Új Élet, 1991 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1991-06-01 / 11. szám
1991. június 1. ÚJ ÉLET * Hagyomány, hagyomány... Szíelt Szidfya, ״ És visszatért a két férfi és lejöttek a hegyről és átkeltek a folyón és elmentek Jósuához, Nun fiához, és elbeszélték neki mindazt, ami érte őket. És mondták neki: bizony az Örökkévaló a kezünkbe adta ■az egész országot és már reszket tőlünk az ország minden lakója”. (Jósua, 2, 23, 24) A heti szakaszban arról a 12 kémről olvasunk, akiket Mózes küldött Kánaánba és akiknek jelentése nyomán keletkezett defetista hangulat okozta a 40 esztendős pusztabeli vándorlást. Akkor csupán ketten a 12 közül, Kálév és Jósua, határolták el magukat a többség negatív hangvételű jelentésétől. Most — azóta eltelt negyven év és kihalt a pusztabeli nemzedék, — egy tettrekész, harcias nép állt készen a Jordán innenső részén, hogy elfoglalja az ígéret Földjét. Jósua, a hadvezér, Mózes tanítványa és örököse szintén kémeket küld, már csak azért is, hogy megállapítsa, miként lehet „feltörni” Jerichót, a kemény diót, amely az ország kapuja, kulcsa volt. A két kém, akiket az Írás nem nevez meg, de a Midrás tudja, hogy Kálév és Pinchász voltak. Kálév, akit az előző kémhistóriából jól ismerünk, Jósua bajtársa, az izraeli kémszolgálat régi embere, valamint Pinchász, a vakbuzgó kohanita, akinek megbízhatóságában és a célratörő kezdeményező készségében Jósua egy percig sem kételkedhetett. Több klasszikus kommentátor kérdezi, miért küldött Jósua kémeket, és miért nem okult az első kémjelentés tragikus következményeiből? Hiszen határozott isteni ígérete volt arra nézve, hogy az országot elfoglalják. Rási azt mondta, hogy rögtön mestere halála után, még az első gyásznapokban küldte Jósua kémeit Mexichóba, akik pár napon belül visszatértek és optimista hangvételű jelentést hoztak az országban uralkodó gyászos hangulatról. Ezeket a benyomásokat Ráchár bordélyházában szerezték, ahol megszálltak és ahol az előrelátó tulajdonosnő, — akit egyes kommentátorok találóan és kissé szemérmesen csárdatulajdonosnak titulálnak — elrejtette az izraeli kémeket, amikor a jerichói kémelhárító felfedte kilétüket és a „király emberei” jöttek letartóztatni őket. * Abrabanel, Málbim, Lévi ben Gerson és mások, — akik szintén felvetik a kérdést, minek kellett Jósuának kémeket küldeni — úgy magyarázzák a dolgot, hogy ellentétben Mózessel, aki a nép kívánságára, sőt egyenes követelésére, tulajdonképpen vizsgálóbizottságot küldött Kánaánba és ezért a törzsfőnökökre bízta a kényes küldetést, ami nem bizonyult jó választásnak, — nos Jósua, a hadvezér, most a legnagyobb titokban küldte ki a két kémet, régi harcostársait, Kálévet és a fanatikus papot, Pinchászt, és így nem kellett attól tartania, hogy azok a nép szája szerint fognak beszélni. A Midrás elbeszéli, hogy a két kém agyag és cserépkereskedőnek álcázta magát és hangos ״ Fazekat tessék! Fazekat tessék!” kiáltással vonultak be Jerichóba, ahol nappal a városkapu nyitva volt, és csak estefelé zárták azt be. Málbim, ki okát találja annak, hogy pont Rácháv műintézetében szállt meg a két izraeli: egyrészt így akarták elterelni a figyelmet kilétükről („mivel a népek tudták, hogy a zsidók Istene gyűlöli az erkölcstelenséget és a zsidók erkölcsös emberek és így feltételezhetetlen, hogy egy bordélyban szálljanak meg”), másrészt meg egy ilyen helyen ahol rengeteg ember megfordul, könynyű olyan értesüléseket szerezni, amikből a nép hangulatára, harckészségére, stb. lehet következtetni. * Valóban így is történt. Mihelyt elterelte a kopók figyelmét, akik az „elmenekült” kémek nyomába eredtek, Ráchár útmutatása nyomán — a derék vendéglősné felment a padlásra, ahová a kémeket előbb elrejtette és ott egy rövid, de velős beszédben értésükre adta, hogy pontosan tudja, kik ők; az is világos neki, — akárcsak Jerichó többi lakosának, — hogy ״ az örökkévaló a kezetekbe adta az országot; a tőletek való félelem megszállott bennünket és reszketnek miattatok az ország összes lakói” (uo. 9—10.). Ráchár megmondja pontosan mi váltotta ki ezt a páni félelmet: Kánaán lakói előtt nem maradt titok ,hogy az Örökkévaló kiszárította a Sás-tengert előttetek, amikor kivonultatok Egyiptomból és hallottuk, mit tettetek a két emorita királlyal... Szidonnal és Óggal... és hallottuk mindezt és elolvadt a szívünk és nem maradt lélek senkiben miattatok...” (uo. 11.). A Midrás megsúgja nekünk, hogy Rádhár költő szavai alatt („nem maradt lélek senkiben”) az ״ intézet” forgalmának megcsappanását kell értenünk, vagyis a lelkes üzletes azon kesereg, hogy a zsidó invázió veszélye