Szabad Szó, 1967. július-szeptember (24. évfolyam, 6957-7033. szám)
1967-07-18 / 6971. szám
A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ RKP BÁNÁT TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 6971. szám 4 oldalára 25 bani Kedd, 1967 július 18 ION GHEORGHE HIVATALOS MAURER ELVTÁRS LÁTOGATÁSRA HOLLANDIÁBA UTAZOTT Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnöke hétfő reggel a fővárosból repülőgépen Hágába utazott, ahol hivatalos látogatást tesz a holland kormány meghívására. Hollandiai látogatására a ro-Hága. — Mircea Mioarcăş, az Agerpres különtudósítója jelenti. A holland kormány meghívására hétfőin hivatalos látogatásra Hágába érkezett Jom Gheorghe Maurer, Románia Minisztertanácsának elnöke és a kíséretében levő hivatalos személyek. A hágai Ypemburg repülőteret, ahol a hivatalos repülőgép leszállt, Románia és Hollandia állami zászlói díszítették. A repülőgépből kiszálló román miniszterelnököt szívélyesen üdvözölte Piet de Jorng holland miniszterelnök, Joseph Luns külügyminiszter, W. Gevers báró, helyettes államtitkár, a holland külügyminisztérium miniszteri kabinetjének és protokollosztályának igazgatója, valamint Germán kormányfőt elkíséri Corneliu Măniescu külügyminiszter, Angelo Mirculescu, a Mezőgazdasági Főtanács első alelnöke, George Elian, Románia hágai nagykövete, tanácsosok és szakértők. Induláskor a Băneasa repülőtéren jelen voltak a következő orge Elian hágai román nagykövet és J. B. Haverkorn van Rijsewijk bukaresti holland nagykövet. A repülőtéren felsorakozott díszszázad tisztelgett. Elhangzott Románia Szocialista Köztársaság és Hollandia állami himnusza. A két miniszterelnök ellépett a díszszázad előtt és fogadta parancsnokának tisztelgését. Románia Minisztertanácsa elnökének ezután bemutatták a köszöntésére megjelent hivatalos személyiségeket. A repülőterein jelein volt még számos holland újságíró és külföldi sajtótudósító, fotoriporter és filmoperatőr. Gyermekek virágot nyújtottak át a román vendégeknek. elvtársak: Alexandru Bîrlădeannu, Emil Bodnaraş, Hie Verdeţ, Iosif Banc, Petre Blajovici, Grigore Geamăniu, az Államtanács titkára, a kormány több tagja. Ott volt D. H. Visscher, Hollandia bukaresti ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség tagjai. A repülőtér hivatalos fogadótermében Piet de Jong holland miniszterelnök melegen köszöntötte Románia Minisztertanácsának elnökét és a többi hivatalos román személyiséget Hollandia földjén. Nagy megelégedéssel tapasztaljuk — mondotta —, hogy az országaink közötti kapcsolatok szüntelenül fejlődnek. Meggyőződésünk, hogy az önök látogatása és sorra kerülő megbeszéléseink még közelebb hozzák népeinket egymáshoz és hozzájárulnak az európai béke erősítéséhez. Ion Gheorghe Miaurer, Románia Minisztertanácsának elnöke válaszában köszönetet mondott a holland miniszterelnöknek a me(Folytatás a 4. oldalon) László István, a kettes számú mezei brigád fogatosa, miután az utolsó láda paradicsomot is lerakta az osztályozó szín előtt, lovas nyakát veregetve mondotta: — Megdolgoztattak ma az aszszonyok. Reggel óta nem volt megállásunk. Egy kicsit pihenünk, s aztán kihordjuk a tábla szélére az üres ládákat. Nem hagyhatom reggelre, mert bár a munkakezdés hétkor volna, egyesek már öt órakor szedik a paradicsomot, mint Tóth Rozália, Almási Matild, Godó Julis ... És sorolja egymás után a neveket ... Kérdéssel szakítom félbe. — Ha jól tudom, fogatával 32 szövetkezeti tagot szolgál ki, s már szinte