Dudek János szerk.: Religio, 1912.
44. szám
37. szám. RELIGIO ból elmarad az ünnepélyes bevonulás. Politikai és egyházi okokat említenek a kolostor évkönyvei, de az igazság mást mond. Erre később még rá fogunk térni. Az a kapu, amelyen 1722-ben utoljára vonult be az újonnan megválasztott érsek, ezen időtől kezdve be van falazva. A már említett Dschebeliyeh és Tuurah törzseknek sejkjei ezen alkalmakkor az egész törzs férfiaival együtt, mint a nevezett kolostor százados született hűbéresei (Gháfir), ünnepélyesen kísérhették az új érseket a kolostorba. Ragaszkodásuk és hódolatuk eme kifejezéséért jutalmul valamennyi törzs tagjai különböző ruhadarabokat kaptak. Ezen alkalmakkor a rendes kiadások 20—30.000 frankra rúgtak. Hogy ezen kiadásokat némileg redukálják, a későbbi új érsekek lemondtak a Sinai-hegyi ünnepélyes bevonulásról. Tartózkodási helyül pedig Kairót szemelték ki. Csak inkognitóban látogatja meg évenkint a jelenlegi érsek a Sinai-hegyi kolostort, hogy ott egy pár napot töltve, a fennálló szabályzatnak pro forma eleget tegyen. Az összes újabbkori érsekek közül csak Kallistratus (1867—1885) tett kivételt, aki állandóan a Szent Katalin-kolostorban lakott. A «Sinai hegyen létező autokephal egyház érsek»ének mindezek ellenére nem igen kínálkozik vajmi gazdag és kimerítő működési kör. A világ mindennapi zajától és a létért való küzdelem színpadától ugyancsak távol eső Szent Katalin-kolostor kormányzása nem sok gondot és fáradságot okoz az érseknek, így tehát egész hivatali tevékenysége nagyon is kisszerű és semmitmondó tétlenségre redukálódik. Legfőbb hivatali munkája nem áll egyébből, mint ajánlólevelek és iratok kiállításából, az idegen nemzetiségű konzulátusok ajánlólevelei alapján, amelyek leginkább a kolostor vikáriusához vannak címezve és amelyekben a kora tavaszkor és késő őszkor odautazó idegeneknek a kolostori könyvtár, templom és nevezetesebb helyiségek megtekintésére az engedélyt megadja. Meddig fog még ez a külön, szeparált autonómiával rendelkező egyház, illetve érsek-püspökség fönnmaradni ? A jeruzsálemi schizmatikus görögkeletiek elismerik ugyan az autokephaliát, de csak theoretikusan, a praktikumban azonban már jórégen az egész püspökséget Palestinához tartozónak tekintik. Legújabban azonban a mindenható szent (?) Oroszország is beleártja magát ennek függetlenségébe a moszkvai szent szinódus kontárkodásai által. Manapság nemcsak az egész Szentföldet iparkodik egyházi járma alá terelni, hanem még betetőzésül különféle képzelt politikai jogokat is kezd magának vindikálni. A tapintatos orosz egyház eleinte mindenféle drága és becses ajándékokkal halmozta el azon kolostort, amelyet lassanként hatalmába igyekszik kaparintani. Ezen szemfüles eljárása folytán manapság már rendkívül sok ilyen orosz eredetű kegyajándék látható a Sinai-hegyi kolostor kincstárában. Meg kell azonban vallanunk, hogy az egész hódítási mozgalmat rendkívül ügyesen intézi, úgyannyira, hogy a keleti egyház szokásaiban ugyancsak jártas egyénnek kell annak lennie, aki ezen roppantul szövevényes, meszszire kiható egyházpolitikai érdekszálakat a Szentföld görögkeleti egyházának testén fölismeri.2 Alexandriában és Antiochiában ezen orosz eredetű egyházpolitikai mozgalom már teljesen sikerült is.3 A jelek legalább azt mutatják, hogy a mindinkább hódító politikát folytató orosz államegyház szép lassan magába szívja a független, teljesen szabad autonómiával rendelkező szentföldi püspökségek legnagyobb részét. Különösen jól láthatók ezek az aspirációk a Sinai-hegyi Szent Katalin-kolostor irattárában levő hivatalos aktákon ; az orosz eredetűek évről-évre rohamosan szaporodnak. A jövő majd beigazolja, hogy jelenlegi állításom nem légből kapott. Stöhr Géza: A «Mintha» bölcselete. Ebben az előzményben kell tehát valaminek rejlenie, ami az új dolognak keletkezését bensőleg és szükségkép kikényszeríti. És ennek a benső kapcsolatnak alapján értelmünk az előzményt oknak, a következményt pedig okozatnak nevezi. Mert mibe helyezzük, ha nem az előzménybe, a változás okát ? Talán az idő viszonyába ? Az idő maga nem lehet az az ok, amiért A jelenségre bekövetkezzék. Tehát A benső mivoltában kell lennie B jelenség okának. Ha valaki ezt tagadná, akkor a véletlenhez kellene folyamodnia és azt mondania, minden egymásután a jelenségek világában a véletlen műve. De akkor le kellene mondania a természeti törvények állandóságáról, össze kellene dőlnie a mechanikának és fizikának s általában minden emberi számításnak. Az okság kategóriájának tehát van alapja a tapasztalati világban. Az nem pusztán az ész csápja vagy hálója, amellyel a szétfolyó és rendszertelen érzetfolyamatokat összegyűjti és elrendezi. Nem va-S. Jean Chrysostome. Rome, 1909. 244. old. — E. Smirnoff: A short history and present position of Russian orthodox Missions. London, 1906. Továbbá kitűnő adatok találhatók a mindinkább terjeszkedő orosz egyházra vonatkozólag az Échos d'Orient III. 1900. évf. 108., 118., 177. ; IV. köt. 1901. évf. 202., 275.; V. köt. 1902. évf. 248., 392.; VII. köt. 1904. évf. 112., 171., 231., 306.; VIII. köt. 1905. évf. 138. oldalain. 1 V. ö. Meistermann id. m. 130. old. 2 V. ö. Prinz Max Herzog zu Sachsen : Vorlesungen über die orientalische Kirchenfrage. Freiburg i. Sch. 1907. 165. old. 3 V. ö. Betha i. m. 43. old. (vm.) 1 V. ö. Meistermann id. m. 123. otd. 2 V. ö. Bädecker: Palästina und Syrien. 160. old. 3 V. ö. Lübeck id. m. 190. old. — A. Palmieri : La chiesa russa. Florenz 1908. 397—540. old. — A. Leroy-Beaulieu : L'empire des Tsars et les Russes. 3. kiad. Paris 1898. III. 642. és köv. old. — C. Charon : Le quinzième centennaire de 533