Danielik János szerk.: Religio, 1851. 2. félév
1. szám
az könnyen kimagyarázható , miután látja, hogy Európát csupán keresztény népek lakják, 's azon meggyőződésben van, hogy a' szakadások által okozott nézetkülönbség nem terjed ki a'kereszténység' azon elveire, mellyek polgárisodásunk' alapjaivá váltanak. (35. 1.) Mi ellenkező, vagyis azon nézetben vagyunk, hogy a' katholicismus és Protestantismus közötti különbség lényeges, 's bajaink onnan származnak, hogy az európai polgárisodás' alapjául a' reformatio' némelly elvei fogadtattak el*). Nem is hagyjuk magunkat ezen állításunkban megingattatni azon ellenvetés által, hogy a' társadalmi feloszlás leginkább kath. tartományokban mutatkozik , mert az elvek, mellyek e' rombolásnál munkások, nem ker. kath. elvek, a' kath. egyház harczban van velök, 's a'szakonkint kitörő orkánok csak azt bizonyítják, hogy a' kath. hitelvek' hatalma és tekintélye csökkent : vagy kitépettek, vagy megingatattak, vagy épen el sem vetettek ; az egyház nem uralkodik eléggé a' szellem felett, hogy a' felszabadított gondolkozás által elkészített szenvedély-kitöréseknek elejét vehesse ; az egyház nem irányadó a' törvényhozásban, sőt szenved általa. Katholikusok a' törvényhozók, de a' törvényhozás protestáns. A' protestáns elvek végső kifejtésekben mindenütt ugyanazt fognák eredményezni, és ha a'prot. tartományok mentek mindezen bajoktól (?), ennek oka csak az, hogy a' kath. elveket surrogatumokkal pótolják, a' mennyire lehet, egy ideig, 's a' prot. elvnek logikaszerü kifejtését status-hatalmi szervezések által akadályoztatják. Szerző maga is írja : ,A' középkor legnagyobb zavarai között emelkedett az egyház, mellynek oltalma alatt a' veszélyeztetett emberiség' menedékét találhatá ; ... és midőn példátlan (?) zavar harapódzott be az egyházba, akkor már szilárdul állott az országos hatalom, melly nem engedé vala, hogy a' korlátlan visgálódás mind azon kötelékeket széttépje, mik az embereket vallási társaságba fűzték.1 (4—5. 1.) Pedig a' reformatio által a' korlátlan visgálódás' elve állíttatott fel: az országos hatalom volt tehát,melly azt végső logikai kifejlésében idáig akadályoztatta, és akadályoztatni erőlködik ma is; mily sikerrel? a' jövő fogja megoldani. Két út van előttünk : vagy békés legyőzése ezen elvnek, 's bűnbánó visszatérés a' tekintély' elvéhez, melly csak isteni, csalhatatlan lehet;*2) vagy folytatása a'fejlődés' menetének egészen azon végső pontig, hol az a' társadalmat lehetetleníti , mikoron aztán az életszükség határoz fölötte. Hogy ezen állításunkat némileg concret, tapogatható evidentiában mutathassuk fel, visszatérünk azon, közelebb némelly hegypártiak által a' franczia törvényhozó gyűlésben tett indítványra, melly szerint minden katona vagy nemzetőr' számára biztosítandó volna a' jog lelkismeretét kérdezni meg előbb, semmint engedelmeskedjék. Világos, hogy ezen elv' életbeléptetése lehetetleníti a' társadalmat, 's mégis ezen elv nem egyéb, mint a' korlátlanul szabad visgálás, korlátlan lelkismeret-szabadság' elvének a' politikában alkalmazása. Minden mérsékelt franczia lapok kárhozatot mondottak ez indítvány fölött. „Ha minden nemzetőr, ha minden katona, ugy mond a' Journal des Débats, föl van jogosítva megkülönböztetni az egyik esetet, mellyben engedelmeskednie kell, a' másiktól, mellyben az engedelmesség alól magát fölmentheti; ha az egyedüli szabály, mellyel követnie kell, hogy a két eset között különbséget