Új Élet, 1986 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1986-10-15 / 20. szám

4 Könyv az Országos Rabbiképző Intézetről Ebben az évben jelent meg dr. Moshe Carmilly-Weinberger, az Országos Rabbiképző Intézet egykori növendéke, a híres Yeshiva University nyugdíjas professzora által szerkesztett tekintélyes kötet a budapesti Rabbiképző Intézet száz évéről. A tudományos igényű mű szerkesztője nagy súlyt helyezett arra, hogy angol nyelven mutassa be ennek a rendkívüli jelentőségű intézménynek, Közép- és Kelet- Európa egyetlen rabbiképzőjének sokoldalú tevékenységét. A száz év történetét — amely a valóságban közel két évszázadot ölel fel, hisz a modern rabbiképző létrejöttének előtörténetét is ismerteti, ami jóval megelőzte az 1877-es megnyitást — körültekintő alapossággal maga a szerkesztő írta meg. Tanulmányában bemutatja David Friesenhausen lelkes úttörő munkáját egy korszerű, felsőfokú rabbiképző létrehozására és ismerteti tantervét is. Mint tudjuk, Friesenhausen törekvései kudarcba fulladtak és a tudós férfi még egy rabbi állást nem tudott szerezni 1828-ban bekövetkezett haláláig, haladó nézetei miatt, mert a magyarországi zsidó hitközségek teljesen ortodox irányítás alatt álltak. De fennmaradt és történelmi dokumentum értékkel bír a bécsi császári udvarhoz 1806-ban benyújtott memoranduma, amelyben — többek között — arra hivatkozik, hogy amikor még a siketnémákról is gondoskodnak, akkor a birodalom százezer zsidójának nevelését sem szabad figyelmen kívül hagyni. A meg nem valósult elképzelés néhány év múlva mint szükség felmerült a kormánykörök részéről, mert az anyakönyvek megfelelő vezetéséhez világi oktatásban is részesült rabbikra volt már szükség. A szeminárium megvalósításának újabb harcosa Leopold Löw (1811—75) szegedi főrabbi volt, akinek érveit az akkori magyar kormányszervek fel is karolták és elhatározták az intézmény engedélyezését 1844-ben, de semmi sem lett belőle, mert a zsidóság helyzetének végleges rendezésével kapcsolták össze, amelyet akkor még elhalasztottak. Az előzmények ismertetése után tér csak rá a szerző az 1849 utáni fejleményekre, amikor a Szabadságharcban való részvétel miatt a zsidó lakosságra kivetett hadisarcból „művelődési alapot” hoztak létre, amelyet a Rabbiképző Intézet felállítására fordítottak. Részletesen ismerteti a cikk a szemináriumot ellenző ortodox rabbik mozgalmát, amely sehol a világon nem volt olyan erős, mint akkor itt Magyarországon. Ugyancsak részletesen taglalja az 1877-es megnyitó eseményeit. Az intézet immár több, mint 100 évének történetét öt periódusra osztja a szerző. 1. Korai évek (1877—1907), ami tulajdonképpen összeesik Moses Bloch rektorságával. Felsorolja a rektor tudományos munkáit, a professzorokat ,a felső tagozatban és a tanári kar tagjait az alsóban, a gimnáziumban. Az első rabbivizsgák anyagát részletesen írja le. 2. A második periódus: konszolidáció, 1907-től 1913-ig tartott. Bacher Vilmos rektor munkássága jellemzi, aki annyira szívén viselte az Alma Mater diákjainak a sorsát, hogy kartotékrendszert állított fel róluk és 1912-ig pontosan jegyezte azokat az eseményeket, amelyek velük történtek. Bacher mellett Kaufmann Dávid és Blau Lajos voltak még a