Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

Korszerűség, ez most a kérdés művelődési otthonok vezetőinek III. Országos Tanácskozásán részt vett Csende Béla, a Békés megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának nép­művelődési csoportvezetője is. A háromnapos tanácskozásról beszélgetett lapunk munkatársá­val. Kérdésünk a következő: MI VOLT A TANÁCSKOZÁS KÖZPONTI GONDOLATA, AZ A PROBLÉMAKÖR, MELY A LEGJOBBAN FELKELTETTE A TANÁCSKOZÓK ÉRDEKLŐDÉS­ÉT? KIALAKÍTOTT­AK-E ÚJABB, A FEJLŐDÉST MEGHATÁROZÓ, ESETLEG MEG IS GYORSÍTÓ ÁLLÁSFOGLALÁSOKAT A MŰVELŐDÉSI OTTHONOK TEVÉ­KENYSÉGÉRŐL, FELADATAIRÓL? ÉS VÉGÜL: HOGYAN LÁT­JA A TANÁCSKOZÁS UTÁN A BÉKÉS MEGYEI HELYZETET? — A tanácskozás központi gondolata a korszerűség volt. A művelődési otthonok helyzetéről és társadalmi szerepéről kiadott tézisek, Garamvölgyi József mi­­niszterhelyettes szóbeli kiegészí­tése is ezzel foglalkozott. A kor­szerűség egyenlő azzal, hogy a művelődési otthonok a közösségi nevelés, a közösségi élet valósá­gos otthonaivá válnak. Ennek megállapítása azonban még nem minden, jó lett volna, ha a kor­szerűség hogyanjáról sokkal több szó esik ezen a tanácskozáson; ha a művelődési otthonok mód­szertani tevékenységéről, a já­rási, megyei művelődési közpon­tok tevékenységéről a helyes elvi törekvések gyakorlati formáit is megfogalmaztuk volna. Furcsa volt számomra, hogy a Népmű­velődési Intézet nem fejtette ki véleményét a témakörről. A­m­ikor mi több, mint egy évvel ez­előtt már kísérleteket kezdtünk a bázis­intézmények és felada­tok megszervezésére, a korsze­rűség hogyanját­ kerestük. Nem a megnyugvás mondatja velem azt, hogy ez a kísérlet módszer­tani szempontból már akkor előbbre járt, mint ez a tanács­kozás. Persze helyes, ha a kor­szerűség elvi kérdéseit tisztáz­zuk, de velem együtt azt hiszem,­­ a legtöbb gyakorló népművelő a helyes elvek mielőbbi gyakor­­­lati megvalósítását akarja lát­ni. Ehhez kell a sokrétű szak­mai segítség, elemzés, a kor­szerű tapasztalatok kicserélése, terjesztése, értékelése. A tanács­kozás adósságát majd magunk igyekszünk pótolni. — A vita aláhúzta, hogy a mű­velődési otthonok munkáját el­sősorban a helyi körülmények­hez, adottságokhoz kell igazíta­ni. A művelődési otthon az adott település kulturális központja és az ottlakók igényét elégíti ki. A statisztikai adatokból kiderül, hogy a művelődési otthonok lá­togatóinak száma 1960 óta 42 millióról 49 millióra emelkedett, és a fiatalok növekvő aránya szembetűnő. Ez jó jel, hiszen a jövő, de már a jelen nagy fel­adata, hogy a művelődési ottho­nok elsősorban az ifjúság ottho­nai legyenek. Többen elmondták, hogy az iskola és a művelődési , otthon jó kapcsolata nélkül nincs helyi közművelődés, hogy az egész életen át tartó művelődés­hez nélkülözhetetlen az iskola, sőt már az óvoda eredményes közreműködése. Több javaslat elhangzott arról, hogy ne csak gyermeknapon, vagy más ritka alkalomból hívja az óvodásokat , és az általános iskola alsó tago­zatába járó gyerekeket a mű­velődési otthon, hanem a velük való foglalkozás az intézmény állandó feladata legyen.­­ Az ifjúsággal összefüggés­ben komoly hangsúlyt kapott a tanácskozáson a klubmozgalom, mint a korszerűsödés egyik leg­jobb formája. Rengeteg ifjúsági klub alakul mostanában, és ezek­­be sok fiatal jár. Valaki megje­gyezte hogy a klubok tematikus programokat dolgozzanak ki, és a szórakozás, a művelődés együt­tes színterévé váljanak. Például: a beat-klubban nemcsak a be­­atról legyen szó, hanem másról is. Olyan dolgokról amely a klub tagságát a beaton kívül is ér­dekli. Egyszóval ki kell hasz­nálni azt a sokat hangoztatott le­hetőséget, amelyet a klubforma biztosít Ne legyen meghatároz­va, hogy a klubtag csak ezt, vagy csak azt teheti. Jó klubélet azon­ban nem születik