Előre, 1984. május (38. évfolyam, 11330-11355. szám)
1984-05-30 / 11354. szám
- 4 - BRAILAI GÉPEK NEGYVEN ORSZÁGBA RÉGRŐL MARADT szokásként, ma is szívesen elnézem a dolgozó exkavátorokat. Valamilyen ellenállhatatlan vonzerő árad a hatalmas vasmarokból, amint a földbe markol ott és úgy, ahogy azt a kabinban ülő, s a géphez viszonyítva aprócska ember akarja... Megfigyelésem szerint, sokan vannak így ezzel. Nagy nemzetközi kiállításokon, hasonló belefeledkezéssel állnak diplomatatáskás szakemberek és nézik a működés közben bemutatott markológépeket. A bukaresti nemzetközi vásáron, a TIB-en 1971-ben ennek a jelenetnek különleges jelentősége volt: ott mutatták be az első hazai gyártmányú hidraulikus exkavátorokat. Noha a Duna-parti Brailán a Progresul üzem már 1952 óta gyártotta ezeket az építőtelepek számára nagyon szükséges munkaeszközöket, tulajdonképpen itt jelentkezett először valóban korszerű, saját tervezésű termékkel. Vajon az a TIB volt a hazai exkavátorgyártók külföldi sikereinek kiindulópontja? MINDEZ sorra megfordul a fejemben, míg a villamos Bráila szélén, az üzemóriás előtt halad velem, a főbejárat felé. Bráila iparának büszkesége, az egykori mozdonyjavító műhelyből hatalmas üzemmé nőtt Progresul nehézgépgyár (az idei jubiliumi évben külön évfordulót is ünnepel: fennállásának 60. évfordulóját) ma sokféle iparitechnológiai felszerelést gyárt — az építőanyagiparnak, bányaiparnak, a tengeri kőolajkitermelő platformoknak — és exkavátorgyára, mai, korszerű formájában is csupán egyik részlege. — Elképzel-e bármilyen építkezést exkavátor nélkül? — szögezi nekem a kérdést beszélgetésünk során Radu Nicu, a nagyüzem pártbizottságának titkára. — Mi, annak idején elsősorban az idehaza beinduló építőtelepek számára kezdtük gyártani őket. Azóta üzemünk építőipari hivatása, a termékszerkezettel együtt, sokszorosan kibővült és áttevődött a határokon túlra is. Mai műszaki ellátottságunk ezt lehetővé is teszi. Az 1952-es kezdet után megváltoztak az építőtelepi arányok és igények, s Brailán, a nehézgépgyárban, a hetvenes évek elején a pártfőtitkár személyes utasítása nyomán nagy, korszerű exkavátorgyár épült, ahol már nem mechanikai, hanem hidraulikus vezérlésű exkavátorokat gyártottak s ez jelentette a külpiacon is versenyképes megjelenésüket. 1977-ben pedig, ugyancsak Nicolae Ceaușescu elvtárs itt tett látogatása és iránymutatása nyomán született meg az elhatározás, hogy a Duna menti üzem saját tervezéssel elektromos vezérlőművel felszerelt, 8—10 köbméteres kupájú markolóóriások gyártását is megkezdje. A következő év tavaszán készen voltak a tervek, június végén pedig kipróbálásra került a prototípus. Azóta már a Duna—Fekete-tenger-csatorna építőtelepén, külszíni szénkitermeléseken bizonyították be előnyeiket. Most pedig éppen három ilyen gigász — a gyárban csak így nevezik! — áll készen, hogy behajózzák, egyiptomi úticéllal. — Számos fejlődő ország, amellyel Románia jó kapcsolatokat tart fenn, nagy fejlesztési terveket hajt végre — folytatja a párttitkár. — És az együttműködés általános keretében, építőipari felszerelésekre is nagy szükség van. De szállítunk fejlett iparú országokba is. összesen negyven országgal vannak exportkapcsolataink és a nálunk gyártott exkavátorok mindenütt, ahol csak dolgoznak, elismerést arattak. — Sok szakemberünk öregbítette jóhírünket a határokon túl is. Részt vettek itthon a korszerűsítésért vívott küzdelemben, most pedig a piacok meghódításáért vívott csatában. REFLEKTOROK gyúlnak ki az exkavátorgyár végszereldéjében — a Sahia stúdió munkatársai filmeznek éppen. A 2-es szerelőszalagot irányító mérnök, Stan Robert azt magyarázza, hogy azok a P—801- esek, SM—801-esek, amelyeket éppen filmeznek, Csehszlovákia számára készültek. — Nemrég P—603-asokat indítottunk a Magyar NK-ba, a