Előre, 1966. szeptember (20. évfolyam, 5856-5881. szám)
1966-09-18 / 5871. szám
n 19ßfv szeptember 18., vasárnap A LASER — HALÁLSUGÁR ? 1965-ben a párizsi „Palais de Decourelle"-ben (magyarul a kitalálások palotájában) bemutattak — írja a Science et Vie — egy nagyon vékony fény sugárnyalábot, amely pár méter távolságból átlyukasztotta a borotvapengét Egyelőre pár méter — gondoltam magamban, de holnapra pár kilométer lehet s holnaputánra, — amilyen nagyok lettünk a gyilkolásban, — borotvapenge helyett embert lyukasztunk át és kész a régen megálmodott „halálsugár“. Amióta ugyanis Archimedes, a nagy görög tudós, állítólag nagy, homorú tükrökkel összegyűjtött napfénnyel felgyújtotta a Szirakuza előtt horgonyzó fából készült ellenséges római hajókat, azóta a halálsugarak eszméje életben maradt ha magát Archimedest meg is ölte egy ismeretlen római katona. Nos a laser-ről elterjedt a hír, hogy ő lesz a megálmodott halálsugár. Halálról lévén szó — amely a rossz nyelvek szerint békeidőben orvosi specialitás — utána kellett járnunk a kérdésnek, annál is inkább, mert időközben a laser gyógyító alkalmazásáról is kezdtek közlések megjelenni. A laser angol eredetű szó lévén — helyes kiejtése lézer. A lézer egy angol mondat szavainak kezdőbetűiből tevődik össze, amely a laser rövid tudományos meghatározását tartalmazza és így szól : light amplification by stimulated emission of radiation. Kissé szabadon értelmezve : elektromos úton létrehozott („gerjesztett“) pillanatnyi fény felvillanásról van szó. Csakhogy a laser nem „akármilyen" tény Hogy milyen tény, annak megértéséhez egészen az atomig, annak belső szerkezetéig kell visszamennünk, ami ma már laikus körökben is eléggé ismert. (E belső szerkezet elismerése volt az előfeltétele az atombomba felfedezésének is) Az anyag és benne az atom szerkezetét egy hasonlat segítségével igyekeznek a nem szakember számára érthetővé tenni Ha egy erdőt nagyon messziről nézünk, sima egynemű összefolyó foltnak látjuk Ha elég erős távcsővel nézzük, kiderül, hogy az egyenletesen simának látszó folt fákból és a közöttük levő hézagokból áll. Ha további erősebb nagyítást alkalmazunk megjelennek a levelek, virágok, rügyek stb Azután mikroszkóp alá tettük ezeket s a tudomány egy ideig nagyon nagyra volt azzal, hogy sejteket és ezek között is hézagokat fedezett fel mindezekben. De hol vagyunk ma már ettől? Az atom, a milliméter milliomod részénél is kisebb és még róla is kiderült, hogy nem egynemű tömör anyag, akárcsak a szabad szemmel messziről nézett erdő, hanem egy magból (atommag) és körülötte egy vagy több körpályán keringő elektronokból áll (akárcsak egy miniatűr naprendszer). Mindebből ez alkalommal az az érdekes, hogy mindaddig, amíg az atom úgynevezett nyugalmi egyensúlyban van(pl. nem melegítik, nincs mágneses vagy elektromos erőtérben stb.) addig az elektronok szép rendben keringenek, mindegyik a saját körpályáján (akárcsak a Föld és a több bolygók saját pályájukon). Ha gerjesztés éri az atomot az elektronok „rendetlenkedni" kezdenek : a magtól távolabb eső körpályára ugranak át s ott folytatják keringésüket A gerjesztés (pl. hevítés) csökkentése előidézheti egy ilyen kiugrott elektron visszaesését, ami fényquanturo kilövellésével jár A láng vagy izzás által létrejövő fény. „közönséges“ fény, mert az elektronok össze-vissza ugrálnak benne : egyesek kiugranak, mások visszaesnek. Ez a fény olyan, mint egy tömegből hallott szó moraj, amelyet az emberek beszélgetése idéz elő. (Renaud de la Taille hasonlata). Egészen más lesz a hanghatás, ha mindenki egyszerre ugyanazt, egyforma erősségű hangon, kórusban mondja. Az atomokra alkalmazva ezt a hasonlatot : ha külső