mindegyiket említette. — Hét... Kisiratoson a paradicsomtön pénz terem, s ez mindannyiunkat serkent. — Úgy értsem, hogy megdolgoznak érte, kifizetődően termesztik? — Mezőgazdasági szövetkezetünk tagjai mindig is szerettek dolgozni. Igaz, néhány évvel ezelőtt idegenkedtünk a pepecselő munkától, a kertészkedéstől, de miután rájöttünk, hogy szép pénzt hoz, főként a paradicsom, hát nem sajnáljuk a derekunkat. Tavaly a paradicsomtövekről hat és fél millió lejt „szüreteltünk“. — S ez magának mennyit jelentett? — A munkaegységért járó részesedésen kívül 2300 lej pótjavadalmazást kaptam. Persze mi, fogatosok, a mezei munkából is kivettük a részünket, ott is jutott a többletből, mert Almási Ferenc brigádja élenjáró. Gémes Béla, aki a kettes brigád első és második csoportjának tevékenységéért felel, most, paradicsomszedéskor a kezében tartott füzetbe szorgalmasan jegyezget, ellenőrzi a válogatók és cso magolok munkáját. — Újabb export-tételt készítünk elő — mondja. — A két csoport eddig 1800 láda paradicsomot szüretelt. Ju-Míngesz József (Folytatás a 3. oldalon) SPORT llmluVinimmiumimmiimillllllHlimimimmil Bravúrosan véd a Brádi Aurul kapusa azon a selejtező mérkőzésen, melyen a Temesvári UMT labdarúgó csapata kiharcolta a C-osztályú bajnokságba való jutás jogát Az UMT bekerült a C-osztályba A X. snagovi regatta román sikert hozott Kerékpáros verseny Nyári kupa Bánáti atléták rangadója Torna RÉSZLETES BESZÁMOLÓINK A 2. OLDALON HAZAI KRÓNIKA • Az Akadémia kolozsvári fiókja orvostudományi kutatóintézetének prototípusokat gyártó műhelyében előállítottak egy készüléket, amelynek segítségével latens állapotban felismerhető az asztma és megkülönböztethetők az asztmától különféle bántalmak, mint például a tüdőtágulás, a hörghurut stb. A készülék azt is meghatározza, hogy az asztma allergikus jellegű-e vagy sem és segítséget nyújt a kezelés hatékonyságának felméréséhez. gg A murfatlari mészkőbányában befejezték a korai feudális korból (IX—XII. század) származó régészeti komplexum restaurálásának és megszilárdításának első szakaszát. Betapasztottak számos repedést, megerősítették egyes föld alatti folyosók boltozatát, falait és bejáratát, a mészkőbe vájt oltárokat, kriptákat és kápolnákat. Mint ismeretes, ezek a helyiségek vallásos szertartások céljaira, menedékül és temetkezési helyül szolgáltak. A Kolozsvári Agronómiai Intézet állatorvosainak egy csoportja több juhnyájjal néhány éven át folytatott kísérletei nyomán bebizonyította, hogy a szelénnek nátriumszelenit formájában történő adagolása fokozza az állatok ellenálló képességét. A szelenes kezeléssel nő a juhok szaporasága (gyakoribb az ikerellés is) és jelentősen gyarapszik az újszülött bárányok átlagsúlya. (Agerpres) Tudor Arghezi temetése Július 17. hétfő. E nap délelőttjén Bukarest lakossága utolsó útjára kísérte Tudor Arghezi írót, arra az útra, amely lezárta a román irodalom és kultúra felvirágoztatása szolgálatában állított ragyogó, áldozatos életét. Az Atheneum előcsarnokában felállított ravatal előtt számos fővárosi lakos állt meg egy pillanatra, hogy lerója kegyeletét a nagy művész iránt, aki minden időkre fennmaradó életművét az embernek szentelte, s akinek írásaiból a nép és a haza, a haza szépségei és sokszázados története iránti olthatatlan szeretet sugárzik. A tömeg ünnepélyesen, megilletődötten halad el a ravatal előtt. Az olvasók, akik számára Tudor Arghezi zseniális művet alkotott. Gyászindulók ünnepélyes akkordjai