szerelőszalagon lévő SM— 801-esek pedig ugyancsak csehszlovákiai rendeltetésűek. Ezután P—501 és S—501-es típusokat fogunk a Lengyel NK számára szerelni. Barátkozom a nevekkel: a P azt jelenti, hogy az exkavátor gumikeréken jár, az S, hogy lánctalpas, a számok pedig a kapacitását jelzik. Megtudom, hogy az itt dolgozó munkacsoport az utolsó próbákat végzi. — Olyan szakemberekből áll, akik az első csavartól az utolsóig ismerik az exkavátorokat, hogy el tudjanak végezni minden szükséges igazítást. Ezért van az, hogy ebből a csoportból sokan járnak külföldre is. Kiállításokra kísérik termékeinket, vásárokra vagy megrendelőinkhez. Azt ajánlanám, beszélgessen Calcan Victorral, a csoportvezetővel. Magas, őszbecsavarodó hajú férfi a csoportvezető főmester, szelídarcú, mosolygós. Mikor a csoportjáról kérdezem, így jellemzi: — Mind olyan emberek, akik együtt nőttek a gyárral. Azaz, még nem is volt ez az új gyár, de ők már exkavátort gyártottak. Akárcsak én magam. Hát igen: ő 1955-től dolgozik az üzemben, ebben a mai gyárban pedig 1972-ben kezdtek el termelni. — Külföldön hol képviselte az üzemet? — Részt vettem vagy tizennyolc nemzetközi vásáron, kiállításon, ahol Románia pavilonjában a mi termékeink is jelen voltak. Marokkóban, Görögországban, Algériában, Egyiptomban... Faggatom: milyen élményeket őriz ezekről? — Megpróbálom időrendben, bár elég nehéz lesz... Közelebbről nagy sikerünk volt a görögországi Szalonikiban, ahol azonnal el is adtuk a kiállított exkavátort. 1981- ien a Budapesti Nemzetközi Vásárt követően sem hoztuk haza, amit kiállítottunk. 1982—83-ban Kairóban különösen sok volt az érdeklődő, aminek tanúbizonysága, hogy most a gigászokat is nekik szerettük. Az idén szeptemberben Brnóban leszünk jelen. Ez a vásár általában gazdag, mi is itt szoktuk bemutatni a legtöbb típust. És engem, személyesen kellemes emlék fűz Brnóhoz: új exkavátorgyárunk első gyártmányai 1973- ban itt aratták az első nagy sikert. Csehszlovák idegrendedeleink háromhónapos tesztelést igényeltek, de tizennyolc nap múlva már határoztak: megkötik a szerződést. És ma már 400—500 nálunk gyártott exkavátor dolgozik Csehszlovákia különböző építőtelepein. Csehszlovákiában szervizszolgálatot is végzett, a Magyar NK-ban két ízben töltött több hónapot ugyancsak szervizszolgálat keretében. — Az egész országot bejártam. Szívesen gondolok vissza arra az időre, nemcsak, mert a magyarországi építőtelepeken elismerést vívtak ki exkavátoraink — ezt mutatják az azóta is állandó megrendelések —, hanem mert igen jó munkahangulat alakult ki, minden támogatást megkaptunk. Az egész országot bejártam, és nem hiszem, hogy lenne olyan magyarországi város, ahol, ha odaérkezem, ne fogadna jóbarát. — Ahogy így visszagondol, külföldi megbízatásai közül melyiket tartja legnehezebbnek? " A válaszz késedelem nélkül érkezik. — Kétség nem fér hozzá, hogy az olaszországi szervizszolgálat megszervezése volt a legnehezebb. 1981-ben dolgoztam ott, Ravennában. Húsz etkurátort vásárolt, f gítyise egy olasz cég. Lehet, azért, hogy én addig főképp szocialista országokban töltöttem több időt, de valósággal sokkhatásként ért a nagy konkurrencia. Ha jobban meggondolom, volt is amiért furcsán nézzenek, amikor megjelentünk. Hiszen Olaszországban ötvenöt cég ad el exkavátort!. .. Ami a kapitalista üzleti szellemet illeti, abból is itt kaptam leckét. Elvittek egy exkavátort, úgymond próbára. Azután, egy hónap múlva visszahozták, hogy nem kell. Közben pedig bizonyára alaposan kihasználták. — SZERVIZSZOLGÁLTATÁST gyárunk mindig is biztosított, mióta exportálunk, de a szolgálat, mint külön részleg 1970-től alakult meg — mondja Diaconu Toader. Egyike ő azoknak a magasképzettségű szakembereknek, akik a gyári szerviz-csoportban dolgoznak. 