beavatkozással az atom minden elektronját egyszerre ugyanarra a külső pályára lehetne ugratni és egyidejű visszazuhanásukat előidézni, az ekkor kibocsátott rendkívüli erejű fénynyaláb : a laser. „A közönséges fénylés a magára hagyott tömeg, a laserfényvillanás ugyanez a tömeg (szavaló) kórussá változva. A gyakorlatban a laser-fényt legelőször egy ceruzaformájú rubin-kristályban — elektromos gerjesztés által — állították elő. az így kapott óriási erejű fény vékony nyalábbá összpontosítva átlyukasztotta azt a bizonyos borotvapengét Mindig csak pillanatokig tartó fényvillanás az eredmény. A laikus, aki abszolút szó szerint veszi hogy a technikai tudomány mindenre képes, előlegezi a lasernek a halálsugár- minőséget, a tudósok szerint azonban a sugár hatékonyságának további növelése áthághatatlan fizikai törvényekbe ütközik, amelyekre itt nem térhetünk ki De a lasernek tudományos kutató és ipari téren egyaránt már eddig is sok alkalmazási lehetősége van... Mikroszkopikus fotokémiai bonyolult mérésű folyamatok elvégzése terén és még sok más téren is már most lényeges szolgálatot tesz. Orvosi szempontból a sugár gyógyító célra való használhatóságának kérdése merül fel Egyelőre a válasz erre a kérdésre nagyon bizonytalan. Természetesen mindenki elsősorban a rákra gondolt. Sajnos egyelőre csak a könnyen hozzáférhető helyen, a bőr felületén fellépő rákos megbetegedés jöhet szóba. E téren vannak is eredmények, de folyik a vita akörül, hogy haladást jelent-e ez a laser-kezelés az eddig rendelkezésre álló gyógyeszközökkel szemben (műtét, besugárzás) Tudni kell, hogy a bőrrák legtöbb formája határozottan jóindulatú, gyógyítható Mivel a laser-sugárnak közvetlen érintkezést kell biztosítani a rákos szövettel, a szervezetben mélyen rejlő rákos szövet ellen nem használható Vannak feltevések, amelyek szerint a sugártól érintett sejtekből a szomszédos sejtekre is átterjedne a pusztító hatás Ez esetben pl. a megnyitott has- vagy mellüregben talált inoperabilis rák gyógyítására nyílna lehetőség Ezek a feltevések egyelőre tudományosan nem megalapozottak Egyedüli kipróbált alkalmazása a szemretina (recehártya) leválása néven ismert súlyos szembetegség esetén ál fenn De itt is az új módszer egyelőre vetélkedik a szemészet régebbi ugyancsak fotokoagulációs (fénnyel való olvasztás útján való „visszaragasztás") módszereivel Dr. KAHANA ERNŐ érdemes orvos 60 kilométer... történelem Körülöttünk minden tárgy nagyértékű unikum. A hozzáértők úgy is kezelik őket: a lehető legnagyobb gonddal. Ezek az idős apasztalta öreg papírok hosszú évszázadokat vészeltek át s ma értékes dokumentációval szolgálnak a történészeknek . .. .Az Állami Levéltár Múzeumában vagyunk. A több mint hatvan kilométert kitevő polcokon a történelem kincstárát őrzik : sok-sok ezer ószláv, latin, török orosz, német, magyar és természetesen román nyelvű középkori okiratot, a fejedelmi kancellária XIV. századból fennmaradt iratait, kéziratokat, kolostori feljegyzéseket, adományleveleket, s ki tudná egyszerre felsorolni mindazt, amit itt láthatunk, melyeknek értékét még a szakember sem tudná felbecsülni. Ha már a történelem szentélyében vagyunk, dióhéjban ismerkedjünk meg magának az intézménynek a történetével. A XIV. század vége felé, amikor Románia területén kialakultak az első feudális államok, a fejedelmi kancelláriák mellett levéltárak létesültek. Idővel azután a kolostorokban, a kincstárak a vásárhelyeken gyűjtötték össze az addig született és értékesnek vélt okmányokat. Constantin Bríncoveanu uralkodása alatt a kancelláriák által kibocsátott okiratokat lemásolták, és ezzel össze is állt az első levéltári anyag. Sokkal később bizonyos központokban, mint