a jerichói lakosok férfiasságára milyen tragikus hatással volt. Így aztán, mivel az üzletnek amúgyis befellegzett, Ráchár összeköti a kellemeset a hasznossal, megkéri a két kémet, ígérjék meg, ha elfoglalják a várost, megmentik őt és családját (apját, anyját és testvéreit, mivel férje és gyerekei, — érthető okokból nincsenek) mivel ő jót tett velük. A két kém megesküszik erre és egy bíborszínű fonalat adnak neki, amelyet majdan jelként az ablakba kitesz, miután a házhoz gyűjtötte rokonait. Csak egy feltételt állítanak: el ne árulja titkukat, amíg békében vissza nem térnek támpontjukra. Hazaáruló volt-e Rácháv, vagy csak egy ösztönös „reálpolitikus”, aki felismerte és kihasználta az adandó helyzetet, ennek nincs jelentősége a történész szempontjából. Málkim szerint a kémeknek joguk volt kihasználni Rácháv segítségét és menedéket ígérni, hiszen Jósua maga felhívással fordult az ország népeihez, mielőtt a nagy honfoglaló háborúba belefogott, mondván: aki meg akarja adni magát, ám tegye, aki el akar békében vonulni, — tessék, végül, aki harcolni akar — állunk elébe. (Jeruzsálemi Talmud, 6, 31.). A Midrás és a Talmud azt is tudni véli, hogy Rácháv betért a zsidóságba, Jósua felesége lett. Ugyancsak lányai születtek, de ez is elég volt ahhoz, hogy „nyolc próféta”, akik kohaniták is voltak — lettek Rácháv leszármazottai, köztük Jeremiás, a neves próféta (Megila 14.). A Talmud egy sorba állítja Ráchávot Sára ősanyánkkal, valamint Avigájillal (Dávid király egyik feleségével) és Eszter királynővel, akiket mint a világ négy legszebb asszonyát aposztrofál (uo. 15.). Ezt is megértük... ״ A Gyermek Nevelési Alap” nyári izraeli programja: 1. ) Bár micvó tábor 4 hetes program 13—14 éves fiúknak és lányoknak, kirándulás — ivrit tanulás — vallástan — bár micvó ünnepség a Kötélnál (Siratófal) 2. ) 4 hetes kibuc program 15—18 éveseknek. Fél nap munka, fél nap tanulás — kirándulások 3. ) Ulpán-kibuc program 18 éven felülieknek júliusban és augusztusban. Ivrit tanulás — kirándulás. Csak a repülőjegyet kell fizetni, az ellátás és a kirándulás ingyenes. Jelentkezés: Alex Lavon, telefon: 1215-093. A Szochnut programj'a: 1. ) Kibuc program 16—18 éves korig, 1 hónapi időtartamra, valószínűleg július második felében. Kirándulások, — ivrit nyelvtanulás és fizikai munka a kibuc gazdaságában. 2. ) Bár micvó tábor 13—14 évesek számára, fiúknak és lányoknak egyaránt. Kirándulás, ivrit nyelvtanulás, vallástan, bár micvó a Kotélnál. Időtartam 4 hét. 3. ) Kádima csoportok. A. 16—22 éveseknek júl. 4-től 16-ig. B. 22—30 éveseknek, aug. 1-től 13-ig. C. 30—45 éveseknek, júl. 18-tól 30-ig. (Családoknak gyerekek nélkül). D. 30—45 éveseknek aug. 15-től 27-ig. (Családoknak, 6 éven felüli gyerekekkel). 4. ) Szeminárium egyetemisták számára, amelynek célja egy vezetőréteg kiképzése, június 15-től 30-ig. Kizárólag egyetemisták számára! 5. ) 4 éves középiskola Izraelben. Magasszínvonalú középiskolák magyarországi zsidó fiatalokat befogadnak. Biztosítják és fedezik ottlétük költségeit és előkészítik őket az izraeli érettségire. Csak olyanok jelentkezhetnek, akik már elvégezték a nyolcadik osztályt. Jelentkezés: A Szochnut budapesti irodájában, Bp. Damjanich u. 28/b. II. em. Tel.: 122-4665. Hétfőtől szombatig 10—14 óráig. 3 tíz utánpótlás vizsgázott Gyermekzsivajtól voltak hangosak a hitközség termei. Az évente megtartott Talmud-Tóra beszámolóra jöttek el, igen szép számban, Budapestről és a vidéki városokból fiúk és lányok, hogy számot adjanak szerzett ismereteikről. A zsúfolásig megtelt díszteremben Landeszman György, a Budapesti Rabbikar vezetője tartott megnyitó beszédet. Ezt követően Hochberger László főrabbi intézett beszédet a csillogó szemekkel rajta csüggő gyermekekhez és az őket kísérő szülőkhöz. Szaga Semel, az Izraeli Oktatási és Nevelési Gyermekalap magyarországi szekciójának igazgatója szólt a megjelentekhez. Oktatással és nyaralással egybekötött izraeli utat helyezett kilátásba az ezévi Bar-micra jelöltek részére. Az ünnepélyes megnyitás után a növendékek a részükre kijelölt termekbe vonultak és megkezdődtek a beszámolók, amelyek igen eredményesen zajlottak le, bizonyítva, hogy évről-évre egyre többen érdeklődnek a zsidóságot évezredek óta fenntartó tanítások iránt, amelynek alapja az alefbész elsajátítása. A MAZSIHISZ könyvjutalomban részesítette a sikeresen beszámoló Talmud-Tóra növendékeket, majd a Páva utcai kultúrteremben rendezett ebéden látta vendégül a résztvevőket. A sikeres esemény megszervezéséért és lebonyolításáért köszönet illeti Deutsch Róbert főrabbit, a Rabbikar igazgatóját. Lazarovits