy az újjáala­kított Zsidó Múzeum — amely őrzi s bemutatja a magyar zsi­dóság szellemi és tárgyi értékeit — része a nemzeti kulturális va­gyonnak, reprezentálója a zsidó­ság múltjának és jelenének. — Az Új Élet, a felekezet két­hetenként megjelenő sajtóorl­eá­­numa — ezt elfogultság nélkül mondhatom — kitűnően szer­kesztett újság, amely teljesen kielégíti olvasóinak igényeit. Szerkesztője, dr. Domán István főrabbi, s a szerkesztőb*-'''tiszág folyamatosan keresi a lehető­ségét annak, hogy még színe­sebbé, érdekesebbé, olvasmányo­sabbá tegye a lapot, hogy az még jobban tájékoztathassa olvasó­­közönségét a hazai és a világ zsidóságának köreiben történt eseményekről. Megemlékezett az alelnök ar­ról is, hogy a balatonfüredi üdü­lő kifogástalanul látja el fel­adatát, majd nagy elismeréssel szólt a Szeretetkórház és Beteg­otthonról, amely­­ dr. Loson­­czi András igazgató-főorvos ve­zetésével kiemelkedő színvona­lon fejti ki működését. A kór­házban az ápolás, az ellátás, a kezelés nívója összehasonlítha­tatlanul magasabb, mint régeb­ben volt, ami elsősorban az igazgató-főorvosnak, valamint dr. Siklós Aladár igazgatóhelyettes­főorvossal az élen a kórház or­vosi karának köszönhető. A következőkben Bakos Lajos a MIOK pénzügyi-anyagi hely­zetéről és a gazdálkodásról adott átfogó tájékoztatást a Teljes Ülés résztvevőinek. Ennek kap­csán felhívta a figyelmet arra, hogy az anyagi problémákon csak egyesült erővel, közös erő­feszítéssel és közös akarattal le­het segíteni. Hangoztatta: — A beszámolási időszakban válto­zatlanul élveztük államunk, kor­mányzatunk támogatását, amely nemcsak a rendes, hanem még rendkívüli államsegély­ folyósí­tásában is megnyilvánult. Ki­emelte, hogy a különböző ügyek, kérelmek elintézésénél az Álla­mi Egyházügyi Hivatal vezetői és munkatársai — a múlthoz ha­sonlóan — minden támogatást megadtak. — Engedjék meg, hogy itt, a Teljes Ülés színe előtt is köszönetet mondjak Miklós Imre államtitkár úrnak, Sarka­­di Nagy Barna elnökhelyettes úrnak, és a hivatal dolgozóinak mindazért, amit felekezetünk ér­dekében tettek. A továbbiak során Bakos La­jos a vidéki temetők helyzeté­nek és biztonságos őrzésének megoldásra váró problémájáról szólt, különös tekintettel arra, hogy a kegyeleti helyekről való gondoskodás a vallási előírások egyik legfőbb kötelezettsége is. Országosan 1200—1300 temetőről van szó, amelyekről a nagyon kis számú maradék zsidóságnak kell gondoskodnia. — El kelle­ne gondolkodni a községkerüle­tek és a hitközségek vezetőinek azon, hogy e problémakört mi­képpen lehetne megnyugtatóan rendezni, mivel mi minden ép­kézláb, megvalósítható javasla­tot örömmel várunk. Ezek után az alelnök beje­lentette, hogy a Magyar Izrae­liták Országos Rabbitestülete novemberi ülésén Kardos Péter főrabbit választották meg néhai dr. Scheiber Sándor utódjául a testület elnökévé, az ő elnökhe­lyettesi helyére pedig Landesz­­man György főrabbi került. A beszámoló következő részé­ben Bakos Lajos az előző Teljes ülés óta történt, a MIOK-ot érintő fontos hazai és nemzetkö­zi eseményekről tájékoztatta a Teljes Ülés résztvevőit. Egyebek közt­ hangoztatta: " Ami kül­­kapcsolatainkat illeti, azok to­vábbra is változatlanul­­igen ki­terjedtek. Egyénileg és csoporto­san is felkeresnek bennünket külföldi látogatók, köztük sokan­­ olyanok, akik még nem­­ jártak nálunk, és akik legfőkénpen azért jöttek el hozzánk, mert — mint mondották — annyi szénét és jót hallottak a magyar zsi­dóság vi­ssza életből. A beszámoló befejező részé­ben az alelnök méltatta a 33 európai ország, valamint Kana­da és az Egyesült Államok de­legációinak részvételével Buda­pesten rendezett európai kultu­rális fórum jelentőségét, kiemel­ve, hogy az feltétlenül az egy­mástól eltérő berendezkedésű országok kapcsolatainak fejlesz­tését szolgálta. ..A fórum legna­gyobb érdeme — mondotta —, hogy a résztvevők többsége nem arra helyezte a hangsúlyt, ami elválasztja az egyes népeket, or­szágokat