a bukaresti és ia?i-i mitropolia, a nagyszebeni, gyulafehérvári és kolozsvári kulturális gócpontok, megkezdődik a levéltári dokumentumok következetes gyűjtése. Bukarestben 1831- ben Iordache Rasti bordézsmaszedő vette át a Levéltár igazgatását, 1862- ben már olyan fontosságot kap az intézmény, hogy a Közoktatásügyi Minisztérium veszi égisze alá. A Román Országok egyesülése után Cézár Bolliac — 02 akkori levéltári igazgató — kezdeményezésére 1866-ban az intézmény megkapta a Mihai Voda kolostor helyiségét. Később a mostoha körülmények miatt számos értékes dokumentum elkallódik, megrongálódik A Levéltár híres gondozói, mint l. Eiiade Radulescu, Grgore Alexandrescu. B. P. Hasdeu sem tudtak a rossz anyagi viszonyok miatt megmenteni sok felbecsülhetetlen értékű dokumentumot. Csak 1951-ben majd pedig 1957-ben, a levéltárak fennállásának 125. évfordulóján kap igazi tudományos otthont az intézmény, ahol a szakemberek tudományos alapossággal kezelik és dolgozzák fel az összegyűjtött anyagot az említett középkori okleveleket, kéziratokat a hazánk területén lezajlott forradalmi megmozdulásokról (többek között az izsázi kiáltvány sárga selyemre rótt szövegét), az Egyesülést szentesítő okiratot, számtalan munkásmozgalmi emléket, dossziékat, iratokat a párt illegális tevékenységének idejéből. Különös kegyelettel őrzik itt a román irodalom nagyjainak, Eminescunak, Creangának, Caragialénak, Hasdeunak, Vlahuiának és más nagy elődünknek hagyatékát, kezeírását, iratait. „A régiségek“ birodalma korántsem „poros“ unalmas intézmény, meglátogatása maradandó élmény. LÁZÁR EDIT BABONA. VAGY TERMESZEI! TÖRVÉNY...? „Akkor ültesd a burgonyát, amikor a Hold növekedőben van, ha szép, kerek gumókat akarsz szüretelni, a hagymát pedig fogyó holddal ültesd, hogy ne legyen csípős" — ilyen és ehhez hasonló utasításokat tartalmaznak egyes régi szakkönyvek, amelyeknek szerzői, nyilván régi hiedelmek hatása alatt, különleges hatást tulajdonítottak a Holdnak a növények fejlődésére. A tudomány fejlődésével az ilyen „babonákat" minden alaposabb vizsgálat nélkül elvetették és csak a mai tudományos kutatások hozták napvilágra az évszázados népi megfigyelésekben rejlő valóságot. Az időjárás egyes változásainak előrejelzésére alkalmas „babonáknak“ már régóta megvan a tudományos magyarázatuk, épp úgy, mint a különböző gyógynövények gyógyhatásának. Legújabban jugoszláv tudósoknak sikerült tudományos alapossággal kimutatniuk a Holdnak a növényekre gyakorolt hatását A jugoszláv biológusok a gyorsan fejlődő és jóformán az év bármely szakában termeszthető salátát használták kísérleteik céljaira. Naponta elvetettek bizonyos számú magot, teljesen azonos körülmények között gondozták a kikelő növénykéket. Várható volt tehát, hogy a növények teljesen egyforma ütemben, egyenletesen fejlődjenek. Nagy volt tehát a jugoszláv biológusok meglepetése, amikor megállapították, hogy a saláta fejlődése a Hold fényváltozásainak pontosan megfelelő, szakaszos ingadozásokat mutat. A legjobban fejlődnek azok a növények, amelyeknek magvait „fogyó Holdkor" vetették el, míg a holdtöltekor elvetett magvak fejlődése sokkal lassúbb, s az ilyen időszakban vetett saláta néhány héttel később érte el ugyanazt a fejlődési fokot. Az érdekes jelenség okát még nem sikerült megállapítani. MELEG PLAZMA A Marc-Planck Intézet plazmafizikai kutatói kísérleteik során elérték az eddigi legmagasabb hőértéket, 60 millió K °-ot. A Garchinger Intézetben lefolytatott ún. therapinch kísérletek során kvarccsőben plazmát állítottak elő, melyet rendkívül erős elektromágneses térrel rövid időre komprimáltak, miáltal az úgy felmelegedett, hogy a pozitív töltésű ionok hőfoka 60 millió K °ot, az elektronok hőfoka pedig 20 millió K °-ot ért el. Egy másik kísérletsorozattal azt igazolták, hogy meghatározott kísérleti feltételek között, gyűrű alakú mágneses tér elrendezéssel megvalósítható a plazmagyűrű stabil lezárása. Ez az eredmény ellentétben áll a Szovjetunióban és tart számon a történelem — találta fel a könyvnyomtatást, helyesebben a mozgatható betűk alkalmazását. Gutenberg nyomdája Maimban működött és első nyomtatott könyve 1453-ban látott napvilágot. Gutenberg első bibliáinak tökéletes kivitele az Egyesült Államokban eddig végzett hasonló kísérletek tapasztalataival, így a bejelentése nagy figyelmet keltett. A KÖNYVNYOMTATÁS FELTALÁLÓJA GUTENBERG? A közhiedelem szerint Johann Gensfleisch — akii Gutenberg néven miatt már régen felmerült a gondolat, hogy a fametszetű, u.n. „blokkkönyvek“ és a malmf inkunábulumok keletkezése között átmeneti időszaknak kellett lennie, amely előkészítette a Gutenberg által használt öntött fémbetűk alkalmazását. Legutóbb Lillé francia városban, az új városi könyvtár felavatása alkalmából rendezett könyvkiállításon bemutatták a holland nyelven nyomtatott "Spieghel onzer Behoudenisse" című könyvet, a „ Speculum humanae a salvationis" című latin nyelvű munka fordítását, amelyet L.J. Coster minden valószínűség szerint 1430 előtt mozgatható betűkkel nyomtatott ki a holland Harlem városban L.J. Coster könyvéből mindössze három példány maradt fenn. Nincs kizárva, hogy Gutenberg, a hollandi mester 1439-ben bekövetkezett halála után, Coster egyik tanítványától sajátította el a könyvnyomtatás mesterségét és ennek ismerete alapján létesítette utóbb mainzi nyomdáját. TUDOMÁNYOS TÉVEDÉS Néhány hónappal ezelőtt szenzációs hír járta be a világot : a tudományos folyóiratok, s ezek nyomán az ismeretterjesztő kiadványok és a napilapok vastagbetűs címekkel közölték a hírt, hogy Csudinov szovjet bányamérnöknek sikerült sok millió éve a kősórétegekben elzárt baktériumokat életre kelteni. Csudinov 250 millió éves kősókristályokat táptalajra helyezett és ezeken sikerült baktériumtelepeket kitenyésztenie. Az egysejtű élőlények csíráinak életképességéről alkotott eddigi nézeteket meghazudtoló kísérletet a szovjet mikrobiológusok újabban a legszigorúbb rendszabályok betartásával ellenőrizték. Alekszandr Imsenyckij akadémikus nemrég nyilvánosságra hozott közlése szerint az ellenőrző kísérletek negatív eredménnyel jártak. Csudinov tenyésztési kísérletei során minden valószínűség szerint nem tartották be a szükséges óvintézkedéseket s a baktériumcsírák a levegőből, vagy a kísérleti műszerekről kerülhettek a táptalajra. Tupoljevnek, a híres TU-repülőgépek tervezőjének, irányításával készült a képen látható „békaszán“. Havon (baloldali kép) 110 km/órás, vizen (jobboldali kép) pedig 70 km órás sebességgel száguldhat, s 700 kg hasznos terhet szállíthat. A számológépek útja A modern tudományágak és a technika fejlődésének jelenlegi szakasza és perspektívái elválaszthatatlanok a számolástechnika vívmányaitól, az elektronikus számológépek alkalmazásától. Mivel oly fontos szerepet töltenek be a tudományos kutatás és termelés terén, vessünk egy pillantást a számológépek múltjára, fejlődésére. A ma használatos számológépek alapgondolata még az 1600-as évekre nyúlik vissza. Ezt a gondolatot azonban annak idején részben a technikai elmaradottság, részben a felhasználási igény hiánya miatt nem lehetett gyakorlatba ültetni. Az útkeresés, kísérletezés két irányban haladt: egyrészt az általános számolástechnika vonatán, ahol Leibniz és Pascal ért el gyakorlati eredményeket. Egymástól függetlenül Pascal 1642-ben és Leibniz 1671-ben feltalálta a számkerekes és tizedes átvitelezésű