Forum. Irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 5. (1950)

1950 / 2. szám - F. Pacurariu: Mihail Eminescu

98 MIHAIL EMINESCU A Román Népköztársaság népe a közelmúltban a legnagyobb román költő, Mihail Eminescu, születésének századik évfordulóját ünnepelte. Azét a költőét, kinek versei olyan mélyen hatoltak a román nép nagy tömegeibe, hogy verssorai ott zengenek a román parasztok és munkások, katonák és pásztorok, tudósok és bányászok szívében, a népi költészet remekművei mellett, azokkal összefonódva, összeszövődve. A dolgozó ro­mán nép Eminescu iránti hatalmas — és egyetlen más román író felé megnyilvánulóval össze nem hasonlítható — szeretete, az a tény, hogy Eminescu költeményei ott konganak a legeldugottabb falvakban is, hogy a román nyelv ma szinte elképzelhetetlen Eminescu verseinek harmó­niája, kristálytiszta zengése nélkül, már önmagában is megvilágítják a nagy költő fontosságát és irodalomtörténeti szerepét. Eminescu a népé. Első verseinek megjelenése óta a polgári földes­úri kizsákmányoló rendszert kiszolgáló kritika hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy ezt a tényt megdöntse, hogy a nép ügyét szolgáló, annak életét, vágyait és bánatát kifejező költőt meghamisítsa, és a tiszta művészetet megvalósító tökéletes formai játékban kielégülő, az élettől idegen és ál­mai és eszmei elvont terében mozgó árnnyá változtassa. Ezt a célt követte félévszázadon keresztül a burzsoá kritikusok, esztétikusok, irodalom­történészek légiója, ezt hirdették a tankönyvek és a kiadványok ezrei. És közben Eminescu versei — ha hamisan is, ha megcsonkítva is —, számtalan kiadást értek, elhatoltak az ország minden zugába, ott zeng­tek a dolgozó román nép millióinak szívében. És ez a zengés minden­féle reakciós kultúrpolitikai cselszövést széttörve. Eminescut a nép szí­vében, a nép ajkán élő költővé tette. Eminescu 1850-ben született, a vérbefojtott forradalmak Európájá­ban. A korszak jellemző vonásait Romániában két történelmi tényező határozza meg. Az egyik a kapitalizmus rohamos fejlődése, és annak szoros összefonódása a feudális maradványokkal a dolgozó nép kizsák­mányolására a burzsoázia és a földbirtokosság között megkötött «szörny­szövetség» következtében. A polgári-földesúri koalíció támaszául Romá­niába hívja a porosz Hohenzollern dinasztiát. Kulturális téren mindez egy erőteljes propagandahadjáratban nyilvánult meg, mely a reakciós eszméket támogatja és a tömegek nyomorából vagy a kizsákmányolás elleni harc megmozdulásaiból fakadó eszmék és egyéb megnyilvánulások ellen küzd. A korszak második jelentős tényezője a munkásmozgalom kialakulá­sának és fejlődésének kezdete Romániában. Az első «összes Romániai Munkások Általános Szövetsége» elnevezésű szerény mozgalomtól, mely 1872-ben kelt életre és főképpen az orosz narodnyik mozgalom eszméi­nek hatása alatt működik, átmenet következett be egy új szakaszhoz, mely 1881-ben kezdődik (a «Contemporánul» című folyóirat megjelené­sének éve), amikor Marx és Engels eszméi először terjednek el. 1893-ban megalakul a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja. Eminescu 1850. január 15-én született egy bukovinai faluban. Szü­leinek nehéz anyagi helyzete következtében — jóllehet apja a főadó­szedői címet viselte —, Eminescu már kora gyermekkorában megismeri a szegénységet. Majd 16 éves korában búcsút mond a szülői háznak. Máig sem derítették ki pontosan hány utat járt be, milyen vidékeken

Next