Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 2. félév
33. szám
lódzásuk alatt tehát valami mérges lappanghat, nem az emberiség nemesítése, annyira ellenmondásban élnek elveikkel. Valóban, ha ők bölcsek, minek nevezzük akkor az őrülteket ? Ezzel, úgy vélem, a fátyol leszakadt róluk. Láttuk a titkos szövetség czéljait, tetteikkel egybevetve, de fernezelyi rostánkon, mint a konkoly és vadócz mind kihullott, nem nagy dicsőségére a kőmivesi világhirü rendnek, mely magát világállammá akarná tenni. — Numquam te fallant animi sub vulpe latentes — mondja Horatius. E. Lajos. Az esztergomi új papnevelde stb. De lássuk a fölavatási ünnepélyt, mely méltó volt a nagyszerű intézethez s azon fontos eszméhez, melyet a trienti zsinat a seminariumokhoz kötött. October 7-én, szombaton egymás után gyülekeztek a meghívott vendégek ; a legelőkelőbb vendég Bécsből a délutáni vonattal érkezett meg, ki ő szentségének bécsi nunciusa nm. Falcinelli Márián athénai érsek ő exja, a magyarok leghőbb jóakarója vala, ki a nánai pályaudvarban ő eminentiája küldői, a főkáptalan és megye követei által fogadtatván, huszárok előlovaglása mellett az érseki palotába bekisértetett, hol a bíboros házi ur által baráti szivélylyel, s az udvari papság és a káptalani képviselők által tiszteletteljesen üdvözöltetett, az itt szállásoló vadász katonaság részéről pedig őt tisztileg megillető kettős diszőrrel megtiszteltetett. Ekkor a rendszerint ő emja székhelyén létét jelelő várfoki zászló árbocza ünnepi lobogókkal s a fölavatandó seminarium pápai, nemzeti és érseki zászlókkal fölékesítettek, mi mintegy nyilvános jel vala az ünnepély beálltáról. Ebéd után 5 órakor a főkáptalan és egybesereglett számos papság testületileg tisztelegtek ő eminentiájánál s ő szentsége kegyes követénél. Vasárnap oct. 8-án hajnali 5 órakor a székesegyházi Nagyasszonyunkról nevezett nagy harang megszólalt, hogy száz mázsás nyomatékú hatalmas hangjával az egész környéket álmából fölriaszsza s a várfoki ágyuk üdvriadásaival a szép napot üdvözölje, mert a nap valóban, mint ő eminentiája ünnepein rendszerint szokott, szép aranyszekerén köszöntött be, és nagyban haladásunk mellett fényes tanúbizonyságot vala nyilvánítandó, s mindnyájunkat a Mindenható iránti hálára, bizalomra és kitartó buzgalomra vala ösztönzendő. 9 órakor összhangzó és a mozsarak üdvlövéseire beállt bazilikánkban a szokásos káptalani énekes mise, melyet Majthényi Adolf kanonok ur tartott, s mely alatt a harmadnap óta exercitiumokat tartott növendék-papság áldozott. 10 órakor az együtt volt főkáptalan, ugy a pozsony és nagyszombati társas káptalanok, nemkülönben a pesti tudományos egyetem theologiai karának, ugy a főmegye lelkipásztorainak, a bécsi Pázmány-intézetnek, a pesti középponti papneveldének, a lengyelországi pálosok, ugy honi sz. Benedek és Ferenczrendiek képviselői, valamint a nm. kir. személynök, és kíséretében több más világi urak, az időszaki sajtónak néhány képviselője, és az egész papnevelde tanári és növendék személyzete, kereszt-elővitele után körmenetileg a nagy uton lefelé haladtak, a roppant néptömeg közepette, mire a nagy harang és mozsarak fönnen jelentették, hogy ő eminentiája nuncius ő exjával, ugy ünnepünk emelésére megjelentem. Hajnald Lajos carthagoi érsek, Haas Mihály szatmári és Peitler Antal váczi püspök urakkal együtt diszfogatokban az uj papnevelde felé indultak, hol is csak hamar a sorfalakat képző jelenlevők által tiszteletteljesen fogadtattak. A nevelde főlépcsőjének alsó tornáczában Üdvözitönk Halbigtól életnagyságban kőből faragott ama szép szobra áll, mely a maga helyén „Discite a mei" fölirattal diszeskedik, s a bibornok prímás ez előtt foglalt állást, mikor a házkormányzó úgyis főt. Zalka János ur által következő szózattal üdvözöltetett : Salve Eminentissime pater, in limine domus, cujus fundamenta per unum piorum praecessorum jacta ab interitu vindicasti, quaeve Te jubente ad fastigium educta alumnos duorum seminariorum felici copula conjunctorum suscipere gestit. Inter istos parietes iuventus sacratior bonitatem et disciplinant et scientiam discet. Ut domus haec ad scopum apta sit, ad perfectionem eius vix aliud desiderari videtur, quam ut benedictio Dei super illám imploretur. Ingredere itaque, Eminentissime pater, atria haec pietati et scientiis erecta; exalta dexteram; ora, ascendat oratio tua ad Dominum, et descendat super domum istam septiformis gratia Spiritus Sancti, ut incolae habitaculi huius in fundamento humilitatis radicati crescant in viros perfectos, dignos altaris ministros, in veros discipulos Magistri nostri unici JESU Christi, cui gloria in saecula. Ezen üdvszózat után a bibornok úr intonálván a „Filii Sion" antiphonát, a papnövendékek énekkara azt folytatólag szépen énekelvén, mindnyájan a folyosókon kétfelé oszolva a kápolna felé tartottunk, melynek zárt ajtaja előtt ő eminentiája letérdelvén az„Adesto Deus" antiphonát intonálta, s ennek éneke után a szabott imák és homlokzat megáldása után ismét „Filii Sion" antiphona éneklése mellett a megnyílt kápolnába léptünk, ő emja a nunciussal oltár elé térdelve minden szentek letenyéjét imáztuk s a megszabott szertartások mellett ő emja, nuncius ő exja közreműködésével beszentelte előbb a kápolnát, azután pedig az egész intézetet , mely alatt a jelenlevő papság áhítattal zsoltárokat énekelt. A szentelés végeztével nuncius c exta mutatta be az igy fölszentelt oltárnál az első vérontás nélküli sz. mise-áldozatot, s a mi elménk és szívünk szentélyében azon évezred fontos eseményei villantak át, melyek sz. István első királyunk óta édes hazánkat és e magyar Sient Esztergomot s vele egyházunkat érték, azt majd felmagasztalván, majd felforgatván, szinte megsemmisüléssel fenyegették; ám a magyarok II. Asszonyának védelmére sz István öröksége annyi viszontagságok közt is megmentve sz. István szelleme föltámadva, — ez volt forró imánk veleje — vajha országszerte fölvirágozzék, hogy vele együtt az erkölcsi feltámadás, a sz. béke és ezekkel a valódi keresztény civilisatio áldásai a közboldogságot eszközöljék, nemzeti létünket örökre biztosítsák ! Sz. mise után mindnyájan a díszterembe vonultunk, hol ő eminentiája a szószékre lépvén, azon hatalmas, historiailag nagy becsű, ékesszólásilag lélekre ható latin beszéddel örvendeztette meg hallgatóit, melyet egész terjedelmében