1960-tól a Progresul szakembere, de már akkor gazdag tapasztalattal érkezett: a békási vízierőmű építőtelepén, Iasiban az ütes hídépítő vállalatnál, majd a fővárosi különleges építőszerelő vállalatnál szerzett gyakorlattal. Ezt is figyelembe vették, amikor beosztását kapta. Diaconu Toader a hidraulikus vezérlőmű „doktora“. — Visszaemlékszik még első külföldi megbízatására? — Nagyon is jól — mosolyog. — Bár az még 1967-ben volt, Guineába mentünk egy exkavátor szállítmánnyal. Manounál épült akkor a nagy völgyzárógát, meg 400 km-es autóút Cancanig, az őserdőn keresztül, az egyenlítő közelében. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy mi megérkeztünk akkor az idegen világba, ismeretlen földrészre, az őserdőbe s hogy ott mindjárt a a legnagyobb világcégek gyártotta exkavátorokkal kellett felvennünk a versenyt! Ott volt az amerikai Caterpilar, a japán Komatsu, a francia Poclain... Azért azt mondhatom, már akkor álltuk a sarat, a szó, szoros értelmében is. Azután következtek a szerviz-szolgálat állomásai: Irak, Szíria, Törökország, Franciaország, NSZK, de az akkori napokat nem fogja elfelejteni. — Sok országot, sok várost megismert. Melyikre emlékezik szívesen? — Hát az attól függ. Törökországból például Antalyára, a Földközi-tenger parti városra szívesen emlékszem, mert üdítőenszép város, narancs- és citromligetekkel. Nagyon sok felszerelésünk dolgozik Törökországban s amikor Ankarából terepre indultunk, mindig tudtuk, hogy legalább kétezer kilométeres út vár ránk és nehéz feladatok. Szívesen emmlékezem az tMaj-Du na-Frankfurt közelében levő Darmstadtra is, de más okból: 1981-ben, az ottani intézetben három exkavátor-típusunk állta ki sikerrel a próbákat a nemzetközi piacon való elismertetéshez. Igazi vizsga volt ez nekünk. Különféle érdekes műszerekkel vizsgálták, mérték az exkavátor minden tulajdonságát: a hidraulikus berendezés biztonságát, a beépített anyagok minőségét, az exkavátor kezelésével járó erőfeszítést, a kabin hangszigetelését, a marok fogazatának harapóerejét, a fékberendezést. .. A darmstadti elismertetés, a világ egyik legismertebb intézetének véleményezése fontos olyan piacokon, ahol még nem ismernek! Egyébként is alaposan körülnéztem, mert ebben az NSZK- beli intézetben minden olyan építőipari felszerelést tesztelnek, amely közutakon közlekedik. — Mi hozza a legnagyobb elégtételt a szervizszolgálat szakemberének? — Ha kevés a munkája — neveti el magát. — Az ugyanis azt jelenti, hogy az üzemben jól dolgoztunk. Van azért egyéb is. Nekem legalábbis — teszi hozzá már ismét a szokott megfontolt komolysággal. — Amikor olyan helyen dolgozunk, ahol gépeink a helybeliek számára fontos munkát végeznek. Persze minden munka fontos. De igazán felemelő volt látni a szíriai Al- Rakkában például a Romagrimex építőtelepén a hatalmas talajjavító munkálatokat. Az első szakaszban 27 000 hektár földet adtak vissza a mezőgazdasági termelésnek, de a tervekben további 100 000 hektár feljavítása áll. Ilyenkor érzem a legnagyobb elégtételt, mert az emberek jólétéért, a természet átalakításáért végzett békés alkotó munka részesének érzem magam. NEM TITOK, hogy az emberek — bárhol járjanak, dolgozzanak is a nagyvilágban — magukkal viszik eszméiket, neveltetésük eredményét, egész lelki felépítésüket. A Duna menti nagyüzem szakembereinek egyszerű szavai — úgy érzem — találóan fejezték ki azt, mennyire egész népünk akaratából és természetéből fakad az az együttműködési és békepolitika, amelyet Románia, az ország elnöke, Nicolae Ceaușescu elvtárs alkotó gondolkodásának, kezdeményezéseinek valóra váltásával — következetesen érvényesít. Öröm volt Brailán is olyan emberekkel találkozni, akiknek minden tettében — itthon és külföldön — ez a politika válik valóra. D. Matray Fischer NAGYVILÁG BARANGOLÁS SZOVJET TÁJAKON Krasznokutszk — Szépszeglet. — Valahol itt állt I. Péter is — mondja kísérőnk, miután szomjunkat oltjuk egy nyírfaerdő szélén meghúzódó kútnál. — A svédek elleni csatahelyet kereste erre jártakor a nagy cár, ekkor tetszett meg neki ez a táj, s nevezte el Szépszegletnek. Tényleg csodás a vidék, festői. Az enyhe ívelésű domboldalakról méregzöld erdők terpeszkednek a völgyig, tisztavízű patakok csörgedeznek egymás felé sietve. Ukrajna legkeletibb sarkában, a Donyec mentén járunk, hivatalos nevén: Krasznokutszk rajonban. — Az okiratok szerint a rajonközpont öregebb Harkovnál. Ezért mi mindenkinek azt mondjuk, hogy Harkov van Krasznokurszk mellett és nem fordítva — fogad tréfálkozva Pjotr Alekszejevics Csjaban, a rajoni pártbizottság titkára. Aztán komolyra fordul a szó, s megtudjuk, hogy a vidék a Szovjetunió egyik éléstára. Gabona, gyümölcs, cukor, tej, hús, tojás, zöldség kerül innen a közelebbi és távolabbi városokban lakók asztalára. — Élelmezési programunk maradéktalan megvalósításán dolgozunk, s egyes mezőgazdasági termékeknél már elértük a számunkra előírt szinteket — tájékoztat a titkár. S hogy szavainak nyomatékot adjon, számokat, adatokat sorol. Többezer tonnát írhatok a különféle termények nevei mellé. És azt is feljegyezhetem, hogy a tavaly bizony jól megtetézték az előirányzottakat. Az idén is erre készülődnek, csakhogy a természet nagyon megnehezíti a dolgot. — Hónapok óta nem esett egy cseppnyi csapadék sem, száraz a föld, sok helyen megrepedt — halljuk itt is, ott is. Látni azonban nem látjuk, mert porhanyósítva mindenütt a talaj, s ahol ritka volt az azi embereket szemléljük a tájban. Az örökké elégedetlen embert, az alkotót, a gondolkodót, a problémákra megoldást keresőt. „Senki nem születik sem jónak, sem rossznak, azzá nevelődik“ — cseng sokáig a fülemben a beszélgetéskor is elhangzott örökigazság. — Ha a nevelők egyik legjobbikával akarnak találkozni, útban a parhomovkai szovhoz felé, nézzenek be A-■ — Maguk e múzeum afölső külföldi látogatói, mivel a napokban új épületbe költözünk. Tágasabb, nagyobb, szebb épületbe, amelynek közelében korszerű iskolafarmot létesíthetünk — magyarázza az öreg tanár. Zakatoló szívvel, nyugdíjasan is még terveket sző, elgondolásait kivitelezve járkel. Fáradhatatlanul. Pedig, ha csak ülne naphosszat, akkor sem szólna senki, hiszen SZÉPSZEGLETNEK NÉGY SARKÁBAN őszi búza, ott tavaszi gabona került a helyébe. A sötétzöld rétek is mintha cáfolnák a zokszót. Kövér gyeppel borítottak a kaszálók, a legelők. — Hát igyekszünk — mondja mosolyogva a párttitkár, amikor ezt szóvá tesszük. Az igyekezetet a példás talajművelésre érti. De mondhatta volna az értékekkel való kiváló gazdálkodásra is, hiszen külön műtrágya-raktárakat építettek, hogy egyetlen kiló termésnövelő vegyianyag se vesszen kárba. S a fiatalok hathatós közreműködésével felépített raktárakból egyenesen a földekre szállítják a műtrágyát. Minden parcellára annyit, amennyit a kutatók szükségesnek vélnek a nagy hozamok eléréséhez. Nem többet, nem kevesebbet egy grammal sem. Kint újból fényes napsütés fogad, száraz meleg. Tarsolyunkban az itt élők szeletnyi örömével, kortynyi gondjával natolij Alekszandrovics Magavithez — visszük magunkkal a tanácsot. Benézünk. Kopognak a lépéseink, amint felmegyünk az öreg biológiatanár létrehozta iskolamúzeum kopott kőlépcsőin. Bent a vidék állat- és növényvilágával ismerkedünk, kitömött madarak, rajzok, térképek, gyűjtemények sorjáznak a falakon, a falak mellett. Hátul, az udvaron mikrofarm. Nyulak, tyúkok, libák, kacsák, fácánok élnek békésen, egymás szomszédságában. Meg egy őz. Betegen került ide, ma már kicsi neki a számára bekerített hely. — Sajnálom elengedni, hozzászoktunk — mondja mintegy mentegetőzve az idős tanár. A körülöttünk lévő gyerekek is sűrűn bólogatnak, hogy bizony ez az igazság. Míg ott állunk, frissen kaszált fű kerül