mechanikus gépet (ezek nem sokkal különböznek a ma is használatban lévő asztali, kézi meghajtású kis számológépektől). Fejlődésének csúcspontját ez az irányzat Babbage angol matematikus és statisztikus differencia-gépével érte el. Babbage gépe a számoszlopok egyes tagjai közti különbséget vagy összeget, továbbá a különbségek különbségét vagy összegét volt képes kimutatni. Az útkeresők másik része az elemi műveletekre leegyszerűsített számítássorok vezérlésének megoldása vonalán haladt. Már Leibniz javasolta, azaz feltételezte a gépi számításoknál a kettes számrendszer használatának indokoltságát. Ez a számrendszer ma már mindenben igazolta a gyakorlatban Leibniz előrelátását (minden egyes számot nullával és eggyel fejez ki). A javaslat kiaknázására csak az elektromos áram tulajdonságainak tanulmányozása és gyakorlati alkalmazása után kerülhetett sor. Ezt megelőzően azonban a lyukkártya vagy a lyukszalagtechnika segítette elő a mechanikus vezérlés kidolgozását. A lyukkártya őse a francia Falcon, aki 1728- ban javasolta a lyukkártyaelv felhasználását a szövés irányításához. Elvét a múlt század elején Jacquard alkalmazta a gyakorlatban a nevét viselő, ma is használatos szövőszékeknél. A fent leírt kétirányú útkeresést az 1850-es évek folyamán Babbage szerencsésen egyesítette az általa készített analitikus gépben. A gép a számításokat a szokásos számkerekes megoldással végezte, azonban a hosszabb számítássorozatok egyes részeredményei számkereken voltak tárolhatók. Az egész szerkezet vezérlését lyukkártya rendszerrel oldotta meg, amennyiben a lyukakon átnyúló mechanikusszerkezet működtette a számítást és tárolást végző számkerekeket. Mindezek tükrében állíthatjuk, hogy elsőként alkalmazta a gyakorlatban a belső tárolású programozás alapelvét. Az ő gépét tekintik a digitális számológépek ősének, mert a modern gépeknél is fellelhetjük e gépnek három fő jellemzőjét: az automatikus számolást, az adatok tárolását és a programvezérlést, természetes, mindezt az akkori technikának megfelelő, rudimentális eszközökkel. Babbage csaknem száz évvel előzte meg korát, de közben külön utakon tovább fejlődött a lyukkártya-technika Herman Hollerith révén, akinek 1890- ben sikerült az amerikai népszámlálás adatainak feldolgozását racionalizálnia az általa szerkesztett lyukkártyás számológéppel. Az elektromosság behatolása a számolástechnika területére viszonylag később következett be. Bár a kettes számrendszer két pozícióját (0 és 1) kifejező elektronikus impulzus elemet már a múlt század elején felfedezték, mégis, az első számológépek jelfogós megoldásúak voltak, amelyek közül az 1944-ben megépített MARK—I-et tekintik a modern elektronikus számológépek atyjának. Ezt H. Aiken, a Harvard egyetem professzora, készítette relé-rendszeren alapuló számolókkal és mechanikus tárolókkal. A programvezérlést lyukszalaggal végezték. A gép 2204 mechanikus számolóval, 3304 relével volt ellátva és több mint 900 kilométer vezetéket használtak fel építésénél. A számottevő befektetés ellenére a szorzást helyértékenként csak 5,7 másodperc alatt volt képes elvégezni az osztást pedig 15,3 másodperc alatt. 