Katolikus Szemle 22. (1908)
6. szám - Könyvismertetések és birálatok - Csepela Lajos: Capital et capitalisme. L. Garriguet
beszélése következik «Nomen et Omen» címen. A helyszűke nem engedi, hogy minden egyes fejezetről tüzetesen megemlékezzek, így tehát csak a legfontosabbakat említem föl, mint Lauka Gusztáv «A váci frakker» című genre költeményét, ehhez tartozik Lotz Károlynak ugyancsak e című képe is. (89.) Továbbá a Szerző Danzi A. szüreti képét szólaltatja meg, illetve fejtegeti igen találóan. Nem hagyhatom említés nélkül Petőfi Istvánnak (a költő öccse) 1858. pünkösd havában írt egyetlen «Akinek van...» kezdetű költeményét sem, amely a múzeum fő büszkesége. Csik-Volesz Sándor, hosszabb lélegzetű elbeszélése elismerésre méltó, szerencsésen forgatja a tollat. Agárdy László múzsájával «Boldog Vác remete® címen az egyszerű szerzetesnek mutatja be hódolatát. E fejezet végén «Vác félszázad előtt» Frankenburg Adolf az öreg Bolond Miska kalandjairól regél. E műnek befejező harmadik része az egyesület hivatalos működését tárgyalja. Szép munkát produkált ezúttal is Tragor Ignác dr.; az egyesület, amely az ő kezében van letéve, fejlődni fog, hiszen erről most másodízben tesz tanulságot a nagyvilág előtt az előttünk fekvő könyv. A második évtizedet kezdő egyesületet a legmelegebben üdvözöljük és kívánjuk, hogy ezután is fejlődjék és gyarapodjék. Stöhr Géza, Ker. János. Capital et capitalisme. L. Garriguet. Troisiéme edition. Bloud et C. Paris, 1907. A tőkéről, a kapitalizmusról annyit írnak, beszélnek, hogy mindenekelőtt a fogalmaknak tisztázása az eszmék zűrzavarában elméleti, szociológiai szempontból nagy horderejű teendő. Aki a társadalomgazdaságtan alapelemeit ismeri, tudja, hogy a tőke termelési tényező. Aki a jelen társadalmi élet rejtekeibe bepillant, első tekintetre látja, hogy a kapitalizmus a társadalmi és gazdasági életnek egyik nagy mozgatója, így állván a dolog, természetes, hogy a tőke és a kapitalizmus jelentősége, hivatása, jogosultsága vagy jogosulatlansága tisztáztassék. A szerző, midőn e fogalmakat ismerteti, elmondja, mi mindent értenek alattuk a szociológusok, a nemzetgazdászok, az egyes iskolák és végre a köztudat. A tőke alatt sokan a pénzt, mások a kamatozó öszszegeket, értékeket, a szocialisták a mindenre éhes, falánk gazdagságot, a nemzetgazdászok pedig a termelési eszközöket értik. A kapitalizmust az előbb említett javak leírásában látják, azt, aki azokkal rendelkezik, kapitalistának, tőkésnek nevezik. A kapitalizmus uralmáról beszélve, többféle szempontból bírálják el. Egyes ökonomisták semmi különös társadalmi súlyt nem tulajdonítanak a kapitalizmusnak, csupán a gazdasági természetes fejlődés megnyilvánulásának tartják, mivel a gazdasági viszonyok modern fordulata megfordította a régi gazdasági helyzetet. Nagy üzemek, gyárak leszorították a kistőkéseket, munkásaikká tevén őket, megteremtették a nagyüzemek uralmát, ezrek létét tévén függővé