HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 52. ÉVFOLYAM (2006)
2006 / 1-2. sz. - KÖNYVEK - LIMPEK LÁSZLÓ: Nelly Wolf: Le Roman de la démocratie
KÖNYVEK Kövecses Zoltán a kognitív nyelvészet nemzetközileg elismert kutatója, a metaforaelméletről szóló könyve, mely a metaforát övező hagyományos vélekedéseket cáfolja (főként azt, hogy kizárólagosan nyelvi jelenség lenne), először angolul, az Oxford University Pressnél jelent meg 2002-ben. Egyetemi tankönyvként is használható (feladatokat és azok megoldását is tartalmazó) munkájában bemutatja a metafora leggyakoribb forrás- és céltartományait, a metaforák fajtáit, és kitér arra, hogy miként vannak jelen a fogalmi metaforák (amikor egy fogalmi tartományt egy másik fogalmi tartomány segítségével értünk meg a nyelven kívül is (képregények, rajzok, szobrok, épületek). Külön fejezetben foglalkozik többek közt a metonímia és a metafora, az idiómák és a metafora közti kapcsolattal. Irodalmárok számára a tizenhét fejezetből álló kötet nyilvánvalóan legérdekesebb része az irodalomban használt metaforákról szóló fejezete, melyben Kövecses azt a meglepő felfedezést ismerteti, hogy a közkeletű, szakmai és laikus hiedelmekkel ellentétben, a művészetben az eredeti, kreatív metaforák - például az „emberek halak" metafora, Pilinszky János Halak a hálóban című versében - a véltnél sokkal ritkábban fordulnak elő. A „költői nyelvhasználat nagy része konvencionális, köznapi metaforákon alapul", szögezi le Kövecses, mint Ady Endre a modern magyar költészet egyik korai alkotásának számító Héja-nász az avaron című versében is, amely valójában két, konvencionális fogalmi metaforára épül („Útra kelünk. Megyünk az őszbe" = „a szerelem utazás"; „Dúlnak a csókos ütközetek" = „a szerelem háború") (60.). Ugyancsak az irodalomkutatók érdeklődésére számot tartó fejezet a metaforák (és metonímiák) kulturális különbségeiről szóló, amelyben Kövecses arra a következtetésre jut, hogy a fogalmi metaforák elterjedtségére egy adott kultúrán belül a tágabb kulturális kontextus gyakorol alapvető hatást (például az érzelmek metaforikus koceptualizációját az amerikai és európai hagyományban évszázadokon át a négy testnedvről alkotott középkori kulturális felfogás kontextusa határozta meg). Ebből következően az érzelmek (tágabb értelemben: az elvont fogalmak) koceptualizációja nemcsak az egyes kultúrákban, interkulturálisan lehet eltérő, hanem azokon belül, intrakulturálisan is változhat és változik is. A szerelem két, univerzálisan elterjedt metaforája közül („a szerelem egység", a „szerelem kereskedelmi tranzakció") Kövecses szerint az amerikai kultúrában - mellyel az USA-ban különféle egyetemeken, többek közt Berkeleyben eltöltött vendégtanári évei során közelebbről is megismerkedhetett -manapság a másodiknak a használata vált uralkodóvá. Annak vizsgálatához, hogy miként alakult a szerelem vagy más elvont fogalmak metaforikus konceptualizációja, szinkrón és diakrón, az európai és ezen belül a magyar irodalomban. Kövecses Zoltán közérthető nyelven közreadott (a főbb fogalmakat a biztonság kedvéért egy glosszáriumban is definiáló) könyve nélkülözhetetlen mű. KÁDÁR JUDIT Nelly Wolf: Le Roman de la démocratie. Presses Universitaires de Vincennes, coll. „Culture et société", Saint-Denis, 2003, 262. „Egyszerűen a »regény belső demokráciáját«, vagyis egy képzelt demokráciát próbálunk rekonstruálni" - így szól Nelly Wolf célkitűzése a Le Roman de la démocratie című, legújabb könyvében. A szerzőnő, akit Le Peuple dans le roman français de Zola à Céline (PUF, 1990) című írása óta tartanak számon Franciaországban, ezúttal a regény belső struktúrájának egy új, társadalmi-politikai értelmezését vázolja fel. Eszerint a regény belső szerkezete nem más, mint belső társadalom, melynek a lehetséges világ figurái mellett az író és az olvasó is tagja. Mivel az író - érvel Nelly Wolf - egy sor társadalmi aktuson keresztül viszi véghez regénye megírását (a kötet kiadatása, interjúk, dedikálás stb.), és mivel az olvasó ugyanígy társadalmi tevékenységhez köti az olvasást (a könyv megvásárlása, kikölcsönzése, tájékozódás stb.), elkerülhetetlen, hogy kettejük között kialakuljon egy társadalmi szempontból definiálható és értékelhető, kvázi szerződéses viszony. Ezt a viszony nevezi a szerző - Rousseau „contrat social"-jára utalva - „contrat de lecture"-nek (olvasási szerződés), vagy „contrat narratif"-nak (narratív szerződés). Ez a szerződéses viszony persze feltételezi, hogy az író éppúgy, mint az olvasó, kötelezett-