Dudek János szerk.: Religio, 1909.
34. szám
.538 RELIGIO LXVIII. évf. 1909. fokozatos igényei megérlelték a felekezeti tanítóképzők állami segélyezését is, úgy hogy az eszme általános érvényesítése elől sem a tanügyi kormány, sem a felekezeti intézetek föntartó hatóságai ki nem térhettek, a mint kitérni nem is akartak. Így történt, hogy alig néhány hét múlva az országos egyesület fölterjesztése után a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1907. évi január 8-án 117.757. szám alatt hivatalos megkeresést intézett valamennyi egyházi főhatósághoz, a kiknek fönhatósága alatt óvónő, tanító- vagy tanítónőképző-intézet van, amely megkeresésben fölajánlja a felekezeti képzőintézetek tanárainak államsegéllyel való fizetéskiegészítését és egyben közli azokat a feltételeket, amelyekhez az államsegély igénybevétele kötve van. E miniszteri rendelet a hazai tanítóképzés történetének egyik legfontosabb okmánya és kiinduló pontja annak a fejlődésnek, amelyet a közművelődés rohamos emelkedése a tanítóképzéstől vár. Guzsvenitz Vilmos: A szubjektivizmus. (vi.> 16. A szkepticizmus logikai s fizikai lehetetlenségét ezennel nem bizonyítjuk. Alig lesz ember, aki helyesnek vagy csak elgondolhatónak is tartaná, hogy 2x25, hogy a rész nagyobb mint az egész, hogy valami egyszersmind létezhetik is, meg nem is. Pedig mégis itt rejlik az egész ismeretelmélet kulcsa, akár furcsának is tűnjék fel a dolog s bevallom, hogy én tanulmányaimban nem végeztem oly hamar a szkepszissel mint a szubjektivizmussal. Mindemellett erről most szó ne essék s a feltétlen szkepticizmus ész-és természetellenességét tegyük fel mint nyilvánvaló dolgot. Tételünk másik részét, hogy a szubjektivizmus csak rejtett szkepticizmus, még nem bizonyítottuk. Azt ugyan kimutattuk, hogy az értelem aranyosítása a tévely s az igazság között fekvő fal ledöntéséhez, az általános kételyhez vezet, de most azt vitatjuk, hogy a szubjektivizmus a feltétlen szkepszishez nemcsak vezet, hanem azt ismeretelméleti tételénél fogva mint anya gyermekét méhében hordja és az erkölcspszichológia elvei alapján feltétlenül követeli. A szubjektivizmus tétele, ha itt tételről általában még szó lehet, azonos a szkepticizmus tételével, melyet azonban az alanyi álbizonyosság arany köntösébe burkol és a látszat megismerésének koncessiójával takar be. Ha ugyanis azt állítom, hogy 2x2 rám nézve ±4, tárgyilag azonban vagyis a gondolat világán túl talán ez, ha mondom, ezt állítom, akkor «eo ipso» megengedem, hogy lehetséges a gondolat, mely szerint 2x2 nem =4. Mert bizony azt is, hogy 2x2 a tárgyi világban talán nem =4, csak gondolkodásommal foghatom fel. Aki pedig el tudja gondolni, hogy 2x2 nem =4, arra nézve az ellenmondás törvénye nem áll fenn, az feltétlen szkeptikus. «E fogalom» — gondolatbeli kényszerűség —, semmikép sem tűri meg a szubjektivisztikus értelmezést . Úgy vagyok alkotva, hogy gondolnom kell plg, — a reservatio mentalis'-sal, hogy magában véve talán mégis máskép áll a dolog». «Mihelyt ezen ,reservatio'-t megteszem, és az által kijelentem, hogy nem kell gondolnom pici, mert hiszen bátorkodom azt gondolni, hogy máskép is lehet. De ha komolyan gondolnom kell, hogy p,q és ha nem is bírok másképen gondolkodni mint így — akkor azt sem mondhatom, hogy p magában véve talán nem ig. Azaz mondani természetesen mondhatom, de nem gondolhatom, addig legalább nem, amíg gondolkodás alatt más dolgot értek mint puszta beszédet». Ugyanabban a pillanatban, melyben lehetséges ítélnem: A tárgyi világban a lét egyszersmind nemlét is lehet — a szkepszis mérföldes csizmájával áthágtam a lét és a nem-lét közötti űrt, lehetségessé tettem a lehetetlent. — De ez képtelenség. Mi következik belőle ? Se több se kevesebb, mint hogy a szubjektivizmus ép úgy logikailag és fizikailag lehetetlen, mint az általános szkepticizmus. Mily boldogság! — fizikailag lehetetlen szubjektivistává lennem. De hisz ez nyilvánvalólag ellenmond a legszembetűnőbb tényeknek, ez ökölcsapás a tapasztalat szemébe ! Már miért nem gondolhatnám el, hogy a megismerés törvényei csak alanyi érvényességűek? Nem elég sok tudós tartja azt velem? Hol van a fizikai lehetetlenség? Csak lassan, barátom! Elgondolhatom mindezt, ha állításom értelmét nem tartom világosan szemem előtt, így feltétlen szkeptikus is lehetek — elgondolhatom, ha nem vizsgálom meg eszemmel, hogy mit mondok ; de ha beszédemet nagyító alá veszem, amint azt a szubjektivisták sok igazsággal teszik, saját tapasztalatomból fogom megtudni, hogy ily agyrémet elgondolni még őrült ember sem képes. 17. Menjünk még egy lépéssel tovább ! Nem csak mint téves állítás vezet a szubjektivizmus a feltétlen szkepszishez, nem zárja csak magába a tárgyi világ fölött való ismeretelméleti kételyével az emberi ész e remalakját: legbensőbb létforrásánál, életének mozdító erejénél, erkölcspszichológiai elveinél fogva oda céloz, hogy az emberi nemet az értelem nirvánájába taszítsa. A szubjektivizmus életforrása nem annyira a kétely, mint az önkényesség, az autonomizmus: az egész mindenség a világot mozgató Én körül forog. Nem a kételyből érvelünk tehát most, hanem az alanyelvűség életének legbensőbb gyökeréből melynek a kétely csak természetkövetelte sarja, az autonomizmusból — hogy önmaga végleges kivégzésére kényszerítsük a szubjektivizmust, mint ezt 1 Busse, Philosophie und Erkenntnistheorie, Leipzig 1894 33 o.