tehessen, saját lélekismerete és meggyőződése : igen természetes, hogy a katonai fegyelem és tekintély többé nem egyéb üres hangnál; igen természetes, hogy az alkotmánynak azon czikke is, melly a' hadseregnek lényeges erejét az engedelmességben helyezi, semmivé van téve. Ugyan annyit tesz ez, mint az anarchiát minden hímezés nélkül kikiáltani; ugyan annyit tesz ez, mint kimondani, hogy az egyéni szeszély a' közakarat' helyét fogja pótolni; ugyan annyit tesz ez, mint elhatározni, hogy többé nincs sem törvény, sem tekintély, sem kormány, sem társaság." Az A s sem bé e nationale is erkölcstelennek állítja ez elvet, melly az egyéni meggyőződést a' tekintély és törvények' romjain akarja fölmagasztalni; szintigy nyilatkozik az Ordre, Constitutionnel és a' többi mérsékelt párti lapok is. A' socialista lapok ellenben megmutatják, hogy a' kik Arnaud és Flotte indítványozó urak' állítását kétségbe vonják, a' szabad visgálat és lélekismeret-szabadság' elvét támadják meg, így okoskodik legalább a' Republique, és a' Presse. A' ,L'Univers' pedig, a' nélkül, hogy félreértessék,— mert az Arnaud-féle elv fölötti rosszallását határozottan kimondotta — részéről azt állítja, hogy mint a' két sajtónak, a' mérsékeltnek szintúgy mint a' forradalminak igaza van, csakhogy természetesen különféle szempontból és külön (az egyiknek absolut, a' másiknak pedig relatív, a' mai társadalom' elfogadott elvein nyugovó) alapon. Valamint a' Journal des Débats, L'Ordre és a' rokon színezetű lapok, úgy a' L'Universe is elismeri, hogy a' hadsereg' fogalma mindig egy vezért tételez föl, kinek parancsát a' tisztek és közvitézek minden további tétovázás és megfontolás nélkül teljesíteni köteleztetnek, 's hogy minden társaság kormányt *) kérünk félre nem értetni. Úgy hiszszük, vitathatjuk az elveket a nélkül, hogy akár türelmetlenek legyünk, akár mások természeti vagy szerzett jogaiknak háboritását czélozzuk. *2) Ennek helyét a' pogányoknál az oraculumok, 's az istenektől származtatott és szentekül tisztelt hagyományok pótolták. Midőn ezeknek tekintélye lejárt, az általok szentesitett törvények' tisztelete is eltűnt — 's e' nemzetek lassú, de biztos léptekkel haladtak feloszlásuk felé. Szerző munkája 462. lapján (a XI. fejezethez irt 13. jegyzésben) idéz két nevezetes helyet Livius és Ciceróból , melly ezen állításunkat támogatja. „Invenietis omnia prospere evenisse sequentibus deosés: „quae tanta te pravitas mentis tenuerit, qui tantus furor, ut auspicia, quibus haec urbs condita est, quibus omnis respublica et imperium tenetur, contempseris? ' — A' kereszténység jókor jött, hogy a' fictus tekintély' foszlányain átható emberi észnek, a' valódi Isten' igaz és örökkévaló tekintélyét bemutassa. Ez igy lévén, az álladalmak' feloszlása és minden tekintély' tagadása ugyan-egyet jelent. Szerző idézi Proudhont a' 277—8 lapon. ,Ha egyszer elértétek a' valódi demokratiát, mi nem egyéb, mint az egyházi és világ, a' törvényhozó , végrehajtó, birói, 's a' tulajdonon alapuló minden hatalmak' megszüntetése : ha annyira jutottatok, be van végezve nevelésiek. — Minden tekintély megszüntetése az emberek között, csak sociális forradalom által érhető el." — Istenen kívül, nincs senkinek joga, embert embernek alávetni; azért vagy nincs hatalom, vagy Istentől van az. Saját istentagadó szempontjából Proudhonnak igaza van : ,Quiconque met la main sur moi pour me gouverner, est un usurpateur, et un tyran. . .