Erdélyi Helikon, 1938 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1938-01-01 / 1. szám
A HÚSVÉTI FÁKLYA — ION LUCA CARAGIALE NOVELLÁJA — Ion Luca Caragiale, a román realista novella és szatirikus vígjáték megteremtője 1853-ban született régi színészcsaládból. Hányatott élete folyamán volt hivatalnok, vándortársulatnál súgó, az állami színházak vezérigazgatója, sörkereskedő és lapszerkesztő. Egyike volt az elsőknek, akik a Titu Maiorescu által alapított »Junimea« írói közösséghez csatlakoztak és első művei is e közösség folyóiratában a »Convorbiri Literare«-ban láttak napvilágot. Élete utolsó éveiben Berlinben telepedett le. Itt halt meg 1912-ben. Úgy vígjátékaiban (Conu Leonida, Az elveszett levél, Viharos éjszaka stb.), mint drámájában (Năpasta) és novelláiban (Új vázlatok, Pillanatok) az emberi létek és környezet mély intuiciójú megfigyelőjének és könyörtelen boncolójának bizonyult. Minden írása csípős iróniával és fanyar humorral átitatott lélek és erkölcstanulmány; szereti a romantikus témákat és külsőségeket, s a pesszimizmus halvány árnyalatával szinte teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi természet szeretetreméltóbb oldalát. Alakjait szinte kizárólag a középosztályból és a kispolgárságból választja és metsző gúnyjának ostorát lármás diákokon, panamista hivatalnokokon, elvtelen vidéki politikusokon, hivalkodó asszonyokon suhogtatja újra és újra végig. Caragiale lélekrajza és nyelve kísérteties hűséggel tükrözi e műveletlen, nagyhangú és nevetséges népséget — a paraszt az egyetlen alakja a társadalomnak, amelyről vagy semmit, vagy csak jót mond — s írásai az emberi érték és erkölcs világában tett felfedező után, csupa negativ eredmények. »A húsvéti fáklya« (1892), mely a modern román irodalomnak máig is legkiválóbb novellája, kiválóan példázza Caragiale mélységes léleklátását és romantikus forrásokból eredő, némi borúlátással átszőtt naturalista írói szemléletét. Liba Zibal, a podeni korcsmáros, gondolataiba merülve ül a csárda előtti lugasban és várja a delizsáncot, amelynek már régen meg kellett volna érkeznie. Alighanem egy órát is késett. Hosszú és nem nagyon vidám Zibal életének a története, s bár tele van megrázó eseményekkel, mégis néhanapján azzal szórakozik, hogy maga elé idézi ennek a szomorú életnek állomásait. Volt rendre zöldségárus, rőfös, alkusz, de belefogott ennél rosszabb vállalkozásokba is, ócskás, szabó és tesi egyik szomorú sikátorában folttisztító — egyáltalán mindent megkísérelt azóta, mióta egy szerencsétlen véletlen folytán el kellett hagynia a bőrös üzletben elfoglalt darabontiál.