Danielik János szerk.: Religio, 1854. 2. félév

69. szám

'548 Autistes ex cathedra proloquatur, et ad finalem definitionem procedat. Hoc scopo adsunl plurimi extra Urbem degentes Car­dinales, adsunt incirca 70. Episcopi, et quotidie plures adhuc de vicinioribus Praesulibus expectantur; consultationes partia­les iam initium sumserunt. — Mater S a n c t i s s i m a! ora pro Beatissimo Pâtre et Domino nostro Pio P. IX., ut Tibi pla­cita et honorifica cupiat et tota virtute perficiat ! — Orate, Di­lectissimi, etiam pro me, qui estis mihi ad convivendum et commoriendum, ut mea hic commoratio cedat ad Gloriam Omni­potentis, honorem sine labe conceptae Virginis Matris ! et con­solide! erga S. Sedein Apostolicam vinculum sacraeunionis, cor­dialis fidelium adhaesionis et illimitatae venerationis ; sitque, ut adusque fuit, omnibus sanctum, quidquid Roma locuta fuerit! Gratia Domini nostri Jesu Christi sit cum Omnibus Vobis ! Romae, Festo Pracsentationis B. M. V. 1854. Joannes Cardinalis AEppus. Pécsi megyéből, dec. I-én. Ft. szerkesztő ur ! Élek mozgok s még hála Istennek megvagyok, minek jeléül két hó­napi hallgatás után igénytelen soraimmal becses lapjában ismét föllépni bátorkodom. Alig van dicsőbb látvány egy jó catholicusra nézve , mint uj áldozat először az Úr oltáránál ; midőn az összes nép várva várja ennek áldását, midőn ez mértföldeket gyalogol ama szent vágygyal, hogy az ünnepélyben részesüljön. Illy dicső nap vir­radt tolnamegyei Paks mezőváros kath. lakóira oct. 23-án, mely­igen t. F­o­r­s­t­e­r Ernő pécsmegyei áldozát, tanulói éveit a halhatatlan Pázmány intézetében elvégezve , ft. D­a­r­ó­c­z­y Zsigmond apát s éneklő kanonok ur vezetése mellett mutatá be első sz. mise-áldozatát. Milly lélekemelő ekkor, ha a gondos lelkipásztor jegyesét diszöltönyben mutatja elő, mint ezt nt. Gr­é­s­z József paksi plébános ur tevé, ki templomát kifestet­vén, az Urnak méltó hajlékot, híveinek ez ünnepélyre nagy lelki élvezetet szerzett. Milly érzékenyen hatnak illyenkor az egyházi szónok szivet s vesét rázó szavai, midőn illy diszes templomban illy dicső ünnepélykor a nép ezrei zsúfolásig jelennek meg. — Kényeztek is ezek hallván nt. P­é­c­s­y József tolnai plébános ur remek szónoklatát, ki már harmad izben hallatta magát ezen egyházban ehhez hasonló ünnepélyek alkalmával. Nem hagyha­tom emlitetlenül a feniri plébános ur ama buzgalmát, mellyel ő a temetőkben egy uj kápolna építésével foglalkodik, a pleb.­templomában pedig egy uj mellékoltárt állíttatott a hivek buz­galma által, melly nov. 12-én a kerületi esperes nr. Nagy Károly bölcskei plébános úr által a legnagyobb ünnepélyesség­gel s alkalmi beszéddel szenteltetett fel. Most pedig várva vá­rom, mig majdan az uj iskola elkészültéről tudósíthatom e lapok 1. olvasóit, mert ennek létrejötte e nagy mezővárosban a mos­taninak istálóhoz hasonló volta miatt Pakson feszültség, mint a mindennapi kenyér; s valóban a buzgó plébános úr az iskola ügyét szivén hordván, ezt pár év múlva ki is v­endi. Baranyának Kárász nevü kisded falujába vezetem t. olva­sóimat. Ezen ős plébániának „sz. Erzsébet" tiszteletére épült temploma az idő vasfoga által nagyon m­egrongáltatott, s e mel­lett szük volta miatt már nem volt képes befogadni az e plébá­niához tartozó híveket. Hivei lelki üdvét szivén horda­nt. Jankó János esperes s helyb. lelkész ur, ki már évek előtt kárászon édes anyjának sirja felett diszes kápolnát emeltetett, bibornok és hg­primás, akkor még megyénk apostoli helyett ne­kéhez, mint kegyúrhoz folyamodott. Az áldozatkész főpap meg­nyitá az amúgy is sok kiadással terhelt s mégis kiapadhatlan erszényét, annyira, hogy már eddig 11,000 frf költséggel s mélt, megyés püspökünk segélyével, a nagyszerű plébániai szentegyház boltozva, kifehérítve tető alatt áll, tornya s teljes belszerkezete még hiányozván. — Az Urnák e hajléka nov. 19-én mint védszentjének, sz. Erzsébetnek ünnepén szentelte­tett fel sz. T­h o m a­e r Ignácz prépost s szegszárdi plébános ur által. — E napnak ünnepelt szónoka dt. Schmidt Alajos szászvári pleb.