Dudek János szerk.: Religio, 1908.
21. szám
10. szám. RELIGIO felelő részleteket a kar nyilván váltakozva énekelte. Tárgyunkra nézve érdekes, hogy az 1438-ban elhalt Nider János dominikánus szerzetes szentbeszédeiben : Sermones totius anni (Ulm, Zainer, év nélküli ősnyomtatvány) is előkerül az angyaloknak ez a kérdése és felelete. A Sermones de Tempore 38. szentbeszédjének C. pontjában találjuk ezeket: «Tertio in ipso ascensu. .. questiones mote fuerunt amiratorie per angelos quosdam et per alios angelos solute»... Az egyes kérdések ugyanazon szentírási helyekből vannak összeállítva, mint Laskainál. A 3-ik kérdés itt is: «Quis est iste rex glorie». Laskainál e kérdés verses alakú. A Gemma fidei fönntebbi szövegében csak azért nem adtuk verses alakban, nehogy össze lehessen zavarni magának a sequentiának verseivel. A Biga salutis épebb szövegében még szembetűnőbb a kérdés verses volta: Quis est iste rex glorie qui ascendit tam gloriose tam potenter tam secunde. E sorokban szintén valami sequentia vagy ilyesféle töredékét bírjuk ; ez azonban még meghatározásra vár. Timár Kálmán: Duns Scot bölcseletének helyzete a gondolkodás történetében. In.) A nagy szellemek két forrásból fakasztják műveiket: saját megmagyarázhatatlan lényegükből és a reánk hagyományozott elsajátított gondolatkörökből. Az egyik az eredetiség jegyét tünteti föl, a másik a gondolkodás folyamatával való összefüggést s annak átérzését. Duns Scot eredeti, de egyúttal összefoglaló szellem. Eredetiségére rávilágít talán nemzetének faji sajátsága. A szigetvilág törekvésének, küzdelmeinek koncentrált erejéből fakadt az ő egyénisége, mely csupa erő, csupa akarat, akarategyéniség; a tudományok nemzetköziességéből pedig gyűjtötte azt a bámulatos készletet, amelyet műveiben fölhordott és átdolgozott. Mi az ő helyzete a szellemi élet fejlődésében? Melyek azok a szálak, amelyekből bölcselete, a scotizmus, összetevődött ? Amelyekből ő egyéni filozófiát teremtett ? Ezen kérdéseket akarom kifejteni. Csak így mutathatom meg azt az alapot, vagy talán szempontot, amelyből kifolyólag az egész középkori filozófia új alakot mutatott. Tény az, hogy az ő szempontja a gondolkodás fejlődésének új irányt adott. A középkor szellemi életének ő a sarka, akin a gondolkodás a modern filozófia felé fordul. De csakis a sarka. Két világ érintkezik bár az ő egyéniségében, de ő ép úgy beleillik a régibe, mint az újba. Követői azonban javarészt az új világ szellemi életének alapozói, mint ezt látni fogjuk. Főleg három szempontból függ össze Duns Scot a modern szellemi áramlattal. Az intellektualizmus és voluntarizmus bölcseletében az utóbbinak kiindulását képezi. A determinizmus és indeterminizmus vitájában az ember és főkép Isten akaratszabadságát oly mértékben élesíti ki, melynek vége későbben követőinél a determinizmus elfogadása lett. S végre bizonyos theologiai kérdések szenvedélyes fejtegetéséből, amelyek a determinizmus és indeterminizmus problémájával vannak kapcsolatban, úgy a senzualizmus, mint az agnoszticizmus előfutára, a kétféle igazság lehetőségének tana, alakult ki. Nézzük a kérdéseket egyenként. I. Az ókori filozófia kozmológiai elméletét Szókratész intellektualizmusa váltotta föl. Az ember visszavonult önmagába és lelki életének tényeit elemezte, magyarázta. Érzés, akarat, cselekvés, mint önálló jelenségek, háttérbe szorultak. A metafizikai intellektualizmus a dolgok lényegét már nem anyagi elemekben, hanem logikus elvben, az ideában, az eszmében keresi. Az etnikai intellektualizmus az erényt szintén az észből vezeti le. Erény egyenlő a tudással Plátónál is. A pathologikus mozzanatokat csak Arisztotelész domborítja ki, de a későbbi platonizmusban ismét az eszme lép előtérbe. Hogy az ismeretelmélet egészen intellektuális irányzata talán mondanom sem kell. Az akaratnak természetéről vajmi keveset mondottak, amint azt már Duns Scot is észrevette. A kereszténység az újjászületés, a megváltás gondolatával fölrázta az ember cselekvő erejét s az erényt, az isteni életet a munkába, Krisztus életének követésébe helyezte. «Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, tehát én is munkálkodom» volt a keresztény élet programmja. Terméketlen filozofálás helyett dolgozott, hogy krisztusi élettel saját és mások üdvét előmozdítsa. Természetes tehát, hogy az akarat, a kitartás, az állhatatosság voltak az élet emeltjűi. Talán nem kell említenem sem, hogy a keresztény élet fölötte éles ellentétben állott a pogány fölfogással, műveltséggel. Mégis midőn saját élet- és világfelfogását tudományosan meg kellett alapoznia, nem ejthette el egyszerűen a régi kultúra termékeit, sőt azt meg kellett hódítania. Legkönnyebb volt az érintkezés a platonizmussal s valóban az első egyházi írók Plátó elveire támaszkodtak s egyúttal az intellektualizmust is átvették, a mint azt Alex, Kelemennél és Origenesnél tapasztaljuk. A három nagy kappadóciai bölcseleti fölfogása azonban már Arisztotelésszel mutat rokonságot. Az erény nem az értelem, de az akarat munkája. Lelki életünk összetevői: az értelmi, az akaró és az érző tehetség. Fő azonban nem az intellektuális élet, hanem az akarati tehetség kifejtése, amit ők hopcowaat szóval formálásnak neveznek. «Az első bölcseség a jó élet.» «Nézetem szemind, mondja nissai SzejyJgGer- 339