professzorok. Goldziher Ignác életútját és munkásságát is ebben a szakaszban tárgyalja, aki ugyan rövid ideig volt a Rabbiképző tanára, de jelentősége miatt szólnia illik róla. A 3. periódus: az új horizont (1914—1932). Ez főleg Blau Lajos rektorságának szakasza. A trianoni határok között, a számban jelentősen lecsökkent magyar zsidóság fenntartotta immár világhírű intézetét, Blau Lajos pedig nemcsak mint tudós, hanem mint tudományszervező is jelentőset alkotott. Sikerült új tanárokat megnyernie az intézet részére és a diákok helyzetén internátus létrehozásával segített. A szerző szerinti 4. periódus: alkony (1933—42). A nácizmus előretörése jellemző erre a korra. Az intézet új rektora Guttmann Mihály, akinek a boroszlói (ma Wroclaw) rabbiképző igazgatói székét kell otthagynia a hitlerizmus uralomra jutása miatt. Az 5. periódus: sötétség és hajnal (1943—) nevet viseli. Ez alatt a cím alatt foglalkozik a holocaust hatásával és az újjáépítés ebből adódó nehézségeivel. Itt ismerteti Scheiber Sándor igazgatói tevékenységét és tudományos munkásságát. Az Alma Mater — zárja cikkét —, amely túlélte a szörnyű időket, — elődje maradt a zsidó tudományoknak és jelzőtüze a zsidó reneszánsznak. Megtalálhatók a kiadványban a Rabbiképző Intézet 1877 október 4-i megnyitó ünnepségének összes szónoklatai angol nyelven. (Eredetileg németül hangzottak el.) Történelmi érdekességű Kohlbach Bertalannak, a Rabbiképző első évtizedéről szóló írása. A legendás időkben, az első években került az intézet növendékei közé. Még hallgatta Blochot, Deutsch Henriket, Bachert és a többi nagy elődöt, vizsgázott náluk. Benoschofsky Imre visszaemlékezését „A második korszak” címmel találjuk meg a kötetben. Felidézi a saját diákéveit, a szokásokat, neves tanárait, profeszszorait. Eredetileg ez a visszaemlékezés a MIOK Évkönyv 1970-es számában jelent meg magyar nyelven. Benoschofsky írásával zárul a könyv első nagy része: A történelem. A második rész a környezet címet viseli. Főleg a Rabbiképző működésével kapcsolatban felmerült kérdésekről, esetekről, irányzatokról van szó a cikkben. Schweitzer József, az Intézet jelenlegi igazgatója, az ortodox rabbiknak a Responzum irodalomban fellelhető azon írásait ismerteti, amelyek a Rabbiképzőt érintik. Igen heves tiltakozásokról kaphattunk képet. Szélsőséges formáiban és kifejezésekkel utasítják el mindenfajta olyan intézménynek a létrejöttét, ahol világi tárgyakat is tanítanak. Lehetetlen egy kertben elültetni a világi és a zsidó tudományok magjait — volt az ortodoxia általános véleménye. Amikor hírül vették, hogy a Rabbiképző mégis létre jön, volt olyan ortodox rabbi, aki megszaggatta a ruháit, volt aki böjtöt rendelt el vagy bűnbánatra intett (mintha nagy vétket követtek volna el), de ugyanakkor világhíres zsidó tudósok és írók, költők — jegyzi meg Schweitzer József — lelkesedéssel üdvözölték az intézmény létrejöttét. A munka 3. része: Mesterek és tanítványok. A kiemelkedő professzorok közül Wilhelm Bacherról, Raphael Patai, az Intézet végzettje, több neves amerikai egyetem tanára írt tanulmányt. Blau Lajosról pedig az Intézet egykori igazgatójának, Löwinger Sámuelnek, még a Blau emlékkönyvben 1938-ban megjelent cikkét fordították le angolra. Érdekes