Orvosi Hetilap, 1971. március (112. évfolyam, 10-13. szám)
1971-03-28 / 13. szám - A GYAKORLAT - Fenyvesi Tamás: Az alkohol-dependentiáról
A GYAKORLAT XIII. ker. Tanács Róbert Károly körúti Kórháza, I. Elmeosztály (osztályvezető főorvos: Fenyvesi Tamás dr.) Az alkohol- dependentiáról Fenyvesi Tamás dr. Az alkoholisták megítélésének hibái és tévedései nem félreismerésekből vagy ismerethiányból származnak, hanem negatív jellegű, antipathia-érzésen alapuló emotionális-moralizáló előítéletekre vezethetők vissza. Az alkohol betegség nem fátumszerűen, elkerülhetetlenül következik be; az alkohol testi-lelki romboló hatásának az egyén jobban és tartósabban képes önfegyelmező és önirányító mechanismusokkal ellenállni, mint pl. a morphinszármazékok egyszer már kialakult addictiójának, éppen ezért orvos és társadalom az egyéntől bizonyos fokig megkövetelheti az önszabályozó mechanismusok gyakorlását. Ahhoz, hogy valaki alkoholistává váljék, meglehetősen hosszú utat kell megtennie és eközben bőségesen nyílnék alkalom a megfelelő pschés, szociális és etikai normákhoz való visszatérésre! Másrészt az egyén felelősségét nagyban csökkenti az alkoholfogyasztás rendkívüli elterjedtsége és az, hogy üzleti elgondolások csaknem az egész világon előnyben részesülnek az egészségvédelmi rendszabályokkal szemben. Az iparosodó társadalmakban az alkohol részben táplálékpótlószer, részben szociális problémákat megkerülő gondűző, és terjesztését még a szocialista kereskedelempolitika sem mindig az orvos-egészségügyi felfogásnak megfelelő módon kezeli. Az 1965. évi nemzetközi statisztika adatai szerint (17) Magyarország az egy főre eső absolutalkohol-fogyasztás terén (amely évi 7,4 liter abs. alk.) kb. a világranglista közepén foglal helyet (4, 12). Megelőz bennünket Franciaország, Portugália, Olaszország, NSZK, Spanyolország, Svájc, Ausztria. Az iszákosság Magyarországon is népbetegség jellegét éri el, hiszen az összlakosságnak mintegy 1%-ára terjed ki. (Kb. 100— 120 ezer férfi és 10—12 ezer nő.) (5). Vannak országok, ahol jelentős mennyiségű bor fogyasztása teljesen általános, mégsem mindenki alkoholista. Az „alkoholismus chronicus” betegségfogalom tényleges határait megvonni nem könnyű. A rendszertelenül mértéktelenül ivók vagy szokványosan sokat ivó nagyivók, vagy iszákosok még nem jelentenek okvetlenül beteg egyént. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint alkoholista az, Orvosi Hetilap 1971. 112. évfolyam, 13. szám akin az excessiv ivás psychés-somatikus állapot, interpersonális kapcsolatok és társadalmi tevékenység vonatkozásában súlyos zavarokhoz vezet, ilyen jellegű elváltozások "az alkohollal igen nagymértékben átfertőzött lakosságnak aránylag csak csekély részén alakulnak ki. A nemzetközi adatok szerint (5) 100 rendszeres fogyasztó közül csak 15—20 válik idővel kóros mértékben iszákossá, s ezek közül csak 3—5 lesz dependens alkoholistává. A valódi alkoholismus kialakulásában kiváltó jellegű társaslélektani és hajlamosító kórlélektani tényezők mellett öröklött vagy szerzett kóroki tulajdonságok is szerepet játszanak. A kóroki tényezők mibenlétére vonatkozó enzymológiai és anyagcsere-kutatások eddig még nem vezettek eredményre; lehetséges, hogy a genetikai kutatások fogják idővel kideríteni azt a hibás genetikai informatión alapuló histokémiai dispositiót, amely az alkoholismushoz vezet. A valódi alkoholismus és az iszákosság gyakorlati megkülönböztetésére alkalmas az a megfigyelés, hogy míg az iszákos ihat sokat is, keveset is, az ivást bármikor abba tudja hagyni, addig az alkoholista lehet abstinens is hónapokig, de ha egyszer inni kezd, az ivást önerejéből abbahagyni nem tudja. Nem mindenki válik alkoholistává, aki iszik, aki viszont azzá válik, betegnek tekintendő, és orvosi segítségre szorul. Az orvosi megítélés alapja éppen ezért akár az induló, akár a már kialakult alkoholbeteggel szemben csak a segítségnyújtás szándéka lehet! Az erkölcsi köntösbe bújtatott negatív előítélet alapvetően helytelen; számos esetben találkozik a gyakorló orvos más jellegű helytelen, egészséget károsító magatartásmódokkal (pl. nikotin abusus), mégsem lépi túl az illetőkkel szemben az erélyes figyelmeztető dorgálás mértékét, mégsem nézi le vagy ítéli el őket azért, mert saját egészségüket súlyosan veszélyeztetik! Az előítéleteken való felülemelkedést megnehezíti, hogy az alkoholisták nemcsak saját egészségüket veszélyeztetik. Agressív, a kriminalitás határán levő cselekedeteket követnek el, interpersonális kapcsolataikban kellemetlen hatást gyakorolnak környezetükre. Az iszákosság talaján kialakuló hypomán, deliberált, agressív karakter tulajdonságok az orvos türelmét és psychotherapiás készségét is próbára teszik. Ha azonban sikerül az egyébként suggestibilis alkoholistával a megfelelő erélyes-türelmes irányításon alapuló kontaktust létrehozni, akkor már a kórkép pontosabb kategorizálására is sor kerülhet. A még nem alkoholista iszákosok csoportjában Kardos (11) 5 alcsoportot különböztet meg: 1. Szocio-ökonómiai tényezők okozta alkohol endémia (szűkös körülmények közt alkohollal táplálkozó emberek; pl. Dél-Olaszország, Portugália). Gyakoriak a belszervi és idegrendszeri szövődmények, igazi alkohol-dependentia nélkül. 2. Szocio-kulturális endémia (pl. Franciaország borivó vidékein a lerészegedést a társadalom természetesnek tartja). 3. Szocio-kulturális tényezők által fékezett mértékletes alkohol-consum (pl. Olaszország) , ún. mediterrán ivási typus. 4. Szocio-psychológiai ambivalentia által kiváltott excessusok (pl. Svédország), ahol a túlzottan merev