Szabad Szó, 1967. július-szeptember (24. évfolyam, 6957-7033. szám)

1967-07-18 / 6971. szám

A­­ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ RKP BÁNÁT TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 6971. szám 4 oldal­ára 25 bani Kedd, 1967 július 18 ION GHEORGHE HIVATALOS MAURER ELVTÁRS LÁTOGATÁSRA HOLLANDIÁBA UTAZOTT Ion Gheorghe Maurer, Romá­nia Szocialista Köztársaság mi­nisztertanácsának elnöke hétfő reggel a fővárosból repülőgépen Hágába utazott, ahol hivatalos látogatást tesz a holland kor­mány meghívására. Hollandiai látogatására a ro-Hága. — Mircea Mioarcăş, az Agerpres különtudósítója jelenti. A holland kormány meghívá­sára hétfőin hivatalos látogatásra Hágába érkezett Jom Gheorghe Maurer, Románia Miniszterta­nácsának elnöke és a kíséretében levő hivatalos személyek. A hágai Ypemburg repülőteret, ahol a hivatalos repülőgép le­szállt, Románia és Hollandia ál­lami zászlói díszítették. A repülőgépből kiszálló román miniszterelnököt szívélyesen üd­vözölte Piet de Jorng holland miniszterelnök, Joseph Luns kül­ügyminiszter, W. Gevers báró, helyettes államtitkár, a holland külügyminisztérium miniszteri kabinetjének és protokollosztá­­lyának igazgatója, valamint Ge­rmán kormányfőt elkíséri Corne­­liu Măniescu külügyminiszter, An­gelo Mirculescu, a Mezőgazdasági Főtanács első alelnöke, George Elian, Románia hágai nagyköve­te, tanácsosok és szakértők. Induláskor a Băneasa repülő­téren jelen voltak a következő orge Elian hágai román nagy­követ és J. B. Haverkorn van Rijsewijk bukaresti holland nagy­követ. A repülőtéren felsorakozott díszszázad tisztelgett. Elhangzott Románia Szocialista Köztársaság és Hollandia állami himnusza. A két miniszterelnök ellépett a díszszázad előtt és fogadta pa­rancsnokának tisztelgését. Románia Minisztertanácsa el­nökének ezután bemutatták a köszöntésére megjelent hivatalos személyiségeke­t. A repülőterein jelein volt még számos holland újságíró és kül­földi sajtótudósító, fotoriporter és filmoperatőr. Gyermekek virágot nyújtottak át a román vendégeknek. elvtársak: Alexandru Bîrlădeannu, Emil Bodnaraş, Hie Verdeţ, Io­sif Banc, Petre Blajovici, Grigo­­re Geamăniu, az Államtanács tit­kára, a kormány több tagja. Ott volt D. H. Visscher, Hol­landia bukaresti ideiglenes ügy­vivője és a nagykövetség tagjai. A repülőtér hivatalos fogadó­­termében Piet de Jong holland miniszterelnök melegen köszön­tötte Románia Minisztertanácsá­nak elnökét és a többi hivatalos román személyiséget Hollandia földjén. Nagy megelégedéssel ta­pasztaljuk — mondotta —, hogy az országaink közötti kapcsolatok szüntelenül fejlődnek. Meggyőző­désünk, hogy az önök látogatása és sorra kerülő megbeszéléseink még közelebb hozzák népeinket egymáshoz és hozzájárulnak az európai béke erősítéséhez. Ion Gheorghe Miaurer, Romá­nia Minisztertanácsának elnöke válaszában köszönetet mondott a holland miniszterelnöknek a me­(Folytatás a 4. oldalon) László István, a kettes számú mezei brigád fogatosa, miután az utolsó láda paradicsomot is lerak­ta az osztályozó szín előtt, lovas nyakát veregetve mondotta: — Megdolgoztattak ma az asz­szonyok. Reggel óta nem volt megállásunk. Egy kicsit pihe­nünk, s aztán kihordjuk a tábla szélére az üres ládákat. Nem hagyhatom reggelre, mert bár a munkakezdés hétkor volna, e­­gyesek már öt órakor szedik a paradicsomot, mint Tóth Rozália, Almási Matild, Godó Julis ... És sorolja egymás után a neve­ket ... Kérdéssel szakítom félbe. — Ha jól tudom, fogatával 32 szövetke­zeti tagot szolgál ki, s már szin­te