Korunk 1962 (21. évfolyam)
1962 / 6. szám - Caragiale emlékezete - CSEHI GYULA: Caragiale és Dobrogeanu-Gherea
CSEHI GYULA Caragiale és Dobrogeanu-Gherea ..Kötelességem néhány szót szólni arról a kötetről, melyet jó barátom, Gherea küldött meg nekem a következő sajátkezű ajánlással: Szeretett politikai és irodalmi ellenfelemnek, Caragialénak.“ Így kezdte Caragiale az Epoca című napilap 1897. június 16-i számában recenzióját Dobrogeanu- Gherea kritikai tanulmányainak harmadik kötetéről. Serban Cioculescu, Caragiale életrajzírója és műveinek gondos, tudós kiadója megállapította, hogy a nagy román író tollából származott az a névtelen Gherea-interjú is, amelyet ugyanaz a lap közölt 1897. július 5-i számában, Dela d. C. D. Gherea címen. Caragiale két, egymáshoz oly közel eső írása érdekes és jellemző dokumentum Az elveszett levél szerzőjének és az első román szocialista kritikusnak sírig tartó, felhőtlen barátságáról, amely nem nézeteik azonosságán, hanem a kölcsönös megbecsülésen alapult. Történelmi távlatból visszatekintve, hozzátehetjük: sorsuk hasonlóságán is. Az éber írói szemmel s a nagy szatirikusnál szokatlan meleg humorral megírt interjú már azért is figyelemre méltó, mert esztétikai beszélgetések számára eléggé szokatlan helyen zajlott le, amelyet maga Gherea is megrajzolt egy, a vejéhez, a későbbi neves kritikushoz, Paul Zarifopolhoz intézett levelében. Ezt a levelet néhány évvel ezelőtt adta ki első ízben Ion Titner, a Gherea életútját a legújabb kutatások fényében megvilágító tanulmányában (C. Dobrogeanu-Gherea: Reconstituire biografica. Viata romineasca 1956. 11. és 12. sz.). Hallgassuk meg Ghereát. Levelében arról ír vejének, hogy egész élete bűvészmutatványok sorozata volt. Az egyik ilyen „bűvészmutatvány” abban állott, hogy szocialista létére mint a ploiesti-i vasúti vendéglő bérlője kereste meg kenyerét, sőt vagyont is gyűjtött. Gherea a levél elején felidézi az oroszországi narodnyik forradalmárok körében eltöltött ifjúkorát, letelepedését Romániában. Elmondja, hogyan csalta az 1877—78-as háború idején csapdába a Romániában tartózkodó orosz csapatok kémszolgálata, hogyan járta meg a pétervári Péter-Pál várbörtönt, az északi száműzetést, ahonnan kalandos tengeri utakon sikerült elmenekülnie és nagy nyugat-európai kerülőivel visszatérnie Romániába. „Az igazi tour de force-ok (bűvészmutatványok — Cs. Gy.) csak Romániába való visszetérésem után kezdődtek. Az első felmerülő kérdés az volt, hogyan lássak el egy négytagú családot, amikor ilyesmire teljesen, de teljesen felkészületlen voltam, így azután természetesen megkezdődött a tour de force-ok sorozata. Ügynök, utazó, vendéglős a bukaresti Concordia szállóban — mindezek az üzletek óriási idegevő-fogyasztást kívántak meg tőlem, és sorra nagy krachokkal végződtek. Amint tudod, az egész a ploiesti-i vasúti vendéglővel, a vele járó bajok és nehézségek sorával végződött, anyagi szempontból majdnem sikerült, azonban mérhetetlen idegevő-fogyasztást követelt, és ráadásul a tour de force-ok olyan sorozatát, amelyhez képest gyerekjáték egy bárkán szökni át a Jeges-tengeren keresztül.