Kortárs, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - KÖZÖS DOLGAINK - Bogza, Geo: Sarokba (Szász János fordítása)

rone, és Franyó Zoltán (aki saját szavai szerint fél évszázadot élt át ,,ki nincsen bűvöleté­ben”), és olyan pályatársak csatlakoztak hozzájuk Magyarországon a tisztes küldetés vállalásában, mint Áprily Lajos, Jékely Zoltán és Kálnoky László. Mai ünnepi matinénkon két jeles román költő-vendéget is üdvözölhetünk: Radu Bioureanut és Gheorge Boitort. Jelenlétük már csak azért sem jelképes csupán (bár a szó legjobb értelmében véve: jelképes is), m­ert Radu Boureanu mintegy személyében de­monstrálja a két nép költészete között - szinte a hajszálcsövesség törvényszerűségével ható­­ szellemi közlekedést, ugyanis idestova 40 éve, Magyarországon először, egy évvel idősebb kortársa, József Attila fordította le anyanyelvünkre A vörös ló című versét. Aligha ennek törlesztése volt csupán az a gesztus, amellyel Boureanu is csatlakozott a magyar költészet román fordítóinak népes és tekintélyes táborához. Ismét közösen ünnepelünk tehát­­ a jó ügyhöz méltó környezetben és légkörben, és közösen emlékezünk. Eszünkben tartva azt is, hogy Eminescu nem beporosodott klasz­­szikus, nem a kegyelet fordítja felé arcunkat, hanem az időszerűség fölismerése; rá emlé­kezve, az ő szavait megidézve a máról, a mához is szólunk. S ha most befejezésül a Császár és proletár néhány sorát idézem, Kálnoky László szép fordításában, kinek ne jutnának eszébe a chilei vagy a spanyolországi fasiszta terror rémtettei, ki ne gondolna arra, hogy nincs még minden rendben ezen a békességre és testvériségre vágyó földgolyón. Igazságról beszéltek? Mindenkit, aki gazdiul, a vagyon, a tekintély s törvény véd bástyaként, ellenünk a csator­nak az ellopott javaknak birtokában, parancsuk egy éjjen át igazgat, s iga­zolott robotra hajszolják a szegényt. GEO BOGZA Hányszor nem térdepeltet­tek a sarokba: Bogza Gheorghe, mért hallgatsz, mért nem beszélsz / Eredj a­ sarokba dióhéjra térdepelni! Igaz is, gyönge voltam történelemből. És azután is, hányszor küldtek a sarokba! Geo Bogza, mért nem fogod már be a szádat ! Eredj a sarokba dióhéjra térdepelni! És koponyákra És saját koponyámra. Hogy végre megtanuljam a leckét és ne ordítsak, ha rámjön az ordíthatnék. SZÁSZ JÁNOS fordítása 13]

Next