mindegyiket említette. — Hét... Kisiratoson a paradi­csomtön pénz terem, s ez mind­annyiunkat serkent. — Úgy értsem, hogy megdolgoz­nak érte, kifizetődően termesztik? — Mezőgazdasági szövetkeze­tünk tagjai mindig is szerettek dolgozni. Igaz, néhány évvel ez­előtt idegenkedtünk a pepecse­lő munkától, a kertészkedéstől, de miután rájöttünk, hogy szép pénzt hoz, főként a paradicsom, hát nem sajnáljuk a derekunkat. Tavaly a paradicsomtövekről hat és fél millió lejt „szüreteltünk“. — S ez magának mennyit je­lentett? — A munkaegységért járó ré­szesedésen kívül 2300 lej pótja­vadalmazást kaptam. Persze mi, fogatosok, a mezei munkából is kivettük a részünket, ott is jutott a többletből, mert Almási Ferenc brigádja élenjáró. Gémes Béla, aki a kettes bri­gád első és második csoportjának tevékenységéért felel, most, pa­radicsomszedéskor a kezében tar­tott füzetbe szorgalmasan jegyez­­get, ellenőrzi a válogatók és cso­­ ­­ magolok munkáját. — Újabb ex­port-tételt készítünk elő — mond­ja. — A két csoport eddig 1800 láda paradicsomot szüretelt. Ju-Míngesz József (Folytatás a 3. oldalon) S­PORT ll­mluVinimmiumimmiimillllllHlimimimm­il Bravúrosan véd a Brádi Aurul kapusa azon a selejtező mér­kőzésen, melyen a Temesvári UMT labdarúgó csapata kihar­colta a C-osztályú bajnokságba való jutás jogát Az UMT bekerült a C-osztályba A X. snagovi regatta román sikert hozott Kerékpáros verseny Nyári kupa Bánáti atléták rangadója Torna RÉSZLETES BESZÁMOLÓINK A 2. OLDALON HAZAI KRÓNIKA • Az Akadémia kolozsvári fiókja orvostudományi kuta­tóintézetének prototípusokat gyártó műhelyében előállí­tottak egy készüléket, a­­melynek segítségével latens állapotban felismerhető az asztma és megkülönböztethe­tők az asztmától különféle bántalmak, mint például a tüdőtágulás, a hörghurut stb. A készülék azt is meghatá­rozza, hogy az asztma aller­­gikus jellegű-e vagy sem és segítséget nyújt a kezelés hatékonyságának felméré­séhez. gg A murfatlari mészkő­bányában befejezték a korai feudális korból (IX—XII. század) származó régészeti komplexum restaurálásának és megszilárdításának első szakaszát. Betapasztottak szá­mos repedést, megerősítet­ték egyes föld alatti folyosók boltozatát, falait és bejáratát, a mészkőbe vájt oltárokat, kriptákat és kápolnákat. Mint ismeretes, ezek a helyiségek vallásos szertartások céljai­ra, menedékül és temetkezési helyül szolgáltak.­­­ A Kolozsvári Agronó­miai Intézet állatorvosainak egy csoportja több juhnyáj­­jal néhány éven át folytatott kísérletei nyomán bebizonyí­totta, hogy a szelénnek nát­­riumszelenit formájában tör­ténő adagolása fokozza az állatok ellenálló képességét. A szelenes kezeléssel nő a juhok szaporasága (gyakoribb az ikerellés is) és jelentőse­n gyarapszik az újszülött bá­rányok átlagsúlya. (Agerpres) Tudor Arghezi temetése Július 17. hétfő. E nap délelőtt­­jén Bukarest lakossága utolsó út­jára kísérte Tudor Arghezi írót, arra az útra, amely lezárta a ro­mán irodalom és kultúra felvirá­goztatása szolgálatában állított ra­gyogó, áldozatos életét. Az Atheneum előcsarnokában felállított ravatal előtt számos fővárosi lakos állt meg egy pilla­natra, hogy lerója kegyeletét a nagy művész iránt, aki minden időkre fennmaradó életművét az embernek szentelte, s akinek írá­saiból a nép és a haza, a haza szépségei és sokszázados története iránti olthatatlan szeretet sugár­zik. A tömeg ünnepélyesen, meg­­illetődötten halad el a ravatal előtt. Az olvasók, akik számára Tudor Arghezi zseniális művet alkotott. Gyászindulók ünnepélyes