hangzanak fel. A ravatalnál őrséget áll a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, az Államtanácsnak és a kormánynak több tagja, az Akadémia, az alkotási szövetségek, központi intézmények és társadalmi szervezetek képviselői, dolgozók. A kegyelet, a nagy halott emléke iránti tisztelet utolsó jeléül Tudor Arghezi,az író hazafi ravatala körül őrséget állnak Nicolae Ceauşescu, Chivu Stoica, Alexandru Bîrlădeanu, Emil Bodnaraş, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdeţ, Iosif Banc, Manea Mănescu elvtársak. A párt- és államvezetők ezután részvétüket fejezik ki az elhunyt családjának. Tíz óra. Megkezdődik a gyászgyűlés. Pompiliu Macovei, a Művelődés és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke beszédében ezeket mondotta: „Az idők során megszoktuk az író messzehangzó és a román nép egész kultúrájában visszhangot keltő nevének állandó és mindig az újdonság erejével ható jelenlétét. Arghezi a minden korú és kategóriájú olvasókhoz szólt, várták, keresték, megértették, csodálták, és szerették őt. Ma, utolsó könyvével, az oly tragikus jelentésű címet viselő Noaptea-val elapadt művészi ihletettségű szava, s a román kultúra befogadta a költőt az örökkévalóságba. Arghezi életműve, amely az ország és az országban élő emberek iránti szeretetet juttatja kifejezésre, szellemi életünk, nemzeti lényünk kincsévé vált. E mű megteremtőjének nevét feljegyezzük azoknak a névsorába, akik a haza lelkét és történetét alakítják, a tegnapi és a mai harcokban részt vett tudósoknak és művészeknek, a holnap ragyogó látnokainak a névsorába. Dalai, amelyeket olykor a lázadás és a harag hatott át, máskor a bizalom és a remény, amely századokon át bevilágította népünk életútját egészen a mai időkig, Arghezi egész életműve alkotó géniuszunk egyik legragyogóbb momentuma. A nemes pátosztól áthatott, a hazafias érzelmek zengő kifejezéseként szálló dala parasztságunk 1907-ben tanúsított forradalmi elszántságát dicsőítette. A hazafias erők harcához csatlakozva Tudor Arghezi szavának egész erejével és tekintélyével szembeszállt a fasiszta diktatúrával és a hitleri megszállással. A szocialista korszak fennkölt eszményeit hordozva, művészi értéket tulajdonított a társadalmi megújulásoknak, kifejezésre juttatva a régi rendszerek béklyóiból kiszabadult emberiség , prométeuszi lendületes haladását a megismerés felé, a szabad munka és alkotás nemes örömét. A társadalmi fejlődés összefüggéseinek és irányainak mélyreható megértése az az alap, amelyre Arghezi az utóbbi évtizedekben nagyszabású alkotását építette, amelyben gyakran meghatottam idézte fel a kommunisták harcát, a párt vezetésével megteremtett művet!“ Befejezésül a szónok arról beszélt, hogy Tudor Arghezi, a nagy társadalmi víziók költője, ugyanakkor a román táj szépségeinek finom hangú dalnoka. Zaharia Stamcu akadémikus, az írószövetség elnöke ezeket mondotta: „Nyolcvanhét életévéből Tudor Arghezi több miint 70 évet íróasztalai mellett töltött elmélyült munkában, a szavakat csiszolgatva és illeszthetve, halhatatlan verseket és prózai műveket alkotva. Kétségtelen, hogy a több mint 60 kötetet kitevő nagy Arghezi-mű a kivételes tehetségnek tulajdonítható, amellyel a költő született, de ezek a nagy képességek sohasem hozták volna meg a gazdag termést, ha Tudor Arghezi nem ismerte volna mélyrehatóan az életet, ha nem fűzték volna elszakíthatatlan szálak népéhez, ennek történelméhez és nyelvéhez, ha nem hajolt volna szüntelenül a