egymástól, hanem ar­ra, ami összeköti. Feltétlenül na­gyon jelentős eseménynek kell­­ a budapesti találkozót megítél­ni, amely beváltotta a hozzá fű­zött reményeket, mert elősegí­tette a párbeszédet, egymás jobb megismerését, a szakmai és bar­­­ráti kapcsolatok elmélyítését. Végül a jelenlegi világhely­zetet a következőképpen foglal­ta össze az alelnök: „Kétségbe­vonhatatlan és nem is vitatha­tó, ho­gy válaszút előtt áll az emberiség. A nemzetközi kap­csolatok fejlődését ez évtized eleje óta sem nyugodtnak, sem kiegyensúlyozottnak nem ne­vezhetjük. A helyzet rendkívül bonyolult, és időnként már-már robbanással fenyeget. Az egész világ feszültségben él. Köztu­dott, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok nem akar­nak katonai fölényt szerezni a nyugati hatalmakkal szemben sem a földön, sem a világűrben, mivel tudatában vannak annak, hogy fegyverekkel — kiváltképp nukleáris fegyverekkel — ko­runkban egyetlen vitás kérdést sem lehet megoldani, hiszen a fennálló katonai, stratégiai egyensúly a béke megőrzésének előfeltétele. A szocialista országok, amikor mindent megtesznek, hogy meg­fékezzék a fegyverkezési ver­senyt, hogy meggátolják a vi­lágűr militarizálását és elhárít­sák az atomháború veszélyét lét­­fontosságú érdekeik védelmében, akkor végső soron az emberiség békés jövőjéért szállnak síkra. Ennek érdekében is jött létre — az olyan nagyon várt — szovjet—amerikai csúcstalálkozó Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan vezetésével, amelynek mérlegét ugyan még korai lenne megvonni, de annyi feltétlenül megállapítható, hogy rendkívül lényeges, és sok tekintetben po­zitív eseménysorozat játszódott le Genfben. Bízunk e nagy jelen­tőségű tárgyalások folytatásában, a végső sikerben, mert hiszen mindannyiunk létérdeke, hogy békében élhessünk, hogy béké­ben nevelhessük utódainkat, és soha többet ne ismétlődhesse­nek meg a második világháború borzalmai és rémséges tettei. — Tisztelt Teljes Ülés! Mon­dandómat úgy foglalnám össze: bár helyzetünk — személyi és anyagi okok folytán — rendkívül megnehezült, mégis — reálisan­­ értékelve a hazai zsidóság lehe­tőségeit, pozícióját — bízunk ab­ban, hogy a jövőben is meg tu­dunk felelni az Önök bizalmá­nak és ki tudjuk elégíteni mind­azokat a kívánalmakat, ame­lyeket a honi zsidóság támaszt felekezeti főhatóságával szem­ben. A beszámolót követően dr. Sei­fert Gézáné, a MIOK főtitkára ismertette a Számvizsgáló Bi­zottság jelentését, majd hozzá­szólások következtek. Elsőként Dr. Schweitzer József .főrabbi, az Országos Rabbikép­ző Intézet igazgatója emelkedett szólásra. Bevezetőjében megkö­szönte a bizalmat, amely új szolgálati helyére állította, majd szólt az Intézet eseményeiről, a kiadásokról, a felnőttoktatásról, amelyek nagy népszerűségnek és látogatottságnak örvendenek. Az ülésen elhangzottakhoz a követ­kezőket fűz­i: Mint láthattuk és láthatjuk, a MIOK nem kendő­zi el nehézségeit. Nem vagyok gazdasági szakember, tehát én, mint rabbi e kérdéseknek és ne­hézségeknek csak morális olda­laihoz tudok nyúlni. Ezért he­lyeselem mindazokat a megnyi­latkozásokat, amelyek hangoztat­ták, hogy a kérdések megoldá­sához fokozott együttműködésre van szükség. Világiak és rabbik egymást közösen becsülő és ér­tékelő, egybehangzó munkássága remélhetőleg meg fogja hozni az annyira szükséges kibontakozást mostani nehézségeinkből. A következő felszólaló Heisler László intézőbizottsági tag a borzalmak ideje túlélőinek fogadalmáról szólt, amellyel a­­mártírok em­lékét őrzik. A zsidóság köszön­tése sálom, a béke — mondot­ta. — Mi figyelmeztetni akar­juk az emberiséget, hogy ne fe­ledje, hogy a jövőt„,a béke, az emberek egymás iránti megbe­csülése jelenti. A mi feladatunk, hogy templomainkban továbbra is istentiszteleteket tudjunk tar­tani és ehhez olyan támogatást adjunk, ami ezek fenntartását elősegíti. — mondotta többek között Heisler László. Ezt követően Lázár Ernő a Tiszántúli Izraelita