Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - KOSZORÚ - Tabák András: Mihai Eminescu - Eminescu, Mihai: Versek : Császár és proletár; Ó, jössz-e már?; Kint megremeg; Száz árbócból

KOSZORÚ MIHAI EMINESCU Császár és proletár Részlet Döntsétek meg e gyilkos rendet, mely egyre jobban Pártolja azt, ki dúskál, s kijátssza a szegényt. Ha már hiába bíztok az égi jutalomban, Vegyétek el a földön, amihez jogotok van, S mint egyenlőek, éljünk egymás testvéreként. Törjétek össze Vénusz vakító, pőre testét! Tűz égesse a vásznon a buja testeket! Elámítják a lelket antik tökéletesség képével, hogy kerítő­k­éút hálójába essék A szép leány, minél több, ki­­vérünkbő­l eredt. Mihai Eminescu, aki 1850-ben a moldvai Ipotești-ben született, és elborult elmével a bukaresti tébolydában halt meg, 1889-ben, s akit mindmáig a legnagyobb román költőnek tartanak, egyike azoknak a költői géniuszoknak, akiknek életműve nélkül az egye­temes világlíra szegényebb lenne. Ellentmondásos korban élt, sekélyes és kicsinyes társadalmi közegben. Osztályrészéül nemi­gen jutott más szüntelen tengődésnél, kirekesztettségnél és der­mesztő magánynál, amely végül is teljes lelki-idegi felmorzsoló­dásához vezetett. Ám Eminescu fokozatosan súlyosbodó társa­dalmi-egyéni magánya, amelyet verseiben már-már kozmikus mé­retűvé növel, ez a kételyekkel, vesztett illúziókkal, meghasonlott­­ságokkal, önmarcangoló elégedetlenséggel és kielégíthetetlen vá­gyakkal terhes magány, s egyben e magánnyal és tulajdon re­ménytelenségével vívott harc, ez a „társadalom meggyötörte ön­tudat által vívott harc" (ahogy viaskodását egyik értő méltatója jellemezte) a román líra legmélyebb és legeredetibb alkotásait eredményezte. Sőt, még ennél is többet. Az egész román költészet felszabadulását hozta meg. Mert bár Eminescu költészete mélyen gyökerezik a román líra korábbi hagyományaiban és bőségesen merít -főleg szerelmi és tájverseiben - a moldvai népköltészet kiapadhatatlan forrásaiból, mind tartalmilag, mind formailag olyan forradalmi jelentőségű megújítója a román költészetnek, amelyhez hasonló újí­tásról talán csak Puskin és az orosz líra relációjában beszélhetünk. Költészete páratlan jelentőségű abban, hogy a jobbára emocionális, romantikus indíttatású és meglehetősen retorikus román lírát gondolati-filozófiai magasságba emelte, hogy merőben új témákat és új látásmódot honosított meg a költészetben (min­denekelőtt a társadalmi témát és a pszichológiai látásmódot), s hogy formai tekintetben a román verselést - a versmondattól a rímtechnikáig - oly döntő módon újította meg, hogy jószerével az egész román költői nyelvet átformálta. Születésének 150. évfordulóját négy versének közlésével ünnepeljük lapunkban. Tabák András 49

Next