önmagától. Ahhoz, hogy klub legyen a klub, a tagságon kívül jó vezetőre van szüksége. Békés megyében már két éve rendszeresen megtartjuk a klubvezetők továbbképzését, mert ez is nélkülözhetetlen. És amit szintén sokan hangsúlyoz­tak: az állandó népművelés és a széles körű klubmozgalom egy és ugyanaz. Más szóval: olyan klubélet kell, ahol az ifjúsági klubtól a nyugdíjasok klubjáig a legváltozatosabb vonzási köröket találja meg az érdeklődő. — Jelentős kérdéskör volt a tanácskozáson az, hogy a ss mű­­velődési­­ otthon olyan intéz­mény, mely a kisebb és na­gyobb közösségek kialakításában, nevelésében, az ismeretszerzési és szórakozási igények kielégíté­sében a legrugalmasabban képes igazodni a kor követelményei­hez. Azt hiszem, hogy egyetlen más művelődési intézmény sem rendelkezik a gyors reagálás sokszínű, sokformájú lehetőségei­ve. Ugyanakkor a dolog itt is kétoldalú. Hiába jó a forma, hiá­ba adott sokféle lehetőség, a ki sem mondott igények megőrzé­sére csak tehetséges, és szakmai­lag képzett népművelő képes. Sokat várunk attól, hogy a ta­nácskozás végre leszögezte: a művelődési otthon vezetőinek to­­vábbképzését most már véglege­sen­ meg kell oldani. Azt hi­szem ennek jelentőségét nem kell részleteznem. — A pénz. Az anyagi támoga­tás. Ez is nagy szó, erről is be­széltünk. Nem is keveset. A ta­nácskozás világosan meghatároz­ta, hogy az otthonok anyagi igé­nyeit a fenntartók biztosítsák. Hogy a községi tanácsok az új lehetőségekkel még nem minde­nütt élnek, vagy a látszólagos tájékozatlanság mögé húzódva, nem adnak annyit a kultúrház­­nak, amennyit adhatnának. Itt mondhatok valamit a társadal­masításról is. Eredményes, jó törekvés ez! Sokan hoztak fel példákat, én is mondhatok né­hányat: Kétsoprony Kamut, Medgyesegyháza, Tótkomlós. Lé­nyeg az, hogy évről évre több község­­művelődési otthonának működtetését segítik-vállalják termelőszövetkezetek, kisipari szövetkezetek, földművesszövet­kezetek. A közös fenntartással járó jogok és kötelességek kétol­dalú kidolgozása is mielőbbi fel­­adat, bár a helyes irányt és ará­nyokat eddig mindenütt meg­érezték a művelődési otthonok igazgatói és a fenntartó szervek vezetői is.­­ Az anyagi lehetőségekről szólva, érdekes véleménye volt Dömötör Jánosnak, a hódmező­vásárhelyi múzeum igazgatójá­nak, aki tagja az Országgyűlés Kulturális Bizottságának. Vizs­­­­gálódásaik nyomán világosan látják, mondotta, hogy a mű­velődési otthonok nagy része na­gyon rossz körülmények között végzi áldásos tevékenységét. Ez a „nagyon rossz körülmények” azt jelenti, hogy sokszor pénz nélkül eredményt produkálni, s ez manapság — ahogy mondani szokás: művészet. — Garamvölgyi József minisz­terhelyettes összegezte a tanácsko­zást. Néhány feljegyzett monda­tom ebből: Az Országos Népmű­velési Konferencia óta a közmű­velődés felfelé ívelő szakasza kezdődött. Volt ugyan némi megtorpanás, de ez már a múlté. Ennek a mostani országos ta­nácskozásnak nem az volt a cél­ja, hogy mindent megoldjon, ha­nem hogy beszéljünk a problé­mákról. A közeljövőben több országos fórumon is szóba kerül a közművelődés ügye. Nekünk, népművelőknek kell elősegíte­nünk azt, hogy a közművelődés megszerezze a maga rangját. Ez majd akkor következik be, ha mindenki otthonává lesz a mű­velődés központja, ha a társadal­mi, közösségi élet fóruma lesz, mint ahogy a legjobbak már az­zá váltak. Közös feladata ez min­denkinek, a népművelőknek ép­pen úgy, mint a KISZ-nek, a szakszervezeteknek, és mások­nak. — Békés megyében is az ösz­­szefogáson múlik a korszerűség megteremtése, hogy a művelő­dési otthonok mind jobban be­töltsék nagy szerepüket, egy­­egy település közművelődésének rangos központjai legyenek. Olyan központok, ahová szívesen mennek az emberek, és ahonnan sokféle, szép élménnyel mehet­nek haza. Sass Ervin Lengyel premier Pénteken este volt a békéscsabai színházban Aleksander Fredro ,fiúit századi neves lengyel vígjátékíró „Hölgyek és hu­szárok” című zenés komédiájának bemutatója. Képünkön Fel­kai Eszter és Cserényi Béla. Rendező: Balogh Géza. (Fotó: Deményi MINT VENDÉG Mindig várakozást keltő, ér­deklődést fokozó jelzés színházi plakátokon az „mv”.