Színház, 2010 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2010-01-01 / 1. szám
Választások közeledvén, úgy tűnik, találóbb darabbal nem is kezdhette volna az évadot a Pécsi Nemzeti Színház, mint Caragiale vígjátékával. Az elveszett levél egy megyeszékhelyi választás pontos anatómiáját rajzolja meg. S ha a néző némi célzatosságot vélne felfedezni a darabban, alaposan téved, amint erre rögtön a műsorfüzet is felhívja a figyelmét: „Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című darabja abban a magyar néző számára úgyszólván ismeretlen helyzetben játszódik, amikor piszlicsáré magánügyek határozzák meg egy város, egy ország sorsát, és földhözragadt, személyes, helyi érdekek, illetve olimposzi magasból érkező párthatározatok irányítják a helyi kisközösségek életét.” Caragiale vígjátékának helyszíne tehát egy hegyvidéki megyeszékhely valahol a Kárpátokban, Erdélyben, valamikor a XIX. század végén. A város választásokra készülődik, amikor Cațavencu, a Kárpátok Üvöltésének főszerkesztője gátlástalanul megzsarolja Zaharia Trachanachét, a Választási Bizottság (és számos egyéb szerv) elnökét és Zoét, a feleségét egy birtokába jutott szerelmes levéllel, melyet nem más, mint Zaharia öccse, Stefan, mellesleg a rendőrkapitány, írt Zoénak. Catavencu képviselővé akarja választatni magát, amihez a Választási Bizottság jelölése szükséges - ellenkező esetben leközli a levelet. A Központi Választási Bizottság Bukarestből azonban egy másik személyt támogat. Az átiratban és az előadásban nem elég a szegény román népnek, hogy politikusai olyanok, amilyenek, életét egyéb problémák is nehezítik. Itt vannak például rögtön a cigányok, akik úton-útfélen belegázolnak a tisztes román nép becsületébe, még arra is képesek, hogy kétezer éves nemzeti lobogóikat lelopkodják a házfalakról, és átcsempésszék a Monarchiába, ahol aztán a magyarok elégetik őket. Vagy itt vannak a női nem egyes példányai, akik mindenáron politikai karrierre vágynak. A Caragialénál még Tache keresztnévre hallgató helyi ügyvédet, Farfuridit, aki harmadikként szintén a képviselőségre pályázik, Mohácsinál Mirelának hívják, így őt már nemcsak a támogatottság hiánya, de immár női mivolta is alaposan hátráltatja a megmérettetésben. Az alapszituáció tehát ugyanaz, mint Caragialénál, a panelek azonban mások: Mohácsi változata egy olyan világban játszódik, ahol a fekvő emberbe csak úgy reflexből rúgnak bele, ahol a cigányt csak úgy mechanikusan, zsigerből verik (mert hát ők is emberek), ahol egy fél disznóval bárki lekenyerezhető. CARAGIALE ÉS KORUNK Faluhelyi Krisztián „Hogy Erdély hová tartozik" ION LUCA CARAGIALE: AZ ELVESZETT LEVÉL 2010. január 36 Xllll. évfolyam 1.