Kiss János szerk.: Religio, 1919.
3. szám
A MINDENSÉG ÉLETE A SZELLEM MAGASLATÁRÓL 141 a befogadó, az átértékelő, a teremtő élet. A szenzualizmus nem veszi észre, hogy az érzéki és a lelki, a külső és a belső elemek mily gyorsan olvadnak össze, mily színes kapcsolatba lépnek egymással és mily csodálatos elemek folynak át az ember különös és jellegzetes benső világából a valóságok képébe. Az érzékek síkján az ember belső élete nem találja meg az őt megillető elismerést és értékelést, így jutott a bölcselő (Descartes) arra a gondolatra, hogy az emberből induljon ki és az ember titkaiból férkőzzék a külső világ titkaihoz, lényegéhez. Ez a nézőpont az észnek a nézőpontja. Az ész síkján minden az észből fakad ; az ész önmagából szövi ki a külső természetet is. De bármint kifeszíti is az ész erőit és képességeit, képes lesz-e kizárólag önmagából kiszőni a valóság egész tartalmát? Nem lesz-e az észtől teremtett valóság túlságosan elvont, vértelen és eszmei valóság? Nem vész-e el a világból kimondhatatlan sok eleven frisseség? Nem lesz-e az élet árnyszerű, tartalom nélküli fogalom? Íme az intellektualizmus túlzásai; íme a túlzó intellektualizmus csődje! Nyilvánvaló, hogy csak az a helyes álláspont, amely a külsőt és a belsőt, a világot és a lelket egymástól el nem szakítja, hanem a kettőt szorosan összetartja. A szellem síkján az ellentétek kiegyenlítődnek. A szellem nem kívülről, hanem belülről ragadja meg önmagát és a világot. Saját mélységeiben érzi és látja, hogy bár a lét telje anyagi és lelki valóságokra és soksok egyedre és elemre forgácsolódik is szét, de egy-egy pontjában a végtelen okkal mindegyik összefügg, aki beléjük életet ért, erőket sugároz, önmagukban való létet lehel. Ez a mélységek fenekére vetett látás és a mélységekből eredő világszemlélet a szellemnek a látása és szemlélete. A szellem magaslatán a jelenségek összefonódnak az ősokkal; az események az eleven törvénnyel ; a véletlenek a gyökeres akarattal ; a formák az értelemmel. Itt a szellem a saját középpontjában egyúttal a mindenség központját, a saját tükrében a mindenség tükrözését is látja. Plato, szent Ágoston, Joannes Scotus Erigena, a nagy német misztikusok: Eckehart, Seuze, Tauler, Böhme Jakab, Spinoza, Fichte, Hegel, G. T. Fechner, Boutroux, Bergson, Maeterlinek, Eucken a szellemnek a bölcselői. A szellem síkjában az anyagi tünemények mögött feldereng az élet eleven lelke, a legnagyobb és legmélyebb valóság, mely mindent magába foglal és mindenben más-más alakot ölt.