Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam

Műelemzés - Köpeczi Béla: I. L. Caragiale karcolatai – magyarul 114–117. p.

Érdekesen választja el egymástól Jirásek a mű egyes alakjait. Jellemzése egyéni, különös gonddal írja le a mű alakjait. A tudós megfigyelő szemével látja­ azt az aránylag szűk környezetet, amelyben a regény cselekménye lezajlik. Komor tónusban, a várható tragédia előérzetével szólaltatja meg paraszti szerep­lőit, kiknek szavaiban sorsuk egész reménytelensége benne rezeg. És mégsem vég­leges a d­odok bukása. Bár Lammingerrel szemben elvesztették a küzdelmet, Jirá­sek nagy optimizmusa áttör a komor történeten, és ennek nyomán az olvasó érzi, hogy a nép elhivatottsága, hatalmas ereje végülis legyőzi a feudális uralom min­den ránehezedő bilincsét; ez a nép, amely olyan hősöket adott, mint a Lamminger ellen felsorakozó h­adok, végülis győztesként kerül ki a nagy történelmi küzdelem­ből. Jirásek nagyságának, időszerűségének éppen ez az átütő erejű hit a záloga. A Kutyafejűek jól tükrözi Jirásek regényírói erényeit: a kitűnő megfigyelő­készséget, a nemes és szakavatott hisztorizmust, amely azonban nem éli ki magát a történelmi anyag puszta felsorakoztatásában, hanem élő embereket, igazi problé­mákat, a cseh nemzeti történelem nagyszerű időszakait állítja az utókor olvasójának szeme elé. Erős alakítókészség, jó ember- és környezetismeret és pompás népi nyelv találkoznak ebben a munkában is, amely Jirásek többi nagy történelmi regényeivel ellentétben aránylag kevés szereplőt mozgat és szűk területen játszódik le. A regény azonban a cseh nép harcával való mély együttérzés gyümölcse. Az író ott áll a deresre fektetett, megvesszőzött, instanciázás folytán elgyötört, rútul becsapott és végülis levert­ nép oldalán, mint annak egyik fia, aki nem közömbös szemlélője az­ eseményeknek. A magyar olvasó a Kutya fej­űek­kel első ízben ismerkedik meg Jirásek igazi népi művészetével. Az az író, aki többek között felvidéki tárgyú nagy regényei­ során is annyiszor került kapcsolatba a magyar nemzet történetével és akinek olyan sok mondanivalója van számunkra is, a múltban nem jutott el a magyar olvasóhoz. Nagy kulturális adósságot törlesztett le a magyar könyvkiadás most, amidőn Jirásek születésének jubileumára megjelentette a kitűnő cseh klasszikus író egyik legsike­rültebb regényét. A Kutyafejűek a cseh klasszikus irodalmat leghaladóbb hagyo­mányaival, tiszta demokratizmusával, fejlett társadalomszemléletével és meleg humanizmusával képviseli az egész világ előtt. Az orosz, lengyel, német stb. for­dítások után magyar nyelven való kiadását feltétlenül örömmel kell üdvözölnünk. A mű lefordítása komoly feladatot rótt a fordítóra, Németh Lászlóra. Jirásek nyelve ugyan nem komplikált nyelv, de megvannak a nehézségei. Ez a műve külö­nösképpen nehéz párbeszédekben íródott: a h­odok tájnyelvét szólaltatta meg a könyv lapjain a nagy cseh író. Ennek megértése maga is jó nyelvi felkészültséget követel. A fordító mértéktartóan járt el, amikor e népi nyelvet nem valamilyen regionális magyar tájnyelvre ültette át, hanem egyszerű, bár a csehhez képest kissé színtelen átlagbeszédre fordította. A szöveghűség, az épkézláb, élvezetes mondatszerkesztés erényei mellett a magyar olvasó a fordítás eredményeképpen az eredeti mű hangulatából is sokat megkap Németh László munkája nyomán Jirásek gondos és sikerült tolmácsolással indult el a magyar dolgozó nép felé. Kovács Endre I. L. CARAGIALE KARCOLATAI — MAGYARUL A román nép január 29-én ünnepelte I. L. Caragiale születésének 100. évforduló­ját. A magyar olvasóközönség előtt csak a felszabadulás óta vált ismertté a nagy román dráma- és novellaíró neve. Míg 1945 előtt alig egynéhány novellája jelent meg szétszórva magyar nyelven, addig a felszabadulás után színházaink előadták Caragiale két vígjátékát, az „Elveszett level"-et és a „Viharos éjszak"-ot, s könyv­kiadóin­k megjelentették 1950-ben és 1951-ben két külön kötetben karcolatainak

Next