megemlíteni, hogy ezt a fordítást ugyancsak Raphael Jatai végezte el. Scheiber Sándor tanárának, Heller Bernátnak a munkásságát, kutatásait ismerteti. A kötet 4. része A kiadványok címet viseli. Ezek között találjuk Scheiber Sándor írását a zsidó folklór kutatóiról. Az 5. rész: Jegyzékek. Itt közli a felavatott rabbik névsorát, amit Landeszman György állított össze. A 6. rész a héber nyelvű anyagot közli. Itt találhatjuk Moshe Carmilly-Weinbergernek a Szeminárium és elért eredményei, valamint Meir Gilon, rabbi David Friesenhausen a felvilágosodás és a haszidizmus között című cikkeit. Hangsúlyoznom kell, hogy a remekül szerkesztett kötet még számos olyan írást közöl, amelyet nem is említettem. Lapunkban sajnos kevés a hely a teljes anyag ismertetésére, legalábbis egy cikk keretében. Szeretnék visszatérni még rá. Az, hogy miről írtam részletesebben és melyiket nem említettem egyáltalán, nem az írások minőségétől függött, hanem, hogy a számunkra melyik volt most érdekesebb. Nagyon hasznos — és ez ismét a szerkesztést dicséri —, hogy bár a Rabbiképző száz évéről beszél, amely 1977-ben zárul, mégis egész 1986-ig (még az idei év egy részének eseményei is megtalálhatók) kíséri figyelemmel az Intézet sorsát, tanári karát, diákjait. Előnyös, hogy a magyar zsidóságnak erről a jelentős létesítményéről az angol nyelv útján a világ zsidósága is tudomást szerezhet és értékelheti nagy jelentőségét vallásunk erősítése és a héber tudományok fejlesztése terén. Domán István A Goldmark-kórus Olaszországban A „Vadvilág Alapítvány” fennállásának 25. évfordulóját az öt világvallás képviselőinek (buddhista, hindu, zsidó, keresztény, mohamedán) az olaszországi Assisibe való meghívásával ünnepelte és ott nemzetközi konferenciát, természetvédelmi, művészeti, képzőművészeti előadásokat, koncerteket rendezett. A Rabbiszeminárium énekkara, az „Ádám-kórus” a Zsidó Világszövetség javaslatára képviselte a világ zsidóságát a fesztiválon. Részt vett az eseménysorozaton dr. Arthur Hertzberg rabbi, aki 1975 óta a Zsidó Világszövetség alelnöke. Szeptember 26-án tizennégyes létszámú kamaraegyüttes utazott, Ádám Emil karnaggyal és dr. Schweitzer Józseffel, a Rabbiképző Intézet igazgatójával Rómába. Szeptember 28-án, Assisi városkapujában állva, énekkel köszöntöttük a városba érkező nemzetközi „gyalogtúrát”. A norvégek pl. a Sarkkörtől indultak el. A Halleluja és a Salom Alechem énekeit nagy taps jutalmazta. A meredek utcájú város legidősebb vándora a 82 éves Ádám Emil volt. Philip Edinburgh-i királyi herceg, a Vadvilág Alapítvány elnöke, fogadáson látta vendégül a delegációkat, így énekkarunkat is. Később külön fogadta a vallási vezetőket. Dr. Schweitzer József az eseményekről szólva, a következőket mondotta: — Meghívott voltam egy nagy ökumenikus ünnepségre, amelyen az öt világvallás képviselői nyilatkoztak, ki-ki saját vallásának a természettel való kapcsolatáról. Rabbi Hertzberg ezen a találkozón megfújta a sáfárt, mintegy híradásul a világ felé, hogy Isten teremtése folytán — zsidó felfogás szerint — a világ mindennap megújul. Én a magyar zsidóság jelenét ismertettem. Philip herceg zártkörű fogadáson látott bennünket vendégül. Az assisi-fesztivál egyébként az állatok