Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Műelemzés - Köpeczi Béla: I. L. Caragiale karcolatai – magyarul 114–117. p.
Érdekesen választja el egymástól Jirásek a mű egyes alakjait. Jellemzése egyéni, különös gonddal írja le a mű alakjait. A tudós megfigyelő szemével látja azt az aránylag szűk környezetet, amelyben a regény cselekménye lezajlik. Komor tónusban, a várható tragédia előérzetével szólaltatja meg paraszti szereplőit, kiknek szavaiban sorsuk egész reménytelensége benne rezeg. És mégsem végleges a dodok bukása. Bár Lammingerrel szemben elvesztették a küzdelmet, Jirásek nagy optimizmusa áttör a komor történeten, és ennek nyomán az olvasó érzi, hogy a nép elhivatottsága, hatalmas ereje végülis legyőzi a feudális uralom minden ránehezedő bilincsét; ez a nép, amely olyan hősöket adott, mint a Lamminger ellen felsorakozó hadok, végülis győztesként kerül ki a nagy történelmi küzdelemből. Jirásek nagyságának, időszerűségének éppen ez az átütő erejű hit a záloga. A Kutyafejűek jól tükrözi Jirásek regényírói erényeit: a kitűnő megfigyelőkészséget, a nemes és szakavatott hisztorizmust, amely azonban nem éli ki magát a történelmi anyag puszta felsorakoztatásában, hanem élő embereket, igazi problémákat, a cseh nemzeti történelem nagyszerű időszakait állítja az utókor olvasójának szeme elé. Erős alakítókészség, jó ember- és környezetismeret és pompás népi nyelv találkoznak ebben a munkában is, amely Jirásek többi nagy történelmi regényeivel ellentétben aránylag kevés szereplőt mozgat és szűk területen játszódik le. A regény azonban a cseh nép harcával való mély együttérzés gyümölcse. Az író ott áll a deresre fektetett, megvesszőzött, instanciázás folytán elgyötört, rútul becsapott és végülis levert nép oldalán, mint annak egyik fia, aki nem közömbös szemlélője az eseményeknek. A magyar olvasó a Kutya fejűekkel első ízben ismerkedik meg Jirásek igazi népi művészetével. Az az író, aki többek között felvidéki tárgyú nagy regényei során is annyiszor került kapcsolatba a magyar nemzet történetével és akinek olyan sok mondanivalója van számunkra is, a múltban nem jutott el a magyar olvasóhoz. Nagy kulturális adósságot törlesztett le a magyar könyvkiadás most, amidőn Jirásek születésének jubileumára megjelentette a kitűnő cseh klasszikus író egyik legsikerültebb regényét. A Kutyafejűek a cseh klasszikus irodalmat leghaladóbb hagyományaival, tiszta demokratizmusával, fejlett társadalomszemléletével és meleg humanizmusával képviseli az egész világ előtt. Az orosz, lengyel, német stb. fordítások után magyar nyelven való kiadását feltétlenül örömmel kell üdvözölnünk. A mű lefordítása komoly feladatot rótt a fordítóra, Németh Lászlóra. Jirásek nyelve ugyan nem komplikált nyelv, de megvannak a nehézségei. Ez a műve különösképpen nehéz párbeszédekben íródott: a hodok tájnyelvét szólaltatta meg a könyv lapjain a nagy cseh író. Ennek megértése maga is jó nyelvi felkészültséget követel. A fordító mértéktartóan járt el, amikor e népi nyelvet nem valamilyen regionális magyar tájnyelvre ültette át, hanem egyszerű, bár a csehhez képest kissé színtelen átlagbeszédre fordította. A szöveghűség, az épkézláb, élvezetes mondatszerkesztés erényei mellett a magyar olvasó a fordítás eredményeképpen az eredeti mű hangulatából is sokat megkap Németh László munkája nyomán Jirásek gondos és sikerült tolmácsolással indult el a magyar dolgozó nép felé. Kovács Endre I. L. CARAGIALE KARCOLATAI — MAGYARUL A román nép január 29-én ünnepelte I. L. Caragiale születésének 100. évfordulóját. A magyar olvasóközönség előtt csak a felszabadulás óta vált ismertté a nagy román dráma- és novellaíró neve. Míg 1945 előtt alig egynéhány novellája jelent meg szétszórva magyar nyelven, addig a felszabadulás után színházaink előadták Caragiale két vígjátékát, az „Elveszett level"-et és a „Viharos éjszak"-ot, s könyvkiadóink megjelentették 1950-ben és 1951-ben két külön kötetben karcolatainak