az etetőbe, meg egy simogatás is kijut az őznek, kemény esztendőkről mesélhet. Moszkvától Prágáig kúszta végig a távot. Harcolva. Ötször sebesült, ötször összeforrasztották az orvosok, s indult újból a frontra. A Tiszánál, Tokajnál együtt harcolt a román katonákkal... Felnőtt fejjel pedig beült a főiskola padjába tanulni. Így lett tanár. Majd negyven esztendeje ennek — számolok vissza az időben. Már Parhomovka felé robogunk, de az öreg csak nem megy ki a fejemből. Ha a nyugdíjas tanárral megesetteknek csak alig negyedrésze történik meg az emberrel, már akkor is nehéz életet mondhat magáénak. És — ha erre még szükség lenne — itt az újabb bizonyíték: a háború fájdalmai úgy beleivódnak az idegeibe, hogy szabadulni tőlük haláláig nem tud... Merengéseimből zökkenés rezzent fel. Előttünk modern vonalú épület ült,' bejáratán' felírat: parhomovkai szovhoz. Azt később tudjuk meg, hogy mintegy 3000 hektáros területet mondhat magáénak, szántót, rétet, gyümölcsöst vegyesen. És egyike az első szovhozoknak. Egy hajdani földesúri birtokon alakult, közvetlenül az állami vállalatok megalakulásáról szóló dekrétum megjelenése után. Sok esztendeje ennek. Azóta alapjaiból újjáépült a falu. — S megváltoztak az emberek. Ezt Sztaniszlav Ivanovics Demjanko mondja, aki az egész rajonban arról közismert, hogy ritkán szól, de akkor oda lehet figyelni a szavára. A szovhoz egyik agrárszakembere, aki az agrár közgazdaság tudományok kandidátusa címet is megszerezte. Szaktekintély. Visz-cipel bennünket, hogy saját szemünkkel győződjünk meg az említett változásról. Emeletes tömbházaival, széles utcáival, aszfaltos járdáival, s a központban lévő művelődési házával városkának is beillene ez a falu. — A gazdaság a nyereség egy részét — a tavaly ez 400 ezer rubelt tett ki — saját belátása szerint használhatja fel — hallom a szovhoz igazgatójának, Jevgenyij Petrovics Liszenkónak a szavát. Ebből az összegből kerekedett ki a művelődési ház is, nagytermestől, kistermestül, tornatermestől, könyvtárostól. Falait tetszetős örmény tufa borítja. — Az építést saját magunk végeztük — tájékoztatnak. — Fúvószenekarunk, amatőr színtársulatunk, meg futballcsapatunkis van — szól valaki, amikor elővesszük a jegyzetfüzetünket. Felírom. S azt is ide jegyzem, hogy a könyvtár polcain Caragiale, Creanga, Eminescu, Petőfi kötetek is sorakoznak. — Most pedig tegyük meg a mindennapi utamat, amely a könyvtártól az istállókig vezet — hív a közgazdász elnök. Behunyt szemmel is a jásziak mellé találna. Járunkvelünk az állatok között, szépek, jól tartottak. — Tíz kopejkát nyerünk minden liter tejen — válaszolja a kérdésre, hogy menynyire jövedelmező a tehéntartás. — De szép összegeket hoz a bikaborjak hizlalása is. Egyébként állandóan mérlegeljük, hogy minden elköltött rubelünkből mi térül meg. Ez számomra, s munkatársaim számára állandó feladat — mondja az istállók megtekintése után a szántóföldek felé menet. Az elköltött rubelekből lett a szovhoznak saját repülőtere és repülőgépe; a gép szórja a levegőből a műtrágyát, a rovarölő és gyomirtó vegyszert. Állítják, megtérül a kiadás. Arrébb újabb kiadott rubelek: a gépállomáson traktorok, kombájnok, vetőgépek, ekék és más mezőgazdasági felszerelések sorakoznak. Többségük már megtérítette az árát... Éjszakában indulunk tova, sötétben gurulunk a krasznokutszki utakon. Körülöttünk telihold szórja végig ezüst csillámokkal az erdőket. És felettünk fénylik az otthoni ismerős: a Göncölszekér. Román Győző AHOL A POLITIKAI DÖNTÉSEK SZÜLETNEK BÉCS: UNO-CITY Az Egyesült Nemzetek Szervezetének sokrétű, szerteágazó tevékenysége nem összpontosítható egyetlen központba. A New York-i székházban a politikai tevékenység folyik, Genfben főként a gazdasági és szociális jellegű, s minthogy Bécs, az osztrák főváros, amúgy is több ENSZ-szervet, nemzetközi