Korunk 1962 (21. évfolyam)

1962 / 6. szám - Caragiale emlékezete - ENGEL KÁROLY: Caragiale és a magyarok

VLAHUTA (hosszas töprengés után, amikor Zarifopol éppen távozna): Nem akartam feltartani, doktor úr . . . Mégis szerettem volna, ha ön is meg­hallgatja egy verskísérletemet ezekről az eseményekről, amelyek az egész országot megrázták . . . Az imént nem találtam alkalmasnak a helyzetet. .. De attól félek, lekési a vonatot . . . ZARIFOPOL (tisztelettel): Maradok, ha gyalog kellene is visszatérnem Lipcsébe. CARAGIALE: Miért nem olvastad fel mostanáig? VLAHUTA: Még nincs készen. (Rövid szünet után) Nem tudom, mi lesz a címe . . . (Olvas.) A Hazugság jól elvan a királlyal . . . E vén mesét jól ismerik a népek: mióta csak hazugság és király van, megértő, közös háztartásban élnek.* (Folytatja, közben lassú függöny.) Fodor Sándor fordítása ENGEL KÁROLY Caragiale és a magyarok Nincs román klasszikus — az egy Eminescu kivételével —, akinek al­kotásait a magyar közönség annyira ismerné és oly szívesen olvasná, mint éppen Ion Luca Caragiale írásait. Fő művének, Az elveszett levélnek 1922-es kolozsvári bemutatóját mint a román—magyar közeledés ígéretes távlatokkal kecsegtető állomását üdvözölte az erdélyi közvélemény, s a polgári-földesúri vezető körök sovinizmus mételyezte művelődéspolitikáján múlott, hogy a nagy román realista életműve csak a felszabadulás után vált maradéktalanul hoz­záférhetővé hazánk magyarajkú tömegei számára is. Caragiale írásai ma már többezres példányszámban forognak közkézen, színdarabjainak műsorra tű­zése már eleve a forró siker biztosítéka a magyar színházakban is, azonban mindmáig adósok maradtunk Caragiale a magyar néphez és íróihoz fűződő személyes kapcsolatainak összegezésével, annak az őszinte humanizmustól át­hatott demokratizmusnak a feltárásával, amellyel a két nép barátságát igyekezett szolgálni. Nehéz lenne adatszerű pontossággal meghatározni, hogy hol s mikor találkozott először a magyarsággal. Talán brassói származású édesanyjától hal­lott legelőször rólunk, midőn szépséges dalaiban gyönyörködött a haimanalei szülőházban; vagy talán a ploesti-i fejedelmi iskolának Erdélyből a Kár­­pátokon­ túlra szakadt tanítója, Bazil Dragosescu keltette fel fogékony lelkű * Hegedűs Géza fordítása 694

Next