Dudek János szerk.: Religio, 1909.
36. szám
25. szám. likus intézetben megtörtént az egyházi hatóság képviselőjének elnézése, gyengesége és gyakran járatlansága miatt, ott a jogok éber őrizete mellett egyszerűen ki volt zárva. Nekik tehát a tanügyi kormány ellenőrző jogának részletes megállapítása sok tekintetben teljesen új dolog. Lehet, hogy nehezükre esik nekik a miniszteri rendelet ezen szavait hallani : «a királyi tanfelügyelő, vagy a miniszteri biztos a szóbeli vizsgálaton a jelöltnek feleltetésében és osztályozásában részt vesz; a vizsgálóbizottság értekezletein minden irányban szabadon nyilváníthatja véleményét, de mi az állami beavatkozás ily mértékét már régen megszoktuk. Nem ütköztünk meg rajta eddig sem, annál kevésbbé ütközünk meg rajta most, ha a tanügyikormány azt a jogot kívánja közege számára, hogy ellenőrizhesse, nem fordul-e elő valamely szabálytalanság akár az írásbeli vagy szóbeli vizsgálat vezetése, akár a jelöltek osztályozása körül. Aki igaz úton jár és igazságot akar, annak nincs oka félni a vizsgálatok komolyságát célzó állami ellenőrzéstől. Többet a tanügyi kormány nem kíván. És mi az ügy érdekében ennyi jogot szívesen megadunk neki mindaddig, amíg működésünk szabadságát nem bántja. Hátra van még annak a kérdésnek a megoldása, minő befolyást kíván az állam a nyújtott segély fejében az intézeti tanárok alkalmazásában ? Ezt a kérdést azért kell fölvetnünk, mert úgy a Berzeviczy-féle javaslat, mint az állami hatalom terjeszkedését kívánó liberális tanférfiak súlyos követelményeket állítottak fel a tanárok alkalmazására nézve, sőt maga az állami támogatás eszméjét fölvető lutheránus Simkó Endre tanár is olyan engedményeket tett és olyan jogokat ajánlott fel, amelyeknek révén az állam a felekezeti képzők önállóságát veszélyeztető befolyást nyert volna és az ellenőrzésből egyszerűen állami vezetés, állami rendelkezés lett volna. Az államsegély elfogadása egyszerűen erkölcsi lehetetlenség volna a katholikus képzőintézetekre nézve, ha akár a tanítóképesítésnek, akár a tanárok kinevezésének jogát kellene áldozatul hozniuk az iskolafentartó egyházi hatóságoknak. A tanítóképzés a képesítés joga nélkül annyi, mint a fa gyümölcs nélkül. A tanítás szabadságának csak a látszatra lényeg nélkül. Intézeteink hanyatlása és elnéptelenedése a képesítés jogának elvesztésével kikerülhetetlen volna. Ha pedig a tanárok kinevezési joga és állami alkalmazása még a tanári testületek szellemi és erkölcsi egységét is veszélyeztethetné, akkor az államsegély haladás, fejlődés és virágzás helyett inkább romlásunkra, erkölcsi és szellemi hanyatlásunkra volna. Ezeket bölcsen mérlegelte a tanügyi kormány, azért nem a maga hatalmi térfoglalását, hanem a hazai tanítóképzés általános érdekét tartotta szem előtt, midőn az államsegélyes tanári állások betöltésénél sem lépte át az ügyet tekintő ellenőrzés jogos korlátait. Megállapítván tehát az államsegélyes képzőintézet tanári állásának kvalifikációját, teljesítésére a következő kikötést teszi: «ha valamely államsegélyben részt vett tanszéken személyváltozás fordul elő, erről az egyházi hatóság késedelem nélkül jelentést tesz és az új tanárra vonatkozó iratokat a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez fölterjeszti és pedig 1. tudomásvétel végett, ha az illető tanszék államsegélye 500 (ötszáz) koronánál kevesebb ; 2. jóváhagyás végett, ha az államsegély 500—1000 (ötszáz—ezer) koronát tesz. Azonban, ha a betöltendő tanszéknél az államsegély az 1000 (egy ezer) koronát meghaladja, akkor az intézetet fentartó hatóság hármas jelölést terjeszt a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter elé. E jelölésnek itteni részről való jóváhagyása után az egyházi főhatóság belátása szerint szabadon eszközli a kinevezést a hármas jelöltek közül. A tanári alkalmazhatóságnak ezen feltételei az államsegély elfogadását nem akadályozhatják, mert azzal, hogy az állam az alkalmazandó tanár szakképzettségét kívánja, az egyházi főhatóság kinevezési jogát nem érinti, hanem csak arra ügyel, hogy a hazai tanítóképzés kívánt és szükséges színvonalra emelkedését a tanári testületek szakképzettsége hathatósan előmozdítsa. Nincs is kétség benne, hogy ilyen körülmények között a felajánlott és elfogadott államsegély hathatósan elő fogja mozdítani a katholikus képzőintézetek eddigi kifogástalan működését, mert az anyagi gondoktól megmentett, tisztán az ügynek élő, állandó és megelégedéssel dolgozó, lelkes és meggyőződéses katholikus tanártestületek fokozottabb mértékben fogják megvalósítani a katholikus tanítóképzéshez fűződő nagy erkölcsi és nemzeti érdekeket. Ebben az eredményben egyenlő elismerés illeti meg úgy a tanügyi kormányt, mint az egyházi hatóságokat. Ezt az elismerést a figyelemre méltatott tanártestületek háláján kívül leginkább az a nagyjelentőségű munka fogja az illetékes tényezőknek nyújtani, amelyet a fejlődés kivánt fokára emelt katholikus képzőintézetek a nemzeti közművelődés érdekében teljes erővel és igaz lelkesedéssel fognak végezni. Guzsvenitz Vilmos: Bécs. Emlékünnep Hofbauer szent Kelemen tisztele-i egyházi tévé. Bécs és Ausztria egy kiváló védőszentet nyert fr. Hofbauer szent Kelemenben. Azt lehet mondani, hogy világi múltja, jelene és jövője a bécsi kath. hitéletnek a krónika szentté avatott liguoriánus vagyis redemptorista atyához van fűződve. Ő volt az az egyházi férfiú, a ki a XIX. század elején Bécs hitéletét azok alól a romok alól, melyeket az egyháznak jozefinisztikus rabszolgasága reá fölhalmozott, megújhodásra hivta elő. Hogyan ? — azt a szenttéavató bulla tette Isten egyházában ünnepélyesen közhitűvé. Most Bécs ünnepet rendezett a szenttéavatás emlékére. Ez az ünnep október 10—17-ig tartott. Szintere az ünnepnek a redemptorista atyák Maria am Gestade nevű szép gótikus temploma volt. Mindennap főpapi mise és vesperás volt és két szentbeszéd, reggel és délután, kiváló szónokoktól, kik szent Kelemen erényeit és érdemeit dicsőítették korszerű utalásokkal és buzdí- RELIGIO 573