szervezetet látott vendégül — 1957. évi megalakulása óta ott működik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, melynek rendeltetése az atomenergia békés felhasználása terén való együttműködés előmozdítása —, 1979 augusztusában átadták rendeltetésének a bécsi Nemzetközi Központot, amellyel az osztrák főváros a világszervezet tudományos és műszaki vonatkozású tevékenységének centrumává lépett elő. A bécsiek által MOL Citynek nevezett központ hat év alatt épült fel Johann Staber osztrák műépítész tervei alapján. Az építési költségek 65 százalékát az osztrák kormány, 35 százalékát Bécs városa viselte. A telket 99 évre bérbeadták az ENSZ-nek jelképesen évi 1 osztrák schillingért. A Duna bal partján, a városközponttól mintegy 5 kilométerre emelkedik az UNO-City, festői környezetben. Egyik felől a Duna-park és a holt Duna-ágat övező erdők, a másikon a folyó fő ága határolja. A Nemzetközi Központ öszszesen hét épületből áll. Méreteinek érzékeltetésére elegendő megemlíteni, hogy az építéshez 80 000 tonna cementet, 40 000 tonna acélt, mintegy 200 000 köbméter betont használtak fel. Az épületkomplexumnak 24 000 ablaka, 6000 ajtaja, 4000 telefonja és 20 kilométernyi folyosói vannak. A világításra szolgáló 80 000 neoncső hossza egymáshoz illesztve 100 kilométert tenne ki. A központi épület 55 méter magas és hengeralakú, ez a nemzetközi konferenciáknak fenntartott rész. Ebből indul ki Y alakban három épületpár. A hat épületből négy irodáknak van fenntartva, ahol körülbelül 4600 tisztviselő dolgozik. Itt van az UNIDO és néhány ENSZ-hivatal, valamint az IAEA. A fennmaradó két épületben vannak a közös szolgáltatások : raktárak, archívumok, nyomdák, az elektronikus adatfeldolgozó központ, az éttermek és egyebek. A központi épületben 9 ülésterem van, összesen 1600 hellyel, melyekben kilenc nyelven folyik szimultán fordítás. A központ felépítésével még nem oldódott meg minden probléma, a városközponttal való kapcsolat biztosítására új Duna-hidat kellett építeni és új metrójáratot a Duna vize alatt. Közben már ez az épületkomplexum is szűknek bizonyult, közelében az osztrák kormány újabb központ építését kezdte meg, melyben egy 2000 helyes nagy ülésterem és tizenegy kisebb-nagyobb ülésterem lesz. Ezek közül három eggyé alakítható át 2800-tól 4200-ig terjedő ülőhellyel , a székek elhelyezésétől függően. Az új központ idén készül el. Évente számos ülés folyik a bécsi ENSZ-központban. Nemrég tartotta ott harmadik ülésszakát román kezdeményezésre az 1985-re meghirdetett Nemzetközi Ifjúsági Évet előkészítő Konzultatív ENSZ-bizottság, melynek elnöke, mint ismeretes, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Nicu Ceaușescu elvtárs. A Bizottság fontos ajánlásokat fogadott el, felhívta az államokat, az ENSZ rendszeréhez tartozó szerveket, az ifjúsági szervezeteket, vegyenek részt továbbra is aktívan az Ifjúság Nemzetközi Évének előkészítésében, tegyék lehetővé az ifjúság fokozott részvételét a társadalom életében, különösen a béke előmozdításában. P. Nagy Erzsébet ELŐRE - 1984. május 30. Tudományos kilátó A sárga eső ...természeti jelenség? Egyre több adat és megfigyelés támasztja alá az elméletet, amely a sárga esőt természeti jelenségnek tartja. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung írja, megállapítást nyert, hogy az ilyen esőcsepp virágport (pollent) tartalmazó méhürülékből áll. A sárga eső első leírása különben Charles Darwintól származik. A Gardeners and Agricultural Gazette című lapnak írt levelében Darwin megemlíti, hogy 1863 júliusának egyik reggelén kertjében sárga cseppet figyelt meg fehér rózsáin. Noha a nagy angol természettudósnak nem sikerült pontosan megmagyaráznia a sárga cseppek eredetét, mikroszkópos vizsgálattal megállapította, hogy azok bogáncsvirág-pollent tartalmaznak. Az