papír fölé, hogy elszánt akarással, kemény munkával örökbecsű és ragyogó munkákat teremtsen. Ezt a példamutató képességét, hogy minden egyes verssor vagy prózai írás művészi kidolgozására oly nagy gondot és tudást fordítson, Tudor Arghezi nagy elődeitől, Eminescutól, Creangától, Caragialetól örökölte, azoktól, akiknek neve szent előttünk, de akik mellett az ő neve sem homályosul el. Tudor Arghezi első írása 16 éves korában jelent meg és két héttel ezelőtt még alkotott. A hatalmas mű, amelyet örökül hagy egyedülálló újszerűségével, változatosságával és kifejező erejével. Az igazság harcosaként hevesen támadta országunk régi társadalmi-politikai berendezését, s már ifjú korában kimutatta a szocialista eszmék iránti megbecsülését. Népünk viszontagságaiban Tudor Arghezi mindig az elnyomottak, a tömegek, az igazság oldalán állott. Határozott antifasiszta magatartásáért az író a háború idején azzal fizetett, hogy internálótáborba került. Tudor Arghezi elhunytával nemcsak korunk legkimagaslóbb román írója száll sírba, hanem a világ egyik nagy írója is. Tudor Arghezi számos nyelvre lefordított írásával a határokon túl is ismertté tette népünket és hazánkat. A szépség e fáradhatatlan alkotója hatalmas és felbecsülhetetlen értékű örökséget hagyott népére. Ám Tudor Arghezi nemcsak irodalmi művét hagyja ránk, hanem példát mutat munkás életével is, amelyet a román irodalomnak, a román népnek, a hazának szentelt“. Miiron Nicolescu akadémikus, az Akadémia elnöke kifejezte a napjaink legnagyobb román költőjének elvesztése fölött érzett fájdalmát, majd ezeket mondotta: „Kifejező eszközeinél fogva Arghezi e román föld szülöttje, amellyel neve örökre egybeforrt. Mondanivalója azonban átlépi az ország határait s mindazokhoz szól, akik küszködtek, szenvedtek, szerettek, akik hisznek a szépben, az igazságban. Mert Arghezi, mint minden nagy lélegzetű, hiteles költő, akiben az élet minden eseménye mély visszhangot kelt, művészetét habozás nélkül a saját népe életéhez és munkához való jogának megvédése szolgálatába állította erőteljesen és megsemmisítő gúnnyal leplezte le egy végnapjait élő társadalmi rend egész rothadtságát. Arghezi a szó erejébe vetett hittel bátram harcolt művészetéért és népéért tollával, amely hol szúrt, mint a méh fullánkja, hol pedig simogató volt, mint az anya vigasztaló szava. Arghezi tagja volt az Akadémiának. Ez általában azok számára (Folytatás a 3. oldalon) A végvári mezőgazdasági termelőszövetkezetben tevékenykedő traktorosok hétfő estig közel 150 hektár területről gyűjtötték össze, bálázták a szalmát. A nyári szántás is gyors ütemben halad Akadályok a szállítás vérkeringésében Tartományunk vállalatai az év első felében több, mint 1 800 000 lej fekbért fizettek a vagonok kiás berakodásánál előírt, normált idők be nem tartása miatt. Ez azt jelenti, hogy tartományi viszonylatban ennyivel terhelődött meg feleslegesen a termékek önköltségi ára, ennyivel csökkent a többletjövedelem. Ez azonban az éremnek csupán az egyik oldala. A másik oldalon ott találjuk a szállítóeszközök, adott esetben a vagonok gyenge kihasználását, így aztán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a fekbér olyan jelenség, mely mindenkinek kárt okoz s végső fokon negatívan hat ki nemcsak a tartomány, hanem az egész ország szállítási vérkeringésére. Itt jegyeznénk meg, hogy egy téves közhiedelemmel ellentétben, a fekbérek semmi hasznot nem jelentenek a vasút számára. Szükséges e tény