­­ Azt je­lenti, hogy egy-egy szerep el­játszására, adott darab díszle­teinek, jelmezeinek terve­zésére, rendezésére más társulat, más város művé­szét kérik fel az illető színház vezetői. A Jókai Színház követ­kező bemutatójának színlapján a rendező neve mellett lesz a jelzés: Dan Alecsandrescu, az Aradi Állami Román Színház igazgatója mv., azaz, mint ven­dég. Aurel Baranga Közérdek cí­mű darabja próbáinak kezdetén kerestük fel s kértük, beszél­jen pályájáról, a színpadra állí­tandó mű szerzőjéről, a békés­csabai előadás előkészületeiről... — Másfél évtizeddel ezelőtt végeztem a bukaresti Ion Luca Caragiale Színművészeti Főis­kola rendező­ szakain. Főrende­ző voltam Nagyváradon és Ara­don s két éve itt vagyok igaz­gató. Rendeztem egy sor ro­mán színházban, sok nagyszerű együttessel dolgoztam, csabai munkám lesz a nyolcvannyol­cadik rendezésem. Ion Luca Racherita, Mirodan Elsötétítés és Baiesu Megbocsátás című drámáinak színpadra állításáért megkaptam az Állami Kultu­rális és Művészeti Bizottság nagydíját. Legkedvesebb hazai drámaíróm Caragiale, Hasdeu, a legújabb szerzők közül Eve­­rác, Lovinescu és Baranga, a más nyelvű alkotók közül pe­dig Shakespeare, Shaw, Ibsen és mindenek felett Csehov... — Említettem Barangáról, hogy kedves íróim közé tar­to­­zik. Művei közül Békéscsabán is ismert Barátom, a miniszter című munkáját rendeztem, s eközben tudatosodott bennem, hogy művészetének életeleme a realizmus, hogy idegen tőle a manapság sokaknál oly di­­vatos groteszk, abszurd szem­­léletmód. Nem csoda, hogy akik darabjait ilyen felfogásban kí­vánták színpadra vinni, bele­fulladtak a próbálkozásba. Hi­­szen Baranga alakjaival az em­­berek naponta találkozhatnak az­ életben, percről percre ellen­őrizhetik az általuk is ismert, hasonló figurák tetteit, jelle­mét. S ezt meg is teszik, mond­ván, hogy ez megtörtént velem vagy mással, ez pedig elkép­zelhetetlen a valóságban. — Ez az igazságra való tö­­rekvés jellemzi a­­ Közérdek színpadra állításának szándékait is. És ez az, ami az aradi és a csabai színház munkájában a legfontosabb közös vonás, a két színház közötti kapcsolatok alapja. Erre épülhettek és épül­­hetnek kölcsönös vendégszerep­léseink, ennek jegyében tervez­te Eftimiu A csavargó című da­­rabjának csabai előadásához a díszleteket Frentiu Sever, en­nek jegyében rendezte nálunk Raffai Diplomások-ját Miszlay István. Ennek jegyében volna nagyon jó, ha a két színház színészei is játszhatnának a másik társulat székhelyén — "Kimondhatatlanul sajnálom, hogy ennek leküzdhetetlen aka­dályt állítanak a nyelvi korlá­tok ... . — A Közérdek bemutatóján s többi előadásán olyan dara­bot látnak majd a nézők, amelyben mindvégig róluk van szó. Mindarról a szépről és mindarról a rútról, ami ben­nük is szép, bennük is rút. Azért játsszuk el a darabot, hogy utána erősítsék a maguk­ban a szépet s harcoljanak ön­maguk rútságai ellen. — A magam részéről nagy izgalommal várom találkozá­sunkat a közönséggel. Szeret­­ném, ha úgy hatna a nézőkre a darab, ahogyan azt mi mind­annyian, az előadás résztvevői szeretnénk. És még valami: abban a szerencsében van ré­szem, hogy itt lehetek Magyar­­ország felszabadulásának 27. évfordulóján. Ebből az alka­lomból kívánom a csabai szín­ház tagjainak és a színházon kívülieknek egyaránt, hogy mi­nél nagyobb sikereket érjenek el alkotómunkájukban, minden­napi tevékenységükben. (hannis)­ ­ (Fotó: Demény Gyula) asm. Április .

Next