1946-ban a Pennsylvániai Egyetem két tanára, J. P. Ecker és I. W. Mauchly, elkészítették az első teljesen elektronikus működési gépet, az ENIAC-ot. 18 000 elektroncsővel rendelkezett és egy 10x10 jegyű számokból álló szorzást a másodperc 350-ed része alatt végezte el. A szériában gyártott első elektronikus számológép az UNIVAC—1 volt, amelyet 1951-ben készítettek. Ezt követte 1953-ban az IBM—700, majd az IBM—701, amely az elektroncsöveken kívül több mint 12 000 germániumdiódával is el volt látva, és másodpercenként 16 000 összeadást végzett el. 1955-ben a leggyorsabb gépnek számított a NORC, amely 13 jegyű számnak 13 jegyűvel való szorzását 31 mikromásodperc alatt végzi el. A gépek sebessége és kapacitása az 1950-es évek végétől már nem jelentett szűk keresztmetszetet , (itt jegyezzük meg, hogy a genfi Cern nukleáris-fizikai központban és a Svéd Királyi Statisztikai Hivatalban jelenleg működő CONTROLL DATA—6600 típusú gép 3 millió műveletet végez másodpercenként) azonban a gazdasági igényeket nagyon sok beállított gép nem tudja kielégíteni. Előtérbe lépett a komplex kihasználás gondolata, amely egyes gazdasági feldolgozások célszerűbb elvégzése érdekében jobb be- és kimeneti egységeket, célszerűbb tárolókat hívott életre. Ilyen vonatkozásban külön fejlődési szakaszt jelentett 1957-ben az IBM 350 gép RAMAC néven ismert tárolási rendszere. E rendszer előnye abban áll, hogy az eddig alkalmazott aránylag nehézkesen, lassan működő mágneses szalagú tárolókkal szemben mágneses lemez gyorstárolókat használ. Ezeken a lemezeken nagytömegű adatot lehet tárolni és elég gyorsan hozzájuk lehet férni előzetes rendezés nélkül. Hozzávetőlegesen ezzel az eljárással 260 millió adatot lehet tárolni és az előkeresési idő kevesebb mint egy másodperc. A RAMAC rendszer működési elve hasonló a Wurlitzer zeneautomatáéhoz és úgy képzelhetjük el, mint 20 egymásra helyezett hatalmas gramofonlemezt, amelynek minden lemezéről a barázdákat külön „fejjel" lehet leolvasni. A National 315 elektronikus számológépnél jelent meg a mágneses-kártyás adattárolási rendszer. Az adathordozó, a klasszikus mágneses szalaggal szemben, egy 350x80 milliméteres mágneses kártya, amelyen 32 550 alfanumerikus jel helyezhető el, minden tárolási egység 256 ilyen kártyával van ellátva (tehát több mint nyolcmillió jel tárolása lehetséges). Ha figyelembe vesszük, hogy egy National 315-ös géphez 16 tárolóegység kapcsolható, ez azt jelenti, hogy 133,3 millió jelhez van válogatásnélküli, gyors hozzáférési lehetőség. Az elektronikus számológépek térhódítása szemünk előtt játszódik le. A bonyolult, szerteágazó műszaki és gazdasági problémák hatékony megoldása, az automatizálás vívmányai arra engednek következtetni, hogy az elektronikus számológépek történetében még sok fehér lap van hátra. HECSER ZOLTÁN Eredményes együttműködés A la?i l műegyetem tudományos kutatásai általános elismerésnek örvendenek. Ez abban is kifejezésre jut, hogy száznál több vállalat és intézmény számos együttműködési megállapodást kötött vele. Az intézet vegyipari fakultása és a bakói Partizánul gyár közti együttműködés eredményeként lényeges minőségi javulás mutatkozik a bőrszáritási folyamatban, s ugyancsak az együttműködésnek köszönhetően a buhu?i-i textilüzemben tökéletesítették a gyapjú lúgos mosási eljárását. A mechanikai fakultás is számottevő eredményeket ért el egyes termelési témák megoldásában. Az itteni laboratóriumokban készüléket szerkesztettek a csapágyak okozta zaj meghatározására. A falti szakemberek módszerei alapján a rozsnyói szerszámgyárban megkezdték több nagy termelékenységű új szerszámtípus termelését. Az építészeti fakultás, más kutatóintézetekkel karöltve szintén kidolgozott új, korszerű módszereket. Az egyik ilyen rendszer az előfeszített vasbetonszerkezetek módszere, amelyet már széles körben alkalmaznak az építőtelepeken. Munkásmozgalmi sajtótörténeti gyűjtemény A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága mellett működő Történelmi és Társadalmi-Politikai Tanulmányi Intézet egyik szerkesztőbizottságának gondozásában a bukaresti Politikai Kiadónál a közelmúltban megjelent . A romániai szocialista és munkássajtó (Presa muncitoreascári socialisti din