Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 2. félév
36. szám
Jupiter, mert elismerte a senatus felsőbbségi jogát maga fölött, a hódolatokat az ő első hódolatának árán a dea Roma előtt vásárolta meg. Krisztus Jézus nem ismerte a dea Romát, sem a népkirályból lett népistent, hódolatot nem ajánlott, hanem követelt, engedelemért nem könyörgött, hanem engedelmességet parancsolt. Tertullianus emliti, hogy Tiberius Jézus Krisztust, hogy Panthéonba tétessék, a senatus szavazatja alá akarta bocsátani ; különcz ötletétől elállott. Megtűr a mai államtan, mely nem más mint a népe s államisten régi elmélete, minden vallást kivéve a katholikust, mert függetlenségével nem illik be a mai államtan keretébe. Azért pusztítja a forradalom a kath. országokat is. Birja a prot. államokat nyugalomban, nem birja a kath. országokat, ide tör, ide vonul, hol még nem hódított, ottan akar hódítani. Romboló erő ő, oda megy, hol még van mit rombolni. Diabolus, quos possidet, non tentat , fera persequimur animantia, alimus domestica. A kath. országok nyomorainak, forradalmi hányattatásainak titka előttünk nem titok. A forradalomczélja lényegesen katholikus-ellenes, ő czélját keresi. Hol volt inkább kath. ország, mint Magyarország? hol volt katholikusabb alkotmány mint szent Istváné, szent Lászlóé ? alig van is ország, hol szívósabb ellenállást tapasztalt volna ; tarditatem temporis gravitate compensabit ? Ha tehát valaki örül a kath. országok nem katd politikáján, dicsekszik országgyűlésünk képviseleti többségével , megengedi, hogy elfordulva a történtek fölötti meddő örömétől, mélyebbre hatolt hazafiságunk értelmében a nemzet fölött a mai imát mondjuk el : „et vos beata per novem distincta gyros agmina antiqua cum praesentibus futura damna pellite ! !" Az esztergomi uj papnevelde stb. (Vége.) Biboros főpapunk 80 éve daczára ezen egy óráig tartó remek beszédét, — mely külön nyomtatva is átadatott az utóvilág századainak — szemüveg használata nélkül, saját kéziratából, oly fiatal tűzzel adta elő, hogy többszörösen lelkes éljenekkel félbeszakasztatnék, s a diszes hallgatóság a biboros szónok iránti mély hódolatát amily ben főleg, ép oly magasztaló szavakkal nyilvánitá. E kitűnő alkalmi szózat után középre álla ngys, és sőt, Zalka János neve idei kormányzó úr, s az intézet részéről — melyhez mindazon jelenlévők is szivből csatlakoztunk, kik az egyházi nevelés fontosságának méltánylóinak valljuk magunkat — a következő nagy hatással felhangoztatott dicső szózattal zárta be az ünnepélyt: Eminentissime ed ! Quod ante tria saecula unus inelytorum praedecessorum em. vestrae videre cupivit et universa archidioecesis nostra anhelis exoptavit votis, hodierna die in effectum deductum est. Seminarium s. Stephani, comite seminario B. Mariae Virginia, consedit in latere montis, in quo adoraverunt patres nostri. Amodo jam juvenes, qui Deo Trino vitam totam et mortem, omnemque suam consecrarunt sortem, coram oculis praesulis sui et metropolitam capituli educabuntur et instituentur, et in domo hac templo vicina, ceu quaedam militia templi praeparabuntur ad praelianda justa pro Deo certamina. Milites templi militabunt sub vexillo cui inscriptum erat. „Non nobis Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam," sic etiam juvenes hi nihil quaerent nisi gloriam Dei. In instituto hodie aperto et inaugurato bona em. vestrae venia, ego exiguus ejusdem rector hisce occipio jam meum munus aperiendo labia mea ad celebrandam omnipotentis Dei majestatem : Regi saeculorum immortali et invisibili soli Deo honor sit et gloria ! Posthaec hodiernae solemnitatis et laetitiae ratio exigere videtur, ut dum em. vestrae pro paternis curis et fatigiis cernui hisce gratias agimus, animabus vero piorum fundatorum et benefactorum requiem sempiternam in luce sanctorum precamur, eorum etiam memores simus, quos in republica sacra et civili summi habemus. Quapropter vos adstantes fratres charissimi una mecum queso Dei omnipotentis misericordiam invocate, ut beatissimum Patrem Pium IX, pontificem summum, verum Christi in terris Vicarium, quem pie laudant populi per orbem; qui inter minaces procellas, luctantes ventos tempestatesque sonoras suavi reprimit imperio; qui frustra ringentibus terra marique adversariis, cadentibus licet a latere ejus mille, et decern millibus a dextris ejus, confidens in firmitate petrae, petra autem est Christus — in medio tempestatis triumphator procedit, et in protectione Dei coeli tutus commoratur, — Optimum hunc patrem pro gloria s. sui nominis, emolumento Ecclesiae, pro pace et concordia totius Europae, solatio bonorum, pro confusione et emendatione malorum, incolumein conservet et sospitem quam diutissime, ut super serpentes illos et basiliscos ambulet, et conculcet capita leonum et draconum. Vivat ! Augustissimo imperátori, regi apostolico Francisco Josepho I. Domino Nostro Clementissimo, pio cath. Ecclesiae primogenito, qui patriam nostram nutanter erexit, fere collapsam instauravit, pene mortuam resuscitare pergit, terrae principi venerando regnum securum, domum tutam, senatum fidelem, exercitus fortes, amorem populorum, coronam immarcescibilem, gloriam immortalem ! — Excellentissimo ac reverendissimo ar. eppo et Nuncio apostolico, qui in amplissimo imperio Austriaco partes SS Patris sustinet; in quo bonitas Suae Sanctitatis mira suavitate resplendet, qui diligit gentem nostram et sui in nos boni affectus saepe jam luculenta dedit testimonia; qui ante undecim menses Strigonii moratus urbem nostram praesentia, corda sui desiderio implevit — omnigenam benedictionem et prosperitatem ! Sacerrimis antistitibus hie praesentibus fidei cath. zelosis propagatoribus, disciplinae sacrae strenuis custodibus, animarum pretioso sanguine Christi redemptarum pastoribus vigilantissimis auxilium a Domino et coelestium donorum abundantiam Ad multos annos ! Inclytis viris qui in republica civili conspicuis fulgent honoribus, quive sua praesentia solemnitatem hodiernam mirum quantum auxerunt — spiritum consilii et fortitudinis ac amplam pro fatigiis in rebus patriae exantlatis retributionem! Venerabili capitulo Strigoniensi curatori ac tutori seminarii nostri, capitulorum deputatis, sacris curionibus ceterisque inclytis hospitibus magnas gratias, multos annos ! Vivant ! Erre a nagy közönség ünnepi örömhangulattal szétoszlott, ő eminentiája pedig magas vendégeivel a nap je-