Forum. Irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 5. (1950)

1950 / 1. szám - Mihail Eminescu: A proletár

X SZÁZÉVES EMINESCU A PROLETÁR Sötét lebuj zugában, lapos padom szorongva, Hová a nap maszattól vak ablakon hat át, A hosszú asztaloknál komor csapat borong ma, A plebsz elnyűtt virága, kit űztön-az a gondja, — Kivert zaj ez, hitetlen szemében ég a vád. „Ti azt mondjátok — így szól az egyik — Fény az ember E földön, mely nyomorral és kínnal vám tele? Belőle egy vakító és tiszta szikra sem ver, Sugára szennyes, úgy mint a Föld, e förtelemmel Megtelt golyó, hol úrként parancsol érdeke. Igazság? mit jelent ez? — a gazdagok s erősek Vagyonnal elkerítik s a törvény őrködik. Elorzott kincseikre, viszályt viszályra szőrnek, Miáltal rabjaiknak csupán robotja nő meg, Mert munkájuk keservét igába ők törik. Sokan gyönyörben élnek, pazarlón és ledéren, A víg napok s az órák mosolyra nyílnak ott; Kupáikban csak ó­ bor; a kertek zöldje télen; Nyaranta ünnepélyek hófedte bérc-szegélyen, — Nappalból éjt csinálnak, az éjből meg napot. Erényük nincs, hisz’ erről csak nektek prédikálnak, Mert kell a kar, míg izmos és kell a friss erő, Mert kell, ki még igát húz a honnak és királynak, É­s kellenek, kik értük csaták tüzébe szállnak; Mert míg ti vérbe vesztek, hatalmuk egyre nő. A nagyhatalmú flották, hadak rakásnyi zsoldja, Királyok koronája, mely homlokdíszre kell, A zsebrák milliója, pazar halomba hordva, Csupán az elbutított nyomorgót nyomja holtra, Mind izzadsága árát rabolja tőle el. A vallás? — ők koholták e frázist rab-sziveknek, A hajcsár ennek örvén a fojtó hámba nyom, Ha nektek túlvilági reménnyel nem fizet meg, Akik halálig ínség keservétől sziszegtek: Viselnétek ti átkát, mint ha igás-barom?

Next