érdekes jelenséggel kapcsolatos az egyik kínai folyóiratban megjelent híradás, amelyben leírás olvasható a Kiangsu tartományban évekkel ezelőtt hullott — egyes helyeken nagymennyiségű — sárga esőről. A színes esőcseppek elemzése során megállapítást nyert, hogy azok szilfapollent tartalmaznak. A kínai tudósok által leírt jelenség nagyban egyezik Laoszból és Kampucseából származó hasonló leírásokkal. Lézerkutatás A lézerek — mint ismeretes —, igen koncentrált energiájú infravörös vagy ibolyántúli, esetleg látható sugárzást bocsátanak ki. S mivel a „leglágyabb”, az infravörös lézerek hatása is fenomenális, magától értetődik, hogy a nagyon kemény röntgen-sugarakat kibocsátó röntgen-lézertől csodát várnak. Mint a New Scientist című folyóirat beszámol róla, az Egyesült Államok egyik legjobb fizikai intézetében — a kaliforniai Lawrence Livermore laboratóriumában — sikerült röntgen-lézert felvillantani. Igaz, a működéséhez szükséges energiát egy kisebb atombomba szolgáltatta! A gamma-lézer még ennél is nagyobb energiát képviselne,é s a kutatók most ennek a megvalósításán fáradoznak. Véleményük szerint egy gamma-lézer megalkotása semmiféle természeti törvénynek nem mond ellent, tehát lehetősége reális. A folyóirat szerint ennek megvalósítása a jövő kérdése. Este jobban emlékezünk? Megállapítást nyert, hogy a hosszú távú emlékezés mechanizmusa késő délután és este működik a legjobban. Vagyis: az emlékezés meghatározott napi ritmus szerint funkcionál. Az emberi memória teljesítőképessége reggel 9 és 10 óra között a leggyengébb. Kora délutánra sokat javul, pontosabban kifejezve, bejáródik. Az esti órákban, amikor — mint sokan gondolnák —, az ember elfárad, olyan jól működik a memória, hogy még az is eszünkbe jut, amit évtizedekkel ezelőtt tanultunk, tapasztaltunk. Előre beütemezett lezuhanás A Los Angelestől északra lévő Edwards légitámaszpont — ahol a földkörüli misszióról visszatérő amerikai űrrepülőgépek landoltak — érdekes kísérlet színhelye lesz. Előre megfontoltan lezuhantatnak egy forgalomból kivont Boeing-720 típusú repülőgépet, hogy kipróbálják az üzemanyagba kevert vegyi adalék hatását. Az avguard nevű vegyi adalék feladata megakadályozni — baleset esetén — az üzemanyag szétszóródását és elpárolgását, késleltetve annak robbanásszerű meggyulladását, növelve ezáltal a repülőgép elhagyására fennmaradó időt. A kísérletet az ICI brit vegyipari társaság és az USA szövetségi légügyi hatósága patronálja. Napkollektorok Csehszlovákiában Csehszlovákiában is egyre nagyobb teret nyer a napenergia hasznosítása. A Klement Gottwald—Kojetin kohászati és nehézgépgyár kombináthoz tartozó vitkovicei üzemben alig két és fél év alatt megtérültek a 140 napkollektor legyártására fordított kiadások. Az SP 8008 típusú napkollektorokkal melegvizet állítottak elő szociális rendeltetésű épületekben. A kromerizi vállalatban ugyanakkor olyan berendezések készülnek, amelyeknek segítségével naponta nyolcezer liter vizet melegítenek fel 45 Celsius fokra. Az önbeállítós kollektorokból a vállalat eddig 15 ezer darabot készített. A Kromeriz melletti Rusavéban jelenleg kipróbálás alatt áll egy másik napenergiát hasznosító rendszer, amelynek melegvíz-előállító kapacitása jóval felülmúlja az eddigieket. Földrengések hátterében A december 31-én Közép-Ázsiában és január elsején a japán szigeteken észlelt nagyerejű földrengésekkel kapcsolatban szakemberek utóbb érdekes magyarázatokkal szolgáltak. Mindenekelőtt hangsúlyozták, hogy a két, csaknem egyidejű földrengés között semmiféle fizikai kapcsolat nem volt, egyrészt az epicentrumok igen nagy, sokezer kilométeres távolsága, másrészt a rezgéseket kiváltó okok miatt. Szeizmográfusok rámutattak, hogy az eurázsiai földrengésöv középső — Afganisztánt, Pakisztánt és Észak-Indiát érintő — szakaszában a