védelmének jegyében folyt. A világmindenség Isten alkotása. Az Édenkert-i leírás szavai szerint az ember azt munkálja és őrizze meg. Isten a világot azért adta, hogy éljünk benne, nem azért, hogy az bennünket elpusztítson, illetve, hogy azt mi elpusztítsuk. Az állatok kímélése alapvető követelmény a zsidó vallásban, amelyre külön kifejezésünk is van vallási irodalmunkban: cáár báálé chájim — a nem emberi élőlényeknek okozott fájdalom, vagyis óvakodni kell mindennemű indokolatlan bántástól. Az együttes hangversenyt adott Assisiben, amelyen Schweitzer főrabbi látta ela konferansz szerepét. Műsoruk volt: Ani máámin, Echod jocshid, 130. zsoltár, Haskivénu, Cadik katomor, a 93. zsoltár (Tóth Emil énekelte), majd a Zsidó lélek-zsidó ének dalcsokor, Áltiro, Hámárdil és befejezésül a Hává nagila alkotta műsorunkat. A siker nem maradt el. A koncert utáni esti sétán az utcán gratuláltak az emberek. Ádám Emil karnagy a következőket mondta a szerepléssel kapcsolatban: — Az Ani mármint talán még soha ilyen hitelesen, szinte ájtatáson nem énekelte a kórus. A közönség velünk izzott, főleg Goldenberg Haskivonása alatt. A Hámávdil pedig szinte mozgósított. A záró Hává nagilát ütemesen tapsolták, és ezt először fellépésünk során a kórus is átvette. Az előkészülettel kapcsolatban ki kell emelnem dr. Seifert Gézáné főtitkár asszony körültekintő szervezését. Mód nyílt kirándulni Perugiába, sőt egy napra Rómába is. A szokásos látnivalók mellett utunk a Ponte Garibaldihoz vitt, a római zsinagógához. Előtte carabinierek, a kapun belépve újabb őrség. A templom megtekintése gyönyörű, maradandó élményt nyújtott. Mindent összevetve, október elsején sikeres útról térhettünk vissza. Szécsi József TÖLTOTT KÁPOSZTA Hozzávalók: 1 kg savanyúkáposzta, 10—12 káposztalevél, V0 kiló darált hús, 1 pohárnyi rizs, 4 kanál zsír, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 tojás, só, bors, pirospaprika, 1 evőkanál paradicsompüré. A darált húst, a főtt rizst, a tojást 2 kanál zsírral, sóval borssal, péppé tört fokhagymával és egy kevés reszelt hagymával eldolgozzuk. A káposztalevelek vastag erét kivágjuk, s a tölteléket belecsavarjuk. Nagyobb lábaiban 2 kanál zsíron a szálasra vágott hagymát sárgára pirítjuk, megszórjuk egy kevés pirospaprikával, majd beletesszük a savanyúkáposzta nagyobbik felét Sorba rakjuk a töltelékeket, erre tesszük a többi savanyúkáposztát, vizet adunk hozzá, lefedjük és puhára főzzük. A paradicsompürét később főzzük bele. GYÜMÖLCSÖS PULYKAMELL Hozzávalók: 80 deka pulykamell, 5—6 szem szilva, 1 fürt szőlő, 2 alma, 1 keményebb körte, 5 deka dió, 2 evőkanál citromlé, 1 deci bor, 2 deka margarin, kevés cukor. A pulykamellet megsózzuk, és fóliában megsütjük. A szilvát kimagozzuk, a szőlőt leszemezzük, a körtét-almát darabokra vágjuk. A margarint megolvasztjuk, és belerakjuk a gyümölcsöket és a dióbelet. Felöntjük a borral és a citromlével, megcukrozzuk, és néhány percig pároljuk. Amikor a hús megsült, a gyümölcsöt megszűrjük s rizzsel körítve tálaljuk. R. Pataki Mária ZSIDÓ KONYHA Szimbász Tajró-i ételek ÍRI ÉLET 1986. október 15. Végső búcsú Kellér Dezsőtől ״ Nem élt belőle több és most sem él S mint fán se nő egyformán két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló kedves szemet. Nézzétek itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.’’ — Mintha a két világháború közötti magyar irodalom kimagasló személyisége róla fogalmazta volna meg a fenti szavakat. Lehullott a kéz, amely évtizedeken keresztül tartotta afüggönyt. A kéz, amely gesztiku- lált, magyarázott, nevettetett, a kéz, amely szimbólummá vált. A gyász és a fájdalom, s együttérző kegyelet gyűjtött öszsze valamennyiünket, hogy közösen kísérjük el a földi élet utolsó útjára drága Testvérünket, aki emberi értékeivel és szellemiségével, elkötelezett hitével méltóvá vált valamenyinyiünk ragaszkodására, szeretetére és elismerésére. Océn ruách hi veenaus vönismász sádát töviném. ״ Az Isten lelke nem más, mint a szellem, amely értelmet ad.” — A szellem, a szellemiség embere volt. Nagy elődök méltó örököse, és késői utódok okos örökhagyója. Erős láncszem, amely a múltat a jelenben a jövővel kapcsolta össze. Tudta, vallotta és vállalta, hogy igen nagy a szellem emberének felelőssége környezete formálásában. Alkalmassá tette őt erre vámospércsi származása, a szülői ház meghitt, biztonságot teremtő és mindig humánumra nevelő világa. S az a környezet, amely útjára indította, és amelyhez egész életében őszintén és igaz szívvel ragaszkodott. Formalitásában és tartalmában kötődött zsidóságunkhoz. Aj lochem laberijausz serajajsz vöénom jajdin má rajajsz. ״ Jaj nektek emberek, ha láttok, de nem értitek a látottakat.” — Évtizedeken keresztül úgy szólt a ״ tisztelt közönséghez", hogy szinte áhítattal csüngtek szavain. Képes volt úgy mutatni rá hibáinkra, fogyatékosságainkra, hogy önmagunkon derültünk, s közben megszületett bennünk a jobbítás iránti vágy. Tekintetének — egész életében — kisfiús szelídsége, halk modorn kifinomult stílusérzéke, okos érvrendszere, a humor iránti különleges alázata, a szórakoztatás legmagasabb szinten való mívelése — mind mind alkalmassá tették arra, hogy szívünkbe zárjuk. — Megjárta a holocaust éveiben a poklok poklát. Előtte,mint a színpadról leparancsolt művész az QMIKE társulatában tevékenykedett. A felszabadulás után 42 esztendőt töltött együtt hitvesével. Ragaszkodás, meghittség és egymás személyiségének tiszteletben tartása jellemezte együttlétüket. Mélyen élt szívében a gyermeki kegyelet és író testvére iránti, szavakkal nehezen megfogalmazható rajongás. — Filmszalagok, magnetofon tekercsek személyének varázsát !bölcsességét átörökítik a következő nemzedékeknek is. De nekünk szívünkben ׳ él tovább, érzelmeinkben és gondolatainkban, s az emlékezetben, amelynek ereje felbecsülhetetlen. Megtért a porba, amelynek anyagából vétetett. A földi porhüvely elmúlik, de életének munkássága, ,eredményei ittmaradnak közöttünk. Jöhi zichröcho boruch. Fakadjon áldás emlékéből, amelyet kegyelettel és hűséggel megőrzünk. Schöner Alfréd Az életének 81. évében elhunyt Kellér Dezső írót, konferansziét, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, a Vidám Színpad örökös tagját — a Budapesti Izraelita Hitközség dísztagját — szeptember 30-án ezrek kísérték utolsó útjára a Rákoskeresztúri temetőben. Családtagjain kívül ott voltak barátai, pályatársai és tisztelői. A MIOK és a BIH képviseletében Bakos Lajos