Irodalomtudományi Értesítő, 1952 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1952 / 2. szám - I. - I. Vitner: Ion Luca Caragiale születésének századik évfordulójára
rabokait, irodalmi karcolatokat, novellákat, elbeszéléseket, verseket, gunyiratokat, számos ujságcikket. Nem lehetett könnyű egy ilyen iő-hazafi élete, aki egész irodalmi tevékenységét a nép szolgálatába állította. A hivatali tisztségeket és a kényelmet a barzevá-földesuri rend a maga kiszolgálói részére tartotta fenn, azok számára, akik irodalmi kábítószereket gyártottak, avval a céllal, hogy aláaknázzák a nép harcvágyát. Eminescu, Caragiale vagy ersanga hogy csak néhányat említsek ennek a kornak a nagy írói közül, nagyon nehéz körülmények között éltek, mivel a néptömeg verejtékéből kifacsart, óriási vagyonok birtokosai nemcsak műveiket üldözték vadul, hanem iparkodtak megélhetésüket la lehetetlenné tenni. . . " I.L. Caragiale 1866 január 30.-án született a Ploești mellett Bitiaanale faluban és 1918 júniusában halt meg .Berlinben, ahová azok kényszerítették kivándorolni, akik gyűlölték egész tevékenységét. Hős sokkal 20. évének betöltése után halt meg, állandó honvágytól gyötörve, amely kényszerű önkéntes számkivetésének egyetlen kínzó percében sem hagyta el. Caragiale a nép tömegéből kiemelkedett értelmiségi volt. Ezt a tényt sokszor, büszkén hangsúlyozta: a szülői ház szegénysége, saját nehéz élete és becsülete, amelyet semmi sem tudott megtörni - volt dicsőségének jogalapja, amelyet élesen szembeállított a kizsákmányolók aranyozott bádogból készült címereivel. Vlahuához intézett egyik levelében Caragiale néhány olyan önéletrajzi mozzanatot vázol, amelyek jelentősek egyéniségének és nzveinek megértése szempontjából: "... Szegény, névtelen szülők gyermeke vagyok. Apám halála után anyám és nővérem egyetlen támasza maradtan... Nincs éppen gondos nevelésem, mert szüleimnek nem állt módjaiban, hogy választékos nevelésben részesítsenek, de van bennem némi józanság és amint azt te is tapasztalhatod, minden egyénieskedő gondolkodás nélkül fejezem ki maga, elég világosan és közérthetően. Emellett, hála Istennek, egészséges és testileg erős vagyok, jól ma állom a helyem, amit bizonyít az is, hogy egyidőben súgó, 8 másoló lehetek a színháznál, valamint korrektor egy nagy nyomdában, két újságnál és emellett órákat adok úgy, hogy ezzel-azzal eleget keresek ahhoz, hogy fenntartsam magamat családommal, azonban, hogy az igaz, bevalljam neked, már kis korom óta, az elemi iskola osztályaitól kezdve, szívem erősen vonz egy másik pálya... az irodalom felé, ha olyan szerencsés lennék, hogy valami kevés tehetséggel is bírok, vtnék annyi fáradságot, hogy egy becsületes mesterember munkájával , türelmével legyőzném adottságaim fogyatékosságát. Azt mondták nekem, hogy ezzel nem keresek majd semmit, de olyan foglalkozás, amelyet,úgy érzem, nagy szeretettel űznék**. Hogy családját eltarthassa, és tagialnak előrehaladott kor mindenféle munkát el kellett vállalnia, egyik kevésbbé felelt meg, mint a másik annak e munkának, amelyet mint halhatatlan művek alkuja végzett. Az oligarchia a szűkölködő élet gyötrődéseinek tette , ezzel akarta kiapasztani alkotásainak forrását, amelyek éles vádos tartalmukkal, nagy művészi erejükkel fenyegetőekké váltak a kizsákmányolók számára. az "élet urainak** ez a próbálkozása éppen rajtuk maguk állt bosszat. Hányatott és keserű életében Caragiale megismerheti