akkord­jai hangzanak fel. A ravatalnál őrséget áll a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, az Államtanácsnak és a kormánynak több tagja, az Akadémia, az alko­tási szövetségek, központi intézmé­nyek és társadalmi szervezetek képviselői, dolgozók. A kegyelet, a nagy halott em­léke iránti tisztelet utolsó jeléül Tudor Arghezi,­­az író­ hazafi ra­vatala körül őrséget állnak Nicolae Ceauşescu, Chivu Stoica, Alexand­ru Bîrlădeanu, Emil Bodnaraş, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdeţ, Iosif Banc, Manea Mănescu elv­társak. A párt- és államvezetők ezután részvétüket fejezik ki az elhunyt családjának. Tíz óra. Megkezdődik a gyász­­gyűlés. Pompiliu Macovei, a Művelődés és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke beszédében ezeket mon­dotta: „Az idők során megszoktuk az író messzehangzó és a román nép egész kultúrájában visszhan­got keltő nevének állandó és min­dig az újdonság erejével ható je­lenlétét. Arghezi a minden korú és kategóriájú olvasókhoz szólt, várták, keresték, megértették, cso­dálták, és szerették őt. Ma, utolsó könyvével, az oly tragikus jelen­tésű címet viselő Noaptea-val el­apadt művészi ihletettségű szava, s a román kultúra befogadta a költőt az örökkévalóságba. Arghezi életműve, amely az or­szág és az országban élő emberek iránti szeretetet juttatja kifejezés­re, szellemi életünk, nemzeti lé­nyünk kincsévé vált. E mű meg­teremtőjének nevét feljegyezzük azoknak a névsorába, akik a haza lelkét és történetét alakítják, a tegnapi és a mai harcokban részt vett tudósoknak­ és művészeknek, a holnap ragyogó látnokainak a névsorába. Dalai, amelyeket olykor a lázadás és a harag hatott át, máskor a bizalom és a remény, amely századokon át bevilágította népünk életútját egészen a mai időkig, Arghezi egész életműve alkotó géniuszunk egyik legragyo­­góbb momentuma. A nemes pátosztól áthatott, a ha­zafias érzelmek zengő kifejezése­ként szálló dala parasztságunk 1907-ben tanúsított forradalmi el­szántságát dicsőítette. A hazafias erők harcához csatlakozva Tudor Arghezi szavának egész erejével és tekintélyével szembeszállt a fasisz­ta diktatúrával és a hitleri meg­szállással. A szocialista korszak fennkölt eszményeit hordozva, mű­vészi értéket tulajdonított a tár­sadalmi megújulásoknak, kifeje­zésre juttatva a régi rendszerek béklyóiból kiszabadult emberiség , prométeuszi lendületes haladását a megismerés felé, a szabad mun­ka és alkotás nemes örömét. A társadalmi fejlődés összefüg­géseinek és irányainak mélyreható megértése az az alap, amelyre Arghezi az utóbbi évtizedekben nagyszabású alkotását építette, a­­melyben gyakran meghatottam idéz­te fel a kommunisták harcát, a párt vezetésével megteremtett művet!“ Befejezésül a szónok arról be­szélt, hogy Tudor Ar­ghezi, a nagy társadalmi víziók költője, ugyanak­kor a román táj szépségeinek fi­nom hangú dalnoka. Zaharia Stamcu akadémikus, az írószövetség elnöke ezeket mon­dotta: „Nyolcvanhét életévéből Tu­dor Arghezi több miint 70 évet íróasztala­i mellett töltött elmé­lyült munkában, a szavakat csi­­szolgatva és illeszthetve, halha­tatlan verseket és prózai műveket alkotva. Kétségtelen, hogy a több mint 60 kötetet kitevő nagy Arghe­­zi-mű a kivételes tehetségnek tu­lajdonítható, amellyel a költő szü­letett, de ezek a nagy képességek sohasem hozták volna meg a gazdag termést, ha Tudor Arghezi nem ismerte volna mélyrehatóan az életet, ha nem fűzték volna el­szakíthatatlan szálak népéhez, en­nek történelméhez és nyelvéhez, ha nem hajolt volna szüntelenül