alelnök és dr. Seifert Gézáné főtitkár vett részt a temetési szertartáson, ahol a kántori teendőket Kovács Sándor főkántor végezte, s az első búcsúbeszédet —, amelyből fentebb idéztünk — dr. Schöner Alfréd főrabbi mondotta. A Vidám Színpad, a Magyar Televízió szórakoztató főosztálya, a Fészek Művészklub nevében Szatmár Tibor rendező, a Magyar Színházművészeti Szövetség képviseletében Verebes István búcsúzott az elhunyttól. A szertartás Kádissal ért véget. A Nemzetközi Mauthausen Bizottság ülése Két napon át, szeptember 30-án és október 1-én — tizenhat ország képviselőinek részvételével — hazánkban ülésezett a Nemzetközi Mauthausen Bizottság. A tanácskozást Szőnyi János, a Magyar Ellenállók Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) Nácizmus Üldözöttei Bizottságának titkára, a NÜB mauthauseni táborcsoportjának vezetője nyitotta meg, majd Ispánovits Márton, a MEASZ főtitkára mondott üdvözlő beszédet. Emlékeztetett arra, hogy az ENSZ 1986-ot a béke évének nyilvánította. Az eredményesen zárult stockholmi értekezlet, az ott elért megállapodás szép hozzájárulás volt ehhez — mondotta. — Önök mindig felemelték szavukat az agresszív háborúk ellen, a népek elnyomásával szemben, síkraszálltak az atomháború, a fegyverkezés, a terrorizmus ellen. Mostani jelmondatuk, a ״ Békét, biztonságot, félelem nélküli életet!” tükrözi gondolkodásmódjukat, s egyben feladataikat is. Az üdvözlő beszéd után Joseph Hammelmann, a bizottság főtitkára tartotta meg beszámolóját Az eltelt két év munkáját taglaló referátumból egyebek közt ki■ tűnt: — A legutóbbi ülés óta a a szervezet egyik fő törekvése volt az együttműködés elmélyítése a tagok között, amikor különféle kérdésekben szükséges az állásfoglalás, a döntés. — Az elmúlt években sem tévesztettük szem elől — folytatta —, hogy a fasiszta és a neonáci veszély nem szűnt meg, sőt, inkább növekedett, és fokozódott a fegyverkezési verseny. — Másik rendkívül fontos tennivalónk a fiatalok közötti felvilágosító tevékenység. Emlékeztetni kell őket arra, hogy a múlt tapasztalatait — a fasizmus rémtetteit — soha nem szabad elfelejteni, azért hogy tanulságul szolgáljanak a jelen és a jövő számára ■egyaránt. A referátumot követően megkezdődtek a hozzászólások. A felszólalók a nemzeti táborbizottságok képviselői tájékoztatást adtak arról a sokoldalú munkáról, amelyet hazájukban a volt mauthauseni foglyokat tömörítő szervezetek végeznek. Többen is hangsúlyozták, hogy a túlélők egyik fontos feladata tájékoztatni a fiatalokat arról, mit jelentett, hová vezet a fasizmus, milyen szörnyű sorsuk volt a deportáltaknak, a nácizmus időszakában politikai okból üldözötteknek. Abban, hogy mindez ne menjen feledésbe, sokat tehetnek az iskolák pedagógusai csakúgy, mint az egyetemeken oktató tanárok. Szükséges lenne, hogy ez a téma az újkori történelem oktatásában a jelenleginél intenzívebben szerepeljen. Szóba került az is, hogy a túlélők — zömmel ma már idős emberek — köztük a rászorulók gyógykezelése, gondozása, — tehát egészségügyi ellátása — megkülönböztetett figyelmet igényel Beszéltek a felszólalók arról is, hogy — a tapasztalatok szerint — még mindig vannak, akik nem hiszik el, hogy léteztek koncentrációs táborok, gázkamrák, s milyen