HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 52. ÉVFOLYAM (2006)

2006 / 1-2. sz. - KÖNYVEK - LIMPEK LÁSZLÓ: Nelly Wolf: Le Roman de la démocratie

KÖNYVEK Kövecses Zoltán a kognitív nyelvészet nem­zetközileg elismert kutatója, a metaforaelméletről szóló könyve, mely a metaforát övező hagyomá­nyos vélekedéseket cáfolja (főként azt, hogy kizá­rólagosan nyelvi jelenség lenne), először angolul, az Oxford University Pressnél jelent meg 2002-ben. Egyetemi tankönyvként is használható (felada­tokat és azok megoldását is tartalmazó) munká­jában bemutatja a metafora leggyakoribb forrás- és céltartományait, a metaforák fajtáit, és kitér arra, hogy miként vannak jelen a fogalmi metaforák (amikor egy fogalmi tartományt egy másik fogal­mi tartomány segítségével értünk meg­ a nyelven kívül is (képregények, rajzok, szobrok, épületek). Külön fejezetben foglalkozik többek közt a me­tonímia és a metafora, az idiómák és a metafora közti kapcsolattal. Irodalmárok számára a tizenhét fejezetből álló kötet nyilvánvalóan legérdekesebb része az iro­dalomban használt metaforákról szóló fejezete, melyben Kövecses azt a meglepő felfedezést is­merteti, hogy a közkeletű, szakmai és laikus hie­delmekkel ellentétben, a művészetben az eredeti, kreatív metaforák - például az „emberek halak" metafora, Pilinszky János Halak a hálóban című versében - a véltnél sokkal ritkábban fordulnak elő. A „költői nyelvhasználat nagy része kon­vencionális, köznapi metaforákon alapul", szö­gezi le Kövecses, mint Ady Endre a modern magyar költészet egyik korai alkotásának számító Héja-nász az avaron című versében is, amely va­lójában két, konvencionális fogalmi metaforára épül („Útra kelünk. Megyünk az őszbe" = „a sze­relem utazás"; „Dúlnak a csókos ütközetek" = „a szerelem háború") (60.). Ugyancsak az irodalomkutatók érdeklődésére számot tartó fejezet a metaforák (és metonímiák) kulturális különbségeiről szóló, amelyben Köve­cses arra a következtetésre jut, hogy a fogalmi metaforák elterjedtségére egy adott kultúrán belül a tágabb kulturális kontextus gyakorol alapvető hatást (például az érzelmek metaforikus kocep­tualizációját az amerikai és európai hagyomány­ban évszázadokon át a négy testnedvről alkotott középkori kulturális felfogás kontextusa hatá­rozta meg). Ebből következően az érzelmek (tágabb értelemben: az elvont fogalmak) koceptualizációja nemcsak az egyes kultúrákban, interkulturálisan lehet eltérő, hanem azokon belül, intrakulturáli­san is változhat és változik is. A szerelem két, univerzálisan elterjedt metaforája közül („a sze­relem egység", a „szerelem kereskedelmi tranz­akció") Kövecses szerint az amerikai kultúrában - mellyel az USA-ban különféle egyetemeken, többek közt Berkeleyben eltöltött vendégtanári évei során közelebbről is megismerkedhetett -manapság a másodiknak a használata vált ural­kodóvá. Annak vizsgálatához, hogy miként alakult a sze­relem vagy más elvont fogalmak metaforikus kon­ceptualizációja, szinkrón és diakrón, az európai és ezen belül a magyar irodalomban. Kövecses Zoltán közérthető nyelven közreadott (a főbb fo­galmakat a biztonság kedvéért egy glosszárium­ban is definiáló) könyve nélkülözhetetlen mű. KÁDÁR JUDIT Nelly Wolf: Le Roman de la démocratie. Presses Universitaires de Vincennes, coll. „Culture et so­ciété", Saint-Denis, 2003, 262. „Egyszerűen a »regény belső demokráciáját«, vagyis egy képzelt demokráciát próbálunk re­konstruálni" - így szól Nelly Wolf célkitűzése a Le Roman de la démocratie című, legújabb könyvében. A szerzőnő, akit Le Peuple dans le roman français de Zola à Céline (PUF, 1990) című írása óta tarta­nak számon Franciaországban, ezúttal a regény belső struktúrájának egy új, társadalmi-politikai értelmezését vázolja fel. Eszerint a regény belső szerkezete nem más, mint belső társadalom, mely­nek a lehetséges világ figurái mellett az író és az olvasó is tagja. Mivel az író - érvel Nelly Wolf - egy sor tár­sadalmi aktuson keresztül viszi véghez regénye megírását (a kötet kiadatása, interjúk, dedikálás stb.), és mivel az olvasó ugyanígy társadalmi te­vékenységhez köti az olvasást (a könyv megvá­sárlása, kikölcsönzése, tájékozódás stb.), elke­rülhetetlen, hogy kettejük között kialakuljon egy társadalmi szempontból definiálható és értékel­hető, kvázi szerződéses viszony. Ezt a viszony nevezi a szerző - Rousseau „contrat social"-jára utalva - „contrat de lecture"-nek (olvasási szer­ződés), vagy „contrat narratif"-nak (narratív szer­ződés). Ez a szerződéses viszony persze feltételezi, hogy az író éppúgy, mint az olvasó, kötelezett-

Next