Dudek János szerk.: Religio, 1911.
35. szám
LXX. évfolyam, 33. szám. 1911. október 15. RELIGIO TUDOMÁNYOS, TÁRSADALMI ÉS IRODALMI KATHOLIKUS FOLYÓIRAT Megjelenik - július és augusztus hónapot kivéve - minden vasárnapon. ELOFIZETESI AHA Egész évre— Félévre FELELŐS SZERKESZTŐ K 12- DUDEK JÁNOS dr. 6. EGYETEMI TANÁR SZERKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, IX. ker., Ferenc körút 27. A katholikus gondolat fejlődésének feltételei. III. De Kantén kívül van még egy más irányzat is, amely egykor nagyon szenvedélyesen kiabált, ma azonban a keresztény bölcselet hatása alatt szintén szelídebb lett. Ez az evolutio. Már Kant és Laplace gondolataiban élt a mindenség kifejlődésének eszméje és már Kant az ő kozmológiai antinómiáiban nem tudott dűlőre jutni, hogy a mindenségnek van-e kezdete, vagy kell-e fölvenni a világ magyarázatához valami szabadon működő okot, vagy elégségesek a természeti törvények is? Más szóval, van-e Isten, mint első ok, vagy Isten nélkül is megmagyarázható-e a világ? Tudjuk, hogy a tudományosan kidolgozott evolutiós tan az Istent, a világ végességét és teremtését, az erkölcsi szabadságot kiküszöbölte magyarázataiból s mindent a természetből értelmezett. Tudjuk, hogy a protestáns theologia is jórészt ezen álláspontra helyezkedett és vallását, hitét a gyakorlati ész ködsipkája alá rejtette. Egyedül a kath. bölcselet nem hódolt be, hanem hű maradt az ideális elvekhez és hitét sem engedte lecsúsztatni a régi bölcselet alaptételeiről. És eljött ime az idő, midőn egy Hartmannak kellett a mechanikus világmagyarázatot megtámadnia, mert, mint ő mondja, a mechanikus fejlődéselmélet «célnélküli célszerű fejlődéselmélet». Ez pedig képtelenség. A mechanizmus csak eszköz, amellyel a «tudattalan» Isten a végső cél könnyebb elérése kedvéért él. Ez azért a természeti fejlődés mechanikus tényezői is, mint a létért való küzdelem, az átöröklés és alkalmazkodás csak másodlagos princípiumok, amelyekből a fejlődés kérdése maradék nélkül soha meg nem oldható. Boutroux harminc éven át küzdött a pusztán mechanikus és vak világszemlélet mellett s jelenleg Arisztotelész tanainak diadalát tanítja, mert a szagirita a mechanikus magyarázatot a finalitás elvével gyönyörű összhangzatba hozta. Branca pedig idézett művében még tovább megy s kimondja, hogy a világ igenis véges s hogy az ősnemzés képtelenség. «Aki az ősnemzést a Földön elfogadja, az elhiszi, hogy két egymással teljesen ellenkező természeti törvény egyszerre érvényesülhet. Az egyik ugyanis azt mondja, hogy élet csak életből származik. A másik meg már úgy hangzik, hogy az élet keletkezhetik, vagy legalább is keletkezhetett nem-életből, vagyis élettelenből is.» (91. o.) Majd később így beszél: hát kihalt-e talán ez a képesség? «Egy előbb létező természeti törvénynek kihalása a legnagyobb csoda». Hasonló hangon beszél a világ végtelenségéről is. Miután a materializmusnak úgy lélektani, mint világtani magyarázatai egyre jobban elveszítik jelentőségüket, lassan-lassan azok az elméletek is csődbe jutnak, amelyek ezen előzményeken épültek föl. Tudjuk, hogy Comte és követői, a pozitivisták kezében mint változott meg a történelembölcselet és a szociológia. Tudjuk, hogy a tudománynak ezen területeit is lefoglalta a determinizmus és a mechanikus magyarázat. Mihelyt azonban a lelki élet területén a léleknek önálló és szabad tevékenységét tagadni nem lehetett, el kellett pusztulnia annak a magyarázatnak is, amely a társadalmi és a történelmi élet magyarázásában pusztán csak gépies és szükségszerű elemekhez fordul. Az emberi társadalmak nem automatikusan fejlődő dolgok, azokban részt vesz a cselekvő, a teremtő elme ép úgy, mint a társadalomban élő emberek együttes lelki élete, amely valami közös eredő gyanánt lép a világ felszínére. És a művészetbölcselet sem látja már úgy a művészt, mint valamely kor gondolkodásának merev kitevőjét, hanem a művészben azt szemléli, hogy miként fejti az ki benső életét és mikép szabadul föl maguktól a dolgoktól, amelyeket ideálisan ábrázol a maga számára. Vagyis a művészetbölcselet is letér a puszta verizmus mesgyéjéről és keresi, hogy valamely külső tárgy hogyan jelenik meg" a művész egyéni képzeletvilágán keresztül. A művész eszméje, akarata, érzelemvilága, egyénisége jut kifejezésre a nép szemében. De ezek mind kath. gondolatok ! Ezeket az elveket a mi bölcselőink vasakarattal hirdették, védték elszigetelt, megvetett hatáskörükben. Ezért voltunk mi kultúraellenesek ! A világ szekerének visszatolói. Maradjak. Az újság lázas izgalma hajtotta az embert-