bestiális módon bántak a fasiszta gonosztevők a foglyokkal. Egyesek a történelem, a tények meghamisításától sem riadnak vissza, cáfolják, tagadják a valóságot. E jelenségek ellen erélyesen fel kell lépni. E tekintetben hasznosak, s hozzájárulnak az igazság — a borzalmas bűntettek — feltárásához az antifasiszta szervezetek gondozásában megjelenő brosúrák, könyvek, s nem utolsó sorban a kegyetlen múltat bemutató dokumentumfilmek, összegezve a vitában elhangzottakat: — Egyöntetű álláspont alakult ki az ülésen abban, hogy a túlélőknek soha nem szabad elfelejteniük a koncentrációs táborok rémségeit, a példa nélkül álló népirtást, amit a fasizmus megszállottai elkövettek, s aminek hat millió mártír esett áldozatul. El kell ítélni az újfasisztákat, mindazokat, akik a náci időszak rémtetteit kétségbe vonják, tagadják, vagy igyekeznek elködösíteni, de azokatis, akik nem tesznek semmit a fasizmus újjáéledése ellen. Az ülésen bejelentették, hogy az eddigi elnök, Robert Sheppard lemondott tisztségéről. A végrehajtó bizottság javaslata alapján a Nemzetközi Mauthausen Bizottság új elnökévé egyhangúlag Joseph Hammelmannt (Luxemburg) választották meg. Az új főtitkár Vilem Stasek, (Csehszlovákia). Alelnöki Borisz Abramov (Szovjetunió) és Mieczyslaw Karczewski (Lengyelorszzg)־. Főtitkárhelyetteseki Emile Walley (Franciaország), Italo Tibaldi (Olaszország és Szőnyi János (Magyarország). A kétnapos tanácskozás záróakkordjaként a Nemzetközi Mauthausen Bizottság közös nyilatkozatot fogadott el. A dokumentum egyebek közt hangoztatja: ״ Mi, volt politikai foglyok, internáltak és deportáltak —, akik túléltük Mauthausen poklát erősen aggódunk a feszült és veszélyekkel terhes világhelyzet miatt. Tudjuk, hogy már most elegendő a nukleáris arzenál ahhoz, hogy az életet az egész földön megsemmisítsék, s még a világűrt is fegyverekkel akarják megtölteni. Legfőbb ideje, hogy ennek az óriási veszélyekkel fenyegető tevékenységnek megálljt kiáltsunk. Úgy véljük, az első és legfontosabb lépés minden atomfegyver kísérlet azonnali leállítása. A Szovjetunió ezzel kapcsolatos egyoldalú moratóriuma a helyes irányba mutató bátor kezdeményezés. Negyvenegy évvel ezelőtt a Hitler ellenes koalíció óriási erőfeszítésekre volt képes, hogy a népek halálos ellenségére, a fasizmusra, megsemmisítő vereséget mérjen. Ma, az atomkorban arra van szükség, hogy minden ember értelmének és valóságérzetének világméretű koalíciója jöjjön létre, a földi élet megsemmisítésének megakadályozására. Mi volt mauthauseniak utolsó lehellétünkig mindent elkövetünk e nemes cél eléréséért.” V. T. Antikvár könyvaukciót rendez a Könyvértékesítő Vállalat 1986. október 31.—november 1-ig a Kongresszusi Központ Bartók termében (B. XII., Alkotás u. 63—67.). A katalógus október 15-től megvásárolható. — Antikvárium V. , Kálmán I. u. 16. Tel.: 319-571 — Illyés Gyula Könyvesbolt VI. , Népköztársaság útja 16. Tel: 113-043 valamint a könyvbemutató és az aukció helyszínén. A könyvismertetőt a Könyvértékesítő Vállalatnál Bp. XIII., Váci út 19. szám alatt 1986. október 27.— október 29. között naponta 10—16 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. A vételi megbízásokat október 28-ig postai úton igazolják vissza.