községke­rület és a Debreceni Hitközség elnöke kért szót. Beszédében a vidéki zsid­óság problémái között említette a kaszusz és általában a sóchite körüli nehézségeket, a­ gyermekek oktatását, előimád­kozó biztosítását az ünnepekre, stb. — majd hangoztatta: — Po­zitív lépésnek tartom, hogy az erőfeszítésekkel sikerült az or­szág túlnyomó részében olyan sec­itet biztosítani, amely min­denki számára elfogadható. Biz­tos vagyok benne, hogy a Rab­biszeminárium új igazgatója, dr­ . Schweitzer József és az Orszá­­­­gos Rabbitanács elnökhelyettese, dr. Schöner Alfréd főrabbi is minden erejükkel azon lesznek , a MIOK vezetésével, hogy szív­­­vós akarattal megfelelő kiutat­­ találjanak a jelenlegi helyzetből­­ — fejezte be hozzászólását Lázár­­ Ernő.­­ A felszólalások végeztével a Teljes Ülés az 1984. évi vagyon- , mérleget és zárszámadást egy­hangúlag elfogadta, s az elnök-­­­ségnek és az Intézőbizottságnak­­ a felmentvényt megadta. Ugyan­csak egyhangúlag jóváhagyta az 1985. évi költségvetési javaslatot. A továbbiak során az elnöklő Bárdi Dezső bejelentette, hogy az Országos Rabbitanács idő­közben elhalálozott 2 tagja, — dr. Salgó László és dr. Schei­ber Sándor — helyére behívták a megválasztott 2 póttagot: Kar­dos Péter és Ho­hberger László főrabbit. Helyettük az intézőbi­zottság, illetve az Országos Rab­bitestület ajánlására a Teljes Ülés Lanneszman György és Lőwy Tamás főrabbit — a cik­lus tartamára — az Országos Rabbitanács póttagjaivá megvá­lasztotta. Egyidejűleg — az intézőbi-­ zottság és az Országos Rabbi­testület ajánlása alapján — az elhunyt dr. Salgó László főrabbi helyett — dr. Schöner Alfréd főrabbit, a Budapesti Rabbiság elnökét — a ciklus tartamára — a Teljes Ülés egyhangúlag meg­választotta az Országos Rabbi­tanács elnökhelyettesévé. Az elhunyt 2 intézőbizottsági tag — dr. Máté Miklós buda­pesti főrabbi és Deutsch Sándor debreceni ortodox rabbi — he­lyébe dr. Schöner Alfréd főrab­bit és Krausz Mayer rabbit vá­lasztotta meg a Teljes Ülés az Intézőbizottság tagjaivá a ciklus időtartamára. Ezt követően Dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbita­nács elnökhelyettese szólalt fel. — Szeretném hirdetni, meg­választott ortodox rabbi­társam­mal együtt, a teljes egyenjogú­ságban élő magyar zsidóság élni­­akarását, jövőbe vetett hitét. Munkánk arra irányul, hogy az egykor oly sokat átélt emberek, a magukra maradottak fájdalmát feloldjuk,­ hogy neveljük és for­máljuk a felszabadulást követő generációk gyermekeit, átadva nekik a szellemi örökséget. Fel­adatunk: ipey4Qlálni a munka, a 'becsület és~a~'szeretet összhang­ját. Vallási kötelezettségünk is részt, venni abban a közös, fele­lősségteljes munkában, amely­nek célja az élet még jobbá té­tele itt e ,­hazában — mondotta beszédében dr.­ Schöner Alfréd. Következő napirendi pontként — az Intézőbizottságnak dr. Sei­fert Gézáné főtitkár által ismer­tetett javaslata alapján — a Tel­jes Ülés egyévi­ időtartamra meg­választotta az 5 tagú Számvizs­gáló Bizottságot. Az ülés elnökének felkérésére e­zután Krausz Mayer rabbi, az Országos Ortodox Rab­bitestület alelnöke mondotta el a záróimát. „Mindenható Atyánk fent a magas égben, adj nekünk egész­séget és erőt, hogy megvalósít­hassuk tervezett munkánkat, hogy egységben, szeretetben, kéz a kézben fáradozhassunk zsidó­ságunkért. A Mindenható áldása legyen a Magyar Népköztársaságon, ha­zai zsidóságunkon és a világ zsi­dóságán, intézményeinken, zsi­nagógáinkon, tanházainkon és az egész világon, hogy szeretetben, megértésben és békében élhes­sünk valamennyien. Úgy legyen mindörökké! Ámen.” A Teljes Ülés az elnöki tisztet betöltő Bárdi Dezső zárszavával ért véget. M­E­G­H­Í­V­Ó A Vasvári Pál utcai körzet Nőcsoportja december 10-én, kedden délután 4 órai kezdettel műsoros CHANUKKA ünnepséget rendez, amelyet HALVACSORÁVAL köt össze. * Jelentkezés: a körzet irodáiéban, vagy a templomba­n. Minden érdeklődőt szeretettel vár a VEZETŐSÉG

Next