a papír fölé, hogy elszánt akarás­sal, kemény munkával örökbecsű és ragyogó munkákat teremtsen. Ezt a példamutató képességét, hogy minden egyes verssor vagy prózai írás művészi kidolgozására oly nagy gondot és tudást fordít­son, Tudor Arghezi nagy elődeitől, Eminescutól, Creangától, Caragiale­­tól örökölte, azoktól, akiknek neve szent előttünk, de akik mellett az ő neve sem homályosul el. Tudor Arghezi első írása 16 éves korában jelent meg és két héttel ezelőtt még alkotott. A hatalmas mű, amelyet örökül hagy egyedül­álló újszerűségével, változatosságá­val és kifejező erejével. Az igaz­ság harcosaként hevesen­ támadta országunk régi társadalmi-politikai berendezését, s már ifjú korában kimutatta a szocialista eszmék iránti megbecsülését. Népünk vi­szontagságaiban Tudor Arghezi mindig az elnyomottak, a tö­megek, az igazság oldalán állott. Határozott antifasiszta magatartá­sáért az író a háború idején azzal fizetett, hogy internálótáborba ke­rült. Tudor Arghezi elhunytával nem­csak korunk legkimagaslóbb román írója száll sírba, hanem a világ egyik nagy írója is. Tudor Arghezi számos nyelvre lefordított írásá­val a határokon túl is ismertté tette népünket és hazánkat. A szépség e fáradhatatlan alkotója hatalmas és felbecsülhetetlen érté­kű örökséget hagyott népére. Ám Tudor Arghezi nemcsak irodalmi művét hagyja ránk, hanem példát mutat munkás életével is, amelyet a román irodalomnak, a román népnek, a hazának szentelt“. Miiron Nicolescu akadémikus, az Akadémia elnöke kifejezte a nap­jaink legnagyobb román költőjé­nek elvesztése fölött érzett fájdal­mát, majd ezeket mondotta: „Ki­fejező eszközeinél fogva Arghezi e román föld szülöttje, amellyel neve örökre egybeforrt. Mondani­valója azonban átlépi az ország határait s mindazokhoz szól, akik küszködtek, szenvedtek, szerettek, akik hisznek a szépben, az igaz­ságban. Mert Arghezi, mint min­den nagy lélegzetű,­ hiteles költő, akiben az élet minden eseménye mély visszhangot kelt, művészetét habozás nélkül a saját népe életé­hez és munkához való jogának megvédése szolgálatába állítot­ta erőteljesen és megsemmisítő gúnnyal leplezte le egy végnapjait élő társadalmi rend egész rothadt­ságát. Arghezi a szó erejébe vetett hittel bátram harcolt művészetéért és népéért tollával, amely hol szúrt, mint a méh fullánkja, hol pedig simogató volt, mint az anya vigasztaló szava. Arghezi tagja volt az Akadémiá­nak. Ez általában azok számára (Folytatás a 3. oldalon) A végvári mezőgazdasági termelőszövetkezetben tevékenykedő traktorosok hétfő estig közel 150 hektár területről gyűjtötték össze, bálázták a szalmát. A nyári szántás is gyors ütemben halad Akadályok a szállítás vérkeringésében Tartományunk vállalatai az év első felében több, mint 1 800 000 lej fekbért fizettek a vagonok ki­ás berakodásánál előírt, normált idők be nem tartása miatt. Ez azt jelenti, hogy tartományi vi­szonylatban ennyivel terhelődött meg feleslegesen a termékek ön­költségi ára,­ ennyivel csökkent a többletjövedelem. Ez azonban az éremnek csupán az egyik oldala. A másik oldalon ott találjuk a szállítóeszközök, adott esetben a vagonok gyenge kihasználását, így aztán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a fek­­bér olyan jelenség, mely minden­kinek kárt okoz s végső fokon negatívan hat ki nemcsak a tar­tomány, hanem az egész ország szállítási vérkeringésére. Itt je­gyeznénk meg, hogy egy téves közhiedelemmel ellentétben, a fekbérek semmi hasznot nem je­lentenek a vasút számára. Szük­séges e tény leszögezése, mivel