Erdélyi Helikon, 1938 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1938-01-01 / 1. szám

A HÚSVÉTI FÁKLYA — ION LUCA CARAGIALE NOVELLÁJA — Ion Luca Caragiale, a román realista novella és szati­rikus vígjáték megteremtője 1853-ban született régi színész­családból. Hányatott élete folyamán volt hivatalnok, ván­­dortársu­latnál súgó, az állami színházak vezérigazgatója, sörkereskedő és lapszerkesztő. Egyike volt az elsőknek, akik a Titu Maiorescu által alapított »Junimea« írói közösséghez csatlakoztak és első művei is e közösség folyóiratában a »Convorbiri Liter­are«-ba­n láttak napvilágot. Élete utolsó éveiben Berlinben telepedett le. Itt halt meg 1912-ben. Úgy vígjátékaiban (Conu Leonida, Az elveszett levél, Viharos éjszaka stb.), mint drámájában (Năpasta) és novelláiban (Új vázlatok, Pillanatok) az emberi létek és környezet mély in­­tuiciójú megfigyelőjének és könyörtelen boncolójának bizo­nyult. Minden írása csípős iróniával és fanyar humorral át­itatott lélek és erkölcstanulmány; szereti a romantikus témá­kat és külsőségeket, s a pesszimizmus halvány árnyalatával szinte teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi természet szeretetreméltóbb oldalát. Alakjait szinte kizárólag a közép­­osztályból és a kispolgárságból választja és metsző gúnyjának ostorát lármás diákokon, panamista hivatalnokokon, elvtelen vidéki politikusokon, hivalkodó asszonyokon suhogtatja újra és újra végig. Caragiale lélekrajza és nyelve kísérteties hűséggel tükrözi e műveletlen, nagyhangú és nevetséges nép­séget — a paraszt az egyetlen alakja a társadalomnak, amelyről vagy semmit, vagy csak jót mond — s írásai az emberi érték és erkölcs világában tett felfedező után, csupa negativ eredmények. »A húsvéti fáklya« (1892), mely a modern román iro­dalomnak máig is legkiválóbb novellája, kiválóan példázza Caragiale mélységes léleklátását és romantikus forrásokból eredő, némi borúlátással átszőtt naturalista írói szemléletét. Liba Zibal, a podeni korcsmáros, gondolataiba merülve ül a csárda előtti lugasban és várja a delizsáncot, amelynek már régen meg kel­lett volna érkeznie. Alighanem egy órát is késett. Hosszú és nem nagyon vidám Zibal életének a története, s bár tele van megrázó eseményekkel, mégis néhanapján azzal szórakozik, hogy maga elé idézi ennek a szomorú életnek állomásait. Volt rendre zöldségárus, rőfös, alkusz, de belefogott ennél rosszabb vállalkozásokba is, ócskás, szabó és tesi egyik szomorú sikátorában folt­­tisztító — egyáltalán mindent megkísérelt azóta, mióta egy szerencsétlen véletlen folytán el kellett hagynia a bőrös üzletben elfoglalt darabonti­ál­.

Next