Románia vol. II. 1900—1921) történeti mű II. kötetének első része. A sajtótörténeti mű első kötete, mely 1964-ben jelent meg, az 1865-1900-ig terjedő időszakban hazánkban napvilágot látott munkás és szocialista sajtótermékeket foglalja egybe. A II. kötet, — amely az 1900—1921. közötti időszak sajtókiadványait hivatott összegyűjteni — első része az 1900—1907 években megjelent 29 munkásújsággal foglalkozik. A munkás és szocialista sajtó a munkásmozgalom kezdeti szakaszától hathatós fegyver volt a munkásosztály kezében a burzsoáziával vívott harcában politikai jogaiért, gazdasági érdekeiért, társadalmi helyzete javításáért A dolgozó tömegek nagy kérdéseit ismertetve, népszerűsítve, azokért síkraszállva a szocialista és munkássajtó gazdag és változatos problematikája hűen tükrözi a XX. század kezdetétől a romániai munkásmozgalom összes jelentős megnyilvánulásait A munkásság demokratikus törvényeket követelt, emberi életszínvonalat biztosító fizetési és munkafeltételeket, szervezkedési szabadságot szakmai és politikai téren, — a munkássajtó hangot adott ezeknek a követeléseknek, ugyanakkor leleplezve a polgári-földesúri rendszer népellenes politikáját, harcra mozgósította követeléseikért a dolgozó tömegeket. A munkássajtó harci szavát hallatta a földkérdés demokratikus megoldásáért, a korszak napirendjén lévő polgári-demokratikus reformokat sürgette, határozottan állást foglalt a nemzetiségi üldöztetések ellen és követelte a nemzeti egyenjogúság elvének alkalmazását. A szocialista újságok és folyóiratok következetes felvilágosító tevékenységet fejtettek ki, hogy a munkástömegeket a proletár hazafiasság és nemzetköziség szellemében neveljék. Ez időszakban megjelenő szocialista és munkássajtó rendszeresen népszerűsítette, ismertette a tudományos szocializmus elméleti megteremtőjének K. Marxnak, Fr. Engelsnek alapvető műveit és már megjelentek V. I. Lenin egyes munkáit említő első hivatkozások is. Az újságokban és folyóiratokban, a tudományos szocializmus korabeli hirdetői, mint I. C. Frimu, C. Dobrogeanu Gherea, M. Gh. Bujor, dr. C. Racovschi, O. Calin, Max Wexler és mások a román szocialisták közül kifejezésre juttatták a munkásosztály álláspontját az ország időszerű politikai és társadalmigazdasági kérdéseiben. A szocialista újságok állandóan tájékoztatták a romániai munkásságot a nemzetközi munkásmozgalom fontosabb eseményeiről, kapcsolatainkról a világ szocialista mozgalmával, ápolva és fejlesztve ezáltal hazánk dolgozóinak soraiban a világ forradalmi proletariátusával összekapcsoló szolidaritás eszméjét. A Románia muncitoare (Bukarest, 1902, 1905, 1914) egyik legjelentősebb munkásorgánum volt az időszak újságjai között. A Románia mundiioare a dolgozó tömegek számos nagy kérdése mellett határozottan kifejezést adott a munkásosztály háborúellenes állásfoglalásának is, leleplezve az imperialista nagyhatalmak háborús terveit. Bukarestben megjelenő hosszabb életű újságok Gutenberg (1900—1916), Revista Idei (1900—1916) mellett még több rövidebb időtartamú munkáslap látott napvilágot. Ugyancsak a különböző vidéki városokban, mint Galac, Braila, Ploiești, Birlad, Temesvár, Kolozsvár, Nagyvárad stb. jelentek meg román, magyar, német nyelvű szocialista újságok, folyóiratok, kiadványok, amelyek változatosan tükrözik az időszak munkásmozgalmi eseményeit, megnyilvánulásait. Számos újság mutatja azokat a szoros kapcsolatokat, amelyek az egyes országrészek munkásszervezetei között fennállottak. A munkás és szocialista sajtó történeti gyűjteménysorozatának kötetei értékes segítséget nyújtanak hazánk munkásmozgalmi fejlődéstörténetének részletesebb megismeréséhez, beható tanulmányozásához. HEVES FERENC Ili