ankétünk során nem egyszer hal­lottuk: a vasútnak nem érdeke a fekbérek csökkentése. Persze, hallottunk ellenkező véleményt is, mely szerint a vállalatok nem fordítanak elég gondot a terme­lés külső szférájának számított szállításokra. Ez pedig felesleges vagon vesztegl­ésekhez s ezáltal a fekbérek növekedéséhez vezet. A vélemények és ellenvélemé­nyek hallattán önkénytelenül is felvetődik a kérdés: vajon olyan jelenséggel állunk-e szemben, mely az adott szervezési lehető­ségek keretében elkerülhetetlen? Úgy véljük hogy nem­ kellő utá­najárással legalábbis számotte­vően csökkenthetik a vállalatok jövedelméből fékbérre pazarlódó összeget. Mikor ezt állítjuk, ab­ból az elgondolásból indulunk ki, hogy a szállítók és a vállalatok első látásra ellentétesnek tűnő véleménye ellenére van egy bi­zonyos pont (nevezetesen az elő­írt feladatok teljesítése), ahol az érdekek feltétlenül találkoznak s ez már maga is pozitívum a helyzet javítási lehetőségét ille­tően. Mielőtt rámutatnánk a fekbér­­rel kapcsolatos hiányosságokra s azoknak kiküszöbölési lehetősé­gére, nézzük meg, mi a vélemé­nyük a kérdéssel kapcsolatban az érdekelteknek. ARDELEANU) IOAN mérnök, a tartományi vasútigazgatóság igazgatója: „Nálunk a „munka­eszközök“, a vagonok száma jól meg van határozva. Ehhez a számhoz mérten kapjuk szállí­tási tervünket is. Ha tehát vala­hol a tervezettnél többet állnak a vagonok, az lényegében azt je­lenti, hogy egyik munkaeszkö­zünk kiesett a tervteljesítési folyamatból s igy kérdésessé te­szi feladataink ütemes teljesíté­sét. Magától értetődő, hogy ilyen Boros Ferenc mérnök (Folytatás a 3. oldalon) - A termelési költségek csö­kkentésének kiapadhatatlan tartalékai DIÁKOK ÜZEMI GYAKORLATON E napokban a temesvári Poli­technikai Intézet elektrotechnikai fakultásának 146 másodéves di­ákja végzi nyári üzemi gyakor­latát a Temesvári Mechanikai Üzemekben. Cristescu Nicolae mérnök, aki a gyakorlati mun­káért felel, grafikont dolgozott ki, hogy a diákok megismerhes­sék üzemünk alaprészlegeit. Min­den alaprészlegben 4—4 napot töltenek a diákok. A mechanikai megmunkáló osztályon nagy ér­deklődést tanúsítottak a kor­szerű forgácsológépek elektroni­kus reléi iránt; a fémszerkezeti részlegen az aggregátokat és az automata hegesztési eljárásokat tanulmányozták. Az üzemi KISZ-bizottság min­dent megtesz, hogy a diákok gya­­kornokoskodása tanulságos le­gyen. A KISZ-bizottság a diá­kok képviselőivel együtt közös intézkedési tervet készített. Ebben előirányoztak találkozókat a diá­kok és a szocialista verseny élenjárói között, amikor is a szakma legjobbjai beszélnek mes­terségük szépségeiről. Találkoz­nak a­ diákok hosszú termelési gyakorlattal rendelkező mérnö­kökkel is, akik tapasztalataikat ismertetik. A fémszerkezeti osz­tályon például Bayerle Ferdi­nand mérnök a félautomata és automata hegesztésről beszélt a diákoknak. Az üzem minden részlegében szürke munkaruhás fiatalokat láthatunk, amint vázlatokat ké­szítenek, illetve gyakorlati fü­zetükbe jegyezgetnek. Érdeklőd­nek a munkásoknál, milyen tech­nológiát alkalmaznak, kézbeve­szik a reszelőt, a kalapácsot, a tolórhercét, örülnek, ha a mun­kás megengedi, hogy ők is dol­gozzanak valamelyik alkatrész elkészítésén. Munka után jól esik a szóra­kozás. Az üzemi KISZ-bizottság különböző rendezvényeket is elő­irányzott, mint például elvtársi összejövetelt a diákok és az üzemben dolgozó ifjak részvéte­lével, kirándulást a vaskapui építőtelephez és más hasonló szó­rakoztató rendezvényt. (ALMÁDI GYÖRGY levelező)

Next