­ur magasztalta kedves előadásával sz. Erzsé­betnek dicső erényeit, ennek uj templomát, érdemelt elismerés­sel emelve ki a buzgó plébános gondjait, ki mig mások mély álomban elszenderülten nyugodtak, az alatt­a a bekövetkező napnak munkáiról gondoskodott. Kiemelte a jelen volt három falu Kárász, Vékény, Egregy mint e plébániához tartozó s 2016 lelket számláló helységek buzgóságát s fáradalmát, mellyel ők mint eszköz nagy áldozatot hoztak Teremtösöknek. Örömnap volt ez a jó lelkekre nézve, örömkönyeket hullattak nem csak ők, de maga az ég is, folytonos esőben hullatván örömkönyeit- Valóban az írás szavai szerint : ,,in dedicatione templi decantabat popu­lus laudem et in ore eorum dulcis resonabat­ionus : Benedic Domine domum istam, quam aedificavi nomini tuo, venientium in loco isto." — s az Ur kedvesen veszi áldozatukat. — Milly nagy lehetett öröme a magas egekben sz. Erzsébetnek e napon, midőn látta, hogy földi honának gyermekei, földjei, kedves ma­gyarjai illy nemes szent áhítattal tisztelik őt, mig T­h­ü r i­n­g­e­n, hol ő mint gyermek, mint szűz és mint nő élt, és H­e­s­sen, hol mint özvegy tartózkodott, mindkettő megtagadta a cath. hitet, s Marburgja még ereklyéjét sem bírja. Istenem, mi ne örvendjünk, midőn cath. népünkben illy buzgóság honol ? Az Isten áldása leend rajtatok, s jótevőiteken ! .— Pécsi megyéből, dec. 2. Alig felejtettük megyénk nes­torának halálát, s ezóta ismét három paptársunk nyugodott el a s Urban. Köztök egy czimzetes kanonok P­­­e­­­n­i­t­s Ferencz esperes és sumonyi plébános. A boldogult 1822. óta működött gondjaira bizott nyája között Sum­onyban. 1829-ben a szigetvári kerület esperesévé neveztetvén, 1848-ban őt a fejedelmi kegy a czimz. kanonokok sorába iktatta. 32 éven át buzgólkodott, hí­veinek mindenben mindene lévén, kitüntetvén magát gazdál­kodása által is, de csak azért, hogy jót mivelhessen. Már életé­ben titokban adakozva sok jót mivelt s tetteit ismeri az Isten. Érezvén végnapjait közeledni Pécsre jött, az irgalmasoknál nyu­galmat keresendő, hol egy havi tartózkodás után végelgyengü­lés következtében a betegek szentségeinek méltó fölvétele után este 72-ik évében nov. 23. estel­ 73/4 órakor az Urban elszen­derült. Hallomás után végrendelete dicső, s hagyományai bámu­landók. Addig is még bizonyosabb közlést nyerhetnek e lapok, e következőket bátorkodom megírni. A pécsi papnöveldének 500 pfrtot; a pécsi Notre-Dame apáczáknak 500 pfrtot; a pécsi szent-ferenczieknek, úgy a szigetváriaknak egyenkint 500 pfrtot; a pécsi irgalmas barátoknak egy betegágyra 2000 pfrtot; Pécs­re behozandó irgalmas nénéknek 4000 pfrtot ; a pécsi converti­ták megyei cassájának 4000 pfrtot; s ezenfelöl a pécsi és szom­bathelyi polgári kórházaknak egy nagy összeget, — s ezenfelül még több ezerekre menő összegeket más jótékony czélokra ha­gyományozott. Bőkezű aggastyán megszűntél élni, sed eleemo­synas tuas enarrabit om­nis ecclesia Sanctorum. Memoria tua in benedictione erit. — Requiescat in pace ! Pécsi megyéből, dec. 2. — Az évek óta készült 12 apostol szobrai szerencsésen felhuzattak székesegyházunk pár­kányára, és pedig a mint halljuk sértetlenül, noha egy szobor 70—80 mázsa sulylyal bir. — A remekművek valóban mara­dandó emléket szereztek R­a r­­­a­­­i­c­s művésznek, kit nemes büszkeséggel vallhatunk magunkénak. A szobrok beszentelése pár nap múlva meg fog történni. Pápa, november végén. Mihez hasonlithatnók helye­sebben az életet, mint az élet igéjével a gőzhez, melly alig ke­letkezve ismét eloszlik! A gyenge virághoz, mellyet ugyanazon nap kifejteni s elhervadni lát! A lenge falevélhez, mellyet min­den vihar magával tovaragad! Vagy a patakhoz, melly alig el­hagyva forrását a föld alatt ismét elenyészik!? Balga ragasz­kodás a földiekhez; az élet lobog, lobog meggyújtott gyertya­ként, s ha idő előtt nem is jó vihar, melly lángját eloltja, fel­emészti az önnönmagát ! A ember telhetetlenségében Caesarral felkiált : „És ez minden ?" Quod aeternum non est, nihil est ! E gondolat vezérlé Isten választottait, kik lélekben Istennél ugy jártak e rövid élet utáin, hogy sara be nem szennyezé őket, s áthatva a halhatatlanság magasztos eszméje által, a halál köze­ledtekor örvendettek, hogy Krisztussal, ki a halálban is önpél­dájával járt előttünk, egyesülhessenek. Szent Benedek halála

Next