leszögezése, mivel ankétünk során nem egyszer hallottuk: a vasútnak nem érdeke a fekbérek csökkentése. Persze, hallottunk ellenkező véleményt is, mely szerint a vállalatok nem fordítanak elég gondot a termelés külső szférájának számított szállításokra. Ez pedig felesleges vagon veszteglésekhez s ezáltal a fekbérek növekedéséhez vezet. A vélemények és ellenvélemények hallattán önkénytelenül is felvetődik a kérdés: vajon olyan jelenséggel állunk-e szemben, mely az adott szervezési lehetőségek keretében elkerülhetetlen? Úgy véljük hogy nem kellő utánajárással legalábbis számottevően csökkenthetik a vállalatok jövedelméből fékbérre pazarlódó összeget. Mikor ezt állítjuk, abból az elgondolásból indulunk ki, hogy a szállítók és a vállalatok első látásra ellentétesnek tűnő véleménye ellenére van egy bizonyos pont (nevezetesen az előírt feladatok teljesítése), ahol az érdekek feltétlenül találkoznak s ez már maga is pozitívum a helyzet javítási lehetőségét illetően. Mielőtt rámutatnánk a fekbérrel kapcsolatos hiányosságokra s azoknak kiküszöbölési lehetőségére, nézzük meg, mi a véleményük a kérdéssel kapcsolatban az érdekelteknek. ARDELEANU) IOAN mérnök, a tartományi vasútigazgatóság igazgatója: „Nálunk a „munkaeszközök“, a vagonok száma jól meg van határozva. Ehhez a számhoz mérten kapjuk szállítási tervünket is. Ha tehát valahol a tervezettnél többet állnak a vagonok, az lényegében azt jelenti, hogy egyik munkaeszközünk kiesett a tervteljesítési folyamatból s igy kérdésessé teszi feladataink ütemes teljesítését. Magától értetődő, hogy ilyen Boros Ferenc mérnök (Folytatás a 3. oldalon) - A termelési költségek csökkentésének kiapadhatatlan tartalékai DIÁKOK ÜZEMI GYAKORLATON E napokban a temesvári Politechnikai Intézet elektrotechnikai fakultásának 146 másodéves diákja végzi nyári üzemi gyakorlatát a Temesvári Mechanikai Üzemekben. Cristescu Nicolae mérnök, aki a gyakorlati munkáért felel, grafikont dolgozott ki, hogy a diákok megismerhessék üzemünk alaprészlegeit. Minden alaprészlegben 4—4 napot töltenek a diákok. A mechanikai megmunkáló osztályon nagy érdeklődést tanúsítottak a korszerű forgácsológépek elektronikus reléi iránt; a fémszerkezeti részlegen az aggregátokat és az automata hegesztési eljárásokat tanulmányozták. Az üzemi KISZ-bizottság mindent megtesz, hogy a diákok gyakornokoskodása tanulságos legyen. A KISZ-bizottság a diákok képviselőivel együtt közös intézkedési tervet készített. Ebben előirányoztak találkozókat a diákok és a szocialista verseny élenjárói között, amikor is a szakma legjobbjai beszélnek mesterségük szépségeiről. Találkoznak a diákok hosszú termelési gyakorlattal rendelkező mérnökökkel is, akik tapasztalataikat ismertetik. A fémszerkezeti osztályon például Bayerle Ferdinand mérnök a félautomata és automata hegesztésről beszélt a diákoknak. Az üzem minden részlegében szürke munkaruhás fiatalokat láthatunk, amint vázlatokat készítenek, illetve gyakorlati füzetükbe jegyezgetnek. Érdeklődnek a munkásoknál, milyen technológiát alkalmaznak, kézbeveszik a reszelőt, a kalapácsot, a tolórhercét, örülnek, ha a munkás megengedi, hogy ők is dolgozzanak valamelyik alkatrész elkészítésén. Munka után jól esik a szórakozás. Az üzemi KISZ-bizottság különböző rendezvényeket is előirányzott, mint például elvtársi összejövetelt a diákok és az üzemben dolgozó ifjak részvételével, kirándulást a vaskapui építőtelephez és más hasonló szórakoztató rendezvényt. (ALMÁDI GYÖRGY levelező)