Színház, 2010 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2010-01-01 / 1. szám

V­álasztások közeledvén, úgy tűnik, találóbb da­rabbal nem is kezdhette volna az évadot a Pécsi Nemzeti Színház, mint Caragiale vígjá­tékával. Az elveszett levél egy megyeszékhelyi válasz­tás pontos anatómiáját rajzolja meg. S ha a néző némi célzatosságot vélne felfedezni a darabban, ala­posan téved, amint erre rögtön a műsorfüzet is fel­hívja a figyelmét: „Ion Luca Caragiale Az elveszett le­vél című darabja abban a magyar néző számára úgy­szólván ismeretlen helyzetben játszódik, amikor piszlicsáré magánügyek határozzák meg egy város, egy ország sorsát, és földhözragadt, személyes, helyi érdekek, illetve olimposzi magasból érkező pártha­tározatok irányítják a helyi kisközösségek életét.” Caragiale vígjátékának helyszíne tehát egy hegyvi­déki megyeszékhely valahol a Kárpátokban, Erdély­ben, valamikor a XIX. század végén. A város válasz­tásokra készülődik, amikor Cațavencu, a Kárpátok Üvöltésének főszerkesztője gátlástalanul megzsarolja Zaharia Trachanachét, a Választási Bizottság (és számos egyéb szerv) elnökét és Zoét, a feleségét egy birtokába jutott szerelmes levéllel, melyet nem más, mint Zaharia öccse, Stefan, mellesleg a rendőrkapi­tány, írt Zoénak. Catavencu képviselővé akarja vá­lasztatni magát, amihez a Választási Bizottság jelö­lése szükséges - ellenkező esetben leközli a levelet. A Központi Választási Bizottság Bukarestből azon­ban egy másik személyt támogat. Az átiratban és az előadásban nem elég a szegény román népnek, hogy politikusai olyanok, amilye­nek, életét egyéb problémák is nehezítik. Itt vannak például rögtön a cigányok, akik úton-útfélen belegá­zolnak a tisztes román nép becsületébe, még arra is képesek, hogy kétezer éves nemzeti lobogóikat lelopkodják a házfalakról, és átcsempésszék a Mo­narchiába, ahol aztán a magyarok elégetik őket. Vagy itt vannak a női nem egyes példányai, akik mindenáron politikai karrierre vágynak. A Caragia­­lénál még Tache keresztnévre hallgató helyi ügyvé­det, Farfuridit, aki harmadikként szintén a képviselő­ségre pályázik, Mohácsinál Mirelának hívják, így őt már nemcsak a támogatottság hiánya, de immár női mivolta is alaposan hátráltatja a megmérettetésben. Az alapszituáció tehát ugyanaz, mint Caragialénál, a panelek azonban mások: Mohácsi változata egy olyan világban játszódik, ahol a fekvő emberbe csak úgy reflexből rúgnak bele, ahol a cigányt csak úgy mechanikusan, zsigerből verik (mert hát ők is em­berek), ahol egy fél disznóval bárki lekenyerezhető. CARAGIALE ÉS KORUNK Faluhelyi Krisztián „Hogy Erdély hová tartozik" ION LUCA CARAGIALE: AZ ELVESZETT LEVÉL 201­0. január 36 Xllll. évfolyam 1.

Next