földrengéseket az váltja ki, hogy az Arab-félsziget az óramutató járásával ellentétes irányú elfordulást végez Ázsiához képest. Továbbá, hogy India eredetileg önálló sziget volt, amely több millió évvel ezelőtt torlódott Ázsiára. Ez a mozgás még ma sem fejeződött be, az emiatt fellépő nyomóerők megemelni igyekeznek a Himalája és a Transzhimalája vonulatát, valamint az ehhez nyugatról csatlakozó Pamírt és Hindukust, s a keleti folytatásban lévő Burmai-hegyláncot. E folyamatok szükségszerű velejárója a kőzetek megterhelése és az emiatt fellépő törésképződés, ami földrengéseket okoz. Másféle mozgásfolyamatról van szó Japán esetében: itt a Csendesóceánt hordozó kőzetlemez nyomul be a Japánt tartó másik lemez alá. Ugyanakkor azonban a Japánt hordozó lemezben is nagy mechanikai feszültségek keletkeznek, amelyek felszabadulása földrengést idéz elő. Új halfaj. A Csendes-óceán medrében több hőforrás is található. Néhány ilyen forrás környékén amerikai kutatók baktériumokból és különböző állatfajokból álló érdekes életközösségre bukkantak. A kaliforniai partoknál, 2500 méter mélyen a kagylók, rákok és tengeri rózsák mellett egy eddig ismeretlen, egy méter hosszúságú féreg keltette fel a biológusok érdeklődését. Az állat ugyanis kénbaktériumokkal él szimbiózisban. Az első expedíciót egy második követte, s ekkor a forrásoknál fehér színű, szokatlan formájú halakra lettek figyelmesek. Az egyik 25 centis példányt elfogták és a felszínre vitték, de a nyomáscsökkenés miatt az állat elpusztult. A kutatók valószínűnek tartják, hogy egy új halfajt fedeztek fel. Üstökösvárási űrhajókkal Javában folynak az előkészületek a Szovjetunióban annak a két bolygóközi tudományos űrhajónak decemberben tervezett fellövésére, amelyet a Halley-üstökös közelébe szándékoznak eljuttatni a ritka kozmikus jelenség tanulmányozására. A Halley-üstökös tanulmányozási programját a szovjet tudósok más szocialista országok tudósaival, valamint francia, nyugatnémet és osztrák szakemberekkel közösen dolgozták ki. A bolygóközi űrhajók — útban ,az üstökös felé — a Venus közelében haladnak el, ami kiváló alkalmat kínál az esthajnalcsillag további tanulmányozására. Ennek érdekében űrszondákat bocsátanak a bolygó felszínére. Ám tanulmányozni fogják a Venus felhőrétegét is; e célból első ízben végeznek meteorológiai kutatásokat a légáramlatok által sodort légszondákkal. Venus-közelből az űrhajók a Halley-üstökös felé haladnak tovább, s amikor annak közelébe jutnak, csaknem három órán keresztül továbbítanak adatokat a Földre. Fotonszámlálás a vérben A japán Tohoku Egyetem kutatócsoportjának sikerült megfigyelnie és regisztrálnia az emberi vér komolumineszcenciáját. A kemolumineszcencia a vegyi folyamatok által létrehozott rendkívül gyenge fény. A vér világító erejét az egyes fénykvantumok, a fotonok megszámlálásával mérték. Ennek során megállapították, hogy az egészséges, nem dohányzó ember két milliméteres vérmintája 300 másodperc alatt körülbelül 500 fotont bocsát ki. A rákban, cukorbetegségben szenvedő betegek vére háromszor vagy négyszer több fényt sugároz. Az egyébként teljesen egészséges dohányosok vére is háromszor-négyszer annyi fényt bocsát ki, mint a nem dohányzóké. Üzemanyaga: hidrogén A svájci atomkutató intézet szakemberei olyan teherautó prototípusát készítették el, amely hidrogént használ üzemanyagul. A svájci tervezők abból a meggondolásból indultak ki, hogy a hidrogéntartályok nagy térfogata miatt a technológia mai szintje mellett csak a tehergépkocsikra és autóbuszokra szerelhetők fel hidrogénmotorok. A hidrogén-meghajtású kocsik előállítása egyébként nem drágább a benzinmotoros hasonló járművekénél, nagy előnyük viszont, hogy egyáltalán nem szennyezik a levegőt. A hidrogénmotor egyedüli mellékterméke ugyanis vízgőz. Összeállította: Várdai Ferenc